Mátyásföld...Hm Gyerekkoromban sportrepülô bemutatókra mentünk oda. Azután az oroszok voltak ott, de emlékszem kizárólag helikopterekhez használták. Körülötte orosz kolónia volt. Amikor én a közelében laktam 1977-tôl, már le volt zárva. Központi épülete gondolom ma is áll, hiszen nagyon fontos volt a magyar polgári repülésben. A MALERT használta a háború elôtt.
Vagy 18 éve, hogy nem jártam ott.
Szal nem X, hanem a "megfejelt" T, azaz a T felett még egy vízszintes ponyva. Ez volt a legutálatosabb jel, amit egy "élvezeti" repülés alatt megláthat az ember.
Az X a leszállási tilalom (mondjuk vit. gépeknél ez eléggé hülye dolog), de betonon alkalmazva lezárt kifutópályát jelent.
Van egy kis időm, gyorsan írok. Amennyire tudom egy sor szabályt keresztbe kasul gázoltak, a Bolognabol felszállni igyekvő pilóták. Gondolom azért akartak mindenáron felszállni mert nem otthon voltak és külföldön még a levelgő vétel is sokba van a légitársoságnak. Malévnál tuti, de szerintem mindenhol, hogy a megszakított felszállás (amiből itt több is volt) után azonnal pályáról legurulás, és ellenőrzés. Nem még 2 szer 3 szor megkísérelni. Az, hogy 4 után már tényleg nem bírják a fékek, és ha fel is szállna a gép életveszély lenne a megérkezés az is egyértelmű. Hogy az utasokat félre tájékoztatták, illetve nem akarták ijesztgetni az utasokat, a pilóták az is ziher. Sajna ennyiből nem lehet megmondani, hogy valójában, mi baja lehetett a gépnek. A hydraulika probléma nem tűnik egyértelműnek, ugyanis azt a start vonalon állva le kell tesztelni, semmi esetre sem nekifutás közben. Valamiért nem tudták a kellő sebességet elérni. Valamiért nem gyorsított a motor, de ez millió és egy ok miatt lehetett. Pl tényleg a toló erő autómata számítógépes része rendetlenkedett. Egy biztos, ha megtudnád csak úgy maszek súgni, melyik légitársoság volt, az életbe nem repülnék velük. Amennyi főbenjáró bűnt elkövettek egy röpke felszállás alatt...
Köszi a tájékoztatást, a számokkal sose voltam jó viszonyba, meg az, hogy a hangsebesség az nem állandó (ezért is van a Mach szám), bekavart, csak meglepett az, mikor a Vári őrnagy mondta, alacsonyan (tengerszinten) a MiG-29-es maximális sebessége 1500 km/h és már ezen a magasságon 1 Mach feletti sebesség, viszont ha 10 ezer méter felett repül a 2,4 Machot is eléri ami cirka 2600 km/h.
Mondjuk nyilvánvaló, hogy alacsonyabban kevésbé tud gyorsulni a sűrűbb levegő (közegellenállás) miatt mondjuk 10 ezer méter felett ahol kisebb a közegellenállás.
Engem csak az szokott bekavarni, hogy az 1 Mach nem ugyanaz km/h-ban mondjuk tengerszinten és nagy magasságban.
Viszont az érdekelne, hogy valóban bekövetkezik e akkor a hangrobbanás, mikor a gép hangsebessége lecsökken hangsebbeség alattira, és amikor gyorsuláskor eléri a hangsebességet akkor is van a dörej.
Ugyanis valahol hallottam, mikor "fékez" hangsebesség alá akkor is létrejön a hangrobbanás.
Tényleg ez is egy érdekes, hangrobbanás, vagy légrobbanás, mert nem mindegy :)
Szerintem a levegő robban és annak a dörejét halljuk.
No de ez már nyelvtani kérdés :)
Csak most tudatosodott bennem, hogy még nekünk is mennyire hozzátartozott az életünkhöz a hangrobbanások hangja, ugyanúgy, mint az éjszakánkénti orosz csapatátvonulások az utakon, stb... Most azon gondolkozom, hogy honnan lehetne megszerezni az Ég katonái c. filmet (vagy hogy hívták az Edelényi Gábor riportfilmjét), kíváncsi lennék mit gondolnék róla...
Persze én anno emlékszem, hogy milyen zigalmas volt az NSZK-ban A10-eseket, Phantomokat (ejnye, tulajdonképpen Phantom II az:-), Tornadokat, vagy éppen alacsonyan kergetőző F15-öket látni... Mindezt még a nagy taszári vagy kecskeméti repnapok előtt...
Mint tozsdegyokeres :) Szentistvani en is itt fertozodtem meg a repulessel.
Legnagyobb elmenyeim az oroszok Mig-21-es repuleseivel kapcsolatosak, azok nagyon gyakran repultek alacsonyan a falu folott. Ekkoriban eleg sok hangrobbanast lehetett hallani, igaz azt eleg magasan muveltek, de meg igy is remegtek az ablakok. Itt lattam elosszor 29-est, 27-est. Sot, evente legalabb ket alkalommal eleg nagy volt a "polgari" repgepes forgalom, ugyanis allomanycserekor Tu-154-esek hoztak-vittek a katonakat. Engem a gepek zaja sosem zavart, ha morajlast hallottam, mar fonn is voltam a teton :) Egy nyaron feltunt egy addig ismeretlen gep, 99% hogy Jak-28-as volt. Azt is hallottam, hogy a Kunmadarasi repterrol szallt fol es hozzank csak "latogatoban" volt. Valoszinuleg orosz gep volt, mert ha jol tudom nekunk nem volt rendszeresitve. Tud errol valaki valamit?
Ez arrol jutott eszembe, hogy par hete jartam Alsonemetiben, ahol egy fazon repulogep muzeumot akar csinalni. Osszevasarolt egy csomo gepet ezeket fogjak folujitani. Lattam ot Mig-15-ost, 17-est osszesen legalabb 10 db-ot, 21-est vagy 5-ot es egy Jak-28-ast! Elmondtak, hogy ez az egyetlen darab van belole ilyen allapotban es mar kulfoldrol is kertek, de a tulaj nem adja. Mas forrasbol hallottam, hogy a tulaj megigenyelt egy leselejtezesre varo B-52-t es megkapta! A gond csak az, hogy neki kellene hazahozni Ferihegyre es onnet szetszedve kozuton elhozni, ami 100 M-nal is tobbe kerulne. Most erre keres szponzort...
'89 nyarán Őcsényben repkedtünk, egyszer csak telefonál a diszpancser, hogy reptilalom. Mindenki le, csak egy szerencsétlen Góbé kavart kb 200 méteren, próbált termikelni több-kevesebb sikerrel. Rádió az nem volt benne, a földre meg úgy látszik nem nézett, mert kitették a ponyvát (tényleg, ki emléxik, mi azt ált. reptilalom ponyvajele?). Negyedóra alatt sikerült "lerakétázni", leszállás után két perccel a reptér felett kb 50 m-rel Szu-22 géppár áthúz...
Ez a hangsebesség átlépés kép nagyon belekavart a topicba. Csak annyit, hogy a kerekes járművek kategóriában (szándékosan nem mondom, hogy autó) is (azt hiszem), az a cél, hogy átlépjék a hansebességet. Erre vannak kísérletek, mind a Sós Tavakon az USA-ban, mind pedig - az angolok részérôl -, Jordániában (ha nem csal az emlékezetem). Gondolom elég cikis lenne, minden tudományos felkészítés nélkül megkozkáztatni ezt.
