Kizárt! Itthon próbálom gatyába rázni ezt a szörnyű népséget! :-))) Nekem tiltott médium a faszbukk!! Az már egy másik kérdés, hogy sokan vagyunk és egyre többen. Itt is ott is amott is.
ON
Na de ami a topik témáját illeti. Szilveszterkor (3 napos ünnep) 12 gyerek lesz ott és fogadást kötöttem, hogy 2 óra alatt megtanítom nekik silabuszszinten a teljes rovásábécét. Azaz leírok valamit majd és kiolvasztják. Gyerekek életkora 5-től 13 év. Nem semmi kihívás. :-))
Mellesleg én ezt nem nagyon szeretem. Mert ez az írás nem nagyon alkalmas irodalmárkodásra. Nagyon erőltetett a dolog.
Szóképes ősjátszadozásra viszont nagyon is alkalmas a magyar nyelvből kiindulva. Hangok, szóképek, képrejtvények természetből természetbe. Pont ahogy a magyar nyelv is természetes, aboriginális, a rovásírás aképpen a aboriginális a magyar nyelvből.
Pl. az iménti mintám. A három hegy. Mátra, Fátra, Tátra.
Mont, magas, magos, mell. A germán rúnákban hangértéket váltott és ugyanaz a jel már B -lett, a brust a mell szóképe miatt. Fontos szó. eMMMMlő.... eMMMMelkedik mellettem a hegy. :-))
Nekem nagyon tetszik az az ősi Ő betű a táblán. Szigorúan egyenes vonalakkal. Ez az írás ugyanis bükk (book, Buch) fára született és nem papírra. A fa, a szálai miatt nem nagyon tűri a görbevonalakat, ami már papírt, amire a papír, feltételez. :-)
A XX. sz. közepén a kiváló dán tudós, Thomsen által megfejtett Orhoni, más néven türk írást tartották székely-magyar rovásírás ősének sőt a nemzetközi szakirodalomban még ma is sokan így vélekednek. Ennek azonban döntően "kényelmi" oka volt: a türk írást már ismerték, s könnyű volt azt feltételezni, hogy a türk írás egy változatával állunk szemben. Ebben az időben a türk írás "türk rovásírásnak" is nevezték. A XX. sz. végi számos új régészeti lelet és a magyar és nemzetközi paleográfia fejlődése azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a székely-magyar rovásírásnak csak közvetett kapcsolata van a türk írással: vannak közös őseik, ezek nagyrészt a különböző főníciai eredetű írások, kisebb részben a türk képjelek.
Nem rovásírás a türk képjelek, amelyekből a legtöbbet a türk írás őrzött meg, de mindegyik rovásírásban található belőlük. A türk képjelek eredete ismeretlen.
"Kérjük, óvatosan járjon el, mert elképzelhető, hogy a webhely más webhelynek adja ki magát azért, hogy személyes vagy bizalmas adatok megosztására bírja rá Önt":-)))
The Getian (tribe) were known as Geton (plural Getae) in Greek writings, and as Dacus (plural Daci) and also Getae in RoThe Battle of Nedao, named after the Nedava, a tributary of the Sava[citation needed], was a battle fought in Pannonia in 454.man documents; also as Dagae and Gaetesee the late Roman map Tabula Peutingeriana. Strabo states that the original name of the Dacians was "daoi", which could be explained with a possible Phrygian cognate "daos", meaning "wolf". This assumption may be supported by the fact that one of the Dacian standards, the Dacian Draco, had a wolf's head. Phrygii was another cognate used within the region, and in later times, some Roman auxiliaries recruited from the A tradition preserved by Hesychius informs us that daos was the Phrygian word for "wolf.' P. Kretschmer had explained daos by the root *dhäu, "to press, to squeeze, to strangle."' Among the words derived from this root we may note the Lydian Kandaules, the name of the Thracian war god, Kandaon, the Illyrian dhaunos (wolf), the god Daunus, and so on.
The city of Daous-dava, in Lower Moesia, between the Danube and Mount Haemus, literally meant "village of wolves. Formerly, then, the Dacians called themselves "wolves" or "those who are like wolves," who resemble wolves. Still according to Strabo, certain nomadic Scythians to the east of the Caspian Sea were also called daoi. The Latin authors called them Daliae, and some Greek historians daai. In all probability their ethnic name was derived from Iranian (Saka) dahae, "wolf." But similar names were not unusual among the Indo-Europeans.
South of the Caspian Sea lay Hyrcania, that is, in Eastern Iranian "Vehrkana," in Western Iranian "Varkana," literally the "country of wolves" (from the Iranian root vehrka, "wolf').
Nem célom és jogom sincs minősíteni a két utóbbi hozzászólásos merényletet a rovat főtémájával szemben, de itt azért nyomokban valami írástörténet féléről van szó!:-)
"Olaszország biztosan a Központi hatalmak mellett lép harcba, és megnyertük volna, könnyedén..."
:)))) ugye ennyire azért nem vagy naív (mármint, atekintetben, hogy olaszország a Központi hatalmak mellett lépett volna be a háborúba egy etruszk-magyar azonosság ismeretében)
Eõször is gratulálok mindenkinek, akik a széles Pannon honban nyelvészkedni merészel !
Tudom, hogy itt ezen a fórumon is egyesek elmennek a sértegetésig, de higyjétek el, sokan vannak akik amatõrök, de a jószándékuk, az biztos !
Köztudomású, hogy kb. 100 éve a magyar nyelvre vonatkozású fõ elméleteket felállították, s ahhoz hivatalosan (dogmatikusan) ragaszkodik a... (kicsoda is ? )
Ezeket az embereket nem látom pontosan. Vezetõ nyelvész-tudós társadalom ? (Nem látom pontosan, mert a köznép fiai közzül is bõven akanak híveik.) Legalábbis olyanok, akik lelkesen ismételgetnek dogmákat, holott az adott elméleteket nem is értik, nem is ismerik...
A nyelvészet, mint más társadalom tudomány, "HUMÁN" tárgy. Gondolom sokan ismerik eme definíció jelentését. Nem: "REÁL".
Reál tárgy pl. a matematika-fizika-biológia. Vagyis ezek a tárgyak, probléma körök, mi tõlünk függetlenül is léteznek, azok tartalmába beleszólni nem tudunk, csak megállapíthatjuk azok törvényszerûségeit.
Egy kegyetlen példa: reál témakörben is elõfordult, hogy valakit máglyán elégettek, mert azt merte állítani, hogy a Föld a Nap körül kering. Pedig bizonyítani is tudta, s talán pont ezért tették...
Jelenleg meg ott tartunk, hogy noha "humán" kérdésekrõl vitatkozunk, ami teli van emberi vonatkozásokkal: egyesek kikiáltják a MEGVÁLTOZTATHATATLANT !
Vita közben sokszor közbekiáltották már nekem is, hogy "Ez egy bizonyított elmélet ! " Vagyis: nincs is mirõl vitatkozni...
Az világos, hogy a magyar õs eredet kutatásában a mi országunk idáig még szinte semmi erõfeszítést nem tett.
Politikailag, nyelvészetileg elszigeteltük magunkat, aminek az I. Világháború után látványos eredménye lett, hiszen elvesztegettük õseink országát. Nem az osztrákok a hibásak.
Minden nemzet, származásának definíciójával bebetonozza magát a lehetõségek egy adott konglomerátumába.
Vagyis: a valós nyelvi, területi és rokonsági származás ismerete az szükséges dolog, a fennmaradás egyik legfontosabb záloga.
Mik tehát a kutatásra váró problémák ?
1. Genetikai származásunk helyei, kiinduló pontja.
2. Nyelvészeti elemek kutatása. (nem csak az un. finn-ugor nyomvonal)
3. Antropológiai jegyek összehasonlítása.
4. Történetírások kielemzése, kb. ie. 2000-ig, írásos emlékek.
5. Adódó logikai következtetések a fellelt információk alapján.
És még valami: filozófiai kérdés eldönteni, hogy a nyelvek "szabályai" tesznek rokonná egy nyelvet, vagy az a puszta tény, hogy: MEGÉRTJÜK ÕKET ?
Mert a mai magyar nyelvészet, a képzés, ragozás szabályait teszi kizárólagossá.
Különös.
Pl. a rómaiak átvették a teljes etruszk szókészletet. A köztársaság kora elõtti "Nemzetgyûléseken" vezettek jegyzõkönyveket, de ezek sehol nem említik, hogy a törzsek között un. nyelvi nehézségek fönnáltak volna.
kb. 1000 év alatt a rómaiak (Latinok) nem vették át a ragozást, csak a szókészletet.
Akkor mi okozhatja, hogy a finnekkel közös nyelvi szerkezetet használunk, a ragjaink egyeznek, hasonlóak ?
Mert ugye, velük csak kb. 150-300 évig éltünk együtt ? (Dr. Ceizel Endre szerint a finnek genetikai nyomai az Urál hegység nyugati oldaláig kimutathatók, tõle keletre már nem. )
Vagyis ha a Latinok 1000 év alatt nem vették át a ragozást az etruszkoktól, akkor hogyan történhetett ez max. 300 év alatt , a finnek és az obi-ugor magyarok között ?
Ez ugye, egy ellentmondás... vagy csak nem ismerjük a valós szituációt ? Mert az ellentmondások valódi oke ez.
Sajnos a magyar kormányzat nem tesz erõfeszítéseket, kutatások nem folynak... eredményét pedig, ami bekövetkezett, azt láthatjuk...
Gondoljunk bele, mi lett volna, ha Mario Alinei könyve megjelenik, mondjuk az I. Világháború elõtt ?
(Ebben Alinei egy lehetséges etruszk-magyar nyelvi kapcsolatról ír )
Olaszország biztosan a Központi hatalmak mellett lép harcba, és megnyertük volna, könnyedén...
Mindez nagyon szép nagyon jó, hiszen az összes nyelv közül a leggazdagabb, legnehezebb, legszebb nyelvről a magyar nyelvről van szó.
De itt e rovatban kicsit hadd maradjak "csőlátó":-)
A rovat kezdete óta a címben foglaltak szerint is igen lényeges kitétel a hitelesség!
Találtam egy
"
Dittler Ferenc, a rovásírás és az összerovások művésze, mestere"
nevezetű jóembert aki éppen az ellenkezőjét próbálja bizonyítani ilyen és ehhez hasonló mutatványaival.Megjelőltem azt a részt, amely hibás és vall az "alkotó" igen hiányos tudásáról.
Laikus szemmel egy mutatós csipketerítő hatását kelti a szörnyű kibogozhatatlan összerovások mellett a hibás sorrendű latin betűs szöveggel együtt.
Nem az én gondolataim. A TERMÉSZETÉ ! Én csak közvetítem.......
No de megint csak Hamvas Bélára hivatkoznék, aki nagyszerűen látta az ŐSNYELV, IDEANYELV, SZIMBÓLUMNYELV, KÖZNYELV, ABSZTRAKT NYELV alakulását....
És ide kapcsolódik a kognitív nyelvkutatás is, a SZILÁGY N. Sándor által jelzett METAFÓRÁK újraértékelése.
Tudniillik a METAFÓRÁK nem pusztán irodalmi eszközök, hanem a hétköznapi élet szerves részei. Az irodalmi fölhasználás csak egy kifinomult és érzékenyebb formája.
Vagyis a JELek, kivált az ŐSI jelek nem puszta ákombákomok, hanem nagyon is fontos, a körülölelő VILÁGról való LE-KÉP-ezések.
Hol MODELLek, hol csupán MAKETTek. ( A modell annyiban több a makettnél, hogy a modellezett funkcióit is képes produkálni. A makett pedig csupán külső formájában képezi le a valóságot.)"
Nagyszerű gondolatok. Én ugyan, mint ahogy mondottam már , hogy vízuálisan tudok értékelni elsősorban, de ez a mindenki számára érthető, jó magyarázat lenyügöző!
Van olyan elmélet is ami szerint különböző helyeken, egymástól elkülönülten alakultak ki a nyelvek. Ezt több tény is cáfolja, például hogy minden nyelvben, legyen bármily kölünböző is a többitől, a "kör", "görbe" és a hasonló szavak, amelyek görbületre vagy kerekdedségre utalnak, szerepel az "r" betű. Persze vannak bizonyos szavak, melyek esetén ez már nem minden nyelvben igaz (wheel-kerék). Ám a "kör" és "görbe" szavak minden nyelvben tartalmaznak "r" betüt. Ez is az összes nyelv közös eredetére utal egyértelműen.
Az első mondatnak is van jogosultsága.
A nyelvek nem egy LINEÁRIS vonal mentén előálló fejlemények, hanem egy örökös KÖRFORGÁSBAN lévő, hol erősebb hol gyengébb kapcsolati rendszerben örvénylő verbalitás.
