A magyar legitarsasag nemcsak sajat magat, hanem az egesz orszagot kepviseli. Ezert rendkivul fontos, hogy jo, vonzo, modern, es kellemes neve legyen a nemzetkozi kozosseg elott. A jelenlegi "Malev" idejet multa takolmany szo. Mikor ki van egeszitve a "Hungarian Airlines"-szal, tul hosszu, s meg kerdojelezi minek a "malev" egyaltalan ha "Hungarian Airlines"-nak van titulalva.
Ezert szavazzunk egy uj nevre. Az elso valasztas 3 pontot, a masodik 2, a harmadik 1 pontot jelent.
Itt vannak a kandidatusok:
Air Hungary
Fly Hungary
Hungarian Airways
HunAir
Hunnia Airways
MagyarAir
Magyar Airways
PannonAir
Sky Hungary
MAS ....ird be.....
-------vagd ki itt ----cut & paste----------------
Talaltam egy kepet, amit ebben a topicban tobben fognak esetleg ertekelni. Egy nagyon ugyes (es szerencses) fenykepesz lefenykepezte, ahogy egy Mcdonnel-Dougles F4 Phantom II attori a hangsebesseget. Rendkivul erdekes a kep, ide kattints ha erdekel.
A 90 ezer liter keróért nem kezeskedem, úgy emlékszem, ennyit írt a Paris Match riportere. Ha tudta volna, hogy derék honfitársai a hibásak, kétszeresen is! Legyen több ezer liter, jó így? Sorozatos balesetekről nem tudok, de meghibásodások biztosan voltak rendesen.
A szovjet fejlesztés kicsit az űrverseny folytatása volt: amikor bejelenteték a Concorde tervét, Hruscsov (újmagyar átírással Kroustchev) úgy döntött, hogy a Szovjetunió nem lehet második egy ilyen nemes vetélkedésben. Csak gyanítom, de nem vagyok benne bizonyos, hogy a Tupoljev (újmagyarul Tupolev) tervezőiroda már a későbbi Tu–154 terveivel foglalkozott ebben az időben. A sürgős terv miatt háttérbe szorult ez a másik, és a gép hiányosságai részben talán ennek tudhatók be.
A szuperszónikus fejlesztés körül igen sok legenda és gyanúsítgatás kering. Nem lehet kizárni, hogy valóban belenéztek egy más vagy egymás terveibe. Az eredmény mindenesetre csak külsőleg hasonlított. A Tu-154 nagyobb és gyorsabb volt, viszont egész úton mennie kellett a forszázsnak, míg a Concorde-nál csak felszálláskor és a szuperszónikus gyorsításkor. Ez a szovjet hajtóműtervezők között zajló és piszkos módszerekkel vívott harc eredménye. Ha jól tudom, lett volna egy másik tervezőiroda, amelyik kisebb fogyasztású hajtóművet épített volna, de hát más szempontok érvényesültek.
Kevesen tudják egyébként, hogy a szovjetek két különböző gépet építettek. Az 1969. decemberi első repülés hőse, a 001-es prototípus hajtóművei egy blokkban voltak a törzs alatt (a Concorde-nál a hajtóművek jóval széjjelebb vannak a szárny alatt). Érdekesség még a 12 kerekes főfutó, azaz a gépen összesen 26 kerék volt (nem tudom, volt-e rajta ugyanolyan kis hátsó guriha, mint amilyen a versenytársánál van). (Az angolok állítólag, amikor rájöttek a kémtevékenységre, szándékosan rossz gumiösszetételt juttattak el a hírszerzőnek. Lehet, hogy ezért a sok kerék?)
A párizsi bemutatón már egy teljesen átépített gép volt. A törzset kiszélesítették talán 5 centivel, a hajtóműveket széjjelebb rakták, és felkerült a gép elejére a kis becsukható bajusz, a kacsa-vezérsík, a moustache. Hogy ki kitől vette az ötletet, nem tudom, de a franciák kiptóbálták egy Mirage vadászgépen, és az Izraelbe lopott Mirage, a Kfir talán használ is valamiféle kacsavezérsíkot. Tessék, még egy kémtörténet...
A 102-es prototípus abban is különbözött az elsőtől, hogy szerintem nem volt benne katapultülés. Ez már a szériagéppel azonos kialakítású lehetett, vagy legalábbis annak szánták. A 100-zal induló sorszámozás is jelzi, hogy jelentős változás volt.
Nem tudom, hány épült belőle; a Concorde-ból 16, és ebből 14-et vett át a két nemzeti légitársaság, az Air France és a Britsh Airways. Én már akkor, '73 táján egy tucatnyira becsültem az elkészült példnyok számát, ez a szám ma is reálisnak tűnik.
Úgy tűnik, néhány átalakítást beiktatva megindult a gyártás. 1975-ben megindult vele a rendszeres forgalom, posta szállítására használták a Moszkva – Alma Ata (ma Amati?) útvonalon. A világ legdrágább postajárata... Elvileg tapasztalatgyűjtés volt az indoklás. 1978-ban aztán megindult a személyszállító repülés. Nem lehetett problémamentes. 1978 májusában aztán a 111-es gyári számú, Párizs óta az ötödik változatot jelentő Tu–144D gép egy próbarepülésen (fedélzeti tűz miatt kényszerleszállásra készülve) lezuhant, és nemsokára, ha jól tudom, mindössze százvalahány járat teljesítése után a típust végleg leállították.
A megmaradt gépek egy részét a hazai repülőmúzeumoknak ajándékozták – Moszkvában Monyinóban, Szamarában és Uljanovszkban van belőle egy-egy, 4 darab Moszkvától nem messze, Zsukovszkijban (újmagyarul Zhukovsky) állt (ez a város a szovjet-orosz repülés egyik fellegvára, itt rendezik a repülőbemutatókat, és persze itt van a Tupoljev tervezőiroda főhadiszállása is), átadva az enyészetnek, 1995-ig, amikor is az amerikai-orosz közös fejlesztés jegyében egyikükbe újra életet leheltek. A 114-es gyári számú gép a Tu–144LL alváltozatként kelt sajátos főnixmadárként új életre a NASA, a Boeing és a Rockwell segítségével, 1996-97-ben 18 próbarepülést végeztek vele.
Nem tudom, ismeretes-e, de a Tu–144-es járt Budapesten, talán egy alkalommal; sajnos, már nem tudom behatárolni, mikor lehetett. Az újságírókat beengedték: megnézték, fényképeztek. Innen tudom, hogy ez (még?) a katapultüléses változat volt.
Három személyes élmény. Sajnos, le kell hűtenem mindenkit, nem repültem vele, és ezt nagyon sajnálom. De beszéltem olyan emberrel, aki látta... Fégya, aki egyébként Szása volt, évfolyamtársam volt a Kijevi Egyetemen. Kazah gyerek volt, és Alma-Atában volt nyári gyakorlaton. Ő mesélte, hogy amikor jött befelé a gép, mindeki teljesen odavolt, elképedve nézték a félelmetes nagy madarat. Amikor leszállt, az előtér távoli végébe állították, kordont húztak köré, és géppisztolyos őr vigyázta. Fégya-Szása már majdnem Aeroflot-dolgozó volt, egyenruhában járt, de az őr úgy elhajtotta, mint a pinty.
A másik eset az egyetemi könyvtárban történt velem. Egy navigációs rendszer volt a diplomatémám (Mr. Spock kérdésére válaszul, a maléves témánál, már napok óta írom erről (is) a hozzászólást), és megdöbbenve tapaztaltam, hogy a katalógusban megvan a Tu–144 fedélzeti rendszreinek a leírása (1977). Gyorsan kikértem, meg voltam róla győződve, hogy elfelejtették titkosítani, és hogy legközelebbmár nem kapom meg. Egy kicsit számítottam, rá, de azért meg is lepett, hogy a navigációs számítógép már digitális rendszerű volt. Gyorsan nekiláttam kijegyzetelni az adatait. A következőket találtam:
Műszaki adatok Tápfeszültség: 27 V egyenfeszültség
Áramfelvétel: 10 A-es AZSz-en (hálózati biztosítón) keresztül
A harmadik egy előadás és vita, már Ferihegyen. Egészen fiatal mérnök voltam, az LRI Repülési Oktatási Központjának rektora tartott egy előadást nagyszámú hallgatóság előtt. Szóba került a Tu–144-es története is. A rektor úr szavaiból kiderült, hogy fogalma sincs a gép átépítéséről, ő meg volt győződve róla, hogy az 1. számú prototípus zuhant le Párizsban, és azon még nem volt bajusz. A kollégiumi szobában évekig voltak a fotók az ágyam fölött kiragasztva, egy vagy két nappal a végzetes nap előtt készültek, az egyikre ma is emlékszem: közelkép, a lelógó orr, a két szamárfül... Hiába érveltem, a rektor úr jobban tudta.
Igazad van szerintem teljes mertekben. Aki csak egy kicsit is benne van vagy tanulta a repulogepek es hajtomuvek tervezeset, az tudja hogy annyi apro momentum van hogy egy uj gep megtervezese minimum 5 de inkabb 10 evig tart (amig a gep szeriaban gyarthato). Csak a legnaivabbak kepzelik azt pl. hogy a Tu-154est a B 727-rol, az Il-62-est a BAC 111-rol koppintottak egy az egyben.
Azt a gepet egesz egyszeruen az amerikai legiero lotte le tevesen. Allitolag erre szaz feletti szamu szemtanu volt, kozottuk katonai helikopter pilotak, akik lattak a tengerbol egy raketat felszallni, mielott tortent volna a katasztrofa. S habar ez lehet az igazsag, soha sem fogjak beismerni az amerikaiak.
Csak hogy kötekedjek egy kicsit: nekem azért elég furcsának tűnik, hogy egy pár perces bemutató repülésre 90000 liter kerozint visz magával a gép.
Kedves Újlaki: tudnál részletekkel szolgálni a Tu-144 további sorsát illetôen? Úgy tudom a sorozatos (eltitkolt) balesetek miatt nagyon hamar kivonták a forgalomból. Addig is csak belföldi járatokon közlekedett. Valamint állandó lakossági panaszok érkeztek az elviselhetetlen zaj miatt. Ami elég meglepô volt, mármint szovjet idôkben panaszkodni.
:)
En is lattam! ;)
Elso Ka-26 repulesem alkalmaval, igaz nem tul kozelrol.
Ekkor lattam elosszor a Mezokovesdi katonai repteret is, sajnos mar hasznalaton kivul volt.
És a szovjeteknek miért volt jó, hogy hallgattak? Egyébként nem vagyok mérnök, de szerintem annyira azért nem hasonlít egymásra a két gép, bár meglepődnék, ha ezt-azt nem nyúltak volna le egymásról... Anno persze úgy szólt a mese, hogy az NDK titkosszolgálat egy az egyben ellopták a prototípus rajzait, és gyorsan összeeszkábálták a Tu-144-et, mielőtt még a Concorde repült volna. De mondjuk én még emlékszem a Mig-21-144 kisérleti gépekre, makettekre... De mondom, nem vagyok mérnök... Ezt a balesetről szóló filmet peidg nagyon megnézném...
Én régebben a fekete dobozt néztem a Spectrumon. Emlékeztek a TWA-800-as balesetére és az azt bemutató számítógépes filmre?
A gép hátsó része a kettészakadás után egy ideig még felfelé repült, majd meredeken zuhanni kezdett, a kiömlő keró belobbant, égő tűzgolyóvá változtatta a törzset, majd a sebességtől az egész darabjaira hullott szét.
