Korunk számtalan ideológiája egy logikátlan és zavaros eszmerendszert szült, mely ellene mond a boldogságnak, a közösségi érdekeknek, és az individuumot meg a szubjektumot állítja középpontba, sokszor a tudomány eredményeire is rácáfolva.
Hol a kiút? Hogyan vezet el a filozófia és a logika az ember valódi céljaihoz, melyek boldoggá teszik, s nem csak ideiglenes örömöket szereznek neki?
Tudod a választ?
Remek. Igazán örülök annak, hogy semmit sem feltételezel - velem kapcsolatban sem.
Ez azt jelenti számomra, hogy amit te mondasz, azt mind tudod.
Úgy is tudom értelmezni, hogy semmit sem feltételezel, és semmit sem tudsz - csak beszélsz, de én feltételezem, hogy nem ez, utóbbit akartad mondani azzal, hogy tesemmit sem feltételezel.
Látod, ha egyértelműen azt jelentené, akkor meg sem kérdeznéd; így csak feltételezni tudod. Segít valami abban, hogy megtudjad a bizonyosságot abban a kérdésben, hogy mi nem az erősségem?
Hogyan vezet el a filozófia és a logika az ember valódi céljaihoz, melyek boldoggá teszik, s nem csak ideiglenes örömöket szereznek neki? Tudod a választ?
Madách, így fogalmazta meg az "Ember Tragédiája" végén:
"Arra gondolsz, hogy valaki majd megtanítja nekem, hogy én milyen vagyok?"
Nem!
Arra gondolok, hogy valaki megtanítja neked, hogy valójában hogyan működsz! Mert ugyanis azt, hogy az ember hogyan működik - fiziológiailag, szervileg, viselkedésileg, mentálisan és érzelmileg - azt nem tudjuk velünk született ösztönből. Azt tanulással kell megismerni.
Nem véletlen, hogy a mentális-érzelmi működést orvosilag vizsgálni tudó pszichológusok és pszichiáterek ééééévekig tanulják ezt a témát.
Elminster Aumar fórumtárs sokkal jobban elmondta már, mint ahogy én tudtam volna. Az önbecsapás olyan nagyon gyakori lelki jelenség, hogy bölcs dolog tudatosítani ezt, hogy felismerd magadban és másokban is.
De példát is kérték, hát adok egy elég hétköznapit. Az emberek gyakran becsapják magukat kapcsolataikban (nem kizárólag párkapcsolatokban), mondogatják magukban: "minden rendben van", a figyelmeztető jeleket félresöprik, vagy racionalizálják. Aztán amikor végül az arcukba csapódik a valóság, akkor döbbenten kérdezik maguktól "hogy lehettem ilyen hülye?" és általában az ilyenekből lesznek azután a legbizalmatlanabb emberek. Nem bíznak másokban, hisz nem bízhatnak magukban sem.
Nagyon gyakran egyfajta önvédelmi mechanizmus az önbecsapás, megvédjük érzelmi világunkat, kifogásokat találunk hogy ne kelljen ezt vagy azt tenni, de védhetjük jól kialakult világképeinket, vagy éppen vallásosságunkat is így.
Nem tudok erre sajnos irodalmat ajánlani, de érdemes utánaolvasni, sokat lehet ebből tanulni!
"RELP, hogyan lehetnék magammal szemben nem őszinte? Én nem hiszek az "önbecsapásban", mint lehetőségben."
Akkor még neked nagyon-nagyon-nagyon sokat kell tanulnod önismeretből!
Eleve az emberi elme úgy van felépítve, hogy a belső világképét akkor is kerek egésznek láttassa, ha hiányos és ellentmondásos információkból kell felépítenie. És ez gyakran azzal jár, hogy még saját magát is ösztönösen becsapja az elménk. Észre sem veszed, de hazudsz magadnak.
Itt van az összes létező mentális trükk, ami módosítja a gondolkodást és a valóságról alkotott képünket, köztük van az önbecsapás minden típusa is:
Okos ember ezekkel tisztában van, és ha szükséges, tudatosan és racionálisan tud tenni ezek elkerülésére.
RELP, hogyan lehetnék magammal szemben nem őszinte? Én nem hiszek az "önbecsapásban", mint lehetőségben.
A második részhez csak annyit fűzök hozzá, hogy lehetetlent nem várok el embertől. A saját hiányosságaimat is elfogadom, hát nyilván másoktól sem várom el a tökéletességet - semmiben.
Én nem arról beszéltem, hogy velem legyél őszinte (bár persze az is jó), hanem hogy magaddal szemben, mert az emberek hajlamosak az önbecsapásra. Vallásban, mivel teljesen irracionális és rendkívül érzelmileg erősen töltött, különösen fontos védekezési mechanizmus az önbecsapás. Nem nekem kell megfelelni, hanem magadnak.
És miért nem várod el az objektivitást? A tökéletes objektivitás nyilván lehetetlen, de törekedni lehet rá és magas szinten meg lehet közelíteni. Minden ideál ilyen, sokan Jézusra is így néznek. Én megkövetelek egy csomó minden önmagammal és olykor másokkal szemben is, még akkor is ha tudom, hogy mind követünk el hibákat.
A magammal szembeni őszinteséggel semmi gondom, de nem mindig mondom el "neked", hogy magammal szemben őszinte - voltam, vagy nem voltam. Te sem mondod el mindig másnak, és ez nem feltételezés. Az én dolgom annyival egyszerűbb, hogy én simán tudom (nem feltételezem) azt, hogy az Istent nem lehetséges becsapnom.
Az objektivitásról annyit mondanék, hogy embertől nem várom el. Te alkalmas vagy rá, hogy jelszóként mered ajánlani nekem?
Akarod azt a helyzetet, hogy kérdéseket tegyek fel, és azokra majd objektív módon válaszolj? :)
Én elmondtam amit akartam. Szerintem rajtad a sor, hogy gondolkodj. A jelszavak legyenek: teljes őszinteség önmagaddal szemben is és objektivitás. De ha szeretnéd segíthetek is majd útközben.
Aztán - ha azokra rámutattál, jöhetnek a ferdítéseim is; azokra is mutass rá, kérlek!
(Bízom abban, hogy nem fogsz rámutatni sem a feltételezéseimre, sem pedig a ferdítéseimre. Gondoljad át, mielőtt ezeket megmutatni akarnád, kérlek! Szerintem tudod, hogy nem provokáció, amit írok neked.)
Az eleje a hitről és feltételezősekről írtakra vonatkozott. Úgy gondolod, hogy a hited tárgya nem feltételezés, pedig az, teljes mértékben, ha több lenne puszta feltételezésnél akkor lehetne bizonyítani és nem is lenne szükség magára a hitre. Hamis meggyőződések könnyen kialakulhatnak az emberben, különösen ha nem erőssége a racionális, kritikai gondolkodás. A vallás azért erős az érzelmesebb emberek közt és azért kevésbé az értelmesebb emberek közt, mert az értelem próbáját nem állja ki, érzelmileg viszont nagyon könnyen megközelíthető.
Nem érted mit ferdítesz el?
"én tudománynak nevezem az Istentől kapott - Istenbe vetett hitet"
"Tudománynak nevezem a beszélgetéseket, amelyeket csúfolódás, személyeskedés nélkül folytatunk..."
"Istentől kapott tudományom..."
Neked is tudnod kell és minden bizonnyal tudod is, hogy a tudomány nem ezeket jelenti. A valódi jelentését ferdíted el és mi végre? A nyelv a gondolkodás egyik eszköze és ha kitörölsz egy fogalmat azzal könnyen lehet, hogy a mögöttes tartalmat is kitörlöd a fejedből.
A végét már egy kicsit igen, csak azt a részét nem, amelyben azt kérdezed tőlem, hogy miért nem hagyok békén tőlem távol álló területeket. Azt sem, hogy miért írod nekem azt, hogy elferdítek valamiket.
