http://www.nol.hu/cikk/489746/
Szerintetek mikor fognak rájönni az okosok, hogy a nyakló nélkül szaporodó, de önmagát eltartani nem képes embertömegeket nem lehet minden határon túl segélyezni? Szerintetek mikor lesz egy olyan nemzetközi politikai elit, amelyik képes lesz végre megállapítani, hogy objektíve mekkora népesség eltartására alkalmas egy ország? Mikor lesz a népesség szinten tartása vagy csökkentése a legfőbb elvárás az egyes országokkal szemben? Mikor jutunk el végre odáig, hogy elsősorban ettől függjön az országok hitelképessége, nemzetközi megítélése? Mikor éri utol a világ népesedéspolitikája a kínaiak bölcsességét?
Mikor jövünk rá, hogy a Föld eltartóképessége nem végtelen, és lassan itt a korlát? Mikor jövünk rá, hogy a legnagyobb baj a túlnépesedés, és ennek megoldása nélkül esélytelenek a jövendő generációk? Mikor látjuk be, hogy nem szabad hagyni, hogy a Föld össznépessége meghaladjon minden mértéket? Hogy jobban járunk 5 milliárd élő emberrel, mint azzal, ha lesz 20 milliárd, akik majd egyszerre halnak éhen?
A kérdések szándékosan provokatívak. Véleményeket várok!
Csót:
b
Így van. Aztán lettek gyarmati sorból felszabadult országok, ahol már nem evidencia, hogy ha pénz van, abból először is nem fegyvert veszünk, hanem ennivalót meg fogamzásgátlót. Sőt, az ellenkezője az evidencia.
Ezen idézet nem igazán azt tükrözi, hogy a népesség szabályozás híve volt. Persze az alsórendű népek szaporulatát korlátozta volna, feltéve, hogy nem irtja ki őket, de ez más kérdés.
Valószínűleg a gyarmattartó országok kultúrális jellemzőit vette figyelembe, mert akkoriban kb Egyiptom meg Libéria és tán Etiópia voltak független országok Afrikában.
Nem érted. A kérdés az, hogy hogyan lehetne végre csökkenteni az emberi szenvedés mértékét.
Hazánk népessége csökken, tehát ez nem a mi problémánk. Látszólag. Ha azonban megindul az éhínség elől menekülők áradata, nem lesz, ami megállítsa őket. Tehát közvetetten a mi problémánk is. Meg kell oldani. De hogyan?
Szvsz úgy, hogy a népességet az eltartóképességhez kell szabni. Másképpen nem megy. De ez meg durva, hiszen korlátozná a gyermekvállalási jogot.
Akkor viszont mi legyen?
Ha megindul az áradat, akkor csak a katonai eszközök használhatók. Amúgy is kevés a hal a Földközi-tengerben, etessük őket emberhússal?! Vagy mi?
Ha egyszer csak hajóra ül 50 millió egyiptomi, szudáni, etióp és csádi, hogy áthajózzanak a Földközi-tengeren akkor mit csinálsz? A zömük még otthon is maradna! Visszatartani őket meg nem tudod, mert a biztos halál elől menekülni kell, az tiszta sor.
Tartok tőle, itt 100%-ig humánus megoldás nincsen. Csak rossz és rosszabb. Melyik a legkevésbé rossz?
Igen, mégpedig a klímaproblémával holtversenyben az első olyan probléma, amely az egész emberiséget érinti, és csakis globális szinten oldható meg.
A százalékokban igazad van.
De az elosztáson hiába változtatsz, attól, hogy segélyezed az éhezőket, még nem lesz nekik olyan gazdaságuk, amely képes lenne eltartani a kontroll nélkül, egyre csak növekvő létszámot.
A jóindulattal itt is a pokolba vezető utat köveztük ki. Mire gondolok?
Képzelj el két, 10-12 éves gyereket a 10 évvel ezelőtti Etiópiában vagy bárhol a Száhel-övezetben. Live Aid és egyéb koncertek, plusz nagy ENSZ-segélyek, hogy ne haljanak éhen. Bill és Melinda Gates Alapítványa dollármilliárdokat költ rá, hogy őket és még jó pár milliót beoltsák a járványos betegségek ellen. OK. Remek. Lehet fotózkodni és büszkélkedni, hogy milyen jó a mi szívünk. Rövid távon a 2 gyermek nem halt éhen és nem is kapott olyan fertőzést, amelybe belehalt volna.
És hosszú távon? Mára mindketten felnőttek és családot alapítottak. Van két gyerekük. Közben létrejött egy olyan gazdaság és állam, amely eltataná őket és békés viszonyokat garantálna? Nem. Annyi a különbség, hogy mostanra 2 fő helyett 4 ember éhezik, és az élelmiszersegélyekkel való feketézés eredményeképpen tele van az ország fegyverrel meg fegyveres banditával, plusz AIDS. Ennek a mostani négynek már nemcsak az éhezéstől és a fertőző betegségektől kell tartania, hanem a törvényen kívüli állapotok miatt elharapódzott banditizmustól és a gyógyíthatatlan AIDS-től is. Darfúr szindróma.
