Latinul, héberül, magyarul, görögül is értelmezik, az etrusazkok által készített írásos emlékeket. Teljes bizonyosság a mai napig nincsen! Vajon miért?
Egyszerűen nem értem, mit vétett szerencsétlen nyelvtudomány, hogy bármilyen délibábos idióta, aki nemcsak nyelvészetet, de effektíve semmilyen bölcsésztárgyat nem tanult, veszi magának a bátorságot, és közli, hogy ő márpedig most megfejti/újraértelmezi az etruszk/sumér/akármilyen nyelvet.
-------------------
Valószínű Mario Alinei mint nyelvész sem ért hozzá, aki szerint az "Etrusco: Una forma arcaica di ungherese"- az etruszk a magyar nyelv archaikus formája.
És nem ő az egyedüli.
Amint látom a hozzászólásaidból te is az ügyeletes megmondók közé tartozol.
Elsősorban az etruszk szövegek megfejtésének ilyen szintű kísérlete
Milyen szintű kísérlete? Mert neked mint laikusnak (feltételezem, nem vagy nyelvész) max. akkor van a megfejtésre bármilyen esélyed, ha ledobálod kockával.
Egyszerűen nem értem, mit vétett szerencsétlen nyelvtudomány, hogy bármilyen délibábos idióta, aki nemcsak nyelvészetet, de effektíve semmilyen bölcsésztárgyat nem tanult, veszi magának a bátorságot, és közli, hogy ő márpedig most megfejti/újraértelmezi az etruszk/sumér/akármilyen nyelvet.
Az ilyen megérdemelné, hogy mondjuk egy történész építsen neki házat, azon az alapon, hogy az ő módszere épp olyan jó, mint a műegyetemi végzettségű építésznek! :-)
A könyvismertető bemutatja mind a nyolc tanulmányt. Minket itt a NYELVÉSZFANTÁZIÁK: MARIO ALINEI: AZ ETRUSZK NYELV: A MAGYAR NYELV ARCHAIKUS FORMÁJA c. tanulmány érdekel, amit ide bemásolok:
Der siebte Beitrag umfasst ein Essay zum Thema ”Nyelvészfantáziák. Mario Alinei: Az etrusk nyelv: a magyar nyelv archaikus formája” (Sprachwissenschaftliche Fantasien. Mario Alinei: Die Sprache der Etrusker: archaische Form der ungarischen Sprache). Das zur Rede stehende Buch von M. Alinei ”Etrusco: una forma arcaica di ungherese” (Bologna 2003) erschien kürzlich auch auf Ungarisch und wurde von ungarischen Befürwortern mit Begeisterung aufgenommen. M. Alinei meint nämlich, dass endlich das historische, anthropologische und linguistische Mysterium gelöst worden sei, das für ganze Generationen von Forschern eine Herausforderung gewesen ist. Nach seiner Ansicht soll sich der Schlüssel für den Ursprung des Etruskischen im sog. finnischugrischen/ uralischen Sprachareal finden. Diese genetische Verbindung soll gerade sprachlich festgestellt worden sein, inden die komparative Methode zur Anwendung kam. A. Marcantonio ist skeptisch im Hinblick auf eine gegenseitige Verbindung zwischen dem Etruskischem und Ungarischen und das sowohl auf Grund allgemein methodologischer Aspekte als auch spezifischer linguistischer Argumentationen.
A. Marantonio gibt an, dass die Behauptung von M. Alinei reine Fantasie sei und das hauptsächlich aus drei Gründen: 1. Es ist unmöglich die komparative Methode auf das erschlossene Sprachmaterial der etruskischen Sprache anzuwenden. 2. Es ist unmöglich diese Methode auch im Fall des archaischen Ungarischen einzusetzen, denn diese entsprechende Phase ist nicht dokumentiert. 3. Das heutige Ungarische hat sich dafür zu sehr verändert, um diese vorhandenen Angaben der etruskischen Sprache gegenüberzustellen. Eigentlich hinterlässt das Buch von M. Alinei auf den ersten Blick einen recht überzeugenden Eindruck, besonders bei den Linguisten, die sich in der historischen Sprachwissenschaft und/oder Finnougristik und ungarischen Sprache nicht sonderlich heimisch fühlen. Nach A. Marcantonio liegt uns damit ein leuchtendes Beispiel vor, wie leicht man mit der vergleichenden Methode manipulieren kann — vollkommen gutgläubig — zum Zwecke der Anpassung von relevanten sprachlichen Angaben. M. Alinei nutzt auf ganz erfinderische Weise alle diese ”Rettungsverfahren” aus, die es ganz einfach ermöglichen, irgendwelche Angaben aus irgendwelchen Sprachen in Einklang zu bringen. Zur Verteidigung von M. Alinei meint aber A. Marcantonio dennoch erwähnen zu müssen, dass er mit dieser Anpassungsarbeit bei weitem nicht allein dasteht.
