Hát, amikor ez a felvetés megfogalmazódott bennem, én elsősorban a szubjektív élményekre gondoltam. Mert az objektív valóság egy kicsit származtatott jellegű valóság. Nem olyan konkrét, mint a szubjektív élmény.
De az objektív valóságra is lehet vonatkoztatni. Például egy olyasféle totális multiverzum, ami a kvantummechanikával kapcsolatban is felmerül. Miért ne létezne? Ha igazam van, akkor nem az a kérdés, hogy miért létezne, hanem hogy miért ne létezne. Mert a végtelenség a kevesebb állítás, a korlátozottság pedig a plusz állítás, mert a létezés állításán túl tartalmazza annak a határvonalnak az állítását is, ami körülhatárolja a létezőket.
Van is egy ilyen fizikai számítás, a mai tudományos modellek alapján, a tudomány mai állása szerint, hogy egy univerzum mennyi idő alatt járja be az összes lehetséges állapotát, és ér körbe. A Youtube-on hallottam róla, annak kapcsán került szóba, hogy mi a legnagyobb szám, ami tényleges számításokban előkerül. Mert ez egy nagyon nagy szám. Sokminden belefél ennyi időbe.
De ha nem férne bele sokminden, akkor is ott vannak a lehetséges másik univerzumok. Szerintem logikusan nézve, a végtelenség nem egy feltételezés, hanem a korlátoltság feltételezésének a hiánya.
Eléggé gusztustalan módon ledominálják a vallások a valfilit. Mondom, nyitok egy filozófiai topikot, mire az első hét hozzászólásban tizennyolcszor szerepel az "Isten" szó. Isten nagyon rossz példa. Nem arról beszélek, ami van, aki szerint nem is létezhetne, másoknak meg nyilvánvaló valóság. Hanem arról beszélek, ami lehetséges, de nem tudunk róla.
Mint például egy másik univerzum. Vagy olyan szubjektív élmények, amikről nem tudunk, de létezhetnek.
Vagy a horizonton túli táj. Ha körülnézek a saját kis dombocskámról, vannak a legtávolabbi dombok, amiket látok, és azon túli dolgokat nem látok. Azt, hogy van valóság, hogy létezik táj, azt ezen a ponton már tudom. De ha ésszerűen gondolkodom, akkor mit gondolok a horizonton túli valóságról? Azt mondom, hogy ennek a tájnak, a valóságnak a korlátozottsága egy további állítás volna. Nem már eleve tudom, hanem egy olyan hozzáadott elképzelés, aminek nincsen alapja.
A létezésnek szintjei vannak, és nagyon sok dolog létezik annak ellenére, hogy fizikai megnyilvánulása nincs. De amíg ezt nem tudatosítjuk, addig csak egymás mellett elbeszélés várható, mert míg az egyik ember csak a kézzel fogható, látható, mérhető dolgok létezését fogadja el, addig a másik a gondolati sík létezőit (pl. "fogalmak") is elfogadja, és ezek ketten sosem fognak egyetértésre jutni.
Ha minden létezhetne, nem létezne semmi. Ahogyan az anyag és az antianyag, úgy nem létezhet minden - időben és térben – egyszerre. Nem létezhet ugyanott bármi és annak ellenkezője. (Nem létezhet Isten, ha létezik Isten.:-))
Létezhet minden
Ahol demokrácia honol, ott nincs diktatúra. Ahol Isten törvényeiben hisznek, ott nem hisznek az emberben. Aki szerint a valóság anyagi természetű, még hiheti Istent. Számukra minden, egyszerre létezhet.
Érzékeljük, tehát van. Hiszünk benne, tehát létezik. Ha nincs de kell, megteremtjük – vagy elképzeljük.
Hogy miért lehet holnap létező az, ami ma nem létezik? Mert hiszünk benne. Elvégre az ismereteinket (mint ahogyan a hitünket) is magunk teremtettük.:-)
Pontosan, ahogy a példád is mutatta, csak akkor tudtuk, hogy valóban létezhetnek ezek a dolgok, amikor meg is találtuk őket. - írod
Így van, bár nem erről beszéltünk! Arról volt szó, hogy valami létezhet-e (vagyis a világmindenség törvényei lehetővé teszik-e a létezését) attól függetlenül, hogy az valóban létezik-e, vagy sem? Erre írtam példának azt a néhány kémiai elemet: azok létezhettek, és mint utóbb kiderült, valóban léteznek is. Bár a topicnyitó még csak nem is ezt feszegette, hanem azt, hogy mindennek kell-e léteznie, ami létezhet? Ez utóbbira szerintem nemleges válasz adható.
