Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
- könnyű acélmagvas - nehéz acélmagvas - nehéz (ólommagvas) - fényjelző (T45? vagy T46?) - páncéltörő-gyújtó - vaklőszer - gyakorló
Legnagyobb élményem volt, mikor a 43M gyújtó és páncéltörő-gyújtó lőszereket sikerült ellőni (ellövetni). Nelkem 30db gyújtóhoz volt szerencsém, látványos volt :-)
Rendben! Tekintsük megoldottnak. Köszönöm a segítséget. Egyébként érdekelne a 39M és a 43M lőszer belövő lövedékkel szerelt változata. Találkoztál itthon ilyenekkel?
Szerintem igen, csak nagyon gyorsan leváltotta a Bodzabél. Nem lehetett olcsó, a biztonságot az újakkal is lehetett biztosítani (egyébként legalább annyi volt a B-32 és BZT felhasználásunk, mint a lőtérié), akkor meg minek.
Felteszem azt a bizonytalan keveset, amim eddig is volt a "LEPKÉRŐL". Sajnos nem hivatalos anyag, az eredete ismeretlen. Másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy kaptunk valamennyit, amit valahol valamikor felhasználtak, aztán többet nem rendeltek. Kiképzési lőszernek kissé drága lehetett, és veszélyesebb is a többi kiképzésen használt lőszernél. Szerintem.
A B-32 mint neve elárulja páncéltörő-gyújtó célzattal készült. Könnyűpáncélzatú harcjárművek, gépjárművek, könnyű típusú fedezékek és (súgva mondom) csoportos élőerő ellen 1000m-ig használható. Légi célok ellen 2000m-ig lehet hatásos.
A BZT a B-32 nyomjelzővel szerelt változata, hatásadataik megeggyeznek, de minimum 1500m-ig szemmel követhető fényjelzést ad. A gyalogsági fegyverek nyomjelző lövedékeivel szemben nem annyira a célmegjelölés eszköze, inkább a röppálya módosítását segíti.
A BSz-41 a B-32 drágább változata. A lövedék mérete rövidebb, a fémkerámia mag keményebb, a páncélátütő képessége nagyobb. Ennek a nyomjelzővel szerelt változata a BSzT. Felhasználásuk a B-32-ével azonos célokat szolgál. Béke felhasználásáról nem tudok, lövészeteken inkább a lőtéri, B-32 és BZT lőszereket használták.
A ZP egy bonyolultabb szerkezetű gyújtó lőszer, nyomjelzőt, gyújtószeget, csappantyút és gyújtóelegyet tartalmaz. Páncél átütő képessége nincs, 5mm vastagságú vaslemez átütésére képes. Célja a szószerinti gyújtogatás: üzemanyag, száraz növényzet, épületek pusztítása, hatásos páncélozatlan repülőgépek ellen is. Úgy emlékszem 1500m-ig hatásos.
Az MDZ egy mégbonyolultabb szerkezetű lőszer, célja azonos a ZP-ével, de viszonylag nagy mennyiségű robbanó elegyet(!!!) tartalmaz. Nyomjelzője nincs, hogy több robbanó elegy férjen bele. Ez már rendelkezik bizonyos mértékű páncélátütő képességgel. Béke használatáról nem tudok.
Hevederezésük Novopolin típusú heveder eggyengetővel történt. A PSZH-k rakaszaiba 50db, a ZU-2 rakaszaiba 150db lőszer fért, de béke időben a ZU rakaszaiba 100db-nál többet tölteni tilos volt.
Az "M" készletünkben minden harmadik B-32-t egy BZT követett. MDZ-vel töltött hevedernél 50% MDZ-t, 25% B-32-t és 25% BZT-kellett tartalmaznia a rakasznak. Békében a helyzet kissé egyszerűbb, olyan lőszereket hevedereztünk össze és annyit, amilyen és amennyi volt.
Valóban a 12,7mm-es nagyon sok lehetőséget elbír, mind NATO, mind orosz érdekeltségi körökben, csakúgy mint a 20 és 30 mm-es is. Épp ezért nincs szükség egy köztes űrméretre mivel ennek feladatai áthidalhatóak a kisebb vagy nagyobb alkalmazásával. Lásd a 23mm-t is lassan felváltja a 30mm.
Nagy valószínűséggel a tömeges elterjedtsége miatt nem. Az oroszok millió dologra ezt szerelték, amelyek a világon mindenhol megtalálhatók. Afrikából, Ázsiából nem mostanában fog eltűnni.
Én ezt a lőszert abszolút nem tartom idejét múltnak, csak a lövedékválasztékát.
Kicsit olyan, mint a vadászlőszerek között a magnumok. Bumfordian nagy hüvely, nagy lőportöltettel, nagy kezdősebességgel (~1000 m/s, ami kiemelkedő érték ma is).
Egy korszerű lövedékkel szerelve lapos röppályájú "távolharc" lőszer lehetne, de ahogy látom nem nagyon látnak benne fantáziát, hódítanak a 12,7mm-esek és néhány 20mm-es.
Érdekes, hogy acélhüvelyről is írsz (aminek létét abszolút nem vitatom), de én a prakszisomban csak rézhüvelyesekre emlékszem. Arra meg, hogy a vaklőszernél mi volt a lakkozás alatt nem emlékszem, mint említettem, azt nagyon utáltam.
Én is nyomozok, de neten nem találtam semmit. Nyomozz, mert izgat a dolog, határozottan emlékszem rá továbbra is hogy létezett, de én már nem találkoztam vele.
Az a meglátásom, hogy a LEPKE egy sikertelen változat volt, amelyet gyorsan kivontak a szolgálatból és jött helyette a Bodzabél (ez a betétcsöves használat miatt kaphatta ezt a nevet?). Azok emlékezetem szerint teljesen friss gyártásúak voltak.
Ami érdekes, hogy a lőtéri lőszereket csak a csehek és mi gyártottuk (használtuk?).
Azért a .50 BMG kaliberű géppuskák vígan reendszerben vannak egy sor korszerűnek mondott haderőnél, azok pedig lőszerük teljesítményét tekintve pudlilövő vackok a 14,5x114-hez képest. Valami oka lehet, hogy mégsem kopott ki...
Vitathatatlan, hogy a B-32 lőszer kiválóan megfelel a Gepárd rombolópuska idevágó típusához, könnyű fedezék mögötti élőerő pusztítására, de maga a lőszer (és itt már a teljes lövedékválasztékára is gondolok) nem felel meg a kor támasztotta követelményeknek. Ez a lőszer azokban az időkben született, amikor a harckocsik páncélvastagsága nem haladta meg a ma elavuló PSZH-k, BTR-ek páncélzatáét, minőségben pedig messze elmaradt ezekétől. Eredeti céljának már 1942-ben is csak korlátozottan felet meg. Aztán mégiscsak fennmaradt, a tömeghadseregek könnyűpáncélzatú harcjárműveken rohangáltak, a repülők, helikopterek még alumíniumból készültek, vagy ha páncélozva voltak akkor sem eléggé. Ma azonban gondolj bele. A korszerűbb gyalogsági harcjárműveket lassan RPG-vel is nehéz levadászni, a légicélok oldala is megkeményedett, és ezek fegyverzetének hatótávolsága óriási a KPVT-éhez képest. Ma már 30mm-alatt ritkán beszélünk fedélzeti fegyverekről. Élőerő és páncélozatlan célok ellen valóban hatékony, az is marad örökre, de ilyen űrmérettel ezekre lövöldözni szerintem kissé etikátlan, és feleslegessen drága is, mivel ez megoldható a nagyságrendekkel olcsóbb gépkarabély és géppuskalőszerekkel is.
Szerkezeti hátrányai is vannak, a vashüvely például (persze a többség rézhüvelyes) és a csappantyú is elavult.
Végsősoron úgygondolom, nem csak a lőszer, hanem ez a kaliber is felesleges egy korszerű haderőben. Persze ezek csak az én gondolataim.
Nincs semmim róla, 83-84-ben voltam lőszer raktáros, csak az emlékeimre tudok hagyatkozni.
Arra viszont nem emlékszem, hogy a kék/fehér és a piros/fehér önmegsemmisítős lett volna.
A LEPKE-ről a következő dereng: kék csúcs jelölés, nyomjelző (ez meglepő, mert nincs piros a jelzésében) és a nyomjelző végiségése indítja az önmegsemmisítő gyutacsot.
Nem hiszem, hogy kihagytam. A 78-Rd-1 és a 78-Rd-2 csökkentett lőtávú lövedékek voltak önmegsemmisítővel szerelve. Ezeket úgy tervezték, hogy a lőtér 5000m-es biztonsági határát véletlenül se érhessék el. A hivatalos fedőnevük "Bodzabél" volt. Közülük a kék-fehér jelzésű nem tartalmazott nyomjelzőt, a 78-Rd-2 viszont igen. Tudomásom szerint a szleng ez utóbbit nevezte lepkének, mivel a viszonylag lassú, pörgő lövedék nyomjelzése a szálló lepkéhez hasonlatos. Valóban létezik olyan jegyzet, ami említ kék jelölésű nyomjelzős lőszert, (ez nem hivatalos kiadvány, nekem is van) de szakutasítást nem láttam róla, és olyan emberrel sem beszéltem, aki látott ilyet. Persze lehet, hogy igazad van, hiszen én is használtam olyan 23mm-es lőszereket, 2 típust is, amit a szakutasítás nem ismert. Ha birtokodban van valamilyen hivatalos kiadvány erről a lőszerről, esetleg fotó, neadjisten maga a lőszer, légyszíves minden képpen értesíts, érdekel a dolog!
Az AP jelű lövedékek wolfram karbid magja egyszerűen keményebb, mint a korábbi PSz, LPSz, DPSz lövedékek acélmagja, így a lövedék energiájának nagy része nem a saját deformálásában emésztődik fel, hanem adott esetben a páncél felületének roncsolásában. Persze élőerő elleni harcban nem feltétlenül sikeres ez a szerkezet.
Láttam szó volt a 14,5x114-es lőszerekről ehhez is hozzászólnék. Én dolgoztam PSZH-val és ZU-2-vel is (KPVT, KPV géppuskák) és biztosan állíthatom, a lőszer kiöregedett ebből a világból. Esetleg összefirkálom a nálunk rendszerben lévő vagy volt típusait, hátha érdekel valakit:
- B-32 pct.-gyújtó (fekete csúcs, piros gyűrűvel)
- BZT pct.-gyújtó-nyomjelző (lila csúcs, piros gyűrűvel)
- BSz-41 fémkerámia magvas pct.-gyújtó (piros lövedéktest, fekete csúcs)
- 78-Rd-1 csökkentett lőtávolságú (kék csúcs, fehér gyűrűvel)
- 78-Rd-2 csökkentett lőtávolságú (piros csúcs, fehér gyűrűvel)
- vaklőszer (általában papír folytással)
- oktató-gyakorló lőszer (krómozott, lőport, iniciáló elegyet nem tartalmaz)
Ezek lakkozott acél és sárgaréz hüvellyel is készültek. Érdekesség, hohy a vaklőszer méretei eltértek az élesétől, a géppuska akadálytalan működéséhez hüvelyvonót kellett cserélni.
az új magyar 7.62x39 annyival powerebb ? Vagy más a lövedék felépítése ?
Azonos gaznyomasu (tehat a regi fegyverekkel ugyanugy hasznalhato), de a wolframmagnak koszonhetoen 19 mm a pancelautese (jo lenne tudni, hogy ugyanebben a mertekegysegben mennyi a regi loszer atutese, en 4 mm koruli ertekre tippelek). leiras
A középső egy 7,62-es gépkarabélylövedék becsapódásnak tűnik.
Nem mindegy, hogy milyen loszer (alap, vagy panceltoro-gyujto, az uj magyar nem lenne kerdes, az a masik oldalon kijon), es hogy 90 fokban, vagy laposabban jott-e.
Jó kép. A középső egy 7,62-es gépkarabélylövedék becsapódásnak tűnik. (fogadjunk, hogy a Bakonyban készült, a célanyagként használt PSZH-k egyikéről). Ha megnézitek a tőle balra lévő "golyónyomot" (lefestve), az meg nem az. Az a gyári idomszer beütése, amivel a legyárott páncélzatot tesztelték. Az előbbi legenda meg szerintem tényleg csak legenda. Csak az hiszi, hogy PSZH-val lehetett egymásra lövöldözni, aki nemigen volt még lőgyakorlaton vagy köteléklövészeten. Az előttünk haladó tankra viszont lehetett, század-vagy magasabb szintű éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlaton, sajna ez kedvenc szórakozása volt mindig a gyalogságnak :). De azt sem 14,5mm KPVT géppuskával, sőt általában nem toronyfegyverrel (mert akkor rendszerint előtted volt a gyalogság, és olyankor a harcjárműveknek ürített és biztosított toronyfegyverekkel kellett követni a harcvonalat). Persze léteztek olyan elvek, mint hézaglövés (két gyalogosraj között, azok mögül tüzelni) meg ellövés (gyalograj mögött, oldalt elhelyezkedő kocsiból lőni), de ezeket szinte soha nem gyakoroltuk éleslőszerrel, mert nagyon veszélyesek lettek volna (persze sorkatonákkal. A mai szerződésesekkel természetesen már megcsináltatnám, de ma már nincsen PSZH.) A 14,5-ös KPVT pedig nemcsak lebontani tudott volna egy másik PSZH-t, hanem talán a tornyát is lerepítette volna. Az egy igen gyilkos eszköz, és én őszintén szólva nem hiszek azoknak a technika adatoknak, hogy pl. az AH-64 Apache harci helikopter kibírja az ilyen találatot. Ha jól emlékszem, az egyik lőtéri hatásbemutatón 500 m-ről kilőtt 14,5 mm-es BSZT (wolfram-karbid magos fényjelző-páncéltörő-gyújtó hadilőszer, torkolati sebesség 1100 m/s) átütött egy kb 60 cm-es átmérőjű zúzottkőhalmot, az amögőtt elhelyzett 1 cm-es kazánlemezt, és pluszban kibelezte a mögötte lévő célmozgató motort. Nem csoda, hogy a lőteresek nem szerették (és ma se szeretik) a 14,5 mm-es hadilőszereket. Túl sok kárt okoztak. És nagyon messzire repültek, túl a biztonsági területen. Ezért használták a lőtéri lőszereket (egyik fajtájukat a háromból kifejezetten önmegsemmisító gyutaccsal), csak azok a nyolcvanas évek végére valahogy elfogytak. Hogy mi lehet a mai helyzet (merthogy a sima BTR-80-ban ugyanaz a fegyverzet van, a gépágyús változat az a BTR-80A), azt nem tudom.
Hát nekünk az oktatótiszt mesélte hogy a toronybam levő 14.5-ös(vagy rosszul emléxem?) géppityuval simán lebontják egymást a járművek. Egy kanász(tiszjelölt halgató) meg azzal a legendával ált elő hogy egyszervolt holnemvolt poénból rálőtt az egyik PSZH a másikra de jó messziről hogy még csak véletlenülse legyen baja és hát lett.Kilyugatta a páncélt de épphogy nem ütötték át a golyók. Nem tudom mennyi ebből az igaz,lehet hogy semennyi de ebből is látszik hogy mekkora respketkje vot ennek a fegyvernek.Semekkora.Karhatalmi feladatokra jó, azt slussz. Ja meg olcsó volt az üzemeltetése.Végülis az is egy szempont.Menjünk Trabantal háborúzni mert az milyen jó. Tesco gazdaságos páncélautó.:)
Papa70: Köszi a reakciót, hadd válaszoljak röviden:
Szerintem nem igazán arra használtuk, amire igazán jó lett volna (felderítő-járőrkocsi). Bár ma visszatekintve vitathatatlan, hogy ami az akkori Magyar Néphadsereget illeti, a PSZH szinte forradalmi változás volt a tehergépkocsikhoz képest. A világ a második világháború alatt ültette tehergépkocsira a gyalogágot. Mi az ötvenes évek elején. A világ az ötvenes évek közpén-végén látta el a gyalogságot páncélozott szállító harcjárművekkel. Mi a hetvenes évek elején-közepén. A következő generáció (a gyalogági harcjárművek) a hetvenes évek elején terjedtek el. Mi a nyolcvanas évek közepén rendszeresítettük őket. Folyamatosan több mint egy évtizedes lemaradásban voltunk, mert - hivatásom öregjeinek történetei alapján - a VSZ unszolása ellenére sem voltunk hajlandóak olyan eltúlzott költségekbe verni magunkat, mint pl. a SzU, meg mások.
Ha így nézzük, akkor talán a PSZH rendszeresítése és hosszú használata is hozzájárult ahhoz, hogy a béketábor többi országához képest nálunk lényegesen kevesebb és rövidebb sorbanállás volt a rendszerváltás előtt, és - relative - kisebb gazdasági és társadalmi sokkal úsztuk meg az egészet. Ki tudja.
A felújítási program valójában talán 1988-ban kezdődött. Szemérmesen és bonyolultan "emelt szintű műszaki felülvizsgálat"-nak nevezték, és Gyöngyösön a laktanyában egy külön javítószázad MN 1985/GY (na ebben tényleg nem vagyok biztos) foglalkozott vele, és csak ezzel. Gyakorlatilag a legrégebbi kocsikból álló zászlóaljakat szállítatták be (persze csak a kocsikat, hehe). Először egy csomót szétbontottak, mivel rengeteg páncélrepedéses (főképpen farpáncélrepedtek az ütközésektől, de haspáncélrepedtek is a felszakadt osztóművektől) jószág volt köztük, és azok már vízi üzemre (értsd átkelés stb.) alkalmatlanok voltak. Kiszedték belőlük a fődarabokat, lekapták a tornyot, és azokat külön felújították. Aztán a jobb páncélállapotú kocsikat újra összeszerelték a felújított alkatrészekből. Mi volt az új: motor-karosszériaszinten tul.képpen egy dolog, az addigi vezérlést (pl.vízsugárcsatorna zárófedele, az "elefántfül") elektropneumatikus vezérléssel váltották fel, ezzel megszűnt az a rengeteg levegővezeték a haspáncél központi csatornájában (ez egyébként az egyetlen szinte abszolut hibamentes rendszer volt a PSZH-ban, fogalmam sincs, miért kellett kicserélni). Aztán mindenűtt leváltották az R-113-ast R-123-al (ez jó dolog volt), és kicserélték a szeszélyes és koros KGKT 7,62mm-es géppuskákat PKT géppuskákra (ez ismét jó dolog volt.) Végül újrafestették az egészet. Tulajdonképpen az élettartam-meghosszabbítás volt a szándék, modernizálásnak még jóindulattal se lehetett nevezni. Inkább egy nagyobb volumenű, és viszonylag szervezett technikai kannibalizmus volt az egész, legalábbis szerintem. Nem ismerem a pontos adatokat, de kábé négy vagy öt zászlóaljnyi "új" D-944-est állítottak így elő, egy jó részük a célzászlóaljaktól rövid úton a BM Határőrség újonnan megalakított akciószázadaihoz került (emlékezzünk, ez volt az első délszláv válság időszaka, kapkodva kellett a Határőrséget felszerelni valami keményebbel, mint ami addig volt). Mivel az eredeti gyártókapacitás már régen nem volt meg, sok mindent rögtönözniük kellett az ottani szakembereknek. Aztán a rendszerváltás utáni átszervezések lassan elkoptatták a D-944-eseket. Utóljára 2002-ben láttam néhány konzervált példányt az egri laktanyában, de a mozgásképességükre nem tettem volna fel nagyobb összeget...
