A LEGGAZDAGABB NÉMETEK
Kismilliárdosok
A sok kicsi sokra megy elvét követve kerültek a németországi vagyonosok listájának első helyeire az Aldi, illetve Lidl diszkontáruházak tulajdonosai.
Ismét bebizonyosodni látszik a régi bölcsesség: nem biztos, hogy azzal lehet sokat keresni, ha valaki drágán adja a portékáját, nagyobb hasznot ígér olcsón kínálni az olcsón beszerzett árut. Legalábbis ezt bizonyítja a leggazdagabb németek most megjelent toplistája, ahol a dobogó három első helyét nem gyáriparosok vagy bankárok, hanem az olcsóságukról ismert diszkonthálózatokat üzemeltető kereskedők foglalják el. A hamburgi Manager-magazin gazdasági havilap által készített összeállítás szerint Németország leggazdagabb embere a 86 éves Karl Albrecht, akit a listán öccse, a 84 éves Theodor Albrecht követ, mindketten az Aldi bolthálózat tulajdonosai. A harmadik helyre legnagyobb ellenlábasuk, a Lidl áruházláncot birtokló 67 éves Dieter Schwarz került.
Jellemző mindhárom milliárdosra, hogy cégeiket Németországban - és nemzetközi, egyebek között magyarországi terjeszkedésük okán immár külföldön is - szinte mindenki ismeri, őket magukat viszont jószerével senki nem látta. Nem jelennek meg a nyilvánosság előtt, nem szerepelnek a tévékben, még fénykép sincs róluk forgalomban. A listát megjelentető magazin is csak a dpa német hírügynökség által 36 évvel ezelőtt készült fotót tudta megjelentetni Theo Albrechtről.
Boltjaik viszont ott vannak minden valamirevaló német településen, a nagyobb városokban kerületenként nem is egy. A Magyarországon éppen megjelenni készülő Aldiból van több: 3,5 ezer, nagyjából egyenlő arányban megosztva a két testvér egy-egy cége, a Németország déli részét beterítő Aldi-Süd és az északi régiót uraló Aldi-Nord között. Schwarznak ugyan csak 2,5 ezer Lidl-boltja van nagy, de hozzá tartoznak a bevásárlóközpontokban a Kaufland-szupermarketek is.
A két boltbirodalom közül az Aldi a fiatalabb. A két fivér a háború után alapította, anyjuk kis élelmiszerüzletében szerzett tapasztalatokra építve. Későbbi stratégiájuk elemei már akkor megmutatkoztak: náluk volt a legolcsóbb a vaj, amit egyebek között azzal értek el, hogy nem tartottak hűtőberendezést, az esti zárás után lecipeltették az alkalmazottakkal a megmaradt árut a pincébe, megtakarítva ezzel a hűtési költségeket. A nagy áttörést a hatvanas évek hozták: akkor találták ki nevük (Al), illetve a diszkont szó (di) betűiből származtatott márkanevet. A céget máig a szűk, összesen hat-hétszázféle cikkből álló, minden boltban egyforma kínálat jellemzi. Az Aldi-boltok mindenütt a legolcsóbbak, amit a nagy megrendelések árleszorító hatásának és a beszerzéseket intéző ügynökök kőkemény tárgyalási taktikájának köszönhetnek.
A Lidl története az 1930-as években kezdődött, Dieter Schwarz apjának déligyümölcs-nagykereskedésével. A fiú a hetvenes években, apja halála után vette át a vezetést, s hamar kiépítette birodalmát, majdnem pontosan követve az Aldi-stratégiát: nagy tömegű, olcsó beszerzés, korlátozott, minden boltban egységes kínálat. A két hálózat sikerének további titka a Németországban is nehezedő megélhetési viszonyokban keresendő. Míg korábban jobb körökben szinte szégyennek számított Aldi- vagy Lidl-üzletben vásárolni, az euró bevezetésével együtt járt kiskereskedelmiárszínvonal-emelkedés, illetve a korábbi, Gerhard Schröder vezette kormány megszorító csomagja nyomán egyre többeket érdekel, hol lehet a legolcsóbban vásárolni.
http://hvg.hu/hvgfriss/2006.42/200642HVGFriss90.aspx
