A családfakutatásomhoz kapcsolódóan lennék kíváncsi a Borbély és a Formadi nevek eredetére. A Borbély gondolom "foglalkozásnév", a Formadival viszont nem tudok mit kezdeni. Minden segítséget köszönök!
A Hoxa/Hoksa/Hoksza/Haksza név eredetére és jelentésére lennék kiváncsi. A faluban a magyar őslakosokon kívül telepedtek le németek és szlovákok. Egy 1785-ös összeírásban 3 személy is viselte ezt a nevet és mind a 3 magyar nemzetiségű volt.
A keleti szlovák is valóban dzekáló, azaz a lágy ť [c] helyett c [ts] van, a lágy ď [ɟ] helyett pedig dz [dz], vö. szlovák Matej ’Mátyás’ ~ Macej, Ďuro ’Gyuri’ ~ Dzuro.
De ez a Buócz családnév szempontjából nem számít, mert a Bôtik ['bu̯ocik] mellett ugyan elképzelhető dzekáló ejtés akár a kettőshangzó megtartása mellett, mint *Bôcik ['bu̯otsik]. De a ť-vé, illetve c-vé való lágyítást az -ik kicsinyítő képző okozza. A Buócz végéről pedig hiányzik mindenféle „lágyító” képző. (Mint írtam, a Bôtik név esetén alapszó az -ik előtt a bota ~ bôta ’csizma’ [t] hanggal.)
Meskó: Vö. szlovák Meško, esetleg cseh Meško, lengyel Meszko ~ Mieszko családnév. Ez képzőtlen apanév az azonos régi világi személynévből, amely a régi szláv Mech személynév -ko kicsinyítő képzős származéka. A Mech pedig Me- kezdetű szláv nevek (pl. Mečislav, Melchior ’Menyhért’) -ch kicsinyítő képzős önállósult becézője.
Rimarcsik: Vö. szlovák Rimarčík, lengyel Rymarczyk családnév. Ez a szlovák rimár, lengyel rymarz ’nyerges, szíjgyártó’, ill. ’rímfaragó, verselő’ foglalkozásnév -ek (-ok) + -ík (-yk) kicsinyítő képzőbokros származéka.
Herke: A régi magyar Herke személynévből lett családnév képzőtlen apanévként. Három etimológiát adnak rá:
1. A régi magyar Herk világi személynév -e kicsinyítő képzős származéka.
2. A Henrik személynév Herrik alakváltozata Her- rövidüléséhez járult a -ke kicsinyítő képző.
3. Bőr- vagy hajszínre utaló ragadványnév a nyelvjárási herke ~ herka ’vörös’ szóból.
A -cs kicsinyítő képzővel továbbalkotott változata a Herkecs.
Az 1. és 2. változatot támogatja az alternatív -ó, illetve -kó kicsinyítő képzővel lett Herkó párhuzamos alak.
Ami a horka ~ harka ~ karha méltóságnévvel való kapcsolatot illeti. Ez csak úgy képzelhető el, mint a régi Herk személynév alapja. Nem zárható ki a kapcsolat, de kevéssé valószínűnek tartom. Egyrészt a méltóságnév nem fordult elő magas hangrendű változatban, így nem valószínű, hogy személynév lehetett belőle. A személyneveken belül pedig nem volt szóalkotási mód a hangrendi váltás. Másrészt a Herke > Herk rövidülés mellett nem találni Harka > *Hark rövidülést. Ez arra mutat, hogy nem analóg nevekről van szó, és – a mély hangrendű formákkal szemben – a Herk a primer forma, nem a Herke.
Fabisz: Valószínű, hogy a Fabianus (> m. Fábián) egyházi személynév valamilyen származékáról van szó. Ilyet találni Németországban (Fabis) és Lengyelországban (Fabiś). A lengyel alaknak van világosabb etimológiája, mert az -iś itt kicsinyítő képző, a Fab pedig a Fabian rövidülése. A németben is lehet, hogy szláv eredetű.
A kései latin Fabianus név azonban nem pontosan ’Fabia nemzetségbe tartozó férfi’-t jelentett: ez a Fabius jelentése volt. A Fabianus nevet elsősorban olyan felszabadított rabszolgák kapták, akiknek a gazdája Fabia nemzetségbeli volt, vagyis ’Fabia nemzetségbe tartozóé’.
Köszönöm, hogy az IPA-átírásra fölhívtad a figyelmemet, kicsit ezzel is okosabb lettem.Azzal együtt maradt a bogár a fülemben, mivel a szlovákságtól északra, északkeletre a is céznek: a szlovák spievať lengyelül Śpiewać, belaruszul спяваць.
Csak most figyeltem föl, hogy a Mester a Bôtik név kiejtésében ['bu̯ocik] a magyar ty hang (Bótyik) helyett c hangot jelöl. Elképzelhetőnek tartom, mert tudomásom szerint a szláv nyelvekben előfordul a ť ~ c hangváltozás (például az orosz céző nyelvjárás [цоканье]). Ha ez helytálló, akkor hangzásban azonos a Turóc megyében ma is előforduló Buocik névvel, a Buocz családnév kicsinyítő képzős változatával. Tehát a Buócz és Bótyik családnév azonos etimológiájú?
"Így ezt a nevet a mai szlovák helyesírás szerint Bôtik alakban írhatnánk, ejtése: ['bu̯ocik]. Ilyen ugyan nincs, de van a kicsinyítő képzőben eltérő Bôtek ['bu̯ocek], illetve Bótik ['bo:cik], amely a Bôtik nyelvjárási formájának minősíthető.
Az –ik tehát kicsinyítő képző. Az alapnév pedig vélhetően a szlovák nyelvjárási bota ~ bôta ’csizma’ szó."
Köszönöm. Közben nem bírtam magammal és rákérdeztem élőben is :)
Szóval, amennyire tudni lehet, ez a név a proletár bürokrácia terméke ("Jó lesz az úgy is magának, elvtárs!"). Bár a család már az idejét sem tudja a betelepülésnek (Békéscsaba), és régóta elmagyarosodott, de az eredeti nevet a család valóban [buotyik] v. [buótyik] formában ejtette (és néhányan ma is így ejtik). Az 50-es években valahogy hallás után lett lejegyezve az egyik hivatalnok által, a másik hivatalnok az u betűt v-nek olvasva gépelte le... és úgy maradt.
Ez csak egyetlen ágat érint a családban, a többi rokon ma is Botyik/Bótyik néven fut.
Mint 3x megjegyezte a szlovák átadóalak a kozol ’szalmakazal, szénaboglya; bak(ülés)’, ennek a nyelvnek a centrális nyelvjárásaiban a jerhelyettesítő hang igen gyakran /o/,a cseh stb. /e/ helyett: az ószláv alatt ui. kozъlъ volt, a második szótagban kemény jerrel.
Ami az érdemi kérdést illeti, több szempontból nem analóg a magyar kazal és a németországi Kaslik.
A magyarban az /a/ hang ajakkrekítéses, a németben nem. A magyar /o/ és az /a/ csak egy jegyben különbözik, a nyílásfokban; míg a német /o/ és /a/ két jegyben különbözik, a nyílásfok mellett az ajakállásban is. Ezenkívül a szlovák /o/-ra és a magyar /a/-ra igen gyakran ugyanazt az IPA-jelet alkalmazzák, az [ɔ]-t. Nem ugyanaz a hang persze, demeglehetősen közel állnak egymáshoz. Ugyanez nem áll az /o/ = [o] ~ [ɔ] és az /a/ = [a] vonatkozásában.
Továbbá itt az időfaktor is. A németországi Kaslik név viszonylag recensen került át a Vajdaságból, míg a kazal szónak régi története van a magyarban. A magyar hangtörténetben volt /o/ > /a/ változás, vö. „feheruuaru hodu utu rea”> „Fehérvári hadútra”, „yſa pur eſ chomuv uogmuc” > „[isa] por és hamu vagyunk”.
