Imént ért véget az Operamesék műsora, szerencsém volt végighallgatni, ahogyan Szalai Eszter majdnem hibátlanul felolvasta a Wikipédia vonatkozó cikkét.
Wikipédia nélkül talán már a Bősze Rá... helyesbítek: Bartók Rádió sem volna.
Semmi lényeges változásra ne számítsatok: a műsorvezetők - Bősze, Becze, Bolla továbbra is lapos, jópofizó locsogó fecsegők maradnak, s persze dadognak tovább. Ha néhány mondatot sikerül baki nélkül elmondaniuk - tapsoljatok. Hátha meghallják. Attól persze klasszikus zenei rádiónak méltó, hozzáértő stílusban beszélő műsorvezetői sohasem lesznek.
Megújul a Bartók Rádió is! Most már szinte csak így hallani a nevét, végre megszűnik az emerezés, emerhármasozás, brrrr...! Változnak a szignálok, a reklámok, a műsorrend stb., de még mindig nem kellően.
Vissza kell térjek a nevekhez, az egyes zeneművek neveihez, éppen egy friss példa alapján.
Ma 7 után a rendkívül művelt Bősze Ádám egy kedves Schumann-művet konferált be, a Fantáziadarabok egyikét. Fantasiestücke, mondta eredetiben, és egy k-val helyesen, majd a darab címét: Grillen. Nem kellene értsem, ha süttetem magam a napon vagy a grillen, mint ahogy a sok-sok fiatal, a komolyzenének megnyerendő fiatalember se kell értse, mit jelent ez a szó, pláne, hogy honnan vette a szerző (nem a fantáziájából!). Hallja a zongorafantáziát, mert azt azért érti, majd a tréfás dallamokat, és élvezi a muzsikát, Schumann szárnyaló fantáziájának hallhatatlan eredményét. Ennyi elég is lenne, de azért a vidám hangok mögött más is van, és részben benne a mű címében. Lássuk csak!
Persze nem kell tudni az opusz számát, megírásának, bemutatásának idejét. A Schumann kettős énjét megjelenítő Eusebio és Florestan sem fontos ilyenkor, mert aki mélyebbre szeretne eljutni ebben, meghallgathatja a művelt zenetudósok vagy a darabokban elmélyülő zongoristák előadásait, mint pár éve Szilasi Alexet lehetett az MTA dísztermében.
A két kitalált figura csak annyiban fontos, hogy megtudjuk, a 8 fantáziadarabban is megjelennek, egyenként vagy együtt, ezáltal megértve, mi az az utánozhatatlan változatosság Schumann zenéjében. Fontos, de nem lényeges.
Aki ismeri Gryllus-ékat, tudhatja, hogy a nevük a latin tücsök megfelelője, ahogy a németben is a die Grille a tücsök, tőbbesszámban die Grillen. Persze a névadás nem ilyen egyszerű, bár ezen érdekes és sokaknak vonzó életmódot folytató bogarak, illetve a nevük, akár némely muzsikusok, éppen azokat a szeszélyesen élő, szabadlekű lényeket testesítik meg, akiket nagyon szeretünk, talán éppen életmódjuk miatt.
A die Grille a németben éppen emiatt jelenti a szeszélyt, hóbortot, mókát, bolondságot, bohóságot, képzelődést, vagyis a szabad fantáziát, de a bogarasságot, agyrémet is, ha már a kedves bogarakból vette át a köznyelv.
Ha pedig tudjuk, hogy az op. 12-es Fantasiestücke, magyarul tehát Schumann Fantáziadarabjai címüket E.T.A. Hoffmann hasonló ihletettségű útibeszámolóiból (valójában a francia grafikus Jacques Callot naplójából) vette át, akkor elég a "Szeszélyek" tempójelzésére figyelni (mit Humor, vagyis. humorral :-), hogy benne Florestant, Schumann szeszélyes, álmodozó énjét fedezzük fel. Ahogy kezdtem: ezt persze nem kell tudni egy ilyen néhány perces darabocskánál, így elég csak annyit bemondani, hogy Schumann Fantáziadarabjainak egyikét, a "Szeszélyek" címűt hallják a kedves hallgatók.