Például valahol olvastam, hogy nagyon szerettek italozni az etruszkok jó borból kifolyólag! Lássunk csodát, az ITAL szavunk teljesen azonos az etruszkkal
----------------->>
Miért nem fogalmazol érthetően? Miért nem... No de térjünk a lényegre, akarom mondani az ITAL kulcsszóra: Mario Alinei egyik nagy érdeme abban áll, hogy elmélete segítségével, azaz a magyar-etruszk (nylev)rokonság feltételezésével, olyan etruszk szövegeket sikerült megfejtenie, amelyeket eddig a klasszikus megközelítéssel (azaz a belső komparatív módszerrel) nem sikerült megfejteni. Ilyen a híres vetuloniai kyathos (kehely) a Nagyvezér Sírjából (Tomba del Duce), VII-VI sz. Kr. e., az úgynevezett „beszélő kehely” (TLE 336). Felirata a következő: NACEME URU IΘAL ΘILEN IΘAL IΧE ME MESNAMER TANŚINA MULU amit Aliniei ekképpen fejt meg: "nekem uram italt tel-en (töltsd), ital idd (így) meg, mézet mérő szép alakú"
ajándék"
vagyis
„töltsd belém ó uram az italt, idd meg az italt, mézmérő szép alakú ajándék vagyok".
Mario Alinei nem magyar mint már mondottam, mondták!
----------------------------->>
Ezt az érvelést már hallottam, csak akkor így hangzott: „A dákó-román kontinuitás elméletet azért nem fogadják el a külföldi történészek, mert azt csak románok érthetik meg!” De mindennek ellenére szívesen olvasnák akár csak egy „hangzás átértékelésről”, de eddig mindhiába pazarlom az időmet ebben a topicban. Az az érzésem, már nem sokáig.
Ti vagy nem olvastátok el Alinei Ősi kapocs c. könyvét, vagy elolvastátok, de nem értettétek meg: Alinei nem úgy bizonyítja a magyar-etruszk rokonságot, hogy az etruszk betűkhöz a mostanáig elfogadott hangértékek helyett más hangértékeket hozzárendel és így „olvassa” el magyarul az etruszk szövegeket, hanem éppen ellenkezőleg: a tudomány által elfogadott etruszk szavakat, másoktól eltérően, a magyarból eredezteti: (zila < gyula, stb.). Itt van egy összefoglaló, főleg a 14-20 oldalak figyelemreméltóak: http://www.continuitas.com/etruscan.pdf. Ezt kell csinálni Alinei szellemében, nem pedig új betűértékeket hasból kitalálni és több mint 13.000 szövegre ráerőszakolni.
Ez a jelenség a rendes latinbetűs magyarban is megvan. Az s-t másként ejtjük, ha z van előtte/mögötte, mint ha nem. A rovás magánhangzó-ugratása is ehhez a témához tartozik mint olyan példa, amely túlmutat az egy hang - egy jel megfeleltetésen.
Mindazonáltal ezeket a jelenségeket is mind fel lehet deríteni az általam említett módszer kiterjesztésével.
Persze, minden csak hipotézis. De ha egy Jasszer Arafatra erősen hasonlító csávó alá odaírják, hogy Yassir Arafat, akkor talán helyénvaló feltenni, hogy abban a nyelvben is az A az 'a' hang jele, és a kacskaringós betű az 'sz' hangot jelöli. Ha meg egy kísérlet erejéig elfogadjuk ezt a hipotézist, akkor a következő szónál mindezt felhasználhatjuk, és esetleg további bozonyosságot szerzünk az Y lehetséges jelentésével kapcsolatban, majd így tovább, egyre több betűt felderítve.
Persze mindez végig hipotézis marad, de az egyes karakterek hangértékének valószínűsége jó esetben megközelíti az egyet. Ha már nagyjából belőttük a legtöbb betű olvasatát, akkor érdemes számba vennünk a fennmaradt szövegtöredékek lehetséges jelentéseit, azonosíthatunk néhány szót, és megfogalmazhatunk néhány feltételezést a nyelvtannal kapcsolatban, stb.
Ebben a könyvben olvasható például a lóval kapcsolatban is néhány adalék. A LUMIN téma egy nem dillettáns véleményével kiegészítve!, már ami a ló és etruszkok kapcsolatát illeti!