A fénykép lehet páraleválás is, tehát nem okvetlenül a hangsebesség elérésekor keletkezô jelenség, de az is lehet, hogy szupergyors kamerával készült kép; onnan egy kockát ki lehet ollózni. Alátámasztani látszik ezt az a tény, hogy a háttérben lévô objektumok alig mozdulnak. Pedig a dinamikus, pl. F1 fényképek a kamerának az autóval egyidejű mozgatásával készülnek. Akkor viszont a háttértárgyak vonalakká mosódnak. Itt egy csaknem négy- ötször gyorsabban mozgó tárgyról van szó! Az sem valószínű hogy a gép "besétáljon" a teleobjektív leszűkített látóterébe ebben a kényes pillanatban, még akkor sem, ha a gép tripodra volt szerelve és elôzôleg a Phantom pilótája megbeszélte a repülési magasságot a fénykép készítôjével.
Lehet az is, hogy Pistike a Kodak Instamatic-jával kapta el a pillanatot.
texaner:
A Mezőkövesd, Mezőkeresztes és Szentistván közötti háromszögben (legyünk pontosak akkor már) az egy Varsói Szerződés üzemeltetésű reptér volt, és nem csak ideiglenes, hanem állandó orosz jelenléttel.
DAttis:
A hangsebesség tengerszinten 1200 km/h körül van, és felfelé haladva csakugyan csökken, meg a légsűrűség miatt a homlokellenállás is a gépen, ezért könnyebb ott átlépni a hangsebességet (10 000 méteren már csak 1050 km/h körüli a hangsebesség).
A Hortobágy felett láttam egyszer egy MiG-23-t, kiterjesztett szárnyakkal, leeresztett futóművekkel lassan "vánszorgott" a levegôben, legalábbis így tűnt. Nagyon alacsonyan repült, ruszki felségjelű gép volt. Azonnal leálítottam az autót, kiszálltam, úgy figyeltem a gépet.
Szintén lenyűgözô volt, ha egy "nagyfejű" jött. A mátyásföldi repülôtérnél laktam és majdnem ott fordultak a kisérô MiG-ek, hogy azután ÉNy irányban hagyják el Budapest légterét. A forduló után nagyon alacsonyan repültek, olajozottan, hangtalanul siklottak a levegôben. Akkor én mindig az éles helyzetek rácsapásaira gondoltam; arra hogy milyen nehéz is egy egyszerű bokorugrónak akár nyílt terepen is, ilyen gépeket idôben észlelnie. A régi jó dugattyús csillagmotorok "éneklése" már jóelôre figyelmeztetett bennünket a gép közeledére. Bátyám 45 októberében született, de édesanyánk várandósan, átélt néhány erôs légitámadást. Ez a magzati sokk azután, fájdalmasan mulatságos helyzeteket teremtett gyerekkorunkban; ha repülô közeledett és ô kint játszott, fejveszetten rohant be menedéket keresni, miközben én a "békegyerek" ugyanolyan buzgalommal rohantam ki a repülôt megnézni...Az ütközés fájdalmas volt!
Mindeketten szeretünk repülni. Ô már régen "kinôtte" a sokkot; évente több tízezer kilométert repülünk utasként, s mint a gyerekek, mindig bekéredzkedünk a pilótafülkébe...
Nem tudok mindenre reagálni, csak foszlányok: Biza a föld közeli hangsebesség betöri az épület ablakokat. Ezt a kanadaiak elég jól az emlékezetükbe vésték, egy új reptér avatásakor valamikor még a 80 as években. Én annak idelyén úgy hallottam hogy a Fantomról készült kép sok fénykép közül az egyetlen szerencsés.
A víz még szép hogy leállította a helikoptert, mivelhogy nem táplálja az égést. Mint mindenhol itt is az arányokon van a hangsúly.
Valóban igazad van, a dörrenések lehettek tüzérségi lőgyakorlatból valóak.
Ami az éjszakai repkedéseket illeti, egy alkalommal azt hiszem 1988-ban volt, akkor tudtam meg, hogy Taszáron Szu 22-es vadászbombázók vannak.
No szóval egy ismerősünknél voltunk Balatonszárszón, éjszaka a nyaralójukban aludtunk ami a faluban volt, nem a vízhez közel (én, faterom, meg tesóm voltunk egy szobában). Már jól elmúlhatott éjjel 11, faterék már aludtak én nehezen aludtam el és csak feküdtem, ekkor meghallottam azt a jellegzetes sűvítést az éjszakában, és ez így ment legalább 1 órán keresztül. F@sza volt, csendháborításnak ez nem számított.
Csendháborításról jut eszembe, annak idején, akik a Tököli reptér körzetében laktak és próbáltak tiltakozni (még a rendszerváltozás előtt) az oroszok állandó néha elviselhetetlen zajongásai ellen, egy orosz tiszt kijelentette, hogy ez a "béke zaja" és ez nem zaj :)) (Szerencse, hogy jött Gorbi, mert akkor még itt lennének a ruszkik)
Egyébként Érdnél fordultak meg a vadászok, illetve Tökölről felemelkedő gépek pont ott húztak át a városközpont felett. Amikor éjszakai is csináltak az remek volt, "hogy kapták volna be"..
Az is még régi élmény, hogy 2 alkalommal az ex-DDR-ben nyaraltunk (tudva levő rengeteg orosz bázis volt akkoriban 1982 tájt) Az egyik évben az üdülőhely közel volt egy ilyen légibázishoz (valahol Berlintől délre 50-60 km-re) Itt láttam először Szu-22-est (legalább is azt hiszem az volt, vagy MiG-23-as mert változtatható szárnyilazású gépek voltak.) A fenyőfák felett közvetlen húztak el a gépek, az erdőség fái között volt az üdülő házikója. Érdekes élmény volt, akkor láttam 10 éves fejjel alacsonyan vadászgépet.
Csak egyet tudok érteni. Mezőkővesd és Mezőkeresztes között volt egy alkalmilag használt orosz reptér. Minden gyakorlat után jöttek és üvegezték az ablakokat, volt ez a 60-as évek második felében.
Csak most látom hogy elment az idő. Nekem a legkedvesebb élményem egy IL-14 eshez füződik. 70-be, vagy 71-ben fene nagy köd volt. Tallinból kellett Leningrádba (újmagyrul) Szentpétervár repülni. A TU-kat nem engedték felszálni. akkor jött két pilóta és elkezdett utast toborozni. Unták már hogy harmadik napja Tallinnban vannak. Mindenkivel aláírattak egy papirt, hogy saját felelőségére kéri, hogy engedjék felszállni. Bár a látótávolság nem volt több 30 méternél sikeresen landoltunk Pulkovón. Ezen a gépen, ha emlékezetem nem csal tulnyomásos utaskabin sem volt. Igaz nem is repült tul magossan.
Az mind sámli!!!! Én Pápán voltam katona - na, nem repes ;-)))))) - de 1x vezettem egy MIG-29 -est. Mielőtt valaki "Tothkalman" effektust emlegetne, a magyarázat: Az építő alakulatnál voltam, előtte jól bevodkáztunk a srácokkal /technical support/, akik vontatták azzal a kis traktorral a masinériákat... Nü, megengedték, hogy belecsücsüljek. Mármint a MIG-be... ;-)))))) Osztán szépen kivontattak a domboldalból a kifutópályára... nekem módfelett tetszett!!!
Helikopterszerelő meslte, hogy a Mi-2 egy nagyobb nyári zivatar után nagy páratartalom közepette nem tud felszállni, tehát nem egy kifejezett all-weather masina :)
Hm, eszembe jutott, hogy így láttam először Mig-29-et Somogy fölött is... Nem is mertem elhinni,a ddig volt néhány kép a Rep-lésben róla... Egy fél évvel előtte meg nem akartam elhinni egy osztálytársamnak, hogy egy kéthajtőműves, dupla függőleges vezérsíkú vadászgépet látott a Börzsönyben repkedni a hegyek fölött...
Na várjunk, a Bakonyban épp elég hadgyakorlat volt ahhoz, hogy akár tüzérséget is hallhattál :-) De emlékszem, hogy milyen jól néztek ki napközben a Balaton-felvidék felől kötelékben érkező, és a tó felett áthúzó Migek... És még éjszakánként is ment a buli...
Olvasom itt a hangsebesség feletti repülésről szóló írásokat, remélem azt nem felejtettétek el, hogy a hangsebesség az nem egyforma momdjuk 100 méteren illetve 12 ezer méter felett. Halottam, hogy pl a MiG-29-es is képes földközelben elérni (persze ha engedélyezve lenne) a hangsebességet, és ez kb 1500 km/óra, és mint tudjuk a maximális sebessége ennek a típusnak, 2,4 Mach azt hiszem és ez 2650 km/órának felel meg körülbelül, 10 ezer méteres magasságon, úgyhogy ez a hangsebesség átlépése attól függ milyen magasságon hasítja a levegőt a gép, mert nem ugyanannál a sebességnél fogja átlépni a hangsebességet a gép 100 méteren és mondjuk 12 ezer méteren. A hangsebesség az kb 1045 km/óra ha jól tudom tengerszinten, és ez felfele csökken. A lényeg a magasságtól és a levegő nyomásától is függ a hangsebesség
Amúgy 1990-ben én Budaörsön láttam és tapasztaltam, mikor majdnem hangsebességgel sűvített át egy MiG-23-as. Megrázó élmény volt.
Hangrobbanásból nekem is is vannak élményeim gyerekkoromból, főleg a Balaton partján mikor ott nyaraltam minden nyáron, hol a déli, hol az északi parton, itt a Pápai MiG-ek csinálták, illetve a Taszári Szuhojok. Ez még valamikor a 80-as évek elején, közepe felé volt. Voltak dörrenések nem vitás, az ablakok rendesen beremegtek.
Legnagyobb repulos elmenyem az volt, amikor egyszer berepultem a Bermuda-haromszogbe, 20 tonna csirkevel a hatam mogott, es Toth Kalman volt a pilota. Hatalmas elmeny volt!!! Repultuk ejjel azt a nagy DC-7843-ast, sutott a Hold, mint a pek, mi meg csak repultunk a viz felett muszerek nelkul. Sebessegmero nem mukodott, a magassagot is csak onnan tudtuk, hogy egy vadkacsa beszallt az ablakon... Egyszer majdnem at is buktunk, de azt Kalman batyank szerencsesen kivedte, miutan O mar elotte is vezetett Csessznat... na pusszantas..
Bocs, kedves Újlaki kolléga, de momentán ehhez volt hangulatom!!! ;-))))))))))))))))
Én Kismarján, közvetlenül a román haátr mellett hallottam néha a debreceni repülőtérről (?) felszállt gépek hangrobbanását. Az öreganyók sápítoztak, a férfiak káromkodtak, a kutyák vonítva menekültek és elbújtak valahol. Ablak nem tört, de hát ott már (még?) magasan voltak a gépek.
Most olvasom valahol, hogy a kettős bumm több jelentést is takar. Egyrészt eleve nem csak kettő van,mert a gép törzyének minden változása (orr, kabintető, hajtómű-beömlőnyílás, szárny, vezérsík, farok vége) külön lökéshullámot kelt, persze nyilván nem egyforma erőset, és ezek közül több összemosódik. Ezzel szemben a lökéshullám visszaverődik a légkör felső "határáról", és ezért jóval később egy jóval halkabb második durranást is lehet hallani. Gondolom, az égzengés is azért tart olyan sokáig, mert a hang oda-vissza verődik a föld és a különböző sűrűságú légrétegek, illetve a nagyobb tereptárgyak között.
Hogy a NASA mit mond, azt nem tudom, de katonai repülőtér közelében nőttem fel, és bizony időnként, MiG-21 berepülések alkalmával törtek az ablakok. Időnként >400 m távolságból is. Ez gondolom a dobhártyának se használ. Persze le nemigen bénult tőle senki, szóval nem ártana tudni, mit ért a NASA egészségkárosodás alatt.
Erről jut eszembe, amikor katona voltam volt egy esemeny amikor a víz nem növelte a teljesítményt, hanem leállította a hajtóművet. Mi-2 gyakorló repülésen a pilóták azzal szórakoztak, hogy átrepültek többször egy locsoló vízsugara alatt (a földeket locsolták vele, ez az a fajta volt ami nem porlasztja a vizet, hanem egy vízsugár forog körbe és akkora volt, hogy átfért alatta egy Mi-2-es). Addig ügyeskedtek míg az egyik rácsapás alkalmával a vízsugár telibe találta a turbina beömlönyílását amitől azonnal leállt a hajtómű. Nagyon nagy szerencséjük volt, mert nagyon lapos szögben csapódtak be (eleve nagyon alacsonyan voltak, kb. 160 km/h-val mentek) és az üzemanyg tarályok, mivel két külsö van rajta, leszakadtak a földetéréskor. Bukfenceztek még néhányat és apróbb karcolásokkal megúszták.
Az ejeszázadunkat meg megfenyítették, mert a mentőernyő nem a pilóták segge alatt volt, hanem behajítva hátra. Az persze senkit sem érdekelt, hogy nincs helikopter pilóta Szolnokon aki a mentőernyőn ülne (a szivacs sokkal kényelmesebb és úgyse ugranak ki).
Na így a víz nem növeli a teljesítményt :))))
pancho, a NASA szerint a 30 méter (na jó, legyen 100 láb) magasan repülő szuperszonikus gép hangrobbanását az ember sérülés nélkül elviseli.
A kép nyilván nem "terv szerint" készült, csak éppen elkapta a fotós. A hülyéknek is szerencséjük lehet; ez a srác meg rendszeresen fotóz a légibemutatókon.
Egyébként úgy tűnik, már 0,95 Machnál jelentkezik ez a fajta vagy hasonló leválás a szárnyon. Majd még utánanézek, meg lesz más fotó is talán.
Nem tudom, mennyire közel ment el hozzád hangsebesség felett repülő gép, de olyan 300-400 méter távolságban még megbízhatóan kitörnek az ablakok. Itt mintha kevesebb lenne a háttérben lévő járgányok meg a gép között (na persze a teleobjektív közelítve csal, az igaz, de ennyit nem).
Márészt nagyon érdekelne, hogy egy fotós mivel érzékeli a hangsebesség átlépését (mármint hogy arról készült a kép, nem egy stabilan hangsebesség fölött repülő gépről). Mert kb 5%-ot még a Mach-számmérő is csal a pilótafülkében, tehát a pilcsi se tudhatja biztosan, hogy na, ez volt az a pillanat. Egy fotós meg sehogy (hacsak nincs nála távhő/légnyomás/páratartalommérő, + rádiós sebességmérő, meg egy számítógép, ami az így kapott jelek alapján szól, hogy na Józsi, 1 másodperc múlva kattincsá, akkor lépi át (arról nem is beszélve, hogy ekkora sebességnél minimum 1/1000 másodperces időve/zársebességgel kell fényképezni, hogy látsszon valami a képen. Tehát ha 1/100 másodpercet hibázik, már nem azt fotózza. Ja, és a gép 1/10 másodperc alatt is 34 métert megy hangsebességgel, kis magasságon, azt követni is kell, közelről fényképezőgéppel az se könnyű.
Bocs a kötekedésért, véleményem a képről lentebb olvasható (a régi beállításokat használva; egyébként fentebb).
