Jobb is, hogy nem találtál rendőrt. A reptéri járőrök a taxismaffia emberei, azokat segítik a kivülálló, vagyis tisztességes taxisokkal szemben.
Megtörtént eset, talán itt olvastam valahol:
Lada taxi odagurul a drosztra, éppen üres. A rendőr odamegy, szól, hogy álljon el onnan:
– Ez a hely az uraknak van fenntartva.
Taxis szó nélkül odébbáll. Tulajdonképpen szerencséje volt. Ha jön egy Merci, és ott találja, megverik, kiszúrják a kerekét, utassal együtt árokba szorítják valahol. Kinek hiányzik ez?
Hát itt nincs köd; ez persze, nem zavarja az agyalágyult ködlámpás barmokat, hogy karácsonyfaként rohangáljanak.
De azért egy ködös sztori...
Egy távoli ország távoli városában rekedtem a köd miatt. Már rég vissza kellett volna térnem állomáshelyemre, de lassan egy hete fojtó, sűrű köd telepedett a környékre, néma csendre kárhoztatva a közeli nagy repülőteret, és tébolyult zsúfoltságot okozva az egyébként is mindig szűknek bizonyuló váróteremben. Egy hatalmas terület egyetlen légikikötője, a környéken számtalan nyaraló- és üdülőhely, emellett jelentős légiforgalmi csomópont, kis és nagy gépek tucatjainak utasai szállnak itt át nap mint nap.
Mit volt mit tenni, maradt a surface mint közlekedési közeg. 36 óra vonaton nem akármilyen megpróbáltatás. Ráadásul kupés kocsiba szép időben sem lehet jegyet szerezni, hát még ilyenkor. Termes kocsi, tömeg, bűz, lábszag...
Befutott a vonat az állomásra. A kedves, közvetlen kalauznéni – teljhatalmú úr(nő) az egész úton – elmondta, hogy egész mostanáig derült égbolt alatt, ragyogó napsütésben jött a vonat. Aztán úgy tíz perccel az érkezés előtt egyszer csak befutottak a sűrű ködbe.
– Fogadjunk, – mondtam útitársamnak – hogy alig hagyjuk el az állomást, újra kisüt a nap!
Nem fogadott. Szerintem sejtett valamit. Felszálltunk, elindultunk. Talán öt perc sem telt el, sápadt nap kezdett áttűnni a ködön. Még pár perc, és felragyogott a nap, akadálytalanul elláttunk a látóhatárig (ez utóbbi állítás egyébként mindig automatikusan teljesül).
Azóta tudom, hogyan választják ki egy épülő, új repülőtér helyét. Előveszik a ködtérképeket száz évre visszamenőleg, és ahol az egymásra vetített ködsűrűség a legtöményebb, oda szúrja körzője hegyét a főtervező.
Kerdes a rutinosakhoz:
Mi lehetett az az orosz (Aeroflot?) gep, ami ma a 2A legszelen (Vecsesnel) allt es egesz ugy nezett ki, mint egy Tu-154, de ket ket hajtomuve volt egy oldalon, egymas mellett. A kodben nem lattam semmit, csak a torzset, a farkat a hajtomuvekkel, meg az orosz zaszlot hatul. Akinek mondtam, nem akarta elhinni, hogy ilyet lathattam. :-)
Nem egészen repülés, de mostanában történt velem: Menten ki a reptérre, és a gyorsforgalmi úton nem engedtem el egy agresszíven rámtapadó taxist. Erre fel odajött hozzám az érkezési oldalon, lökdösni kezdett, és mindenféle szétb***m a fejedet ha kijössz és egyéb kellemes kifejezésekkel illetett. Nem is ez a lényeg, ezek után megpróbáltam rendőri segítséget hivni, de TÖBB MINT NEGYEDÓRÁN KERESZTŰL NEM TALÁLTAM RENDÖRT !!!! Utáni is csak két civilruhás egy méter ötven centis hölgyet és urat sikerült fellelnem. Nem kéne jobban vigyázni repterünket? Jártam már pár helyen reptereken de ilyet még sehol sem láttam, hogy nem áll minden méteren egy felfegyverzett golyóálló öltözetben posztoló rendör.
Na ennyi
Mi lehet olyan jó benne? Azért kérdezem, mert szerintem az FS sorozat nem sokat fejlődött az idők során. SZVSZ az FS4-gyel kb. ugyanolyan repülni, mint az FS98-cal.
Sajnos csak screenshotokat. De azt írják, hogy az FS2K-hoz PIII-500 as gép kell megfelelő framerate-hez, és minimum TNT2 kártya. De megéri a képek szerint :-)
A következő történetet másodkézből hallottam. A forrás hiteles, de az emlékezet csalóka. Az esetleges pontatalnaságokért nem vállalok felelősséget. Továbbá minden élő vagy holt szereplővel, természetes és jogi személlyel, hellyel és időponttal való bármilyen hasonlóság kizárólag a történelem műve.