Nem szabad ragaszkodni eredeti címekhez, ha azok egyszerű jelzőket, mint nagy, kicsi, ünnepélyes, szomorú, vidám, szeszélyes stb. jelentenek, de a jelzett fogalmakhoz sem, ha azok közönséges dolgok, mint zene, keringő, tánc, felhő, szökőkút, szeszély stb. A szerzők mindössze azt akarták kifejezni a saját, vagy az általuk éppen használt nyelven, hogy a zenéjük egy kis éji zene, vagy egy egyszerű vagy éppen szomorú keringő, netán szürke felhők ihlették, vagy csupán a kis tücskökről, a német szó említett kettős jelentése miatt: a szeszélyekről szól.
Mindez Robert Schumann Fantáziadarabjainak 4. tétele, a kb. 3 perces Szeszélyek kapcsán, mert csak ennyit jelent e humoros kis zongoradarab.
Valamiért a Solti György Zeneiskola honlapjának több mint 580 ezredik olvasója közt egyedüliként kerestem valamit, amikor ismerős néven akadt meg a szemem: Bolla Milán vezeti náluk a Vonószenekart. Innen már csak egy ugrás volt a Bartók Rádiós bemutatkozás ahol néhány percben láthattam-hallhattam az ismerős hangot, a kedves fiatalembert. Ezen a linken érdemes megnézni a videót, amit a közel egy év alatt már 354-en nyitottak meg, vagyis naponta 1 érdeklődő!
Onnan pedig csak egy fél ugrás volt a másik kedves fiatalember, Becze Szilvia, akire pedig már napi ketten voltak kíváncsiak. Naná!
Mindkettőjüknek gratulálok: őszintén kedvesek, szépen beszélnek magyarul és a szakmáról stb.
Ahogy a Bartók Rádió is remek egy adó, adómentesen!
Remek műsorvezető Bősze Ádám, és hálás volt a mai témája is a gyönyörű román egyházi zenékkel, kórusokkal. Egyetlen egy apró kiegészítést, illetve javítást fogadjon el, mert hátha máskor is szüksége lesz a helyes kiejtésre:
Ia?i, magyarul Jászvásár: kejtése nem jász, melléknévként jászi, hanem Jás és jási.
Zeneakadémiát végzett zenetanárnő belvárosi (VI. kerületi) otthonában magánoktatást vállal zongorából. Gyerekek és felnőttek, kezdők és haladók egyaránt jelentkezhetnek. 50 perces órákat tartok 4000 Ft-ért. Magánúton sok éve tanítok zongorát, több művészeti iskolában is voltam ének-zene-, szolfézs- és zongoratanárnő, s jelenleg is tanulok (diploma után) neves tanároktól. Hiszem, hogy a tanulás soha nem érhet véget, s az taníthat jól, aki maga is tanul, zenél, játszik. A szabályokat kölcsönösen betartva jó légkörben szoktak folyni az óráim. Érdeklődni lehet a szablindakrisz@gmail.com email-címen vagy a 06-30-237-72-21-es mobilszámon bármikor. (Ha tanítok, természetesen kikapcsolom, de utána elérhető vagyok.) Üdv: Szabó Melinda http://www.youtube.com/watch?v=FFDGifOMoDc http://www.facebook.com/media/set/?set=a.223901154347603.55888.100001831598948&type=3&l=590c972878 http://www.zongoraoktato.hu/
Én sem találok mást, pedig egy hírt tényleg megérdemelne. Ha másért nem, hát a mostani szerkesztő urak és hölgyek azon önző szándékából - bár ez nagy előrelátást igényelne - hogy egyszer majd róluk is írnak - vagy nem írnak... - az utódok. Se hírformában, sem nekrológként. Noha az esélye annak, hogy Varga Ferenchez hasonlóan fél évszázadig legyenek részesei a Rádió életének, igen csekély... Talán ezért sem érzik az illendőség késztetését.
