Keresés

Részletes keresés

rrroka Creative Commons License 2017.06.01 0 0 52556

ááá sejtettem hogy Spartathlonra van a dolgoban. hajrá, menj, jó lesz az! :) 

Előzmény: CSERMANEK (52546)
ubalika76 Creative Commons License 2017.05.31 0 0 52555

Fuvart keresek Kisnánára pénteken. Már déltől jó nekem, és Pesten leszek. Vissza nem jövök.

 

Mr Long Creative Commons License 2017.05.31 0 1 52554

Ha valaki szeretne homemade szivoszalat a salomon soft flaskjara.

 

https://m.youtube.com/watch?v=nk8JNv34uqE

Pinyo Creative Commons License 2017.05.30 0 0 52553

Nagyon szép teljesítés, jó beszámoló, gratulálok!

Előzmény: CSERMANEK (52535)
CSERMANEK Creative Commons License 2017.05.30 0 0 52552

Köszi nagyon:-) Örülök, ha ki tudtalak csalni a napfényre:-) 

 

55-ön nem voltam még. Hosszú távon 2x, van is róla itt beszámoló. Sok sikert a hétvégére.

 

Cs.

Előzmény: Lord Kacor (52551)
Lord Kacor Creative Commons License 2017.05.30 0 1 52551

Első hsz-em itt (read-onlyban leledztem eddig), de most nem állom meg, hogy meg ne köszönjem az írásodat. Terep vagy sem, ezt érdemes elolvasni az olyan mazsoláknak, akik jobb' szeretnek mások tapasztalataiból is okulni (sz.pok a magam kárán így is eleget :) ).
Most rákeresek, UTH55-t nem futottál-e valaha, mert akkor gyorsan elolvasom azt is... :D

Szabolcs, a rookie

Előzmény: CSERMANEK (52535)
Ermak Creative Commons License 2017.05.30 0 0 52550

Köszönöm!

 

Nekem kimérve nem lett (még), de érzésre 160-165 az anaerob zóna határa.

Még kell dolgoznom egy keveset, hogy 150 körül is értékelhető tempót tudjak felmutatni...

 

Előzmény: CSERMANEK (52548)
allez zserzseli! Creative Commons License 2017.05.30 0 1 52549

a teljesíthetőség szintidőn belül szerintem több év (min. 3-8 év) ultrás tapasztalattal elérhető.

könnyűnek semmi esetre sem nevezném. a terep és az aszfalt ultra nagyon más, kevesen vannak, akiknek mindkettő megy. én nem tartozok közéjük :) fizikálisan nincs igazán különbség, állóképesség kell. full stop. persze mivel gyakorlatilag mindig nagyjából ugyanott kapod a terhelést, ezért szerintem elég sérülésveszélyes, ennek kivédéséhez szerencse is kell és tudatosság. én a felkészítő futásokban (100 km aszfalt, BSZM, Sárvár) meg is rogytam kicsit.

az is lehet persze, hogy csak telik az idő :)

amiben viszont nagyon más, az a pszichéje. fejben sokkal nehezebbnek mondanám. egyrészt nemcsak jó monotónia tűrőnek, hanem kimagasló unalom tűrőnek kell lenned. ezen kívül mivel külső inger gyakorlatilag nem ér, ezért a fókusz - nálam - nagyon hamar saját magamra helyeződik. ezzel szemben terepen a fókuszt sokkal inkább a külső környezet és a feladatok adják (fel kel mászni, le kel futni). ez lefoglal, szórakoztat (engem), eufóriát ad stb. a saját magammal való foglalkozás azt eredményezi, hogy a gyengébbé válok, felerősödnek a problémák, nyűgös leszek, elunom stb.

az is kérdés, hogy egy aszfaltos ultrán mennyire zavar, ha sétálnod kell. ha futni akarsz végig (ahogy Csermanek), akkor ahhoz bikaerősnek kell lenned fejben :). ha csak a szintidőért mész, akkor azzal kell számolnod, hogy zavar-e ha nyílegyenes utcákon baktatsz 40-50 kilométereket.

végezetül minden csak motiváció kérdése.

ha megvan, akkor sikeres leszel. ha nincs, akkor megintcsak nagyon ersőnek kell lenned fejben. nekem most ez hiányzott.

volt egyébként "mitkeresek-énitt" érzés, de nem agresszívan, inkább olyan fásultsággal jött belőlem elő. próbáltam a szépségét megtalálni, de egy-két résztől eltekintve (Vászoly, Dörgicse, Salföld), nem nagyon ment..  de ez kizárólag az én hibám, nem a versenyé,útvonalé..

Előzmény: hátnemistudom.. (52545)
CSERMANEK Creative Commons License 2017.05.30 0 0 52548

173 körül van a laktát-küszöböm. 160 felett kezdődik az anaerob zónám. 150-en edzek a legtöbbet, az egy hosszabb távon fenntartható utazósebesség. a 145 ergo egy eléggé biztonsági játék volt.

 

Cs.

Előzmény: Ermak (52547)
Ermak Creative Commons License 2017.05.30 0 0 52547

Mindig élmény olvasni a beszámolóidat!

 

A 145-ös pulzus az nálad a maximum hány százaléka?

Előzmény: CSERMANEK (52535)
CSERMANEK Creative Commons License 2017.05.29 0 0 52546

Köszi a gratulációkat!

 

rróka: a 24:36 elvileg automatikus bejutást biztosít a Spartathlonra jövőre. Bár most egyáltalán nem gondolom, hogy ki fogom használni:-)

 

Cs.

 

hátnemistudom.. Creative Commons License 2017.05.29 0 0 52545

köszi.

és Neked mint terepesnek (ha nincs testi probléma) "könnyen" teljesíthető lett volna a kör? vagy voltazé' - miaf@szomatkeresekénitt érzésis?

Előzmény: allez zserzseli! (52543)
allez zserzseli! Creative Commons License 2017.05.29 0 0 52544

jó, hogy ide is kitetted.

nagy gratula itt is, mint az óramű, pontos, egyenes, egyenletes!

jóóó voltál!

Előzmény: CSERMANEK (52535)
allez zserzseli! Creative Commons License 2017.05.29 0 0 52543

:)

zserzseli megvan!!

nekem nem volt elég a motivációm, hogy besétáljak, mert fonyódtól, ahol kiszálltam már 70%-ban az lett volna, tekintve egy korábbi térd sérülés kiújulását.

ezúttal óvatosba váltottam és az év hátralevő részét nem akartam feláldozni egy UB teljesítésért.

 

Előzmény: hátnemistudom.. (52540)
rrroka Creative Commons License 2017.05.29 0 1 52542

Gratulálok! A 24:36 mire kvalifiikációs idő?
Én 50 kirit mentem Füred - Varga pince között déltől ötig, annyira szétszedett, hogy Salföldnél egy "Hajrá egyéni futó!" biztatást is kaptam... Örültem a tapasztalatnak, hogy NEM kell nekem egyéni UB. :)

Előzmény: CSERMANEK (52535)
Törölt nick Creative Commons License 2017.05.28 -10 0 52541

Ezt találtam a Nagy-Egeden a mai napon:

 az biztos hogy időben kitették! :-)

A kódot szándékosan lehagytam a képről.

 

Ha akkor is ilyen meleg lesz mint ma (vagy még ilyenebb) akkor nektek annyi. :-))

Igaz, futót láttam ma is a hegyen, mikor felfelé kapaszkodtam, még el is méláztam hogy hogy a fenébe lehet ezen a meredek, köves, cserjés úton futni, pláne ilyen melegben?

 

 a kilátások viszont nagyon szépek az útról, és a tetőről is.

hátnemistudom.. Creative Commons License 2017.05.28 0 0 52540

Üdv.

Zserzseli mesterrel milett az UB-n (valakinek infó?)

-athosz- Creative Commons License 2017.05.28 0 1 52539

Ez nagyon jó írás volt Csermanek, köszönöm!