2 problémás ember volt a kiinduló állapot, és 2 életveszélyes probléma. Lett helyette 4 problémás ember és 4 életveszélyes probléma. A pokolba vezető úton elindultunk tehát, és egyre gyorsul a szekér.
Nem olyan provokatív ez,mint inkább igaz. Szász Endre mondta volt, míg élt. Sok ember nem ember, csak úgy néz ki. Nos, itt van ennek igazolása. A természetben megvan az egyensúly, bár majd még azért erről is teszünk, hogy ne így legyen, szóval megvan az egyensúly, mert a kártékonyt az erősebbek, gyorsabbak, okosabbak likvidálják. Mi meg a kártékonyt minden erőnkkel fenntartjuk, etetjük, ellátjuk, s majd eljutunk oda, hogy nem adunk, hanem elveszik!!! Nem kell sok idő ehhez! Az irdatlan tömeg nem kéri, de elveszi, elragadja, anélkül, hogy megdolgozna érte.
Akkor majd előkerülnek a golyószórók, és gondolkodás nélkül kaszaboljuk őket, de korántsem biztos, hogy győzünk. Ahelyett, hogy okos emberek megállíttatnák a mérhetetlen túlszaporodást, küldjük vagonszám az élelmet, ami egyszer majd elfogy.....s nekünk sem lesz.
Lehet hörögni vagy egyetérteni, de végre a fejünket is használni kellene!!! Szép dolog a demokrácia, de néha nem árt némi szigor, fegyelem, kényszer azokkal szemben, akik a demokráciát naponta rúgják seggbe, s eszülk ágában sincs munkával hozzájárulni a világhoz. Ha a 3. gyerek után a túlnépesedett ország lakója nem érti , hogy már csak éhségre szül, no, az már nem ember!!!! Ő az a szászendrei élőlény, amelyik embernek néz ki.
A cikkben felsorolt Egyiptom és Pakisztán elég gazdag ahhoz, hogy ellássa a lakosságot élelemmel.
Objektíve nehéz felmérni, hogy melyik ország mennyi embert képes eltartani, a múlt század 30-as éveiben végzett becslés szerint Ázsia feleannyit mint amennyien ma lakják, Afrika meg kb kétszer annyit, aztán a valóságban mégis Afrikában éheznek..
Ostobaság. Hitler csak mindenki mást akart fajelméleti alapon kiirtani, az általa preferált népességet ő is nyakló nélkül szaporította volna, messze az eltartóképesség határaintúl is. De ez nem történemi topic. Pláne nem "mi lett volna, ha..." topic.
Ez egy élő probléma, amelyet itt és most meg kell oldani. Mert Európa déli partvonala, különösen a görög szigetek és Olaszország partjai gyakorlatilag védhetetlenek. És Egyiptom közel van. Nagyon közel. Egy éhínség olyan népvándorlást indíthat el, hogy belegebedünk. Egyiptomban már éhínség van. A törökök milliói már bejárták az utat Németországig, a példa adott.
Ebben a kérdésben nehéz országokban gondolkozni. Ez tényleg globális probléma.
Az éhínség okai közül a lokális túlnépesedés csak az egyik. Én a nagyobb gondot a Föld javainak egyenlőtlen elosztásában látom. Amennyire tudom, a Föld javainak (itt persze nemcsak az élelmiszerről van szó) 80%-át a népesség 20%-a fogyasztja el, illetve használja el.
Szerintetek mikor fognak rájönni az okosok, hogy a nyakló nélkül szaporodó, de önmagát eltartani nem képes embertömegeket nem lehet minden határon túl segélyezni? Szerintetek mikor lesz egy olyan nemzetközi politikai elit, amelyik képes lesz végre megállapítani, hogy objektíve mekkora népesség eltartására alkalmas egy ország? Mikor lesz a népesség szinten tartása vagy csökkentése a legfőbb elvárás az egyes országokkal szemben? Mikor jutunk el végre odáig, hogy elsősorban ettől függjön az országok hitelképessége, nemzetközi megítélése? Mikor éri utol a világ népesedéspolitikája a kínaiak bölcsességét?
Szerintetek mikor jövünk rá, hogy a túlnépesedés alegnagyobb bajunk? Hogy jobban járnánk 5 milliárd élő emberrel, mint 20 milliárd olyannal, aki majd egyszerre hal éhen? Muszáj kivárni a nagy kihalást, vagy megállítjuk a népességrobbanási sorozatot, mielőtt összeesne az egész populáció?
A kérdések szándékosan provokatívak. Véleményeket várok!