De felhozhatom Istent én is példának. Hogy egyáltalán létezhet-e azt nem tudjuk - írod nagyvonalúan többes számban, bár azért minden emberről ez biztosan nem mondható el (amint például rólam sem, hogy szerénytelenül magamat hozzam ellenpéldának, de most lépjünk túl ezen).
Ebbe az irányba nem tudok veled menni, mert nem foglalkoztat a kérdés, hogy Isten létezhet-e, ahogyan azon sem agyalok, hogy a billentyűzet, amin ezt a hozzászólást begépelem, létezhet-e? Létezhet, amint létezik is (itt van előttem, most is kalapálom), lám, itt a posztom... (Nekem kimaradt az életemből az a szakasz, hogy rágódjak azon, létezhet-e egyáltalán Isten. Isten megszólított, kegyelméből megismerhettem mindazt, amit jónak látott, hogy megértsek, és naponta megszólíthatom, szól hozzám, így egyre jobban megismerem. Korábban nem érdekelt a kérdés, hogy létezhet-e Isten, ma meg már okafogyottá vált számomra ezen töprengeni. Bár missziós szempontból mégsem hiábavaló ebből az irányból is megközelíteni a valóságot - de éppen ezért szeretek fórumozni!)
Pontosan, ahogy a példád is mutatta, csak akkor tudtuk, hogy valóban létezhetnek ezek a dolgok, amikor meg is találtuk őket. Azt, hogy "létezhet" én abban az értelemben mondom, hogy a természet törvényei lehetővé teszik-e a létezését. Persze a gyanú erősödhet és erre kiváló példa a periódusos rendszer.
De felhozhatom Istent én is példának. Hogy egyáltalán létezhet-e azt nem tudjuk (illetve bizonyos istendefiníciókról tudhatjuk, hogy lehetetlen létezniük, de ez más kérdés), tehát addig amíg meg nem találjuk nem tudjuk megállapítani, hogy létezhet-e.
Ez így biztosan nem igaz, hiszen sok olyasmi van, amit pont úgy fedeztek fel, hogy rájöttek, az létezhet, sőt, nem indokolja semmi, hogy ne létezzen, így aztán célzottan keresték, amíg valóban meg is találták. Például ilyen volt a gallium, a szkandium, és a germánium, hiszen ezek felfedezése előtt (vagyis azelőtt, hogy ezeknek a kémiai elemeknek a létezéséről tudtak volna) már megállapították, hogy ezek létezhetnek, sőt, valószínűleg léteznek is (feltéve persze, ha tényleg igazak a periódusos rendszer akkor ismert elemek tulajdonságai alapján feltételezett szabályszerűségei - amint ezek be is igazolódtak az elkövetkező évtizedek során a hiányzó elemek felfedezésével). Mert aztán valóban meg is találták ezeket az elemeket. Ma is sok olyasmi van, amiről még nem tudni, hogy létezik-e egyáltalán, de az bizonyos, hogy létezhetnek (lásd pl. a részecskefizika sok még feltérképezésre váró területét).
És hát pl. a vektorpotenciál, mint tudjuk, van, de nincs :)) hiszen ez talán csak egy matematikai formalizmus különösebb fizikai tartalom nélkül.
Nem is nagyon kell sokat keresgélni, itt a fórumon is vannak, akik például nem vonják kétségbe, hogy Isten létezhet, hiszen ennek lehetőségét nem zárják ki (sőt, bizonyos értelemben különböző istenek létezését nyilvánvalónak gondolják), éppen csak Isten létezését tartják lehetetlennek (pontosabban mondva, elfogadhatatlannak tartják). És ami a legfurább, ebben látszólag semmi ellentmondást sem érzékelnek (vagy ha mégis, akkor azon könnyedén túlteszik magukat). Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen amíg Isten nem ismerteti meg magát személyesen, addig nem is lehet a létezéséről megbizonyosodni! Őszinte dolognak tartom, hogy aki nem ismerhette még meg Istent, az minden erejével valamilyen választ keres, akár Isten mellett, akár ellene, de nem nyugszik bele a közömbös álláspontba (ebben is Isten kegyelmét és gondviselését látom)! Nagy felelősségünk van egymás iránt!
Az, hogy van, ami létezik, talán a legalapvetőbb tudható igazság. Az már nem teljesen magától értetődő, hogy vannak dolgok a mindenkori szubjektív élményen túl is. De ha úgy gondoljuk, hogy vannak, akkor miért gondolhatjuk azt, hogy nem létezik minden, ami létezhet? Szerintem az egy további, hozzáadott állítás volna, hogy nem létezik minden. Van okunk azt hinni, hogy nem létezik minden, ami lehetséges, vagy Occam beretvája lenyesi ezt, mint alaptalan tézist?