Előzmény: CSERMANEK (52535)
bmalag Creative Commons License 2017.05.27 0 1 52538

 

Jó volt. Kösz

 

Előzmény: CSERMANEK (52535)
mtb Creative Commons License 2017.05.27 0 1 52537

Gratulálok, és egyáltalán nem zavar, hogy ide írtad le. Én is aszfaltos futóként kezdtem, és néha még teszek is ilyen irányú kitérőket, ha nem is ilyen távon, hogy felmérjem magam (pl. Trieszt Maraton 3 hete, némi szinttel). Ezek a hosszabb ultrák számomra mindig csak az álom kategóriába tartoztak, ugyanis tudom, hogy alkalmatlan vagyok rájuk, több szempontból is. De ha egyszer mégis megpróbálnám valamelyiket, az biztosan nem egy 1 km-es körpályán zajlana, hanem hasonló lenne, mint az UB. 

Előzmény: CSERMANEK (52535)
Csempa Creative Commons License 2017.05.27 0 1 52536

Köszönet az írásért!

Nagyon jól összeraktad, élvezet és okosodás volt olvasni.

Előzmény: CSERMANEK (52535)
CSERMANEK Creative Commons License 2017.05.27 0 0 52535

Végülis volt benne némi szint, meg párszor futottam az út mellett is... De akit irritál az aszfalt az görgessen (és bocsásson meg nekem a spam-ért)

 

UB 2017

Nem ez volt az év célversenye. Másra készültem, de azt elvitte a munka áprilisban. Így aztán egy utolsó pillanatos nevezéssel újra vállalkoztam a Balaton megkerülésére. Két célom volt, egyrészt kideríteni, hogy a négy évvel ezelőtti teljesítés csak véletlen volt-e, illetve hogy egy 24:36-on belüli időeredménnyel elkerüljem a szerencsefaktort – ha kedvem adódna egy 40-es pánikűzéshez Görögországban.

 

Egészséges önbizalommal vártam a versenyt. Sokat edzettem, kimaradt ugyan egy-egy hét, egy-egy nap, de éreztem, hogy ez a mennyiség fizikálisan elegendő lesz. Annyira kis kiegyensúlyozott voltam, hogy a futók körében íratlan törvényeket is lazán áthágtam. Soha nem használt, újonnan vett gatyában futottam, korábban nem próbált izotóniás italra alapoztam a frissítésem, és évek óta hűséges társamat és legjobb barátomat (a Neogranormon kenőcsömet) is leváltottam szombat hajnali zsírozásnál. Aki kicsit is járatos ebben a szubkultúrában, az pontosan tudja, hogy ez olyan haladó szintű istenkísértés, amiért, ha lenne futóinkvizíció, tuti, hogy spanyolcsizmát kaptam volna a Hoka helyett…

A tétet emelte, hogy a kísérőm végül életem szerelme lett, ami – tekintettel a 7-8 óra futás után beálló mérhetetlen prosztó és mogorva stílusomra, valamint az ultrafutás sötét oldalán megtapasztalható kiszolgáltatottságra – hordozott magában némi kockázatot. Illetve nem kísért még így soha, tehát csak bízhattunk abban, hogy a mindennapok olajozottsága a futásra is átmenthető.

 

Szombat hajnalban egyedül mentem a rajtba, egy kis kézikulaccsal. A másfél kilométeres kis sétán végiggondoltam az előttem álló napot, néztem és hallgattam, ahogy pirkad 4:40 felé, és reméltem, hogy 24 óra múlva ugyanezt láthatom majd. A fene nagy andalgás közepette majdnem lekéstem a rajtot, de végül 4:58 körül sikeresen odaértem.

 

Olivértől két virtuális kőtáblát kaptam. Az egyikre azt véste, hogy 5:30-nál lassabban, a másikra meg azt, hogy 145-nél alacsonyabban. A frissítési tervem szerint óránként egy kulacs izo, frissítőasztalokról felkapkodott banán/paradicsom/barack darabkák, néha érzésre egy gél vagy szelet. A kémiát óránkénti só-, kétóránkénti BCAA-, és háromóránkénti magnéziumbevitelre terveztem, ami azért erősen permutálódott a második félidőben.