Nyilván életkori sajátosság is, de én éppen Varga Ferenc műsorain "szocializálódtam" - legalábbis lemezgyűjtői mivoltomban. Ez még bőven az internet-előtti időkben volt, amikor a Rádióújság megjelenése még pirosbetűs nap volt, amikor a zenei szerkesztők fényképei először jelentek meg az újságban, amiket egyesével kivágtam, hogy a hangjuk és műsoraik mellé arcukat is társíthassam, arról nem beszélve, hogy így, "titkon" felismerhetővé váltak számomra az utcán is. Varga Ferenc például a Zenei Antikváriumban. :) És persze a zeneakadémiai koncerteken.
A jósorsom pedig úgy hozta, hogy az utóbbi majd 10 évben havi rendszerességgel összejártunk (négyen-öten) közösen zenét hallgatni - ami valljuk be, a mostani letöltögetős és korlátlan halmozási lehetőségeket nyújtó világunkban cseppet sem "korszerű" létforma - és a majd 4 évtizednyi korkülönbség ellenére olyan baráti légkört tudott teremteni, amiért én nem lehetek elég hálás neki.
Meghalt Varga Ferenc, a Bartók Rádió 83 évet élt nyugalmazott szerkesztője. Nem olvastam a Bartók honlapján semmit a szomorú esetről. Még hírt sem érdemelt meg?
Senki sem tartja fontosnak a jelenlegi bartókosok közül, hogy emlékezzen rá? Szégyen.
Egyedül az egykori tanítvány, Sz.J. megemlékzését olvastam a Momuson.
Még friss a dolog, mert előbb konferálta be Mohai Gábor Isabelle Faust szólójával és a Jiří Bělohlávek vezette Prágai Filharmonikus Zenekarral a rondót Beethoven hegedűversenyéből, de nem ismerte a karmester nevének helyes kiejtését:
jírzsi
Azért merem beírni, mert én sem ismertem, amíg annak idején meg nem ismertem :-) A zene szép volt!
Ma reggel a Bartók Rádió adásának kezdetére ébredtem. Mindig örülök a hétvégi Muzsikálónak, mert szabadabb, átgondoltabb, több bennük a ritkaság vagy érdekesség, mint a slágeres hétköznapiakban. Múlt héten például Handel-szerű muzsika ütötte meg a fülemet, mire kiderült, hogy a csembalószvit szerzője egy általam még sosem hallott francia, Jean-Henri d'Anglebert, aki Handel születése után nem sokkal elhunyt, de Handel bizonyára ismerte múveit. Tehát ez a műsorsáv is kiváló.
Grieg kamaramuzsikájáról is beszélt Mohai Gábor, mondván, Grieg nem sok kamarazenét írt: csak 3 h-z szonátát, 1 g-z szonátát; és 1 vonósnégyest, míg egy másikat nem fejezett be. Ehhez kívánkozik pár szó: Edvard Grieg nem mindegyik művének adott opusz-számot, és a számozatlanokat Dan Fog és az Edvard Grieg-Társaság katalogizálta. Időrendben az alábbi kamarműveiről tudnak, így tudunk; ami valamivel több az említettnél:
EG 114 1861 f-moll fúga (v4); valamivel több mint 3 perces
op. 8 1865 1. h-z szonáta (F-dúr)
EG 115 kb. 1866 a-moll Intermezzo, g-z
op. 13 1867 2. h-z szonáta (G-dúr)
EG 116 1877 Andante con moto, h-g-z; talán egy A- vagy G-dúr z3-as részlete (c-moll); közel 10 perces
op. 27 1877-78 g-moll v4
op. 36 1883 g-z szonáta (a-moll)
EG 118 1883 egy B-dúr z5-ös töredéke (az EG 120 jelű, töredék z-verseny egyik témájára/
Ha jó műsorokat és jó műsorvezetést hallok a Bartókon, nagyon örülök, de mivel ebből sok van, nem írom meg ezen örömteli élményeimet. Marad az a pár apróság, hiba, ami feltűnik, hiszen nem szabadna előfordulnia a jól felkészült műsorvezetők gondosabb munkájával.