Egy meg nem nevezett légitársaságnál történt. Teherszállítóvá alakított, azelőtt személyszállításban jeleskedő, nagy hírű, négy hajtóműves repülőgép, a csirkék már berakodva, a festői Oránban már várják őket... Az indulási állomáson olyan köd, hogy az orrodig sem látsz.
A fiatal fedmérnök köszönti az öreg róka kapitányt; nem is kérdés, inkább ténymegállapítás:
– Mehetünk haza, ugye?
Ha tartósan zárva a reptér, a személyzet hazamehet, ha javul az idő, beszólnak telefonon, mehetnek-e már.
– Elment az eszed? – rökönyödik meg a kapitány. – Egy Oránt kihagyni? Az teljes napidíj!
A járat hosszától, pontosabban időtartamától függően van fél- és egész napidíj. És persze, még régi szép idők vannak, van kapitalista és van népi demokratikus napidíj. Algéria, szerencsére, a szocializmus építésének még elég kezdetleges fokán van, ezért a napfényes Oránra a zord kapitalista napidíj-viszonyok érvényesek.
A fiatal fedmérnök semmit sem ért. A reptér zárva, a köd, mint a tejfel.
A személyzet, a még mindig értetlenkedő fedmérnökkel elfoglalja a helyét a gépen, rendszerpróba. Végül engedélyt kérnek hajtóműindításra. Azt lehet, a propellert még látni.
Megy a négy hajtómű, engedélyt kérnek gurulásra (request to taxi – nem géperejű bérkocsit kérnek!). Gurulni lehet, annyira még látni. Csak a pálya egyik végén van RVR-mérő, azaz a vízszintes látás távolságát meghatározó műszer. Az engedély a pálya másik végére szól. Ködben többnyire szélcsend van, mindegy, melyik irányban szállnak fel. Micsoda, mégis felszállnak, ilyen időben?
– Kimegyünk, megnézzük, mennyire látni! – magyarázza a kapitány.
A gép lassan gurul a sűrű teljfelben, mindig csak a kövtkező kék lámpát látni, ilyenkor könnyű leszaladni a gurulóútról. Itt a pálya, a pályafények égnek. A parancsnok engedélyt kér a startra állásra. Megkapja, leszálló gép nincs, annyit állhat a pálya végén, amennyi jólesik.
"Mindjárt visszagurulunk" gondolja a fiatal fedmérnök. Tudja jól, hogy az adott gépen a biztonságos felszálláshoz legalább 700 méteres vízszintes látás szükséges. Ez éppen 14 szegélyfény. Egy meg is van, jobbról balról látszik az első, és ha nagyon mereszti a szemét, akkor halványan derengeni lát még egyet-egyet. Az száz méter.
– Torony az XX-XXX, 14 szegélyfényre felszállási engedélyt kérek – hallja a megdöbbent fiatal fedmérnök. A torony, némi bizonytalan szünet után megadja az engedélyt.
– Figyelj jól! – mondja akkor a tapasztalt, öreg kapitány a másodpilótának, – én gurulok, te repülsz!
A kapitány egészen előrehúzza az ülését, előredől, arcát szinte a szélvédőnek nyomja. A hajtóművek felpörögnek, fékoldás, a megrakott gép meglódul, a kapitány a sűrű tejföben nyílegyenesen vezeti a gépet, amíg az el nem éri a V2-t. A másodpilóta elemeli a gépet, a kapitány fáradtan, elégedetten dől hátra. Innen már elég a műhorizont.
Egy-két perc múlva ragyogó napfény, Oránban is süt a nap. A fiatal fedmérnök megérti, hogy minden relatív. Ha a kapitány tizennégy szegélyfényt látott, akkor nyilván annyi volt. Ahány lámpa, annyi dolcsi.
Na mi történt, 25.-e óta nem repül senki? Jó egy kicsit ködös az idő, csak IFR-re alkalmas de néhány történet azért elkéne....
Egyébként ki látta már az fs2000-et és a FLY!-t ?
Lehet, hogy off. Számomra nem, mert bevallom, rossz időben előfordul, hogy szimulátoros pótcselekvést végzek.
Találtam egy Flight Simulator kiegészítőt: Budapest és a Duna kanyar felett röpködhetsz vele. Ferihegy nagyon klassz, de a kis repterek is rajta vannak. VOR, NDB, ILS, egy csomó eljárást végigrepülhetsz (egy Jeppesen, vagy inkább a hazai változat nem árt hozzá).
A szoftvert nem a Microsoft programozói készítették, hanem Kozma András (foglalkozását tekintve zenész), aki úgy gondolta, hogy ha már ennyit dolgozott rajta, akkor az eredményt jobb, ha ingyen adja közre. Eredetileg FS 95-re készült, de megy 98-on is. Telepítési útmutató mellékelve.
