"1920. június 4-én Párizsban, a versailles-i kastély parkjában álló Nagy-Trianon palota dísztermében írta alá a magyar kormányküldöttség az első világháborút lezáró, a történelmi Magyarország megszűnését is jelentő békeszerződést."
Tegyünk érte egyesült erővel, hogy ez a megszűnés csak átmeneti állapot legyen és minél hamarabb érjen véget!
Azért irtam, hogy "szinte". Vagyis, hogy soha a helyszinen terep felderitést nem végeztek, hanem a térkép elôtt csak huzogattàk a hatàrokat. A romànok, csehek, szerbek meghamisitott statisztikai adatai alapjàn.
Nem àlmodsz? Sajnos attol tartok, hogy ilyesmibe a szlovàkok, romànok sosem mennének bele, ôk arrol àlmodnak, hogy majd a Tiszànàl talàlkoznak. Közben meg a "tolvaj" rossz lelkiismeretébôl adodoan még ôk gyülölnek bennünket, ôk félnek tôlünk...
A multkor làttam egy fr. dok.filmet (véletlenül arra lettem figyelmes, hogy mintha Kolozsvàr lenne benne); francia diàkoknàl a legujabb modi, hogy ha itt nem sikerül nekik a felvételi vizsga az orvosi egyetemre, akkor "Romàniàba" mennek tanulni. Bemmutattàk a kolozsvàri orvosi egyetemet, s elmondtàk, hogy modernebb felszerelései vannak, mint a pàrizsinak. A riportban az egyik diàk éppen ekkor érkezett fr. ismerôseihez (akik màr ott tanultak) és mondta, hogy kellemesen csalodott "ebben a romàn vàrosban", mert idàig csak borzalmas lerobbantsàgot, szegénységet, rozoga épületeket làtott Bukarestben. S ez pedig egy nagyon hangulatos, kulturàlis vàros. Nektek milyen érzelmeitek tàmadnak ilyen riportokra?
(Zàrojelben emlitem meg, hogy problémaként csak az merült föl, hogy a romàn tanàrok nem ugyan elbiràlàsban részesitik a romàn tanulokat, mint a franciàkat. A franciàknak könnyebb vizsga-dolgozatuk van, àllitolag. S ezt egy francia diàk mondta, azon valo félelmében, hogy ha itt szerzi a diplomàjàt, vajon elfogadjàk-e majd Franciaorszàgban, ha munkàt akar majd keresni?)
Képzeld, még mindig lehetne. Persze tényleg kicsi területről lenne szó. De rengeteg magyar él, magyar többségű településeken. A korrektség jegyében meg a vegyes területeket meg lehetne felezni, akkor Magyarországon is lenne igazi, szlovák anyananyelvű szlovák kisebbség.
Hàt bizony nagyon eltuloztak az ùj hatàrhuzok!(szinte vonalzoval). Sosem jàrtak Mo-n, semmit nem tudtak a valosàgos etnikai megoszlàsrol, mindent elhittek a cseh, romàn, szerb propagandànak. Azt irja Szalay Jeromos, hogy voltak falvak, ahol a vasutàllomàs àtkerült Romàniàhoz, sôt csalàdi településeket, tanyàkat végtak ketté; fàjdalommal teli ironiàval irja: volt olyan udvar, ahol magyar oldalon betették a kemencébe a kenyeret és azt a romàn oldalon vették ki. Akàrhogy is nézzük, egy oriàsi igazsàgtalansàg volt Magyarorszàg földarabolàsa, a gyöztesek bosszuja a veszteseken, s ezek közül is legjobban a magyarokkal toltak ki. (még Ausztria is szakitott hazànk testébôl). Azota viszont a romànok, szlovàkok, szerbek mindent megtettek azért (kitelepitésekkel, az élet lehetetlenné tételével a magyarok szàmàra), hogy màra màr a trianoni idökben többségi magyar lakosu vàrosok is elvesztették magyar lakossàguk többségét. Ilyen alapon màr nem lehet hatàrrevizio sem.
Hàt persze, csak a pàrizsi békét is az elsôre hivatkozva ratifikàltàk. A bünösség vàdjàval. Nagyon alapos munkàt végzett a Trianont megelözô és utàni idôszakrol Szalay Jeromos atya (a pàrizsi katolikus Misszio egykori plébànosa), korabeli iràsok, tudositàsok, szemtanuk feljegyzéseivel. Irt egy kétkötetes kônyvet errôl, franciàul és magyarul, de mire a könyvek kijöttek a nyomdàbol, ö meghalt. (Rassembler ce que l'on a dispersé - Le procès de la Hongrie). Kônyvek szàzait elôször a Misszio ôrizte a padlàsàn; de amikor meguntàk, ki akartàk dobni. Akkor a Magyar Harcosok Bajtàrsi Közösségének elnöke, Szén Jozsef vette magàhoz a garàzsàba ôket. Ahol azonban a nedves levegô miatt elkezdtek penészedni a lapok. En is elhoztam tôle egy pàr dobozzal (fôleg franicàul irtakat, melyeket ismerôseim körében osztogattam), magyarul egy példànyt mentettem meg (de most az sem hozzàférhetô, majd megprobàlom megkeresni, mert igy csak emlékezetbôl irhatok), a többi nem tudni hova lett? Hàtha jutott belôlük Magyarorszàgra (utàna kéne jàrni)... A màsik nagyon tartalmas könyv: Yves de Daruvar: A feldarabolt Magyarorszàg (Svàjcban lett kiadva)
Trianonban nem az volt a tragédia, hogy felbomlott az OMM, hanem, hogy nem húztak korrekt határokat.
Az OMM felbomlását el kell ismerni, de határreviziót kell követelni. Nem "Mindent Visszát!", csak a nyilvánvalóan magyar nyelvű területek kellenek. Szlovákiát elismerni, sőt szövetségi kapcsolatokra törekedni vele.
A párizsi béke iránti indulatok azért sem igazán vertek gyökeret, mert akkoriban már egyre inkább a hidegháborús kelet-nyugat megosztottság került előtérbe.
