Itt válik el a Lét a Semmitől és itt olvad össze a Lét a Semmivel és nem vagyunk sehol és ott vagyunk mindenhol, mint gyerekkoromban a május elsejéken, amikor mindenhol ott akartam lenni, ma már ma már ma már ma már az öregedő, pocakos Werther néha megremegő keze
- Isten késik? Hisz az jó. Nekem valaki azt mondta, hogy meghalt. És amit láttam magam körül, bizony hittem is neki. De ha csak késik, akkor a közben már megérkezett Godot barátommal várunk tovább.
Amiről az üzleti étetté nemesedett (?) operába belecelebesedett isteni Placido és az istennői Jessie nem is gondolt nem is hallott : a Lét hangjai, a toroké, a léleké, a torok csakráé, mely összeköti a koponya csakrát a hasi és alhasi és az izom-véredények csakrájával: