Ködös tartalmú, igaz, a világossághoz el kellett volna olvasni Knuthot. Ez a terminológia az elméleti matematikából vagy informatikából származik.
A főkönyvtár azért nem jó, mert pusztán az alá rendelt könyvtár(ak)hoz való viszonyt fejezi ki, ennek megfelelően minden alkönyvtárhoz képest van egy főkönyvtár. Gyökér pedig csak egy van és egy lehet.
Az informatikai struktúrák terminológiájában nagyon eltrjedt ez a fa metafora: nemcsak a gyökér és a levél járja, hanem újabban az erdő is.
A netes találatok arról tanúskodnak, hogy eléggé elterjedt a főkönyvtár elnevezés a gyökérkönyvtárra. Ha még nem jártok az f-nél (ill. a gy-nél), akkor lehetne írni főkönyvtár szócikket is (vagy a gyökérkönyvtárnál megemlíteni ezt az elnevezést is).
Olyat hallottam, de nem jött magától a köreimben. Nem állítom, hogy nincs, de hogy olyan központi fogalom lenne, ráadásul gyakoribb, mint a gyökér(könyvtár), azt nem igazán tudom elhinni.
A fastruktúra tudományos fogalom, kidolgozott terminológiával. Ezen igazán nem érdemes vitatkozni. Ha Knuth, Tanenbaum és a többi nagyokos így használja, nem tudom, miért kell nekünk okosabbnak lenni.
Irr egy hivatkozás, sajnos, nincs lefordítva magyarra:
Ebben egyebek között olvashatod ezt: Every finite tree structure has a member that has no superior. This member is called the "root" or root node. It can be thought of as the starting node
Mint látod, a superior neve a root.
Ha el akarsz mélyedni a dologban, olvasd el Knuth-tól A programozás művészetét.
Habár az etimológiai szótár, az értelmező szótár, a helyesírási szótár stb. mind-mind más műfaj, és ahogy egy csavarhúzóval is be lehet verni egy szeget, csak nem célszerű, ugyanúgy célszerű etimológiai kérdésekre etimológiai szótárban, helyesírási kérdésekre helyesírási szótárban stb. választ keresni. Szóval az áru főnevet a helyesírás rövid u-val íratja. Ha jól sejtem, ennek a képzőnek a történetiségben sem volt köze az -(j)Ú képzőhöz. A gondot persze az okozza, hogy a köznyelvi kiejtésben több szótagú szó végén az u, ü mindig rövid, ámde a helyesírás melléknevek végén mindig, főnevek végén gyakran hosszan íratja (történeti megfontolásból).
Ha nem sejtettük volna, hogy nem vagy informatikus, akkor most lebuktál volna :). Ez minden fastruktúra közös tulajdonsága, hogy fent van a gyökér, és alul a levelek. Még a családfákat is szokták így ábrázolni, mivel általában ahhoz vagyunk szokva, hogy ami fent van, az van korábban. A fastruktúra általában analítikus, azt ábrázolja, hogy mi mire bomlik. Tehát ez nem a Microsoft és nem a számítógépes fájlstruktúra sajátossága.
A path=ösvény magyarítással én nem találkoztam, ezzel szemben, ha hirtelen rá kell vágnom, én elérési ut-at mondok rá. Neked honnan van adatod arra, hogy informatikai szövegben a path-ot ösvénynek mondják? Pereze, ez lehet, hogy olyan, mint az OFFI egyszeri fordítása (a hatvanas évek végén):
The files are in the core store of computer ==> a reszelők a számítógép magtárában vannak.
Valóban, bár ez nem teljesen egyértelmű, mert a meghajtó voltaképpen fizikai egység, de a logikai és a fizikai meghajtó nem esik feltétlenül egybe. Viszont a Microsoft fájlrendszere úgy van felépítve, hogy végsősoron az Asztal a hierarchia csúcsa.
Megnéztem 10 db. 1969 és 2000 között megjelent számítástevhnikai/informatikai szótárat. A főkönyvtár alak egyikben sem szerepel. Ebből arra lehet közvetkeztetni, hogy a magyar terminológiai normában ez a szó nem jelent meg.
A fájlkezelés struktúrája több leírás szerint négy szintű: a katalógusszintek szerint van root (directory) - directory/folder - subdirectory/subfolder - file, azaz gyökér(könyvtár) - mappa/könyvtár - almappa/alkönyvtár és a fájl. Feltételezésem szerint az alkönyvtár terminus generálta (feleslegesen) a főkönyvtár-at. (Tulajdonképpen az alkönyvtár is felesleges, és a gyakorlatban szintekről szoktunk beszélni.) A gyökér tulajdonképpen olyan értelemben probléma, hogy az csak strukturatagoló kifejezés, igazából nem könyvtár vagy mappa, mert nincs neve. (A név annyira fontos dolog, hogy a fájl tekintetében az egyetlen egzakt megközelítés az, hogy valami, aminek neve van.)
Az Unix korában ez a terminológiai megoldás megfelelő volt. Bonyolultabb fájlreprezentációs rendszerekben azonban terminológiai zavarodás keletkezik abból, ha egymással meghatározott viszonyban levő fogalmaknak ugyanaz a nevük. Ezért szükségessé vált más nevet adni a fájlokat tartalmazó strukturális egységnek és az ebben az egységben tartalmazott egyéb objektumokat felsoroló listának. A Microsoft fogalmi rendszerében a directory egyértelműen 'katalógus' jelentéssel szerepel. Persze, erre lehet azt mondani, hogy a UNIX felől nézve a Microsoft az amatőrök rendszere. Csakhogy a nyelvhasználatban van szerepe a tömegnek. Sokan az amatőrök vannak.
Az meg, hogy a parancssor megtartotta a régi DOS-os terminolgiát (MKDIR stb.), célszerű és indokolt.
Az a különbségtétel, amely érdekében a folder-mappa terminusokat bevezették, egyike azoknak az apró egyszerűsítéseklnek, amelyek a számítástechnika széles körű elterjedését szolgálták.
És szeretném újra hangsúlyozni, hogy a téma a magyar nyelv felől nehezen közelíthető meg, mert a tartály és a katalógus fogalmi megközelítést a magyar termionológia a könyvtár alkalmazásával eleve megoldotta. (Az más kérdés, hogy az angol terminológia, némiképp más környezetben, de más értelemmel használja a library-t.)
A folder-t ráadásul nemcsak és nem elsősorban a Microsoft ajánlja, sőt, a Microsoft koppintotta. A folder terminus kétségtelenül összefügg a grafikus felhasználói felülettel, azonban éppen ez biztosította a tömeges leterjedést.
Az UEW használatát (pl. az EWUng-gal párhuzamban) az nehezíti, hogy a rekonstruált alak szerint van szervezve, viszont mint tudjuk (különösen ami a vokalizmust illeti, (de a mássalhangzórendszerben, pl. az "laringális" x kérdése (pl. Sammalahti)), vannak viták. A magánhangzórendeszer vonatkozásában igencsak eltérőek lehetnek egyazon szó rekonstruált alakjai.
Oszlassuk el azt a tévhitet, hogy a Zaicz-féle a „legújabb etimológiai szótár” (kicsit sántító hasonlattal: olyan ez, mint ha egy iskolai helyesírási gyakorlókönyvre mondanánk, hogy a legújabb helyesírási szabályzat). Természetesen megjelenési dátum szerint az, de miként a Tótfalusi-féle lebutítmányokra se jutott embernek eszébe ezt a címkét ráaggatni, úgy a Zaicz-féle kiadványra is nagyon-nagyon erős túlzás ezt mondani. A Zaicz-féle társaság a TESz.-ből és az EWUng.-ból kompilált, néha pontatlanul, az EWUng. óta megjelent szaksajtót egyszerűen figyelmen kívül hagyva. (Ez persze még mindig jobb a Tótfalusi eljárásánál, aki kizárólag a 30-40 éves TESz.-ből dolgozott.) Szóval a legújabb, tudományos értelemben komolyan vehető etimológiai szótár a magyar nyelv vonatkozásában egyrészt az EWUng. (azaz Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen), másrészt az UEW. (Uralisches etymologisches Wörterbuch). A magyar nyelv ősi szavainak esetében érdemes ez utóbbit is megnézni (ahogy a TESz. mellé az MSzFE.-t), mert a két szótár egy időben készült, tehát adhat az UEW. további adalékot az EWUng. mellé (bár sokkal kevésbé találtam a kettő között ellentmondásokat, mint a TESz. – MSzFE. párosnál).