 

A rajt után a mezőny közepén éreztem magam, sokan elnyargalásztak mellettem, de szerencsére nálam voltak az Olivér-féle sztélék, és nem virgonckodtam. A hajnalodó északi part első harmada egy tökéletes flow volt, csupa szép és meghatározó élménnyel, amiket mind elfelejtettem sajnos, de arra határozottan emlékszem, hogy ez volt a benyomásom. Ahogy a felkelő napocska szemmagasságban bevilágított az akarattyai körforgalomál, ahogy klaffogtak a cipők a bringaúton, ahogy ment a futócsacsogás a pulzusról, a felkészülési nehézségekről, a nap várható eseményeiről, az olyan idilli volt, mint amikor a mészárszéket egy pipacsos erdei tisztás melletti sötét erdőben állítják fel. A bocik szeretik a pipacsot, örülnek is neki, de azért talán érzik, hogy nem véletlenül jöttek ők erre a szépséges helyre.

 

Füreden pacsi Jucikámmal (megdumcsiztuk, hogy az első negyvenest letolom magam, hogy tudjon tovább aludni), és aztán felfordulás a Balaton-felvidékre. A nap 9-kor már égetett, igaz, erős szél is fújt. Vászoly mellett olyan szépen hullámzott a tengeri, hogy elhatároztam, hogy ezt bele fogom írni a beszámolómba. Szóval mentem, mendegéltem, tartottam a tempót, a pulzust, vigyáztam az emelkedőkön, a lejtőkön. Gondoltam is arra, hogy tavaly itt kezdtem fejben szétesni, és hogy milyen jó, hogy most nem. Merthogy az tök gáz lenne, ha megint itt, az első harmadban szenvednék egy nagyot. Merthogy ennyi felkészüléssel már ugye nem szenved az ember. Na, de akkor most miért is érzem egy kicsit nehéznek itt ezt a dörgicsei kitett lejtőt? Hát, végül is, nincs is baj, csak nem élvezem most ezt. De ha nem élvezem, akkor ugyan miért mennék végig, hát még rengeteg van hátra… na, nem ragozom a teljes gondolatfolyamot, de kb. 20-25 perc alatt teljesen észrevétlenül megkészültem. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem egyszer csak azt konstatáltam, hogy romon vagyok. Jucika lelkesen frissített, folyamatosan biztatott, én meg elkezdtem neki adagolni a problémákat (nem megy, nehéz, meleg van, nincs kedvem, szar minden). Indulás előtt írtam neki egy hosszabb listát, hogy milyen kifogásaim lesznek, és hogy ezekre mit válaszoljon. Komoly energiát fektettem a holtpontom közben, hogy találjak új érveket a kiszállás mellett, hogy elkerüljük az előre betervezett polémiákat – kevés sikerrel. Aztán eszembe jutott, hogy ha kiszállok, akkor nagyon szomorú lesz, hogy biztosan nem csinált valamit jól a frissítéssel, vagy hogy nem volt velem erélyes, és nem akartam, hogy ezt érezze. Valójában ez a gondolat vett rá arra, hogy keressem a megoldást, a kiutat. Innentől minden 20 percben lelocsoltattam magam, minden artézi kút alatt hosszan mosdottam, Köveskálon leültem, meleg levest kértem, megettem nyugodtan, felpakoltam a lábaimat. Néztem, ahogy sorra mennek el az egyéni versenyzők, de mondogattam magamnak, hogy egy ultrán mindenre van idő. Kicsit visszavettem a tempóból, 6:30 körül mentem tovább.

 

A receptúra működött, egyre jobban lettem, a Varga pincészet meglepően korán jött el, onnan kezdett újra összeállni a közérzetem. Konstatáltam, hogy a pihenők ellenére is egész jó a 100 km-es részidőm, és hogy valójában semmi bajom (izom,ízület, szerkó). Ez annyira megtetszett, hogy Jucikámnak 103-nál örömködve meséltem, hogy mennyire király minden. Nem is nagyon értette, mert az előző ponton még haldokoltam, szenvedtem. Egyre több mentális kapaszkodóm lett – elkezdtem beérni azokat, akikkel Köveskál előtt együtt mentem (nekik később nyitott a böllér), elérhető közelségbe került Keszthely, ahonnan már csak a célegyenes van, illetve ahonnan csak másfél napnyi BSZM volt vissza. Meg hátszél is volt. Meg koraeste. Gyengülő nap. Sík részek, ahol haladni lehet, újabb leveses pont. Csupa jó hír záporozott rám, nem győztem kapkodni a fejem. A tempót simán tudtam tartani, 6:30 körül mentem 135-140 közötti pulzussal. Tudtam, hogy ezen az alacsony intenzitáson kicsi az esélye az eléhezésnek, ha figyelek a frissítésre – és ebben Jucika hatalmas segítségemre volt. Szegény megállt-kiszállt-beszállt vagy háromezerszer 24 óra alatt. Ráadásul tök egyedül volt.

 

A déli partról meggyőződésem volt, hogy a barátom. Hogy a sík részeken majd tudok már haladni. Szerintem jót tett a keszthelyi bolognai is, mivel került valami szilárd is a gyomromba. Balatonberényben két kolléga váratlan aszfaltfelirata dobta fel a hangulatom, aztán meg az ismerős települések, falvak, meg hogy milyen sokáig eljutottam fejlámpa nélkül (azt hiszem, Fenyvesig). Fonyódtól taktikát váltottam fejben. Kértem Jucikát, hogy mindig mondja, hogy hány km a következő pont vagy frissítő és hogy mi az. Csak erre figyeltem, és a távot felszoroztam az eddigre előállt 7 perces tempómmal. Így mindig megkaptam azt az időpontot, amíg elérek oda, és igazából csak ezt az időpontot vártam. Nem foglalkoztam a futással, a tempóval, csak annak örültem, hogy milyen jó is, hogy 45-re Bogláron leszek. Általában így is lett. Ez a játék egészen sokáig tartott, de azért kezdtem megkészülni. Zavart, hogy a lassú tempó miatt lassan telnek a kilométerek. Ráadásul minden frissítőállomásnál komótosan megálltam töltekezni, majszolni, Jucikával disputálni, ami tovább lassította a haladást. Egy cipőcsere nagyon feldobott – széttaposott, elgémberedett lábujjaim pihe-puha vattába kerültek pár percre.

 

Aztán megjött a vihar is, minden áldásával együtt, ami azt eredményezte, hogy bezáródtam egy esőkabát kapucnijába, amit balról folyamatosan vert az eső, jobbról meg vitorlaként húzta el a fejem a testemtől. Az időjárás annyira gázos lett, hogy hangosan röhögnöm kellett rajta. Azt fundáltam ki, hogy ha eljutok Siófokig az időpontos módszeremmel, akkor ott eszem gélt, iszom izót, tolok szőlőcukrot, és az utolsó 20-ast letolom egy lendületből, hogy vége legyen. Itt már közel 8 perces tempóban száguldottam, és külön hátráltatott, hogy amint ittam két-három kortyot, azonnal éreztem a vizelési ingert. Kb. 20 percenként álltam meg pisilni. Eljött aztán a várva várt Siófok, és bár nyilvánvalóan szánalmasan vánszorogtam (ezt az ember belülről viszonylag méltóságteljes haladásnak érzékeli), örültem, hogy végre robbanthatok az utolsó szakaszokon. Ez abból állt, hogy nem nagyon álltam meg a pontoknál, hogy 8 percről 7:30-ra tornásztam fel a tempóm, 120-ról 125 körülre a pulzusom. Ezzel az űrsebességgel vagy 5-6 egyéni sorstársat hagytam le az utolsó szakaszon. Nagyon sok erőt adott, hogy igazából a mozgástartomány beszűkülésén túl nincs semmi bajom, és hogy a terveknek megfelelően haladok. Fejben matekoztam a 24:36-os kvalifikációs időn, de ezt amúgy már Köveskálon, a levesnél elengedtem. Ennyi fürdéssel, pancsolással, kajálással, megállással ez tuti nem lehetséges. Aztán Siófok és Világos között egy srácot próbáltam húzni magammal. Jött is velem, és magától mondta, hogy ha így megyek, akkor simán meglesz a 24:43-as idő. Mindig rossz voltam matekból, szóval elhittem, hogy nem sikerült az óra törtrészét pontosan kiszámolnom. Viszont így felrémlett a lehetőség, hogy akár még meg is lehetne. Úgy döntöttem, hogy ha az utolsó ponton 3-mal kezdődik a hátralévő kilométerszám, akkor rámegyek és gyorsítok, ha 4-gyel, akkor hagyom. 3,2 volt a táblán, úgyhogy betoltam egy marék szőlőcukrot az arcomba, és próbáltam minél előbb lenyelni.

