Nem-nem vesszuk oket egy kalap ala, csak szerettem volna Brucknerrol es Straussrol is egy par szot beszelgetni, mert ez a nemet kesoromantika elegge szivugyem, (tudom akkor viszot lehetne meg benne mas is...) de majd nyitok egy uj topicot nekik :) Eljen a tisztan Mahler topic!
Egyetértünk, annyi kiegészítéssel, hogy Strauss kései művei természetesen nem eszközeikben, stílusukban mahleriek (bár e téren is vannak hasonlóságok), hanem hangvételükben, mélységükben. Amit a Mendelssohn-topikban fejtegettünk, miszerint a művész alkotásainak nem tesz jót, ha jómódban él és kiegyensúlyozott, itt továbbgondolandó: az anyagi külsőségeknél sokkal nagyobb súllyal esik latba a lelkivilág. Strauss is, Mahler is kifejezetten jómódban éltek, csak míg Strauss nem volt képes ebből kilátni, addig Mahler igen, aki mélyebben látó, tragikus alkat volt.
Teljesen egyetértek StepheN-nel Strauss ügyében, hozzátéve azt, hogy az említett 2 kései művében értette meg (érezte át) Strauss a mahleri hangvételt. Ehhez persze meg kellett élnie a világháborút...Mahler túlsáosan is intim viszonyban volt a halállal (Gyermekgyászdalok, gyászindulók a zenéjében...stb), Strauss pedig nem ezzel foglalkozott. Neki meg kellett élnie a háborúk borzalmait ahhoz, hogy zenéje "mahleri" legyen...
Brassnak igaza van:szerintem sem. Bár kétségtelen, hogy a három mester igen sok tekintetben közel áll egymáshoz - pontosabban mind Strauss, mind Mahler Bruckner irályát gondolta tovább, más-más úton, aki pedig, ugye, Wagner közvetlen "örököse". Bevallom, nekem ez a triumvirátus, mármint a zenéjük; túlontúl sűrű, túlságosan "német" - ahogy fogalmazni szoktam: "aranybarna". És sem Bruckner, sem Strauss messze nem a kedvencem, Mahler viszont igen, ő tényleg zseni volt. Strauss pl. már a 90-es években megírta azt a pár igazán nagy művét (Till, Zarathusztra), onnantól életműve folyamatos hanyatlás, kivéve persze a két nagy operát, amelyek mintegy a posztromantikán keresztül akartak utat találni a modernséghez, ami téves út volt, de azért ezt a két kivételesen jó opuszt eredményezte, onnan pedig meredeken ívelt lefelé. Élete legvégén talált újra magára, elkésett, de mély önvallomásaival (Metamorfózisok, Négy utolsó ének).
A három névnek egymás mellett, akkor lenne igazán értelme, ha összevetni akarnánk őket. De mondjuk én úgy vettem észre, ez egy Mahler-topik, főleg, hogy maga a mester is megtisztelt jelenlétével! :)
Mahleres jó reggelt!
Eddig 3 találkozója volt a Mahler Társaságnak; az egyiken Bernsteinnel néztük meg az 1. szimfóniát, a másodikon a Ken Roussel féle Mahler életéről szóló filmet, a harmadikon pedig szintén Bernstein beszélt Mahler zenéjéről. A belépés ingyenes! Mindenkit tájékoztatni fogok a következő találkozóról és a programról! Addig is hallgassunk sok Mahlert, az nem árthat!
Mahler azt állította, hogy életében a tragédia és a könnyű szórakozás elválaszthatatlanok egymástól - egy gyermekkori élménye miatt alakulhatott ki benne. Ez sokszor érződik zenéjén is, mikor például egy vidámabb, szárnyalóbb részt egy hatalmas üstdob verés és harsona szólók szakítanak meg hirtelen.
Sziasztok!
Bruckner és Mahler zenéjében sok a hasonlóság. Mindkettőnek szertartás-jellege van; olyan, mint egy Istentisztelet a természet közepén. Mahler nagyon tisztelte Brucknert, készített is zongorakivonatot a Mester 3. szimfóniájából, de Wagner hatása sem mellékes.