----------------------------->>
A ló kétségtelenül központi szerepet játszott úgy a magyar, mint az etruszk kultúrában. Ez tény és való. De az általad bepásztázott könyvlapon egy szó sincs a LUMIN-ról. (Csak várójelben említem meg, hogy meg vagyok győződve arról, hogy tudod, hogy a dilettánst egy l-lel írjuk és csak egy gépelési hiba folytán...) De ha már szó esett a lóról, azt is bizonyára tudod, hogy egy óriási különbség van a magyar és az etruszk lókultúra között. A magyar-etruszk rokonság híveinek (magam is vallom ezt a felfogást) még nem sikerült ezt a lényeges különbséget, mely szerintem végeredményben a Római Birodalom összeomlásához vezetett, kellőképpen megmagyarázni. Gondolom világos miről van szó.
Sok hasonlatos betű van a magyar rovásírásban, hangértékük azonban teljesen eltér attól, ahogyan az etruszk használja őket. Varga Csaba azért összehozza a két írásrendszert, mondván, az etruszk is átvette a magyar írást, önkényesen felhasználva annak jeleit a saját nyelvének hangjaira. Ez a feltételezés azonban némileg ellent is mond a két nyelv közös eredetének - vagy pedig azt kellene feltételeznünk, hogy az ősrégi rovásírást eltérően alkalmazták a magyarral rokon etruszk nyelvre és a magyarra, talán teljesen különböző korokba
Azt, hogy milyen HANGOKAT adtak ki az etruszkok, csak HIPOTEZISEK alatamasztasara szolgalo tobb-kevesebb kozvetett bizonyitekkent szamontartott dolgokbol vezetik le, olyan PREMISSZAK alapjan, minthogy mindenkeppen LATINosan hangzo dolgoknak is kellett lennie benne meg efelek...
Ne feledjuk, hogy minden kutato a rendelkezesre allo halmazbol a sajat maga elmeletet alatamaszto dolgokat emeli ki, a tobbit pedig szeretne rossz fenyben foltuntetni, vagy eppen hamisnak beallitani....
Ilyen megkozelitesben, ismerve a nepvandorlasi iranyokat, nagyonis celszeru a magyar osszevetes, illetve egyaltalan nem elvetendo a VARGA fele verzio sem.
Sok hasonlatos betű van a magyar rovásírásban, hangértékük azonban teljesen eltér attól, ahogyan az etruszk használja őket. Varga Csaba azért összehozza a két írásrendszert, mondván, az etruszk is átvette a magyar írást, önkényesen felhasználva annak jeleit a saját nyelvének hangjaira. Ez a feltételezés azonban némileg ellent is mond a két nyelv közös eredetének - vagy pedig azt kellene feltételeznünk, hogy az ősrégi rovásírást eltérően alkalmazták a magyarral rokon etruszk nyelvre és a magyarra, talán teljesen különböző korokban.
Hát aztán az hogy lehet, hogy egész Európában egyetlen egyetemen (magánegyetemen sem) nincs olyan nyelvészprof, aki tagadná a finnugor eredetet. Ha van, adj linket. Kösz.
----------------------------->>
Először válasz mindazoknak akik mostanáig Neked válaszoltak : Ne nyafogjatok, adjatok érdemi választ ha tudtok, különben hallgassatok. Si tacuisses...
És most a válaszom:
Linguists criticizing the Finno-Ugric group (especially Angela Marcantonio, see References) believe that Ugric and Finnic are more distantly related than proponents advertise, and possibly no closer than, for example, the Turkic and Ugric groups. These linguists propose a Ural-Altaic supergroup and deny the validity of the Uralic node within this grouping. Such proposals do not contest the ultimate relatedness of Finno-Ugric, but rather try to include more languages (on even more tenuous grounds) into the family. However, this approach has been rejected by nearly all specialists in Uralic linguistics (for critical reviews, see e.g. Aikio 2003; Bakró-Nagy 2003, 2005; De Smit 2003; Georg 2003; Kallio 2004; Laakso 2004; Saarikivi 2004).
Other unorthodox comparisons have been advanced such as Uralo-Dravidian, Finno-Basque, Hungaro-Sumerian. These are considered spurious by specialists. For the most part these belong to the field of pseudoscientific language comparison rather than scientific comparative linguistics.
A magam olvasataban mar retol az van, hogy a KARPAT-MEDENCE osidoktol egyfajta TRANZIT-SZALLO volt, ahol persze a CELLAS okologiai eletterek ( lasd Mindentudas Egyeteme eloadast ) lehetoseget adtak arra, hogy az adott klimara alkalmzkodok itt is maradjanak huzamosabb idore, netan berendezkedjenek....