 

7:30-ról 6:45-re gyorsulni 215 km-nél hatalmas flow. Úgy éreztem magam, mint egy tavaszi domboldalról lerohanó, lobogó hajú kisgyerek. A lépéseim megnyúltak, visszatért a lendület. Az utolsó kilométert totális extázisban futottam 5:45-ös tempóban, szuper jó állapotban. Még az eredetileg tervezett idő is meglett, mivel 24:35-tel csippantottam. Jucika bent várt a célban, ölelkezés, fotózás, igazi kitörő öröm volt bennem. Jó páros voltunk. Ha egyedül megyek, tuti kiszállok Köveskálnál.

 

Jó volt ez így másodszorra. Egy szenvedős rész megint volt benne, de igazából 90 után érdemi probléma nélkül haladtam a cél felé. Mindig azt gondoltam, hogy sokféle receptje lehet egy sikeres teljesítésnek. Így nem osztanám az észt ez ügyben. Nagyon egyéni, hogy kinek mi működik. Szerintem nekem azért sikerülhetett, mert könnyen találok pozitív kapaszkodókat, és mert van bennem egy erős megfelelési kényszer. No és persze azért is, mert életem szerelme csodásan gondozott engem, és mert az edzőm, Lőrincz Olivér alaposan felkészített és jó taktikát adott. (Na, csak nem bírtam ki az észosztást…)

 

Célba érés után hidegrázás, sajgó csülköktől csak 2-3 óra ébren alvás, másnap izomláz, hétfőre már alig maradt valami. A lábamon egy kisebb vízhólyag lett csak.

 

Örülök nagyon a beérkezésnek, és közben sajnálom azokat a sorstársakat is, akiknek most valamiért nem jött össze. Gondolok rájuk.

 

Az év hátralévő részében nem megyek a Margitszigetre, az tuti. Csak a hegyen fogok futni.

Tompus999 Creative Commons License 2017.05.19 0 0 52534

Köszi, itt már megvagyunk :) Klasszak a fotók!

Előzmény: barefootBushman (52530)
Csacsa1973 Creative Commons License 2017.05.19 0 0 52533

Köszi, megtaláltam magam. :-D

Előzmény: barefootBushman (52527)
barefootBushman Creative Commons License 2017.05.18 0 0 52532

Szívesen, de gyerekcipőben jár még ez a Flickri is, mivel most én sem találok párat, ezért újratöltöm..

Előzmény: Csempa (52531)
Csempa Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52531

Köszi! Megvagyunk.

(De durva vádlim van. Még soha nem láttam hátulról :)

Előzmény: barefootBushman (52530)
barefootBushman Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52530

Köszi, h megnéztétek, nade ezt is? https://www.flickr.com/photos/154933375@N07/page1

Előzmény: Tompus999 (52528)
Csempa Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52529

Nem nyertük el a zsűri tetszését, nem lett rólunk kép. 

Előzmény: barefootBushman (52527)
Tompus999 Creative Commons License 2017.05.17 0 0 52528

Klasszak! Mi pont lemaradtunk róla :-)

Előzmény: barefootBushman (52527)
barefootBushman Creative Commons License 2017.05.15 0 0 52527

Hello, pár kép a tegnapi MuzslaTrailről, a Higegkúti th alól. Plusz a tegnapelőtti esőről, meg az erdőből..

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!