Az én kedvencem a X. szimfónia, amiből csak egy lassútétel maradt fenn. Nagyon expresszív zene, merész, ugyanakkor lírai. Hallgassátok meg!
Egyébként én tagja vagyok a Mahler társaságnak és egész jó programok vannak. Gyertek! Majd írok időpontot!
meg szerencse, hogy mi csak szeretjuk Mahlert :)
ami a rovidseget illetni, no hat azt Brucknernel se lehet egy lapon emliteni a szimfoniakkal
szerenyke kezdeti felvetesem szerint amugy ez Mahler-Bruckner-R. Strauss topic lenne, de biztos a cime miatt huzodoznak a Bruckner es Strauss rajongok, pedig varnak oket is szeretettel :)))
Spapi [3], a szellemességedben az oximoron a leggyönyörűbb: "gyorsan meg kell hallgatnunk néhány művét" - nem sok művét lehet bizony "gyorsan" meghallgatni. :)
Én a Fiú csodakürtjét szeretem, a szimfóniákat nem ismerem eléggé, de ha a rádióban mennek, akkor elhallgatom őket - Brucknert e téren jobban szeretem.
Egyébként pedig Kundera Halhatatlanságának azzal a regényhősével tartok, aki nem érti, a testvére (?) mit imád ezen a szerzőn. (Jó, sznobnak is tartja őt egy kicsit, de ebben nem osztom a véleményét. :) )
Kedves mira!
Bocs a szellemeskedésért, de alapja is volt: már régen nem hallgattam Mahlert.
Nem háttérzenének való.
Lehet, hogy a következő alkalommal megint rákattanok.
A korai zg.négyesről tudsz valamit (Op. szám)?
Oh, rokon lelkeim! :) Menniyre szeretem en is az 5.-et. Az "Ezrek " ment egyszer regen a stadionban, szuleim elvittek ra, sosem felejtem el! Az Auferstehung revelaciokent ert egy amugy unalmasnak indulo zenetori oran a konziban.:) Nagyon szeretem a Das klagende Lied-et es rohogni fogtok, de van egy korai zg. negyese aminek az elso tetele maradt meg es egy Mahler-kurzust kovetoen fel evig az ment a walkman-emben!:) A masodik szimfonia Scherzo-ja csodalatos es az Urlichtrol is csak superlativusokban szolhatok. Eljen Mahler es a mi kis Mahlert szereto csapatunk! :D
Kedves mira! Én ismerem és szeretem Mahlert, sőt, néhény évvel ezelőtt ő volt nálam az első számú kedvenc, ma már kissé eltávolodtam tőle, de ma is szívesen hallgatom, hasonlóan, ahogy azt Bartókkal kapcsolatban is írtam.
Mahlert sokáig közepes posztromantikusnak tartották és reneszánsza elsősorban Leonard Bernstein nevéhez fűződik, akinek először sikerült rávenni a bécsi filharmonikusokat, hogy játsszák a zeneszerző műveit, sőt előadatta és lemezre vette az összes szimfóniát.
Nekem a fő kedvencem mindenképpen a 7., utána az 5. és a grandiózus 2., ami nálam Beethoven kilencedikjével egyenrangú, fantasztikus alkotás.
Kedves Mira!
Szerintem Mahler csodálatos zenéket írt, és nagyszerű muzsikus és karmesterlehetett. Épp most olvasok róla a Gedeon Tibor - Máthé Miklós írók által kiadott könyvben, melyben nagyon jól rámutatnak főleg a Magyarországon produkált tevékenységére.
Üdv!
(Élőben hallgattad a 2. szimf.t?)
Mahler-unnep! Mindig is gondoltam, h indithatnank egy Mahler-Bruckner-Richard Strauss topicot. Soha jobb kezdest! Tegnap hallgattam 2. szimfoniat (Mahler), imadom! Most ugy veszem eszre amugy is, h mar egy ideje egyre nagyobb nyuzsi van a mester korul. Azt hiszem most jott el vegkepp az O nagy reneszansza. Mit gondoltok?
