Keresés

Hogy kitudódjon a valódi akaratod, az nem olyan egyszerű kérdés

És hogy kitudódjanak a számodra is az akaratod kérdései, az sem egyszerű kérdés

Amikor a halálba tartok, és véget ér a földi utam, még akkor is elém teszed ezeket a kérdéseket, de a halálomhoz ragaszkodásom miatt nem ismerek rá azokra, és sem nem a válaszom lényegére

Ugyan mindenki kap annyit az igazságból, hogy megérthessen, de nem mindenki tevékenykedik az igazságban, hogy meg is értsen

Mert mi is a megértés, hol kezdődik a megértés

Hogy elkezdem felismerni a lelkit, befogadva a lelkiismeretem közléseit

Ami pedig kegyelem, és a kegyelmet kieszközlő áldozat

Így valójában a megértésem akkor válik teljessé, amikor eljutok a felismerésre, hogy nem lehetek büszke a megértésemre

Hanem teljessé tehetem mégis magamat másokban, másokat megértésbe emelve, ami alapvetően nem közlés, hanem imádságban kieszközlés

Ha meg közlésből megértesz, az nem az alap, hanem már egy ráépítés

És valójában megelőzheted a közléseket, a bentre hallgatózásoddal, hogy már célt találhassanak nálad az igazság gondolatai

A valódi akaratod meg a nehézségekben lesz kitudva, számodra is az adja meg a kulcsot

Hogy kiemelkednek a gondolataid a vizek fölé, az abban történhet meg, hogy ellened állnak

Kinevetve és akár ki is gúnyolva

És most rajtad a sor, hogy kiemeld a rajtad gúnyolódót, ami megint imádság

És az megint csak egy kérdés, ér neked annyit az igazság, hogy áldozatot hozz érte, imádságban is

És együtt lesznek a kérdéseim, a válaszok, és az értetlenségeim a ragaszkodásomban

Ugyan szarvast követek, de mégis csak azt találom, a csiga is megelőz

Egészen addig, amíg nem csatlakozok a szarvashoz

Isten mindenben Minden

Egyáltalán nincs meg az a kérdés, hogy hol van, hanem csak az a kérdés van, adott a számomra, hogy hol vagyok

Ami kérdés meg nem a helyzetem, hanem a gondolatom

És még az Isten első gondolata sem a kérdés, hiszen az én vagyok, neked meg te vagy

Hogy száműzöm az Istent az életemből, azt azzal teszem, hogy kiűzöm a gondolataimból

Ami gondolat meg nem egy egyoldalú esemény, hiszen esemény, hanem egy kapcsolat, ami megérdemli, és megkapja a válaszait

Ha nem tudom az Istent, ugyanolyan szinten, mint ahogy az ujjam tapintással érzékel, az a gondolataim hiánya, és egysíkúsága

Egysíkú, hiszen egy oldalról szemlél, és nem jár körbe

Isten gondolatai adják azt a síkot, ami maga tér, hogy úgy értsek meg, amint van

Hogy Istennel, vagy Isten nélkül, amikor Istennel, akkor kitölti azt a teret, amit egyébként nélküle úgy érzékelek, mint a hiányomat, és nem tudom megfogalmazni a hiányom mibenlétét

Istennel kitöltött gondolataim elhozzák a valódi jelenlétét, ami nem egy lehetőség, és nagyon távol áll egy fikciótól, hiszen valódi

Isten győzedelmes Isten, hogy azt a korlátot tette maga elé, hogy csak az akaratomban adja a jelenlétét, az nem más, mint a gondolatom

És amikor elkezdek törődni a gondolataimmal, rájöhetek, az nem könnyű mesterség, mert a testem követelőző a gondolataimmal szemben

Így bár a legkisebb áldozatnak gondolom, az Istennel foglalkozó gondolataimat, valójában azok a legnagyobb áldozataim

Így az imádságomban maga az imádság nem nehézség, amint gondolnám, hanem a gondolatai