A kapcsolati hasonlóság olyasféle, mint mondjuk én sem tudom megmondani, Te sem tudod megmondani, a 16. vagy a 38. ősünk rokona volt-e egymásnak. Lehet, hogy egy és ugyanaz volt, lehet hogy nem. De az is lehet, a 12. vagy éppen a 48. meg éppen igen... Ahogy az emberi kapcsolatok szövevényében a genetika keveredik, a nyelvek is eféleképpen képesek keveredni. Csak jóval érzékenyebben, hiszen míg a genetika (de már csak napjainkig !) PRIMER ismérv ( önként nem módosítható) , addig a nyelv egy SECOND ismérv, hiszen ha úgy adódik, lecserélhető, és teljesen más örökíthető (társadalmilag) , ugyanígy: a régészeti anyagok is. Mint például ahol a NYAKHÁM már nem volt alkalmas, ott bevezették a SZÜGYHÁMot. De ez vagy csak átvett ( SECOND HAND) kultúrtényező, vagy helyben kitalált. Ugyanakkor nem kimondott embercsoportokhoz köthető....
A nyelvek is ( különösen a mögöttük meghúzódó KULTÚRÁK okán) hatnak egymásra. Hol kényszerből, hol önszántságból....
A nyelveket etnikumok hordozzák, és elviszik mindenüvé, ahová csak betették a lábukat. És ha a vitt nyelv életképes volt, akkor az "ütötte föl a fejét", egyébként meg maradt a helybéli, ha már eleve lakott környezetbe került, de akkor is hatottak egymásra... Aztán ez a megváltozott nyelv indult útnak ismét....
De mivel itt írásról is szó van maradjunk a jeleknél.
Van az összeadás. + Ennek multiplikálása töbszörözése a szorzás. Jele ez: x
Van a kivonás jel. - Ennek multiplikálása többszörözése az osztás. Jele ez: /
Van-e a jelképek (legyenek azok betűk!!) rendszerének kognitív összefüggése?
CSAK AZ VAN !!!!!
Többször (nyelvészek felé) is megvédtem azt az álláspontot, miszerint a NŐVÉR sem véletlenül az ami. ( sem a kiejtett szavában, sem a tartalmában. különösen nem akkor, ha jóval régebbről nézzük.)
Az, hogy aztán a "nővér" többértelmű (vérségi kötelék: idősebb nőtestvér, illetve kórházi ápoló) lett, legkevésbé maga a "nővér" szó tehet róla.....
Éppen a napokban motoszkált bennem a "FEJ" szó. Vajon mi az oka annak, hogy a "FEJ" (főnév, amit a nyakunkon hordunk) és a "FEJ" ( ige, az emlőből a tejet elő"varázsoló" mozdulatok) egy és ugyanaz hangsorú ?
Szerintem itt is valami LATINírásos gubanc lehet a két egymástól eltérő jelentés - és valamikori eltérő írásának - mai egységesülésének.
A FEJ (mint főnév) a "FŐ"-ség ből jött. Csakhogy a kezdeti latinbetűs átírásnál nem volt "Ő", így a "FŐ" akár tájszólási kiejtése (hiszen hol is volt akkortájt egyáltalán KÖZNYELV ?? ) érzékelése során a latinnyelvűség két problémával is szembekerült: a hosszúsággal, és a számára nemlétező magánhangzóval. Ezt voltaképpen úgy próbálta korrigálni, hogy a "FŐ"-t egész egyszerűen "konvertálta" ( ahogy akár a mai kínai teszi ha mondjuk a HAJDÚ-BIHARt kellene leírnia ) a "FEI"-formára, amiből idővel "FEJ"-lett. Míg az eredeti FEJÉS igéje a FEJ mindvégig megmaradt.....
No de visszatérve az összeadáshoz: a + jel rovásneve "D" (eD) , ami kellően passzol akár a magyar ADD (amiben itt a "MEG" kifejezést használjuk helyette, egyelőre nem tudható: jól vagy rosszul) , illetve a latin AD-hoz....
Vagyis a JELek, kivált az ŐSI jelek nem puszta ákombákomok, hanem nagyon is fontos, a körülölelő VILÁGról való LE-KÉP-ezések.
Hol MODELLek, hol csupán MAKETTek. ( A modell annyiban több a makettnél, hogy a modellezett funkcióit is képes produkálni. A makett pedig csupán külső formájában képezi le a valóságot.)