A zuhanás 48 másodpercig tartott.
Egyszer leültem és csendben elkezdtem számolni 48-ig. Borzasztó hosszú ideig tarthatott az a 48 másodperc.
Megdobbentoek voltak a felvetelek, igaz en nem tegnap, hanem regebben latam..
Elosszor a nagy terhelestol letorik valamelyik szarny, amitol a gep rogton a hatara fordul es darabjaira szakad. Ugy remlik eleg sok "civil" aldozat is volt.
Pár napja a maléves témánál azt írtam, hogy a repülőesemények kivizsgálása közös érdek. Néha azonban mégis közbeszól a "magasabb érdek".
Ma este lenyűgözve néztem a Discovery Channelt. Még a durva fordítási hibákat is elnéztem nekik (airframe: váz; nose gear: orr; a túlerőltetett gép repedni kezd), olyan izgalmas volt.
Nem csak azt mesélték el, hogyan lopták el a szovejetek a Concorde tervrajzait (majd ehhez is lesz pár szavam), de a franciák bosszújára is fény derült.
Amint azt a repülést kedvelők tudják, 1973. június 3-án, a párizsi légibemutató utolsó napján lezuhant a Tu–144 2. sz. prototípusa. A történteket több, mint 25 éven át titok fátyla fedte. A hivatalos jelentés szerint a személyzet egyik tagjának filmfelvevője szorult be a kormányoszlop és a padló közötti nyílásba, ez vitte meredek siklásba a gépet, amelyből már nem tuidott kijönni: a levegőben szétesett és Goussenville lezuhant. A hat főnyi személyzet és 8 helybéli lakos, köztük gyerekek, szörnyethalt.
Most kiderült, hogy az egész félrevezetés. A francia és a szovjet fél titkos megállapodást kötött, és eltitkolták a tényleges eseményeket.
A valóságban a francia titkosszolgálat egy Mirage vadászgépet küldött a bemutató idején a légtérbe, amelynek a Tu–144 repülését kellett volna filmeznie. A Concorde személyzetét figyelmeztették, hogy egy idegen gép van, szabályellenesen, a légtérben. Amikor 25 év múlva a riporternő megkérdezi a francia kivizsgálóbizottság elnökét, figylemeztették-e a Tu–144-es pilótáját, Kozlovot is erről, az illető sértődötten elutasítja a kérdést, és félbeszakítja a nyilatkozatot.
A Concorde elkápráztatja a nézőket, a vetélytárs következik. A repülésirányító rádión közli a már guruló géppel, hogy az előzőleg megbeszélt időnek csak a fele áll rendelkezésére. Ez nyilván erős gazdasági-politikai nyomásra történik így.
Kozlovnak imporvizálnia kell, hogy minden beleférjen a rövid bemutatóba. Áthúz a pálya fölött, mindenkit lenyűgöznek a gép lassúrepülési paraméterei. Nemhiába van ott a bajusz, a kinyitható kacsa-vezérsík... A gép meredeken felhúz, szinte függőlegesen...
És Kozlov meglátja a vadászgépet, amelyik közvetlenül fölötte repült, és szintén nem tudott a repülési program megváltozásáról. Az összeütközés elkerülésére egy lehetőség van: Kozlov lenyomja a gép orrát. –1 g a terhelés, a hajtóművek egy része vagy talán mindegyik leáll a fellépő pompázs következtében. A pilóta meredek zuhanással gyűjt sebességet az újraindításhoz, a föld rohamosan közeledik. Látszik, hogy nem lehet a gépet felvenni, Kozlov azért megpróbálja. Törik a vezérsík, szakad a szárny, ott a levegőben meggyullad a kiömlő kerozin, aztán a gép darabjai a földbe csapódnak, pár másodperc elteltével hatalmas tűz- és füstoszlop tör fel. 90 ezer liter kerozin ömlik a városka csatornáiba.