Isten jelen van, és ugyan valóban jelen vannak a gondolatai, de azon túl jelen van a valódi jelenlétével

És mivel az Isten Szeretet, amikor betölt a szeretetével, akkor adja meg a jelenlétének a felismerését

És abból már adódik a felismerés, amivel ki tudom eszközölni a szeretetét, az a szeretetem

És amint követeli a föld a gondolataimat, úgy magának követeli a szeretetemet, úgy ahogy a föld az önzőségével adja

Így amivel ki tudom abból szakítani magamat tőle az az önzetlenség, ami meg nem más, mint áldozat

Isten dicsősége bejárja a világot, hiszen befogad a vonzásában

A világ önzőségének a bukása az erőszakos követelése

Mert Isten kinyitotta száját, és kinyilvánítja az igazságot, és egymás mellé kerül a két gondolat

Mindenkinek a saját döntésébe helyezve a sorsát

Isten Mindenhatósága meg a pokol felett is úr, így a pokolnak csak a felett van hatalma, aki önmaga akarata szerint választja a poklot

Hogyan lehet az ártatlant a halálba kísérni?

Egészen könnyen, és még annál is könnyebben

Igazságát érzi, és ezért ítél

Maga fogja meg a saját kezét, miközben kedélyesen azt mondja magának, gyere menjünk a halálba

És akit elítél, igazságát érzi, és ezért maga is ítél

És ha megnézem az egyiket, azt mondják neki, igazad van

És ha megnézem a másikat, azt mondják neki, igazad van

És azzal együtt kísérik magukat az örök halálba, miközben a felbujtó ott kullog mögöttük

Ezt tesszük nap mint nap, sőt óráról órába, bezárva magunk, és mások előtt az ajtót, amire pedig az van írva, lépj be lelked tisztaságával, itt vár téged az örök és boldog élet

Miből áll össze az a tekintély, amit mások iránt érzel, és miből építkezik az a méltóság, ami fölénk emeli az Istent?

Nyilván arra gondolsz, hogy hatalomból, ami valóban a gondolataid felett igazak, amit valójában képtelen vagy megérteni a csekély információd szerint, a szegényes gondolataiddal

És nyilván ezt a gondolatot nem szereted

A hatalom mellett a másik építőköve a tekintélynek a gondolat

A szókincsed is korlátozott, így nem lehet mást tenni, minthogy a magyarázat is korlátozott a saját határaimmal

Ezért alkalmas az alkalmatlan a megértetésedre

Hogy meg tudjad érteni a gondolataid korlátait

Mint ahogy minden ami létezik, az szellemit hordoz, és minden ami ahhoz tartozik, és minden környezete az alá lett rendelve, hogy kiérlelődhessen a szellemi

Aminek a kezdete, a korlátainak a felismerése

Hogy beléphessen a korlátlan szeretetbe

Azaz amivel be tudunk lépni a megértésbe, az nem a gondolat, hanem a szeretet, hogy korlátlansága feloldja a gondolataink határait

Mikor korlátot szabsz Isten gondolatainak, azaz nem azon vagy, hogy megértsél, nem mást utasítasz el, mint a szereteted szeretetében növekedését

És ugyan hogyan érthetném meg, hogy a Király jön hozzám a Szavával, amíg nem fogadom be a gondolatát, amit az értelmem korlátaira szabott

És ugyan lehetősége a hatalom, de mégis úgy jön, hogy sem nem hatalommal, sem nem erővel, hanem azzal a gondolattal, ami elindítja a gondolataidat a szabadság felé

Hogy a gondolatában ismerjem fel, a Király jött elém, levéve pompás öltözékét, zsákvászon ruhában

Ami mégis arra késztet engem, hogy leboruljak a Király méltósága előtt

És amit hoz, az egyben körbevesz, és feloldoz engem, s téged

Hogy attól kezdve semmilyen földi hatalom, se tudjon az ártalmad, és fékeződ lenni