Akit érdekel, klikk a képre, aki szerint off, attól bocs.
Szerintem akkor ne utazz a többivel sem :-))
Teljesen bevett gyakorlat, hogy ideiglenesen ilyet használjanak.
Ha tudod mi az ETOPS, akkor azért nem engedték be az USA ba. És ha tudod mi az RVSM, akkor azért szintén fáj most a szakik feje. Hogy ezt a több milliós károkozást, ki fogja megtéríteni nem tudom, de hogy a gép hamarosan OK lesz az biztos (ha már mostanra nem lenne az) Hidd ell a structure-ösök rajta vannak a témán.
Mellesleg nem rég hozta nyílvánosságra a Boeing a házi rekordjait, és az ominózus nyárvégi hajtómű miatti kihagyásig, messze a MALÉV 2 db 767 ese vezette az 1 napra levegőben töltött időt, és a legtöbb utat jegyzők listáját. (a 767 esek között) És akárki akármit mond, ez jó karbnantartás nélkül nem menne.
hogy is volt az a múltkor, amikor az utasbeszállító csövet rátolták az egyik 767-esre Ferihegyen?? De úgy, hogy beszakadt a borítólemez az ajtó körül. A gépet aztán levették a New York-i járatról és Pekingbe küldték (megfóliázták a sérült lemezt!!!), mert így az USA-ba nem engedték volna be.
Ha ilyen toldozgatásokkal üzemeltetik ezeket a vasakat, akkor kösz szépen, de inkább mégsem megyek Malévval!
Mennyi minden történt itt, mióta nem jártam errefelé...
Újlaki,
igazán megindító volt a felsorolásod. Van egy könyv, Müller Péter: Madárember a címe, amely Kvasz Andrásról szól, valahogy ez jutott eszembe.
Először repültem A-340-300-al, Lufthansa. Érdekes, hogy belülről kicsinek tűnt. De megbízható, nyugodtan repülő és kényelmes kütyü. A német pilcsik meg elég szépen kormányoztak.
13 órát töltöttem a csőben egyfolytában, kicsit elegem lett már az egyhelyben üléstől.
A whiskyt meg üvegből öntötték, és nem spóroltak vele.
Azt hiszem, a repülés történetének egyik legtragikusabb fotóját készítette valaki 1966. március 5-én Tokyóban. Előző nap leszállás közben a földnek ütközött, összetört és kiégett a kanadai CPAL légitársaság DC–8-asa. A fotós a roncsot fényképezi, de közben a háttérben megörökíti a BOAC brit légitársaság gurulóúton felszálláshoz igyekvő G-APFE lajstromjelű gépét; az ablakban az utasok iszonyattal nézik az még füstölgő roncsot.
Mintegy húsz perccel később a G-APFE a Fuji hegynek ütközik és megsemmisül.
"Ladies and gentlemen, thank you for choosing to fly with Mandarin Airlines. As we taxi out to the runway please make yourself comfortable...........and for those of you sitting on the right side of the plane................please ignore our other......um....airliner......."
csak utasként is hozzászólhatok, ugye?
bár semmi különös
csak Bukarest Banasea - Kolozsvár belföldi járat, ködben, öt óra késéssel, ezeréves An24 esen.
Több volt rajta a festék, mint a vas,
Viszont picit elszundítottam, miután meglepetésemre fel tudott szállni :))
Aztán felébredtem, kinéztem, fehérség mindenhol - mondom magamban, á, még a felhők felett repülünk, van még idő.
aztán zaj változik és román hang a stewiktól - welcome to Cluj. Leszálltunk, de nem láttam, és nem vettem észre, mikor. Pedig repültem (utasként) nem keveset.
Az exchange egy olyan repülő dolog amitől szegény adathordozó, billentyüzet, egyéb szokott repülni, újfajta mcrosoft meghajtással.
Lendülete: I=m*v2+gates*2 és kb 15fokos állászögnél éri el a 35 öl/miatyánk értéket. Egyébként küldöm a screenshotokat (de szép szó volt, de a landwirtschaftausstellung még szebb)
Jó kösz, én még kezdő vagyok (jó ez azért nem teljesen igaz, ma exchange servert installáltam), de az email címed nem működik, pedig csináltam néhány screenshotot
Ezt már annyiszor megmutattam, hogy miért ne még egyszer:
A képnek fent kell lenni valahol a neten, HTTP protokollal elérhető formában. Ismerni kell a címét (letöltöm, és a Location mezőből kikopizom a TELJES címet; vagy a képre jobb-katt, és Copy image location).
Akkor beírod, hogy
<IMG SRC="a kép címe">
(pontosan, felesleges szóközök nélkül).
Túl nagy képet nem illik, helyette inkább linket kell betenni:
