Néhány hete felvetődött a műtét utáni csípőfájdalom, hogy mennyire függhet össze a műtéttel. Közvetlenül nem függ össze vele. Annak idején én is tapasztaltam, hogy kissé fáj a csípőm, néha belenyilallt.
Péntek óta rohadtul fáj a bal lába. Főleg ha pihentebb, akkor nagyon nehezen tudok elindulni. A reggelek a legrosszabbak. Jószerével fél óráig úgy vánszorgok mint Quasimodo. Az az érdekes, hogy ma ismét tapasztaltam azt a furcsa, de enyhe csípőfájdalmat. Egyételműen annak a számláhára írható, hogy a megszokott, normál testtartástól eltérő módon mozgunk, amire válaszol a csípőnk megfájdul. Szóval semmi pra, a műtétnek nincs köze hozzá, csupán ugyanúgy kell járni mint normál esetben. Persze ez nem könnyű, ha az ember a fájdalomtól "C"-be van görnyedve. :)
Hali! A szokásos jelentés,7 hónappal a műtét után.Megy a testedzés gőzerővel .Fekvőtámasz ,súlyzózás ,hegymászás.Érdekes módon a félkezes súlyzózásnál érzem ,hogy a seb néha visszaszól.Bajban akkor lennék ha vizszereléssel foglalkoznék mert főleg a guggolós, nyakatekert testhelyzeteknél bizony érzem a sebet.Mielőbbi gyógyulást kivánok a frissen műtötteknek.Naponta benézek a fórumba,figyellek ám Benneteket:-)))
Eltelt pár hónap, és nem érek rá írogatni, mert kertészkedem, főzőcskézek, vásárolgatok. Levont következtetés: valóban van élet a sérvműtét után is.
Nálam is a rettenetesen keserver első két hetet követte a kevésbé rossz, de mégis fájdalmas második két hét, és utána szépen ahogy a napok teltek úgy lett egyre jobb.
Ma már vannak napok, hogy eszembe sem jut, hogy műtöttek. Nem hittem volna, hogy eljutok idáig valaha.
A műtét után türelem kell ez kétségtelen. Sokszor voltam a teljes kétségbeesés szélén én is. Az idő majd segít. :)
Én jó pár napig nem tudtam hason aludni, pedig műtét előtt mindig úgy nyomtam...én jó alvó vagyok, nekem ment az alvás háton is. Oldalt fekve megintcsak fájt...már volt amikor hason aludtam, de oldalt fekve néztem a tv-t és akkor bele-beleszúrt.
hát picidio, nekem könnyebb a cigi... nyílik egy kerti ajtó onnan, ahol betegeskedem, és van oda kitéve nekem egy szék... csak pár lépés. ez az egynapos sebészet komoly előnye :)))))))))))))))
az élsportolós duma nagyon biztató! ugyanis barátok invitáltak az idén minket teljesítménytúrázni, - mint állandó hétvégi program - és attól kezdtem félni, hogy ennek annyi... de akkor mégsem!
kedves alsós, nagyon biztató amit írsz!!!!!!!!!!! remélem így leszek én is.
az első éjszakákat hogyan bírtátok? csak hanyatt nem fáj a sebem, de így max 4-5 órát bírok lenni, utána leszakad a hátam-derekam. Ti tudtatok oldalt aluni?
nekem jól tött picidió tippje a nem puffadós kajákkal, tegnap így ettem, és így is kivolt a hasam estére, de sokkal kevésbé, mint előző nap.
Gyors gyógyulást! Kívánom, hogy neked is minden a legnagyobb rendben legyen! Légy egészséges, és vidám! Sajnos a köhögés és a tüsszentés, elég kényelmetlen, de csak max egy hétig. A tüszi roszabb, én ha tudtam legugoltam, összekuporodtam az sokat segített. 21-én műtöttek de az elmúlt hét már sétával, programokkal telt el. Tegnap megfeledkezve a műtétről a Mátrában patakon ugráltam át, későn jutott eszembe, hogy ezt egy műtötnek nem illik, de már késő bánat. Sajnos nem tudok fájdalomról írni, sőt a hétfői munkakezdést beválalva látom, hogy a közel 12-15-cm. sebem alig látszik, mivel fogok bűszkélkedni? A szerelmeskedést picit óvatosan, próbáltuk, párommal, de ott sem éreztem rosszat,.,.,csak jót!!!!! Nem szeretnék olyan érzést, gondolatot kelteni, hogy büszkélkedek ( de azt teszem) , de valamikor még a műtét elött, rettegve olvastam a több hetes gyógyulásról, fájdalomról, és az ezekkel járó kényelmetlenségekről. Nem voltak! A normál étkezéssel éltem meg a napokat, semmi eltérő a megszokottól. Talán a mennyiség volt egy picit kevesebb, de ez inkább az intenzív mozgás hiányának tudható.
Szeretném, ha tudnál arról is, hogy más gyógyulás is létezik, persze vigyázni, vigyázni minden mozdulatra.
Érdeklődve olvastam a különféle sebészeti beavatkozásról, ez úgy látszik nem egységes, kórházanként változik. Talán ezért is lehet a gyógyulást másként megélni.
Én már annak örültem, mire levánszorogtam a 2.emeletről a kórházba, hogy elszívjak egy cigit :D eleinte lépcsőház rejtett zug :D majd utána nekivágtam a nagyobb útnak is :D egy cigiért bármit...időmbe meg belefért...pedig volt vagy 15perc :D 5. nap már 4-5perc alatt lent voltam :D (és ugye hogy tud az ember örülni kis apróságnak??:-) )
Viccet félretéve, dehogynem féltem, hogy ahogy köhögök, szétszakadok...dehogynem...én komolyan amit szenvedtem, az a köhögés miatt volt...az egész gyógyulásom során a legnagyobb ellenfél a köhögés volt(köhögés, orrfújás, farmer viselete - nekem ezekkel volt komolyan a legnagyobb bajom!)...a hapcit megúsztam az első két hétben kb. az lett volna még ütős...már írtam itt a fórumon is, nekem egy köhögés mint egy kés szúrás olyan volt..írdalmatlanul fájt..ilyenkor mindig odatettem a tenyerem, tartottam, szorítottam, nehogy baj legyen...első hapci olyan hirtelen jött, meg akkor már néha feledésbe is merült, hogy engem valaha is műtöttek, hogy nem volt idő odanyúlni, nah akkor azt hittem vége mindennek..feltünetlenül végeztem ellenörzést a gatyámba a Te*co-ba :D (gondolom érdekesen nézett a kamerát leső csóka :D )
Lényeg, hogy nekem attól a rengeteg köhögéstől még csak nem is gennyedzett be a seb, semmi...varrat szedéskor láttam először a sebem, műtét utáni 5.napon hazamenetelkor, és tökre meg voltam vele elégedve - az orvos is, jah meg azt mondta összevarrtam én magát rendesen, ne aggódjon :D - gázosabbra számítottam...
A háló beültetést nem lehetett volna kérni? Manapság szinte csak úgy csinálják, itt azt olvasgattam...nah, ettől függetlenül nem biztos, hogy lesz itt kiújulás, illetve akkor azt mondom kiújulhat annál is akinél van háló, csak az esélye sokkal kisebb. Vigyáznod kell majd Magadra, nagyon.
"..meg arról is, hogy már sose lesz egy műtött sérves a régi" ezt meg máris cáfolom...én már végeztem fizikai munkát - sem fájdalom, sem kiújulás nem volt, illetve nem lett belőle - a páromat simán emelgetem, ezt is írtam pár nappal ezelőtt, úgy sprintelek mint egy kisnyúl:D , és végre a szex is olyan mint régen...ergo meg lehet gyógyulni 100%-osan, és ezt hidd el. És akard hogy így legyen...és így lesz ;-)
Nekem azt mondta az orvosom, sérvműtét utáni ember még lehet élsportoló is...nah, én ebből indultam ki... :D
(eszembe is jutott műtét után, mikor alig bírtam felkelni az ágyból, hogy ez jó vicc :D ...de NEM!)
napi 1-2 köhögést sajna nem úszok meg. nem vagyok beteg, de mióta cigizek, azóta nem heverek ki teljesen megfázásos cuccokat, és sokszor köhögök. már megszoktam. fel se tűnt. most viszont nagyon feltünik. próbálok krákogni, meg bármit, hogy ne köhögjek, de néha besikerül. rém dühös vagyok magamra emiatt, az egy dolog, de attól félek, hogy fel ne szakadjon a seb. te is köhögtél anno műtét után, te ettől nem féltél?
adam köszi soraidat, ha lesz következő műtétem, lehet hogy megfontolom a laporaszkópot!
picidio, amióta olvastam soraid, azóta bele tudtam törődni az ügybe! pszichológus veszett el benned :)
én is úgy voltam mint te, sose fájt a sérvem, max nőtt, ha terheltem magam. Ezért nagyon fura volt ez a hirtelen jött szenvedés gyógyulás címén. Egyébként most már 2 és fél napos vagyok, de sokkal jobb volt a mai nap, mint a tegnapi. Szomszédasszony átkötözött, gondoltam miért ne, legalább azzal nem kell gyötrödnöm, így is eléggé megterhel a sűrű pisire kivonulás, meg sajna néha biza kimenni cigizni, (ha már én hülye felnőtt fejjel rászoktam, és ha most nbem szoktam le, akkor már nem tudom mikor fogok), meg hasba lőni a drogot... lefoglal eléggé. nagyon bénán írok ide is hasamon a netbookkal... de amikor kint cigiztem már tudtam örülni a napnak, a madaraknak, és ez nagy dolog. azt még nehéz felfognom, hogy hetek, meg hónapok mire tök régi leszek, ha leszek valaha, mert itt írtak kiújulásról is (nekem nem raktak be hálót), meg arról is, hogy már sose lesz egy műtött sérves a régi... szóval a jővőn még melóznom kell, de az adott napot, a jelent már tudom kezelni. :)
Azért lássunk meg minden rosszban azt a kis jót is...ez legalább műtéttel véglegesen gyógyítható.
Őszintén sajnálom, hogy így alakult, hogy úgy néz ki a másik oldalt is kialakulóban van a sérved...de..ez túlélhető, műtéttel 100%-osan helyrehozható, és ez a legfontosabb. Szavaidból úgy veszem ki, a másik oldali sérv kialakulása még nem teljesen biztos, így marad a reménykedés, közben pedig a műtét kiheverése, felépülés.
Én amikor először próbáltam meg felkelni a műtétem után azt mondtam magamba:
aztak*rva, azt hittem azé' ennyire nem fog fájnyi...basszus...!
Első lépésem után rettenetesen visszasírtam a műtét előtti időszakot - nekem fájdalmaim abszlolúlt nem voltak műtét előtt - mondom ezt nem hiszem el, bejövök szaladva, kimegyek ilyen "bénán", és még elvileg ugye most a doktor rendbe szedett, vagy mi van...hát nem úgy tűnik...:D
Innestől a célom az volt - tisztába voltam fájdalmaimmal, mikor, hol, mennyire szúr, mikor fáj jobban, vagy kevésbé, mert ugye műtét előtt el sem tudjuk képzelni milyen fájdalmaink lesznek... - hogy ne morogjak meg kinlódjak itt magamban, mert ettől nem lesz jobb...meg kell gyógyúlni, most ez a feladat..mert én újra szaladni szeretnék...
..bő 3hónaposan én elmondhatom teljesen olyannak érzem magam, mint műtét előtt...egy nagy különbséggel: nincs sérvem.
Ha meg sokunknak itt sikerült, Neked is fog. És bár elhiszem, hogy elkeserítettek műtét előtt, de ha egyszer sikerül, kétszer is..de legalább van lehetőség a gyógyulásra...:-)
Két hét múlva már szinte fájdalom mentesen fogsz sétálni, hidd el nekem!!! Napról napra jobb lesz, és ez ad majd nagyon nagy erőt!! Látod és érzed majd Magadon a fejlődést, a gyógyulást!!
Kedves picidio nagyon jól estek a szavaid!!!!!!!!!!!! tudod, ami igazán nehéz az a lélekben erősnek lenni. Nem voltam erre felkészülve sajna, nem tudtam, hogy ez ilyen komoly egy dolog. Tegnap bizony el voltam keseredve, hogy w.z.e ez milyen lassú, meg durva, meg randa, meg fájdalmas, meg 2 hétig így itthon, meg utána is még lassú javulás... ráadásul a műtét előtt vették észre, hogy a másik oldalon is alakul már a sérv :((((((( szóval most lelkileg az elkeseredés és az elfogadás között vagyok valahol félúton. de ez tán normális pszichés út. köszi bátorító szavaidat!
Amit mi tehetünk, néhány jó tanács, de én pl. nem nagyon vágom hogy egy Hölgy hogy él meg egy 15cm-es vágást...maga a vágás sem kicsi, és nem tudom az ellenkező nemnél milyenek lehetnek a tünetek műtét után, miben tér el maga a műtét stb. No meg ahány test, annyi féle rakciót válthat ki magára a műtétre, ahány ember annyi féle hogylétet lehet itt is olvasni műtét után.
Amit én javaslok:
Rengeteg pihenés, sok folyadék, poffasztó ételek fogyasztásának hanyagolása - helyette leveseket, könyebb kajcsikat, de ezt Te jobban tudod - a test folyamatos terhelése, ami esetedben legyen annyi, hogy óvatosan - akár segítséggel - felállsz és lépegetsz pár lépést. Nem kell ezt szégyelni, nem is szabad..segítségre van szükséged. A fürdést azt én úgy oldattam meg, hogy úgy zuhiztam eleinte Párom segítségével, hogy a seb környékét messziről elkerültem, oda víz ne menjen. Közvetlen a ragasztás környékén pedig szivaccsal tisztogattam. Kontrollra, vagy akárhová ne indulj el egyedül, kér segítséget, legyen Veled vki mindenképp. Ne erőltess semmit...arra koncentrálj, hogy meg kell gyógyulj, és most Neked ez a feladatod...a sok pihenés, a rendszeres könnyed ételek fogyasztása, az ivás és a tested óvatos folyamatos terhelése a fő feladatod, mindig ez járjon az eszedbe.
Én 5napot feküdtem még a műtét után a kórházba, így a váralvadásgátló otthoni hasba szúrását megúsztam, ott meg elintézték vállba..haza érkezésemkor egy Algopiryn-t vettem be, de utána semmit tovább, mert az meg nem szűntette meg azt az igazából elviselhető fájdalmat, így én hanyagoltam...
Engem is altattak, ébredéskor semmi hányingerem nem volt, és a pisilés is ment, nem volt gond.
Tehát ahány szervezet, annyi féle rakció.
Fel a fejjel, meg fogsz gyógyulni, ha már lélekben erős vagy, könnyebb lesz, hidd el!!!
tegnap visszamentem (műtét másnapja) sebkontrollra, majdnem elájultam sorbanállás közben... lefújták a sebet valami műanyaggal, hogy zuhanyozhassak, és rátettek kötést, hogy azt ma cseréljem zuhany után. Ma elkezdtem lehuzni a kötést, de látom, hogy feltépi a műenyag ráfújt réteget, vagyis lőttek a zuhanynak, nem erőltetem, rajta hagyom az egész kócerájt a varratszedésig (csütörtök, 1 héttel műtét után).
szóval nekem ez az egész még nagyon nehéz és fájdalmas... :(((((
hőm is felmet, lázam lett, ezért váltottam sima algopirinre, az sem csillapít jól, szóval fiúk, én nem bírom olyan klasszul minbt ti. ti mit szedtetek? ráadásul naponta hasba kell magam szúrni véralvadásgátlóval, és amellé állítólag nem lehet szedni bármit. meg a szúrás is ijesztő kicsit, kell hozzá kurázsi.
sokszor csak segítséggel tudok felállni, lefeküdni, az ülés jobb. Beleim délutánra felpüffednek, az is kínoz.
sziasztok, írtam egy hosszú litániát, és elszállt az egész... :(((((((((((((((((((((((((((((((
most már csak vázlatként foglalom össze:
- műtét után rettenet hányinger többünknek. erőltett 2 liter víz ívása és keksz evés.
- nem jött a vizelet, ezért megcsapoltak. 11-kor műtöttek, 5 kor mentem haza. otthon se ment a pisi, majdnem kijött a doki megint csapolni, de végül meleg vizes tömlővel ellazítottam valahogy a hólyagom.
- a sebem nagyon nagy, kb 15
- nem elég a napi 3 profanid, nem csillapit igazán, és nem fedi le a 24 órát, közben csorog a könnyem, úgy fáj.
Ádám vagyok 23 éves, és engem is most műtöttek a hétfői nap (2011. 05.02.) kétoldali lágyéksérvel. Ezt a fórumot olvasgattam a műtétem előtt, hogy egy kicsit megnyugodjak és felkészítsem magam lelkiekben, ezért gondoltam megosztom Veletek én is a műtétem menetét és az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.