Tehát ugyanannak a jelenségnek lehet magyarázata az egyik nyelvben, míg valószínűtlen lehet a másikban.
– Nincs magyarázat az ajakkeretített /o/ > ajakréses /a/ változásra.
– A nyugati és a keleti szlávban ismert kozlík ~ козлик ’kis bakkecske; bak(ülés)’ ilyen formában nincs meg a szerb-horvátban. Némileg más a kicsinyítő képzők rendszere, így a szerb-horvátban kozlić van.
Ráadásul ezzel sem lesz egyszerűbb sorsa a névnek. Ugyanis a Vajdaságban előforduló Kozlik név ugyanúgy szlovák eredetű, mint a Kašlik, csak jóval ritkább.
Veterányi / Veterényi: Helynévi alapját [eddig] nem találtam, viszont Kiss Lajos a Kazán-szoroshoz közeli Veterani-barlang kapcsán megemlíti, hogy a névadó Veterani Frigyes olasz származású osztrák tábornagy volt.
Az olasz Veterani névre nem találtam adatot, csak a Vetrani-ra. Ez utóbbi vagy lakosnév (vö. Avetrana, Castelvetrano, Vetrano települések), vagy közvetetten a latin vetus (veter-) ’öreg’ szóból eredő személynév.
Ui. A Veterényi alak szerintem valóban lehet a Veterányi formája akár magyar alapon (hangrendi kiegyenlítődéssel), akár román alapon (vö. -eni ’-ék, -ből származók’ képző).
Nagyon hálás vagyok, amiért ilyen hamar és ilyen precízen tudott válaszolni a kérdéseimre!!!Magamtól nem tudtam volna rájönni a vezetéknevek eredetére és jelentésére. Viszont a bejegyzések tanulmányozásai alapján már én is tanultam 1-2 dolgot. :)
Sági: Magyar lakosnév valamelyik Ság településnévről: ilyen meglehetősen sok volt.
Szukics: Vö. szerb-horvát Sukić családnév. Ez apanév, és személynévi alapja vélhetően összefügg a szerb-horvát suk [sû:k] ’ácsolatlan fa, hasáb;csomó, görcs (fában)’ szóval, vagy a sukati ['sǔ:kati] ’sodor, pödör’ igével.
Rakita: Vö. horvát-szerb Rakita, szlovák Rakyta családnevek. Ezek azonos alakú közszavakból származnak, amelynek jelentése ’kecskefűz, Salix caprea’.
Pleva: Vö. szlovák Pleva, morva-cseh Pleva, lengyel Plewa. Ezek azonos alakú közszavakból származnak, amelynek jelentése ’pelyva, polyva’. Szlovén, szerb és horvát névként is elképzelhető lenne, de ott nem tudtam kimutatni.
Drenkovics: vö. horvát Drenković, szerb Дренковић családnév. Ez a Drenko (Дренко) személynévhez képzett apanév. A Drenko személynév a horvát-szerb dren [drê:n] ’som(fa)’ szó -ko kicsinyítő képzős származéka.
Ondrovics: Vö. szlovákOndrovič családnév. Ez a szlovák Ondro személynévhez képzett apanév. Az Ondro pedig a szlovák Ondrej ’András’ név becézője. A névkezdő o- hang szlovák specifikum, és kizárja az a- kezdetű más szláv nyelvi etimológiákat.
Csóti: Ahogy a 10236-asben megválaszolta magának a kérdező: a Veszprém megyei Csót-ra utaló magyar lakosnév.
Arra a pótkérdésre pedig, hogy „de miért pont Csót”,az a válasz, hogy bármelyik településről képződhet lakosnév. Az ilyen alakulat arra az alsóbb néposztályok esetén utal, hogy onnan költöztek az elnevezés helyére; esetleg éppen ellenkezőleg: az elnevezett rokonai költöztek oda. Nemesek esetén pedig azt, hogy ott voltak birtokosok. Szóval kapcsolat volt az elnevezett és Csót között, de a konkrét kapcsolatot csak célzott genealógia kutatás tisztázhatja.
Kothencz: Bizonytalan vagyok. Magyarországi németnek vélem, mivel a német területen lévő előfordulásai gyérek. Az észrevehető, hogy sok összetett német név van Koth előtaggal, pl. Kothbauer, Kothgassner, Kothlechner, Kothleitner, Kothmaier, Kothmüller. Ez alapján egy Koth-He(i)n(t)z nevű összetett név feltételezhető, ahol a He(i)n(t)z utótag a német Heinrich ’Henrik’ személynév becézője. A Koth előtag a lakóhelyre utal, és önálló vezetéknév is: a régi német ko(t)t(e) ’kis, alacsony ház, (lakó)kunyhó’ szóból. Ezenkívül a nyugati szláv kot ’kandúr’ szóból is eredeztetik ragadványnévként.
De kíváncsi lennék fulco véleményére is.
Grobár: Vö. lengyel Grobarz [grobaʒ] szlovák Grobár. A nevek furcsa sorsát mutatja, hogy szlovák névként gyakoribb, mint lengyelként, holott ez világosan nem eredeti szlovák, hanem szlovákosodott lengyel. Ez ’sírásó, temetőcsősz’ jelentésű foglalkozásnév, vö. lengyel grób ’sír(halom)’ + lengyel -arz ~ szlovák -ár foglalkozásnév-képző.
A név lehetne szerb-horvát is, mert ott közszóként létezik a grobar [grǒba:r] ’sírásó, temetőcsősz’, azonban vezetéknévként nem tudtam igazolni. A гробарь (grobar) oroszul is elképzelhető ’koporsókészítő’ jelentésben, de nem mutatható ki.
Hrobár: A Grobár előző eredeti szlovák, ill. cseh-morva változata. A гробарь (hrobar) ukránul-ruszinul is elképzelhető ’koporsókészítő’ jelentésben, de nem mutatható ki.
Hojek: Két eset lehetséges, mert a magyar /h/-ban két hang eshet egybe.
1. Lengyel Hojek ['xojek] vezetéknév az azonos alakú lengyel személynévből, amely a mai lengyel choina [xojina] ’fenyő’ szó korábbi choja [xoja] változatának -ek kicsinyítő képzős alakja. (A lengyelben a <h>és a <ch> ugyanazt a [x] hangot jelölik.)
2. Cseh Hojek ['ɦojek] vezetéknév az azonos alakú lengyel személynévből, amely a cseh hojit(i) ~ szlovák hojiť ’gyógyít’ igéből származó Hoja személynév (majd családnév is) -ek kicsinyítő képzős alakja.
Hoity: Eredetileg nem volt kérdés, de a 10236-esben előfordult a Hojek mellett mintegy variánsként. Azonban nehezen elképzelhető, hogy egymás variánsai, mivel az -ity miatt a Hoity biztosan a horvát-szerb Hojić név magyaros írásváltozata, a Hojek viszont délen nem fordul elő.
A délszláv Hojić apanév, és a mögötte feltételezhető Hoje ~Hoja személynév vélhetően azonos a szlovénban fentmaradt hoja ['xɔ:ja] ’(luc-, jegenye-) fenyő; karácsonyfa’ szóval (vö. lengyel Hojek etimológiája).
Sztanyek: Pótkérdés a 10236-esből: „jelentéséről esetleg lehet tudni valamit”. A választ már a 10028-asban leírtam. Kövesd az ottani „kéttagú szláv nevek” linket.
Magamnak (is) írom ide, nehogy elsüllyedjen: adós vagyok a Djegula (#10213, #10215) és a Bürszem (#10217) nevekkel, mert ezekhez nincs éceszem. Valamint a legutóbbi apostagi listával (#10187), mert sokan vannak.