Sajnos ahogy végig olvastam a hozzászólásodban ajánlott nyelvészeti mutatványokat, arra jöttem rá, habár tudtam ezt már régen, hogy semmi közöm a nyelvészethez, nem úgy mint a képzőművészethez és a szép betűkhőz!
De mivel itt írásról is szó van maradjunk a jeleknél.
Van az összeadás. + Ennek multiplikálása töbszörözése a szorzás. Jele ez: x
Van a kivonás jel. - Ennek multiplikálása többszörözése az osztás. Jele ez: /
Van-e a jelképek (legyenek azok betűk!!) rendszerének kognitív összefüggése?
Na most ennek a jelenleg ismeretlen eredetűnek titulált írásnak az eredete csak és csak is a magyar nyelv lehet.
És csak is azért, mert számtalan szálon ebbe kapaszkodik. Amikor ránkkényszerítették a latin írást, az nekünk itt egy közkultúrális apokalipszis lehetett. De mégis túlélte e kincs mindezeket Erdély eldugott szegleteiben. A döbbenet az hogy tulképpen közrétegekben. Famíves, carpenterek.
Más.
A jelmondatom.
"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél. És az Isten vala az Íge."
És ez bizony úgy igaz, ahogy van. Ige nélkül nincs Isten. De miből van az ige? (nyelv) Itt van köröttünk. Képek, hangok, érzések, jelenségek, mozgások teremtészete. Maga a természet súgja és tanítja ezt! Nem könnyű ám a teremtészet igéjét megérteni. De..... Isteneknek valló, isteni feladat. Legyen a neve ember! :-)
Ha visszagondolunk arra, mit is tanultunk erről az iskolában, akkor a metaforáról alighanem inkább az irodalomóra jut eszükbe, mint a nyelvtan - meg esetleg a tankönyvek örökös példája Arany Toldijából: "A fiú betoppan; szive égő katlan". Azt már persze kevesebben tudják, hogy Petőfi is írt olyat, hogy: "Azóta mellem folyton égő katlan" (a Fresco-ritornell című versében), pedig még a tankönyv is érdekesebb lehetett volna, ha ez a kettő együtt van ott, hiszen akkor elgondolkozhattunk volna rajta, hogy is van az, hogy Arany katlanját Toldi "Szégyenítő búja, búsító haragja" fűti, a Petőfiét viszont a szerelem. Lehetett volna aztán folytatni az olyan kifejezésekkel, mint: izzó haragra lobban, szerelemre gyullad, lángoló szerelem, meg olyan versidézetekkel, mint: "Égő lángban forog szívem" (ismeretlen szerző), "Szerelem tüze ég fiatal szívében" (Petőfi: János Vitéz), vagy Balassitól: "Szerelmedben meggyúlt szívem" (Hogy Júliára talála, így köszöne néki), illetve: "Szerelem tüzes lángjától szívemben én égek" (Mint sík mezőn csak egy szál fa ...), és akkor mindjárt jobban lehetett volna érteni azt is, hogy miért beszélnek ezek a költők katlanról, mikor pedig valójában egészen másról van szó.
A metaforával tehát úgy ismerkedtünk meg, mint a költői képek egyik fajtájával, ezért aztán könnyen azt is hihetjük róla, hogy ilyet csak ritka kivételes tehetségű emberek tudhatnak alkotni. A Magyar értelmező kéziszótár 2003-ban megjelent új kiadásában is ezt olvassuk róla: "metafora, fn Irodt Nyelvt Hasonlóságra épülő szókép (pl. arca rózsái). [nk:lat<gör]". Mint látjuk, itt is elsősorban, mint irodalomtudományi fogalom jelenik meg, és csak másodsorban nyelvészetiként.
A kognitív nyelvészet mára gyökeresen megváltoztatta ezt a szemléletet. A metaforakutatás kezdettől fogva a kognitív nyelvészet egyik "sikerterülete". Az amerikai George Lakoff és Mark Johnson 1980-ban jelentette meg Metaphors We Live By című könyvét (ezt elég nehéz lefordítani, lehetne Metaforák, amelyek által élünk, vagy ... amelyek mellett élünk, esetleg ... amelyekkel együtt élünk - jó példa arra, hogy amit valaki egy adott nyelven elgondol, azt egy másik nyelven nem mindig könnyű éppen úgy visszaadni).
Megjelőltem azt a részt, amely hibás és vall az "alkotó" igen hiányos tudásáról.