A sumák-bizottság soha nem árulja el, meglett-e a fekete doboz. A jelentés nem kerül napvilágra. 25 év után végre sikerül beletekinteni. Tele van hazugsággal és hamisítással. A Mirage jelenlétét elismerik, de szerintük nem állt fenn az összeütközés veszélye. A gépet műszakilag nem lehet hibáztatni, legyen emberi mulasztás. A személyzetet sem lehet hibáztatni. Végül olyan valakire esik a bizottság választása, aki ott sem volt a kabinban. Ráverik a balhét, hogy ő filmezett, és az ő gépe szorult be a résbe. A jelntés négy holttestről beszél a pilótafülkében.
A tűzoltó, aki kihozta őket az emeletes ház pincéjéből, pontosan emlékszik. Hárman voltak. Nincs negyedik ember, nincs kamera, nicsn beszorulás. Van egy nagy-nagy disznóság.
A sors iróniája, hogy hiába a sumákolás, a Concorde nem lett gazdaságilag sikeres. Mérnökként fáj érte a szívem, emberként azt mondom: megérdemelte.
Kálmán:
Igazad van, csakugyan találtam a neten olyan sebességmérőt, amelyik SM-ben is mér (de nem csak abban, 2 skálája van), bár sok értelmét továbbra sem látom...
Ja bocs, rosszul emlékeztem. Az első tisztére mondtad először, hogy 550 (mind műszer szerinti (km/h - csomóban meg nagyon), mind föld feletti (tengeri mérföld/h = csomó) sebességben túl van a DC-8 által vízszintes repülésben elérhető sebességen, te meg emelkedésről írsz), cáfolás után, hogy 400 (amerikai gépről lévén szó, azon nincs km/h-s műszer, ez csomóban még mindig több, mint amit a gép el tud érni), a kapitányéra először, hogy 400, utána, hogy 280 (csomó, mert a műszer abban van skálázva).
A lényegen nem változtat.
A történetet meg valóban tanítani kéne. Na nem a pilótaiskolákban, hanem a hülye hollywoodi forgatókönyvíróknak, hogy ekkora blődlit még ők se írjanak le.
És még ez az ember mondja, hogy repült? Akinek fogalma sincs arról, hogy 1 csomó = 1 tengeri mérföld/óra? Vagy aki azt állítja, hogy a repülésben (akármilyen kis gépekben) a szárazföldi mérföldet használják?
Kálmán, én üzemeltettem amerikai kisgépet is (6 személyes, Piper), abban is NM-ben volt minden sebességmérő skálázva.
Ja, tengeri mérföld, nem tengerészeti. Jó lenne megtanulnod magyarul.
Másrészt olvasd át az első hozzászólásodat. Ott még azt állítod, hogy a kapitány műszere 550 mérföld/órát mutatott. A következőben már zat, hogy csak 280-at (miután a másik topicban, ahova ugyanezt a mesét beírtad, már cáfoltam ezt az értéket, meg itt is, kicsit lentebb). Ez azért nem elhanyagolható különbség.
Meddig tartod még a mesedélutánt? Én mondjuk már unom.
Bár azt állítod, Amerikában élsz, kezd gyanús lenni, koma, hogy te az óceánt is inkább átúsztad, mint átrepülted, amennyit értesz a dologhoz. (Merthogy a csomó a hajózásban is használatos).
Kerdes:
Ha megnezed a Boeing 777 muszerfalat, lathatod, hogy most mar minden komputer-kepernyon van. Az analog muszerek vilagaban, ugyan egy csomo muszer volt a pilotafulkeben, de azok mindig ott voltak, elerhetok, megnezhetok voltak. Kivancsi lennek, hogy vajon nem zavarja a pilotakat, hogy most majdnem mindenert KAPCSOLNI kell valamit? Vagy ez hogyan lett megoldva?
Irtad:
"A távolságot tengeri mérföldben (NM, nm, n.m.; nautical miles) adják meg, ez kb 1853 méter. Szárazföldi mérfölddel repülős témánál csak a laikusoknak írt újságcikkekben lehet találkozni.
A sebességet csomóban (KT, kt, kts; knot) mérik. Az egy csomós sebesség éppen egy tengeri mérföldnek felel meg óránként, tehát 1 csomó kb. 1,853 km/h."
Nem egeszen igy van, de a knot sok helyen hasznalva van (pl. szel sebesseg a meterorologiatol, vagy repgep specifikacioban.)
Kis gepben merfold (statute mile)/ora a sebmero beallitasa.
Repulo navigacios terkepeken mutatjak a mercet meterben, merfoldben es tengereszeti merfoldben.
Az atalakitasi problema igy teljes! Mikor valtoztat mar Amerika a meter rendszerre?
Na kérem, a nyugati repülőgépek műszerei az angol-amerikai tengerészeti mértékegységekkel dolgoznak.
A távolságot tengeri mérföldben (NM, nm, n.m.; nautical miles) adják meg, ez kb 1853 méter. Szárazföldi mérfölddel repülős témánál csak a laikusoknak írt újságcikkekben lehet találkozni.
A sebességet csomóban (KT, kt, kts; knot) mérik. Az egy csomós sebesség éppen egy tengeri mérföldnek felel meg óránként, tehát 1 csomó kb. 1,853 km/h.
A magasságot először is lábban mérik (FT, ft; egyes számban foot, többes számban feet). Egy láb kb. 0,3048 méter, azaz gyors közelítő átszámításhoz a lábban adott értéket 0,3-mal szorozzuk vagy 3-mal osztjuk. Az útvonalon repülő gép magasságát viszont repülési szintben (FL, flight level) adják meg, egy szint 100 lábnyi magasságnak felel meg, így az FL300 repülési szinten haladó gép 30 000 lábnyi azaz durván 10 000 méteres magasságban van. Nem a föld fölött, a valóságban még csak nem is a tengerszint fölött, és valójában sem térben, sem időben nem azonos magasságban. De ennek tárgyalása már sokszorosan meghaladná egy hozzászólás terjedelmét.
A függőleges sebességet, azaz az emelkedést-süllyedést természetesen láb/percben (ft/min vagy fpm vagy f.p.m.) adják meg. Ebben van valami ráció, ugyanis a műszerre pillantva gyors fejszámolással azonnal megmondható, hány perc múlva ér a gép az adott magasságra.
Ezeknél a paramétereknél megmaradt az angolszász mértéjkegységek használata, míg a többinél részben áttértek vagy áttéregetnek a metrikus rendszerre, ami külön galibákat okoz, és legalább egy esetben már vezetett nagyon kritikus repeseményhez.
Akkor egy kis folklór a magyar olvasók számára a hagyományos mértékegységekből: a tolóerőt természetesen fontban mérték (ez erő-font), a tüzelőanyag mennyiségét szintén (ez meg tömeg-font), már amikor nem gallonban. A hosszparamétereket lábban, hüvelykben vagy ezek kombinációjában (a csőátmérőket, furatátmérőket, csavarfej-méreteket ráadásul a hüvelyk tört értékeiben: 3/8", 1 5/8" stb.); a szárnyfelületet négyzetlábban, a csomagtér űrtartalmát viszont köblábban adták meg (mennyi lehet 600 köbláb?). A padló terhelhetőségét font/négyzetlábban vagy font/lábban, a nyomásértékeket viszont PSI-ban, vagyis font/négyzethüvelykben (mennyi lehet 2,5 PSI?). A hőmérsékletet Fahrenheit fokban, a szélsebességet természetesen csomóban. A huzalátmérőket Gauge-ban adják meg, ebből van három is, a fogaskerekek méreteiről nem is akark beszélni.