A vasárnapi Új Zenei Újságról már írtam máshol, örülve, hogy aktuális zenei részleteket is bejátszottak a kritikák illusztrálására, most viszont eszembe jutott egy Penderecki-mű kapcsán elkövetett figyelmetlenség: Molnár Szabolcs kétszer is kzsistof-nak ejtette ki a zeneszerző keresztnevét, ami hibás és szinte ki is ejthetetlen, akár egy lengyelnek, akár egy magyarnak. A lengyelben az rz valóban zsé (néhány esetben az r és z külön ejtendő), de csak ha ki is lehet annak ejteni, mint górze (vagyis gúzse kiejtve, mint felső, a góra, kiejtve gúra, mint hegy szóból eredően, vagyis a magánhangzók után mindig, de vannak mássalhangzók is, amelyek után nem törik ki a nyelvünk a zsével, mint dobrze (jól van vagy László :). Ha nem lehet, mint említettem, és ez a zöngétlen mássalhangzók után áll elő, akkor s-ként kell ejteni, mert az már megy. Tehát Krzysztof Penderecki neve kiejtve: ksistof penderecki, ahol a keresztnévben az y egy kissé az ü felé viszi el a hangzást. Más zenei példával: a híres lengyel szoprán (Karina Skrzeszewska) nevét káriná szksesefská-nak ejtik. Más példa: przecinka = psecsinká, mint vessző. Én is tanultam, nem lehetetlen, és természetesen csak a nevek, helyszínek esetén illik egy zenei műsorban ennek utánanézni :-)
A zene nem vidám... (Gyászdal Hirosima áldozatainak)
Ma viszont egy remek riportot hallottam a Krulik vonósnégyessel, amelyben Ménes Aranka volt a műsorvezető. Ez most a kivételes dícséretek egyike. Krulik Eszter vérbeli, remek zenész, voltam már koncertjén, de a fiatal együttesének hangzása egészen kiváló, így sokat ígérő volt. Egy dologban tévedett viszont: a nemsokára kezdődő és Végh Sándorról elnevezett vonósnégyes verseny nem az első hazai rendezésű nemzetközi verseny, mert csak az én emlékeim közt is van ilyen: 1968-ban a Zeneakadémián volt az I. Nemzetközi Weiner Leó Vonósnégyes Verseny, éppen a kiváló és felejthetetlen Sebestyén Vonósnégyes győzelmével (Sebestyén Ernő, Párkányi István, Fias Gábor és Devich János felállásban). Ha volt még ilyen, írjátok be, hadd tanuljunk. Eszteréknek sok munkát és sok sikert! Szép volt a Mendelssohn-kvartett részlete is.
A más nyelveken is olvasható honlapból kiderül, hogy éppen az említett Végh Sándorral is kapcsolatba hozták magukat. De pár éve hallhattuk Óbudán az Esterházy Triót is Sebestyén Ernő vezetésével (Mérei Tamás gordonkás és Aima Maria Labra-Makk zongorista társakkal).
Valaki tud ajánlani valamilyen programot, amivel felvételeket lehet letölteni a rádió hangátárából? Akármivel próbálkoztam eddig nem sikerült. Köszönöm.
Egyik reggel a Hangfogóban tavaszi zenéket adtak: szimfóniát, versenyművet stb., végül a dánnak mondott Christian SindingTavaszi zsongását (norvégul: Varbrus, ejtsd: vórbrusz!, 1896-ból). Az ismerős muzsika mellé csak annyit kell még megjegyezni, hogy szerzője norvég.
Talán itt inkább megtalálja valaki, aki továbbítja a szerkesztőnek és a műsorvezetőnek! Máshova is beírtam...
Mi van Mohaival? Nem hallani már több hete a hétvégi Muzsikáló reggelekben. Hiányzik! Egyébként ezek az összeállítások jobban tetszenek, mint a hétköznapi slágeres, gügye kérdéses alkalmak; sok-sok orgona szól, kevéssé vagy egyátalán nem ismert szerzők, hosszabb művek hangzanak el...
