Nagyon komoly faládában érkezett, akarok kicsomagolós videót készíteni a biztonság kedvéért, ezért csak szombaton lesz az "ajándék" bontás. Még kettőt kell aludni addig!
Ez legalább egy támpont, de számomra elérhetetlenek látszik, Magyarországon 1 fázison 32A a plafon. Az is csak ha új a betáp csatlakozás, új műanyag villanyóra szekrény stb. vagyis több százezer Ft. mínusz.
Csak akkor kockáztatnék érte pénzt ha látnám mit tud nálam az én 1 fázis 25Amperommal. Ha jól menne akkor ennyi pénzt adnék érte.
A kovács ismerős videójában a 3 fázisú az 3x20Amperrel kitűnően működik.
Na, lehetséges, hogy ezért hal ki ez a tocsik. Mert ha az ember jó szándékkal, kifejtve és magyarázva válaszol valakinek egy kérdésére, akkor (is) akad egy-egy ilyen kötözködő, beszólogató barom, mint ez a refse2. Veszekedjen az ilyenekkel az, akinek 2 anyja volt.
Na akkor még egyszer: kés élezésére nem ajánlatos szalagcsiszolót használni.
Balta, fejsze élezésére szabad, de csak ésszel azt is, hiszen a szalagcsiszolóval könnyen megégetheted az élüket, és az az álmoskönyvek szerint nem jelent jót.
Én ezt úgy csinálom, hogy (ha éppen szükség van ilyesmire) a fejsze "nagyolása" mehet szalagcsiszolóval, de az élét annak is kaszakővel...
És persze nincs ez beleírva a szentírásba. Egy átlagos kést (ami nem valami szuper-acélból van) ha kell, megélezek egy beton-villanyoszlopon, vagy egy utcakövön is. De minek, amikor van arra megfelelőbb eszköz is? És igen, a különböző kövek, az acél, és a nyers porcelán erre megfelelőbb eszközök, mint a szalagcsiszoló. És nem arról van szó itt, hogy a szalagcsiszolóval nem lehet megélezni, hanem arról, hogy azzal nem ajánlatos, mert esélyes, hogy elrontja vele a pengét.
Csak mesélek... Sokat kell fát vágnom. Nem az erdőben, hanem tűzifát hasogatni. "Erdei méterben" hozzák ugye, fel kell fűrészelni, utána hasogatni, jó kis edzésmunka, annak idején Papp Laci is ilyennek (is) edzette a boxolóit. Néha olyan vastag fákat hoznak (direkt vastagokat kérek, a kazánban nem mutatnak jól a karvastagságú gallyak), hogy azokat már nagyon nehéz elhasogatni. Persze ez erősen fafajtája válogatja: a tölgy, a bükk nagyon jól hasad de a gyertyánnal, juharral nem ez a helyzet, azok nehezen hasadó fák. Van kb. 6 db különböző méretű fejszém, persze nem ilyen új "gyáriak", hanem régi békebeliek, a kicsitől a nagyig. De némelyik göcsörtös fát, még a legnagyobbal is nehéz elhasítani. Ugye, olyankor az a "technológiája", hogy az ember belevágja a közepébe, de ha nem hasad el, akkor felemeli a feje fölé (a fejszével együtt a fát), majd megfordítva, a fokával lefelé a lehető legnagyobb erővel odaveri a rönkre. Ha, akkora a fa, hogy fel tudja emelni... a nagyokat nem fogja tudni, csak a Svájcinéger. (Nyugalom, csak mesélek, elfér itt, ugye?) Ugye ilyenkor még lehetne azt csinálni, hogy az ember előveszi a "puckát", a kétkezes, sok kilós nagykalapácsot, és azzal üti a beszorult fejsze fokát (van, hogy annyira beszorul, hogy nem akar ám kijönni az istennek sem). De ez megint csak barbárság lenne, nem ajánlatos. Szóval, ezt a problémát megoldandó, csináltam magamnak a nagyfejszéim mellé egy "kibaszott nagy fejszét" (így becézem), két régi nagyfejszéből. Kétszer akkora a súlya, mint az eddigi legnagyobbnak... na az előtt már nincs sok akadály. És igen, amikor azt alakítottam, akkor persze be volt vetve a szalagcsiszoló is, hiszen kaszakővel máig csiszolgathatnám... De a finom élét annak is kaszakővel...
Én olvasgatom, vagyis olvasgatnám, de ha nincs nagyon mit...
Nem tudom, tényleg, kinek nem tetszem. Olyan régi motoros vagyok már, hogy még az Internetto fórumán kezdtem. De hát annak már nem is tudom, húszon-akárhány éve. Aztán az utóbbi 10 évben már alig írtam ide. Nyilván ennyi idő alatt csapásokat adtam, és kaptam (politizáltam is sokat, és ezer meg egy témában vitatkoztam internet-szerte), és valaki nagyon megjegyezhetett magának... A múltkor "véletlenül" írtam az egyik saját zenei tocsikomba, ott is "lenegatívoztak". (Most mosolygok ezen magamban.) Szóval, nem számít, bagatell, potomság.
Én amúgy egyáltalán nem vagyok kovács, még amatőrnek sem nevezném magam, csak tetszik nekem ez a szakma, és próbálkozom vele. Szórakoztat az alkotás, az hogy egy ócska rozsdás vasból, kemény melóval, és némi tudással (az is kell hozzá), valami szépet alkot az ember. Ez jó dolog, legalábbis nekem jó. A múltkor valami maradék pengéből (szintén csapágyacélból kovácsolt volt), amit már majdnem selejtnek ítéltem, mégis sikerült összehoznom egy eléggé formás vadász-típusú kést. Ugye a markolata szarvasagancsból (azt se vettem hanem egyszer régen találtam az erdőben), a baknikat meg régi rozsdás bányabeli fúrószárakból csináltam. És még vannak terveim, bár csak úgy saját szórakoztatásomra, mert ráadásul késmániás is vagyok, gyerekkorom óra mindig volt késem... bár ezt azt hiszem itt nem nagyon kell magyarázni, az itteni közönség ezt érti.
Most majd még a maradék agancsomból megpróbálok néhány hasonló vadászkést alakítani, utána néhány bushc... fene, "túlélőkést" (azokhoz már előre készítettem elegendő zsák-micarta markolatot), aztán pedig az a nagy tervem, hogy csinálok egy (vagy akár több) egykezes kést. Olyasmit, mint a Benchmade 710-esem, csak persze nem olyan zárral, hanem a sokkal egyszerűbb liner-lockkal. A 710-es a kedvenc késem, de van egy bizonyos ideál-elképzelésem erről, úgyhogy szeretnék egy még formásabbat, aminek még annál is jobb, szebb a markolata, és a pengéje (itt inkább a penge-formára gondolok, bár a D" szerszámacéllal nem vagyok teljesen elégedett, nem túl finom az éle, lehetséges, hogy egy csapágyacél penge finomabb lesz). Magam is kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, és persze még nem találtam ki a részleteket. Egyébként ezzel a tervezés-dologgal úgy vagyok, hogy sokszor csak nagyvonalakban van meg valami, aztán menet közben alakítok, finomítok, változtatok sok mindent. És nagyon sokszor a hibákból tanulok. Hát ha nincs mellettem egy mester ugye, aki megmutathatná, akkor ez már csak így megy.