Mérföldből tehát több is van, és még az angol tengeri is eltér kissé a brit tengeri mérföldtől, és az angol szárazföldi mérföld nem csak az amerikaitól, de a londonitól is eltér, nem beszélve a közel nagyságrenddel nagyobb földrajzi mérföldtől. Gallon egy egész tuctnyi van, mind különböző. A többi talán egységes; de ki tudja? :-)
Még annyit, hogy az angolszász mértékegységeket szándékosn nagybetűvel írva adtam meg, bár a kisbetűs talán elterjedtebb; de a gyakorlatban, sajnos, minden kombináció lehetséges. Az én indokom az volt, hogy egyes egységek különben interferálnak a metrikus egységekkel: a tengeri mérföld pl. a 12 nagyságrenddel kisebb a nanométerrel, a csomó pedig az oly gyászos környezetben megismert kilotonnával.
Nemreg latogattam Magyarorszagon. Washingtonbol Munchenbe repultem, onnan vezettem. A Wash-Munchen ut egy
Boeing 777-esen volt. Semmi kaland, semmi elmeny, sima ut. De gondolom ez a kep talan erdekli a
"repulomaniakusokat". A 777 pilotafulkeje:
Itt van egy masik "bizonyitek", hogy a helyzet egyaltalan nem volt analizalva. Meg felfele repultunk 51,000 font (~23,000 kilo) fagyasztott csirkevel mikor a ket sebmero kozotti kulonbseg fel lett fedezve. Kerdesek:
1. Miert nem az alacsonnyabbat mutato kapitanye lett el fogadva mint helyes? Az biztonsagosabb lett volna, mint a magasan mutato elso tiszte, hacsak nem attol tartottunk, hogy raketa nem lesz belolunk.
2. Amint mentunk felfele, az elsotiszt sebmeroje meg nagyobb sebesseget mutatott, a gazkar valtoztatasa nelkul. EZ BIZONYITEK VOLT, hogy az o sebmeroje rossz, mert egy teljesen megrakott DC-8-as felfele repulve nem gyorsulhat fel 50 merfold/oraval a gazkar normal beallitasa mellett nehany perc alatt.
Igen, konnyu okosnak lenni ilyen incidens utan! Viszont nem hiszem, hogy a kapitany hozza volt szokva ilyen roncs repulesehez. Emlekszel Pan Am 747-es kapitany volt mielott "elrabolta" lanyat az elvalt felesegetol? Raadasul mindeki almos volt!
Ezt a tortenet jo lenne hasznalni pilota kikepzesben! Ramutat egy csomo hibara!
Korulbelure visszaemlekezve. A kapitany sebmeroje 280 merfold/ora (nem hiszem, hogy csomo, kis gepekben merfold/ora van! A szel sebesseget viszont csomoban adja meg a meteorologia szolgalat!). Az elsotiszt sebmeroje joval magasabbat mutatott talan 400 merfold/ora, mely kesobb meg magasabbra is ment.
Megegyszer ezek hozzavetoleges visszaemlekezesek, en csak a navigator ulesrol kukkintottam a muszerekre.
AMI A FONTOS: az izlandi fedmernok visszahuzta a gazkat egy kicsit, mert ugy velte, hogy "gyorsulunk", bar a kapitany sebmeroje ilyen valtozast nem mutatott, de az elsotiszte igen, mely az elsotiszt kijelentese utan "el lett fogadva" mint a jo sebmero. Rovidesen a gazkar visszahuzasa utan vizszintes repulesbe kezdtunk, s nehany perc mulva kezdodott a remeges.
550 csomó (1019 km/h, 1 csomó = 1,852 km/h), az már jóval túl van a gép max. föld feletti repülési sebességén (DC-8: 920 km/h), emelkedés közben elérhetetlen. Olyan hülye pilóta nincs, aki ne vegye észre. Ettől csak méginkább a mese irányába hajlik a dolog.