Március 29.-én vettük észre barátnőmmel, hogy a jobb oldali lágyékom meg van duzzadva, nem tudtam hirtelen, hogy mi lehet ez de egyből leültem a net elé és pár percen belül már tisztában voltam vele, hogy mivel állok szemben.
Másnap elmentem Debrecenbe a sebészetre, ahol az orvos megerősített abban, hogy bizony sérvem van, ráadásul nem csak a jobb oldalon hanem a bal oldalon is, ami igaz nem látszott, de provokációra érződött. Ezután megnyugtatott, hogy ennek előnye is van hiszen egy műtéti beavatkozással megoperálható.
Nem olvastam annyira vissza a fórumot, de azt még nem nagyon láttam, hogy valakit laparoscopos műtéttel operáltak volna meg. Nekem a doki más fajtát nem is ajánlott, egyrészt azért mert a sima vágásos módszerrel csak külön-külön lehetett volna megoperálni a sérveket, másrészt azért mert esztétikailag is másabb.
Hétfő reggel feküdtem be a kórházba 7 óraakkor, majd egy félóra múlva megjelent az orvosom is elmondta mi lesz a menet:)! Azt mondta mivel a sérv a hugyhólyag mellett van, így sajnos be kell tenni egy katétert, hogy a műtét közben ürülni tudjon. Ez egy órán belül, meg is történt. Mit mondjak nem egy kellemes dolgog, de kibírható:)!
A műtőbe fél tíz fele vittek le, ott ugyebár vérnyomásmérés, bekötik az infuziót és jöhet az altatás. Az altatásról csak annyit, hogy attól tényleg nem kell félni, nekem az egészben az volt az egyetlen emlékezetes és élvezethető dolog:)! Igaz, az utánna való ébredés már nem volt valami kellemmes, de ezt sztem sokan sokféleképpen élik meg. Az első pár percben hányingerem volt, de egy félóra szundi után és pár palack infuzio után szinte semmi hatását nem éreztem. Miután meglátogatott a doki megtudtam, hogy rendben zajlott a műtét, de a jobb olalamon kettős volt a sérv.
Mikor magamhoz tértem akkor sikerült megnéznem végül is milyen sebbekkel jár ez a laparoscopos műtét. A hasamon a köldököm alatt van egy félcentis vágás és mivel kétoldali volt a sérvem a köldököm mellett, jobb és bal oldalon van egy 1 centis vágás. Nemtudom, hogy ez egyoldali sérv esetén is így van-e, de sztem akkor csak az adott oldalon vágnak.
Ezt követően, vizet nem ihattam 6 óra hosszáig, még az altató hatása teljesen ki nem örül a szervezetemből és enni is csak másnap lehetett.
Mivel, mindkét oldalra beültették ezt a bizonyos hálót a felkelés eleinte elég nehezen ment, nagyon feszült a hasfalam, és a hasamon lévő vágások is.(egy öreg bácsi szerint aki mellettem feküdt három szúnyogcsípés:) Másnap reggelre már enyhült annyira hogy könnyebben kitudjak szállni az ágyból és sétálgassak, ami az aznapi feladatom volt.
A keddi napom ezzel telt, leszálltam sétáltam visszafeküdtem. A vizeletem rendesen megindult, semmi fájdalomérzettel nem járt, a székletemmel sem volt probléma az is fájdalmomentes volt kivéve a leülést amit azért még éreztem.
Szerda reggel kiszedték a varratokat és már jöhettem is haza. Itthon könnyű kajákat eszek és inkább többször keveset mint egyszerre többet, azért, hogy ne terheljem le a beleimet, ne feszüljön még az is.
A fájdalom még nem múlt el, főleg felálláskor és lefekvéskor érzem, és inkább a jobb olalamon ahol kettős volt a sérv.
A doki a következő tanácsokkal látott el:
- viseljek szorosabb alsónadrágot, ne biciklizzek, egy hétig ne vezessek, ne erőltessem meg magam, huzamosabb ideig ne üljek , mivel ilyenkor a háló gyűrődik (igy most is állva írok:),
szóval csupa általános dolgok.
