"Alumínium alkalmazásánál korrózióvédő kontaktpasztát (pl. WAGO Alu-Plus) kell alkalmazni a hosszú élettartam érdekében. A paszta lítiumot és cinket tartalmaz, stabilitását 150 °C-on is megőrzi. A cink szemcsék lebontják az összepréselt felületek határán képződött nagy átmeneti ellenállású oxidokat is, tehát jó minőségű villamos kötést biztosít [WAGO]. A kontaktpaszta hiányában, alumíniumkötésnél a kötőelem valójában nem a vezetőér anyagával, hanem a vezeték felületén lévő alumínium-oxid réteggel lép kapcsolatba, ami nagy átmeneti villamos ellenállással rendelkezik, ez pedig idővel a kötés melegedéséhez, majd tűzesethez vezethet, már kicsi terhelőáramnál is. Ez a folyamat is öngerjesztő, egyre gyorsuló."
Vannak komoly kategóriás fémkeresők is, néha az mutatja legmélyebben az alut rezet vagy fémcsövet....
...., de ott könnyű "megenni" egy szomszédban lévő fémvázas polcot, egy gipszkatron merevítőt, vízcsöveket, akármit...
(vasbetonban pedig a fémkereső teljesen használhatatlan....mint kb minden, mert az acélháló söntöli, elhúzza és "összezavarja" a mágneses és elektromos tereket)
A szivattyú után még egy dologban szeretnék segítséget kérni.
Az udvarra a kocsibejáró mellé végig szeretnénk 5 kültéri lámpát szerelni, amik mozgásérzékelősek.
Két dologra lennék kíváncsi:
1. Ilyenkor mindegyik lámpának mozgásérzékelősnek kell lenni, vagy elég pl. a két szélsőnek és ezek kapcsolják a többit is?
2. Ha úgy szeretném, hogy a mozgásérzékelő funkció mellett akár egész éjjelre folyamatosan fel tudjam a lámpákat kapcsolni, akkor kell vinni egy kapcsolótól plusz egy fázist a lámpákba, amivel direktben kapcsolom azokat? Vagy máshogy szokták megoldani?
Nem akarok beletaposni a lelkivilágodba, de azt megkérdezem, honnét másolgatod össze ezeket a hülyeségeket?
Egyszer már régebben előadást tartottál nekem, amit később olvastam csak el és nem akartam a témát később előhozni. Már akkor meg akartam kérdezni, van valami közöd a villanyszereléshez?
Feszültség detektort keresek ami vakolaton keresztül jelzi,hogy a vezetékek nyomvonalát.
Ceruzás érzékelőm van amit ha egy vezetékhez nagyon közel teszek akkor világít és hangot is ad,de ezek annyira gyengék,hogy sokszor már egy kábelhoz érintve sem érzékelik a feszültséget.
Olyat tudnátok ajánlani ami vakolat alatti csövekben lévő vezetéket is kijelezne?
Nem. Attol még, hogy benne vannak ezek a kis vezető mikroszemcsék, mivel mindent igyekszik a környező gél körülvenni -adhézió- és az roppant jó szigetelő, az egész cucc ellenállása brutálisan nagy.
Az átütési szilárdsága a levegő sokszorosa.
Egyébként az egész egy megfelelő viszkozitású szilikon gél ....alapvetően.
((senkit nem buzdítok, hogy öntsön a kötőelembe szilikonolajat, vagy tunkoljon bele szilikonzsírt, mert azokat másra fejlesztették ki, adalékolták, stb, de alapvetően úgymond kémiailag "csak" ennyiről van szó. ))
"Az áramvezetésnek szerintem ott kell igazán a legnagyobb felületen létrejönnie, ahol az érvég felfekszik és nem ahol az él "belevájódik"
Ha egy kemény sík felülethez hozzáér egy kemény henger, ott az érintkezési felület csupán vonalszerű lesz, az érintkezési felület elméleti szélessége (tehát területre) közel nulla. A túloldalon, ahol viszont a rugó éle kis felületen (= tehát hatalmas nyomással) belemélyed a vezető anyagába, ott a roncsolódás/deformálódás miatt jóval nagyobb fém-fém érintkezési felület jön létre szerintem.
Szerencsére az a sík felültethet nyomódó henger nem annyira kemény, hogy ne lapuljon meg egy picikét, de szerintem még így is a bevájódó acél rugónál alakul ki a kisebb ellenállású érintkezési pont.
Én már csak gyerekként láttam ezeket a 42V-os fúrógépeket.Alumínium áttételház,ill volt kapcsolható áttételű is. Kis fordulatúak és nagyon erősek voltak.
És ha már romantika, anno a HILTI TE72-es jelentette a pneumatikus ütvefúrót.Na az egyszer kétszer felemelt a földről.
Ha nem tudtuk kölcsönkérni a gépet maradt a befűrészelt kihajtogatott fogú vascső,(amit az ember készített el) amit forgatni kellett amikor püföltük a kétkilós kalapáccsal a kisméretű téglából rakott falban.Aki a kalapács nyakát szorongatta az nem is haladt előre. Ez volt az ütvefúró.
Meg is utáltam az épület villamosságot, pedig a fater mindig jól fizetett ha elvitt magával egy kis falvésésre.
Ha újra kezdeném inkább forgácsoló szakmát választanák, persze jó lenne az eddig szerzett villamos ismeret is.
"mivel a paszta telistele van apró kemény vezető részecskékkel, amik karomként ütik át az alu felületén lévő aluoxidot."
A paszta alkalmazása közben (amikor a vezetéket belenyomjuk a pasztával feltöltött csatlakozóba) kitüremkedik a lyukon. Ha a paszta anyaga vezetőképes lenne, akkor alkalmazása rettentő balesetveszélyes lenne. Éppen ezért a paszta kiváló szigetelő anyag.
" paszta telistele van apró kemény vezető részecskékkel"
Na ne már! Egyszer kitöltöttem vele egy kétpólusú vízmentes csatlakozót, mert rendszeresen beszivárgott a víz a gyantás zsugorcső mellett. Sajnos látom a gyantás zs.cső gyantája kültéren idővel elöregszik, elválik a kábel köpenytől.
A két pólus tápot,és digitális jelet tartalmaz. Csak nem tartalmaz vezető anyagot ha nem söntölte az egyébként érzékeny hálózatot.
Igaz ez csak 12V,de ha ez 400V lenne akkor durrant volna?
Ez hasznos gondolat. Amennyire lehet vissza pucolom a vezetéket. Ha a villanyóra felé égett, akkor bajban vagyok. Ha az elmenő felé, akkor 10 centim még van.
A paszta nem csodaszer.Kizárólag az a szerepe, hogy korlátozza az alu oxidációját.
Nem.
1. Egyrészt ha normálisan teli van nyomva, nem "korlátozgat valamennyire" hanem gyak. nincs oxidáció, mert a paszta semleges, a levegő pedig nem fér oda a kötéshez.
Így a légnedvesség sem, tehát nem tud a két fém közt működni a retteget elektródpotenciál különbség miatt kezdődő galvánelem, oxidáció, különféle alapvetően kémiai folyamatok. A paszta mint kémiai "adalék" arra lett kifejlesztve ,hogy gátolja ezeket.
2. Másrészt hőelvezetés van, egy levegőtől elzárt "homég közegben" van a kötés, nincs az, hogy a pontszerű kötés a nagy áramtól felmelegszik, megolvad, oxidálódik, ettől még nő az átmeneti ellenállás, végül a kötés elfolyik, kigyullad, a szigetelés visszaég, stb.
3. Harmadrészt mérhetően kisebb a kötés átmeneti ellenállása, mivel a paszta telistele van apró kemény vezető részecskékkel, amik karomként ütik át az alu felületén lévő aluoxidot. Egy átlagos icipici érintkezési felületen, a négyzetmilliméter törtrészén is többezer helyen, (nem szemmel látható nagy tapintható méretű dologra kell gondolni)
Tehát: valóban nincs a dologban "csoda", de annak tűnik ,hogy egy "belenyomom-elfelejtem" kence hogyan szüntet meg egyébként sokrétű kardinális problémát.
Aki pedig azon "sír", hogy "nem lehet kapni", illetve "drága", "nem tartják"..most erre mit lehet mondani.
Próbálj akkor iparilag gyártott más alu-réz kötésre alkalmas cuccot venni, akár cupal lemezt, (és vakarhatod a fejed, mit kezdessz egy darab sík lemezzel azután) akár olyan aluminium vezeték csatlakoztatásra alkalmas kettősfém sarut vagy hüvelyt aminek a másik fele réz...
Ezek ezerből ha egy helyen lesznek, rendelére, és végül tényleg kapsz, akkor kisebb "csoda".
A paszta -ha nem is minden sarkon a kisvillanyosnál-, de nagyobb szakkereskedésekben polcról beszerezhető.
Azért nem keresik, mert nem ismerik, nem értik az egészet, kevesen szerelnek újra normálisan aluvezetékes kötéseket, illetve ahol erre pénz van, (hogy normállis hozzáértő tényleg szakszerűen szereljen) ott általában nagységrenddel több pénz is van, és teljes szanálás.
Csak nem a hosszú nyakú KCS-típusú köszörű? A volt munkahelyemen ezek megszüntek kézi szerszámnak lenni, satuba fogva voltak univerzális gépek.(3x42V)
Az általam említett kisgép ugyanúgy nézett ki mint a hagyományos társaik, csak a teste volt kicsit bumfordibb mintha nagyobb teljesítményű lenne de nem volt az.
Sajnos még nagy frekvencia ellenére sem sikerült a motor térfogatát lecsökkenteni az univerzális motor méretére ugyan olyan teljesítmény mellett.
A villanymotorok tekercsfejeit is sodrással, forrasztással kötik. Pedig ott a klimatikus viszonyok sem ideálisak. A motor ritkán hibásodik meg az ilyen kötéshibából. A hegesztés biztosan megbizhatóbb, de ez a technika kisüzemben nem elterjedt.
"- ahol a felület egy részén az alumíniumba belevájódik a wago rozsdamentes acélja, ott nem lehet oxidáció, mert közvetelenül érintkezik a két fém egymással (nagyképűen mondhatnánk, hogy alu-atom feszül acél-atomhoz :)
- a felület többi részén, ahol meg nem érintkezik az alumínium semmivel, ott meg senkit sem zavar az oxidáció :)"
Az áramvezetésnek szerintem ott kell igazán a legnagyobb felületen létrejönnie, ahol az érvég felfekszik és nem ahol az él "belevájódik" ,az arra jó azonkívül, hogy szorít, hogy nem engedi a vezetéket kicsúszni.
"Ősidők óta léteznek olyan csokik, amelyeknél megfeszített rugó követi pl a vezető esetleges deformálódását (vagy a leforrasztott flexibilis vezetékvég lassú szétfolyását :)"
Már régóta nem szokás a sodrott érvéget leforrasztani.
Ezt a VBKM is gyártotta anno, nem volt nagy szám és könnyen megszakadt a menet a vékony lemezanyában, mert nem volt 100% os a menet. Volt szerencsém ennél szétégett kötésekkel találkozni a 63 A eseknél.
Én úgy fogalmaznék, hogy ha mikroszkóppal megnézzük a wago-ba bedugott alu vezetéket, akkor
- ahol a felület egy részén az alumíniumba belevájódik a wago rozsdamentes acélja, ott nem lehet oxidáció, mert közvetelenül érintkezik a két fém egymással (nagyképűen mondhatnánk, hogy alu-atom feszül acél-atomhoz :)
- a felület többi részén, ahol meg nem érintkezik az alumínium semmivel, ott meg senkit sem zavar az oxidáció :)
Csak arra kell odafigyelni szerintem, hogy miután az oxidált felületű alumíniumot betoltuk a wago-ba, akkor végezzünk vele egy-két olyan (pl negyed-fordulatú csavaró) mozdulatot, hogy a wago belsejében lévő acél felületek félre tudják tolni (forgácsolni?) az alu oxidrétegét és eljussanak alatta a tiszta fémig.
Ősidők óta léteznek olyan csokik, amelyeknél megfeszített rugó követi pl a vezető esetleges deformálódását (vagy a leforrasztott flexibilis vezetékvég lassú szétfolyását :)
"Egyszer volt szerencsém látni, kezemben fogni kézi kis tárcsás darabolót,ami asszinkron motorral volt hajtva. A feszültségére nem emlékszem,de három fázist és 400Hz-et igényelt. Valamivel nagyobb volt a motor test átmérője mint a univerzális társainak. Sajnos nem volt hozzá áramátalakító így nem tudtam működtetni. Biztosan halkabb lehetett,az élet tartama pedig többszöröse a kefés gépekhez képest."
Igen, a kis súly és méret, könnyű kezelhetőség nyert.
Emlékszem régen a sűrített levegős csiszolókkal dolgoztak a Hajógyári szigeten. Abban az időben én is köszörülgettem varratokat egy 42 V os trafóval táplált jó nehéz kézi köszörűvel. Az is szép nagy aszinkron gép volt.
Nekem több WAGO-s alumínim-réz összekötésem van (alu paszta nélkül!), amelyik olykor hosszabb ideig is 10A felett van terhelve és egyiknél sem láttam melegedésre vagy kontakt-hibára utaló jeleket, még évek múlva sem.
Persze lehet, hogy csak nekem van mindig szerencsém és az esetek többségében paszta nélkül nem szokik jó lenni a WAGO-ba dugott alumínium vezeték.