Az Új Zenei Újság u.az: Kovács Sándor már rutinosan sajnálja, hogy valamely koncertről nincs felvétele, így egy korábbiból idéz, mással, másokkal. Érthetetlen! Ha egy zenekritikus azért megy el a hangversenyre, hogy valamit is közvetítsen felénk, éppen a zenét ne tudná megidézni? NIncs hozzá eszköze? Ez olyan, mintha egy futóversenyről, ahol valaki világcsúcsot fut, nem az akkori képpel, hanem az illető egy korábbi, netán egy másik sportoló más fellépéséről adna illusztrációt a televízió. Szeretem Kiri Te Kanawát, de az Operaház mostani Arabellája ne vele jusson el hozzánk hangmintában!
Felkészületlenek voltak Csengery Kristóffal a Vengerov-koncerttel, ill. a fiatal bolgár-török hegedűstárssal kapcsolatban is. Egy másik riportban Vitézy Zsófia tudatosan jelezte, hogy Özcan Ulucan nevének helyes kiejtése: özdzsan uludzsan, így az özkán ulukán furcsán hangzott. Utána kellene nézni, hiszen ritkán jön ide ismeretlen kiejtésű névvel megáldott vendég! Mi macarok (madzsarok) erre jobban figyelhetnénk! Egyébként csak nemrégiben változtatták meg Gebiz-re a Törökországi magyarokról ismert és elnevezett Macarköy (Magyarfalu) nevét. Az ottani idős magyarok személyijébe viszont nem is macar, hanem magyar formában szerepel a nemzetiségük.
De miért lenne a "c" betűnek "k" a kiejtése? Mert a latintól kezdve sok nyelvben úgy mondják? Persze máshol meg nem, mint a lengyelben, csehben stb.
Az Ütös nap Bartók és Stravinszkij interpretációjának kritikájával viszont maximálisan egyetértettem, az egyik legjobb Bartók-művet hallhattuk, remek előadásban. Stravinszkij fergeteges darabja néha a Carmina Burana hangulatát idézte, Medgyesi Schwartz Lúcia pedig gyenge volt, a kitűnő basszus szólót éneklő kóristáról viszont megemlékezhettek volna.
Való igaz, túl sarkosan fogalmaztam, köszönöm a kiigazítást.
Ettől függetlenül, tudjuk jól, hogy ki az a mintegy fétucat nyekegő, makogó, bakizó, jópofizó, selejtes bulvár stílusú műsorvezető, akiknek már régen repülniük kellett volna. De ha nincs, nem lenne náluk jobb, az a magyar rádiózás szégyene.
A szinte szó mögé azért nagyon sok remek rádióst fel tudnék sorolni, de nem akarok se sorrendet, se vitát kezdeményezni. Továbbra is azt vallom, csak konkrét műsorok és egyebek kapcsán kifogásolok személyeket és az általuk elmondottakat, mert nem vagyok elfogult senki iránt, és előítéletes sem másokkal szemben.
Azt mondhatom, hogy pl. Varga Jánosnál még nem találtam olyan hibát, amiről ő tehetne, és bárkinek az elszólását, bakiját vagy csak kifigurázom, vagy a szerkesztő hibájaként fogom fel, de mindenképp a jobbítás szándékával, legyen az bármilyen apróság. Majd hozok erre példát Szlotta Judittal is...
A Klasszik Rádió: keserű csalódás. Izgágaság, gépesített megszólalások, széttört zene (többnyire ugyanazok a törmelékek), és egyetlen fél óra alatt 8-szor, átlagosan 3-4 percenként hangzik el, hogy "klasszikefemkilencvenkettőegynyugalomrahangolva". Nem marad más, mint hallgatni az évek óta egyre unalmasabb emerhárombartók, ismétlésekkel, tapsviharokkal, ömlesztett bemutatói dátumokkal, jórészt megunt és kellemetlen hangokkal: pl. Szlotta. Ne dícsérjük nagyon Mohai Gábort, mert még gyanússá válik, hogy kiemelkedőt nyújt...!
A Kossuthon már volt egy sor kirúgó tisztogatás (bár nem elég), - azemerhárom mikor következik? Persze, ha komolyan csinálnák, Mohain kívül szinte senki nem maradna... Nem zokognék.