Én örülök, hogy ezzel a fajta műtéttel oldották meg, mivel ez a három kis seb hamar beforr majd remélhetőleg és valószínű, hogy nem jár akkora fájdalommal sem mint a nagy vágás.
Így azt mondom akinek van rá lehetősége válassza ezt a formáját.
Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem nem volt nagyon unalmas, és tudtam vele valamennyit segíteni azoknak akik műtét előtt állnak.
Én is nagyon féltem a műtéttől, de így utólag már talán nem is olyan vészes.
Bízok a mihamarabbi fájdalom mentes felépülésemben és kívánok Nektek is műtét utáni jó egészséget és minél előbbi felépülést.
Ha bármi kérdésetek van amibe tudnék segíteni írjatok, nyugodtan az adam047@freemail.hu e-mail címre. Vagy csak ha egy kicsit nyugtatni szeretnétek magatokat. :)
Engem torokfájással és hőemelkedéssel simán megműtöttek, és altattak. (Tény, a kórházba egyetlen egyszer sem vol reggeli hőmérőzés pl. én meg nem nagyon futtattam a hőemelkedésem, hisz túl akartam lenni a műtéten..az orvosomnak mutattam a torkom, igazából hidegen hagyta...)
Nagyon kutya volt a torkom, tele volt lepedékkel, de ettől függetlenül abszolult nem éreztem ébredéskor fájdalmat a torkomban műtét után, nem volt hányingerem, semmi...szimplán mintha csak aludtam volna egyet..
Az más kérdés, hogy egy műtét utáni köhögés felért egy késszúrással..iszonyat volt..az inger jött, és mivel irdalmatlan fájdalmat éreztem köhögéskor, így úgymond visszafogtam a köhögést amennyire bírtam. Ezáltal csak nagyobb és sűrűbb lett az inger...
Gondolom nőknek nem lehet olyan rossz a lágyéksérv, mint nektek. A szeméremdomb mégis csak egy kemény valami, nem olyan érzékeny, meg laza mint a ti altájotok... bocsi :) És a seb is majd előre fog nézni, nem lefelé."
Én meg úgy gondolom, hogy nekünk sem rosszabb mint nektek. Nekünk is előre néz a seb, nem lefelé. A vágást ugyanott ejtik mindkét nemnél, mivelhogy a sérv csak ott tud kialakulni. "Gyárilag" van egy kis lyuk, csak nekünk talán nagyobb meg annak valamikor külön funkciója is volt nem úgy mint a hölgyeknél. Talán ezért is gyakoribb a férfiaknál. :)
Na, lehet, hogy van egy kis baj! Fájdogálni kezdett a torkom, megmértem a hőm, enyhe de van: 37,3... Hívtam a rendelőt, mondták, hogy kuráljam magam, de azért jöjjek, majd az aneszteziológus eldönti... :(
elnézést mindenkitől, hogy csak most jöttem, pedig az én érdekem lett volna, de a melóhelyen - mint kiderült - le van tiltva az index fórum :(
Budapesten a Vörösvári úti rendelőintézet egynapos sebészetén fognak műteni, és ha akarnék se tudnék ott aludni, mert nem úgy van kiképezve, éjjel ott nincs is személyzet. 3. leszek a sorban, szóval sokat fogok szomjazni a műtétig... (meg lesz kis cigihiány is). A doki nem privát, oda tartozom és csak úgy beállítottam hozzá. Ma a melóhelyen is körkérdeztem a dologról, nagyon szórt a vélemény, mert régen voltak kórházban. Eleinte 20-ra gondoltam, de lebeszéltek 15-re. Nem tudom... Altatónak - ha elérem - 5-öt gondoltam, nővérkének 2-t. Szóval a doki legyen inkább 20?
Autóval jön értem a szomszéd, persze nekem még tiltva a vezetés sokáig. Ráadásul az ágyamhoz lépcső vezetne fel a lakásunkban, így vennem kellett a nappaliba magasra felfújható ágyat ideiglenesen. Csak félek, hogy puha lesz és az nem lenne jó, mert olyankor az ember lánya kapaszkodik összes izmával, de majd ma teszek vele egy próbát.
Gondolom nőknek nem lehet olyan rossz a lágyéksérv, mint nektek. A szeméremdomb mégis csak egy kemény valami, nem olyan érzékeny, meg laza mint a ti altájotok... bocsi :) És a seb is majd előre fog nézni, nem lefelé.