Ja, meg annyit hogy utolso verziokent valami gumi problemakrol is szo esett - valoszinu setalatogatast tettek a Ferrari istallonal, es elfelejtettek az egyik gumit feltenni :-)))
Nekem tegnap volt egy erdekes (vagy inkabb rohelyes) repulos elmenyem, roviden leirom a diszmenetet amit a kifutopalyan rendeztek a pilotak.
Tehat egy normal jaratnak nezett ki Bologna - Kolozsvar kozott egy elegge uj Boeing 737 - 500 -al. A gondok a felszallasnal kezdodtek - azaz fel sem tudtunk szallni. Kicammogtunk a palya vegere, majd elindultunk. Nekem nagyon gyanus volt hogy egyaltalan nem akar gyorsulni a gep - erezhetoen nem huztak a motorok. A palya kozepen egy nagy fek, lasitas, stb. A palya masik vegen megfordult, majd megint nekilendult. Palya kozepen fek tovig. Ezt a trukkot megcsinaltuk vagy haromszor-negyszer. A pilota ekkor valami olyasmit mondott, hogy gondok vannak a kommunikacios rendszerrel, es meg egyszer le akar ellenorizni mindent tehat meg kb. tiz percig korozni fogunk szep lassan a foldon. Ez korozes persze ugy zajlott le, hogy hol felturazta a motrot a maximumra, hol meg benyomott egy kemeny feket, hogy lassan mar mindenki azt a bizonyos zacskot kezdte keresgelni.
Vegul nekiindultunk nem is tudom hanyadszorra. Ugy tunt, hogy minden OK, felszallunk, am az utolso pillanatban - semmi ujdonsag - fek. A pilota ekkor mar valami fedelzeti szamitogep gondokrol csevegett, es mondta, hogy sajnalja, elb@sztuk a negyedik vagy otodik probalkozast is, ugy hogy mara ebbol ennyi eleg, visszamegyunk.
Vegul is nem sikerult kideriteni (marmint nekunk, utasoknak) hogy mi a gond, de ahogy lattam a fiukak a repulo hidraulikus rendszerenel kezdtek matatni.
Vegul megerkeztunk Kvarra kb. 10 ora kesessel egy mas geppel, ami szinten egy eleg gyanus repules volt. Nem tudom, hogy ugyanaz a csapat vezette-e a gepet, de hogy megmutassak, hogy kemenyen is lehet menni az 1 ora 40 perces utat 1 ora 15 perc alatt tettuk meg. Persze ugy szalltunk fel majdnem teljesen fuggolegesen, mint egy raketa a floridai kilovoallomasrol, azt hittem, hogy a Holdig meg sem allunk. Az erkezesnel pedig tul nagy volt a magassag meg a sebesseg is ugy hogy kb. 4-5 kort irtunk le a varos felett, amig le tudtunk ereszkedni (sietunk, sietunk, de ennyire?). Korozes kozben valaki bedobta a poent, hogy nem nyilnak ki kerekek - ami hihetonek is bizonyult, ugyanis valami gyanus hangokat lehetett hallani arrol a reszrol - mint amikor elindul egy elektromos motor, majd elakad.
Vegul sikeresen landoltunk este nyolc helyett hajnali ot orakor. Mar ki is aludtam magam, most mar csak egy par sorrel kel elnyomtassam ezt az utazast.
Aki ert valamennyit a gepekhez valaszoljon ha tud, hogy a francba lehet, hogy gond van valami fedelzeti dologgal, es a vegeredmeny az hogy a motor nem porog be rendesen. Nekem meg ugy is tunt, hogy a pilotak egyaltalan nem akarnak felszallni, csak probalkoznak - lehet ha van valami egyezmeny ezzel kapcsolatosan, hogy addig nem maradhatsz a problemas geppel a foldon amig nem probalkolkozol egy parszor :-)))))))