Tudom, hogy nyugiban kell majd lennem, azért is futok most, mert férjemnek nincs jogsija, és be kellett szereznem 1001 dolgot, amit autó nélkül nehéz lenne. Meg mosok mindent, mert csak én tudom kezelni a gépet. Hány nap múlva nem lesz gond betölteni egy mosógépet? :))))))))))))
Ha a lányom vagy a fiam néha megszán és hozzámvágják a gépüket pár percre, akkor megint jövök :)
Egy nap? háát ha nem magánklinikán csináltatod nagyon necces! Bár a napokban elvégzett műtét után, a 16.-ik órában már hazamentem, igaz nem én vezettem, de kocsival mentem! Nem volt gond a közlekedés, adnak fájdalom csillapítót, de csak enyhít és nem szüntet. Csak megjegyzem délben műtöttek és a gerincbe adott érzéstelenítő nem is tette volna lehetővé sétálgatásom, semmit nem éreztem deréktól lefelé! Kórházakban, sokszor a tervezett időpontot nem nagyon tudják tartani, nálam majd másfél óra eltérés volt! Tehát nagy protekció kell a biztos elsőnek!
Az altató orvos nem fogadott el pénzt, a nővérke éjjel többször érdeklődött és kérésre görcsoldót, fájdalomcsillapítót nyomott a fenekembe, nagyon megköszönte az ezrest! A dokinak 15-öt adtam utólag! Adtam volna többet is de nem volt miből, nekem is a 20 körüli volt az infóm! 5-napot nem kell bent feküdni,,de a műtét utáni napot, legalább a reggeli vizitig próbáld bent tölteni, mivel a távozásod csak fizikai, mert bármilyen elfoglalt anya is vagy, otthon is csak a fekvést javaslom neked, és TE is csak erre fogsz vágyni!
Utánna a fájdalmad fog motivációt adni a sok mozgásra!.
Szerintem a hálapénzt utána add - hacsak nincs ez már másképp lefixálva műtét előtt - ha el van végezve a "munka". Így korrektebbül magadba szépen el tudod dönteni kinek mennyi jár. Én így csinálnám..
Én állami kórházban voltam, az altatóorvost szerintem meg sem ismerném, szóval ennyit erről.
(arról nem beszélve, hogy le volt zsírosva, hogy a torkommiatt rám néz műtét előtt az altatóorvos, de még csak nem is láttam...)
Az orvosnak szántam 20e-ret, amit kórházból szabadulásomkor szerettem volna átadni neki, de nem fogadta el akárhogy erősködtem - hivatkozva arra, hogy a feleségem ott dolgozik a kórházba, és ez náluk elvi kérdés, no meg amúgy se :D - ...az én szobatársam ekkora összeget javasolt, tekintve, hogy egy rutin műtétről van szó. Olvastam itt már több 10e Ft-os összegről is, szóval ez relatív nagyon...az egészség meg ugye minden pénzt megér.
Nem tudom a hölgyeknél hogy van, ebbe Teextinnatudna segíteni, de gondolom nem lesz egyszerű a kocsiig eljutás, segítségről mindenképp gondoskodj már most. Kezemet a vágásra téve, görnyedten, óvatos léptekkel ment nekem a járás először.
Sok sikert kívánok a műtéthez, és jó egészséget, kitartást!
Jóreggelit mindenkinek! Új vagyok itt. Gyógyulást a műtötteknek, és jó rákészülést az előtte állóknak... Ilyen vagyok magam is. Jól megterhelt dolgozó nőként és anyaként csak most érek rá a holnapi műtétemmel foglalkozni :) Lenne több kérdésem, de elsőként a hálapénz ügy izgat, mert az intéznivaló. :) Előtte szokták adni, vagy utána? És mi az idei tarifa? :( Altatónak és nővérnek is? Ja, ehhez infó, én nem vállaltam az 5 napos bentfekvést, csak egynapos sebészeten leszek, vagyis reggel műtenek, és délután valamikor jövök ki. (hogy fogok eljutni a szomszéd kocsijáig vajon????)
Nagyon megköszönném, ha ti tapasztalt sérvbölcsek kisegítenétek tippekkel. Hálás köszönet az őrülten vágtázó motkánytól!