Hatalomban fölé kerülve a hatalmaskodónak, akit a képzetei lekötöznek a szűk gondolataiba

S a hatalmad képes feloldani az átkot, ami azon van, hogy a földbe szorítsa a gondolataidat, és a gondolatait

A Király lépett közénk a gondolataival, hogy kiszabadítson bennünket a halál szolgaságából

Nekünk adtad az Eucharisztiában a valódi Testedet, és a valódi Véredet

Remélve, hogy felismerjük, mit kapunk

Ha az angyalokban van egy kis irigység, az az, hogy ők nem vehetnek ebben a formában Téged

Tisztelet illet Téged ezért

És tisztelet illet Téged átváltoztatott Kenyér és Bor színében

Megilleti a Bárányt a térhajtás

És nem mondhatom, hogy egyedül hagyott minket, hiszen saját magával erősít meg minket ebben a száműzetésben

Száműzetésben a vakoknak, és a süketeknek

És nem mondhatom, hogy nincs eszközöm ahhoz, hogy ledöntsem a hegyeket, és a lenyúljak a lent maradtakért

Hiszen a Szentségimádásban nekünk adod a Lelkedet, leborulva Tested és a Véred előtt

Hogy helyére kerülhessen bennünk a gondolat, és a bizalom

Hogy a Sátán és minden serege, vereséget szenvedjen, Jézus Krisztusban, az Ő Testében, és Szent Vérében

Testében befogadva a gondolatot, és Vérében erőt merítve az Úthoz, ami ugyan úgy kezdődik, hogy keskeny, de oda torkollik, mint egy folyó deltája, amint beömlik a tengerbe

szeretetből adok neked szenvedést. Ne feledd, hogy a szenvedésből fakad a megszentelődés.

-------------------------

Ezt TAPASZTALJUK lásd életünk és a történelem de a teologia nem képes ezzel érdemben foglalkozni és inkább a sátánra meg a szabad akaratra tolja a bálhét !

Ugyan a világ gyermekei okosabbak, mint az ég gyermekei, de mégis csak az van, hogy semmi sem történik, ami már meg nem történt

És ugyan azt gondolják, a gondolataik láthatatlanok, de azok pont olyanok, mint a mederbe kényszerített sodrás

És ugyan azt gondolják, a gondolataik a távolságot kutatják, de pont addig látnak, mint amit a szemük elé emelt tenyerük enged

Távolságot kutatják, ami semmit sem tehet értük, de a közelséget nem kutatják

Aki meg tehetne értük, Attól elfordulnak

És ugyan mondhatod a messziről jött bármit mondhat, de amikor annak mondod, aki onnét jött ahonnan érkezel, értelmetlen a gondolatod

És hogy a völgykatlanban addig látok, amíg a katlan enged az természetes

De az is természetes, ha messzebb akarok nézni, akkor felmegyek egy kimagasló oromra

És nyilván, ha lent maradok a völgyben nem mondhatom el az oromra lépőnek, milyen a távolság

De az is igaz, egy darabig eltart, amíg lent belátok

Mikor a felemelkedő nem akar visszatérni a mélybe

Ami meg nem történhet másban, mint jó okban

Vannak pillanatok, amikor nem szeretjük, hogyha zavarnak minket

És a közeledéseknek általában van az egyik oldalról egy megkereső része, és a másik oldalon egy befogadó része, majd egy összhang része

Gondolj bele, mit tesz az Isten, és mit nem tesz

Hiszen be kell látnod, hogy lekötözi magát a Rendhez a céljáért

És ezért sok minden van, amit nem tesz, de amit megtehetsz

És amiben le tudod dönteni a hegyeket, és fel tudod emelni a völgyeket

És amennyi az alázatod, annyi a befogadásod, és amint egy az akaratod az akaratában, úgy lesz

Aki meg azon van, hogy mondja, de nem cselekszi, nem tesz sokkal többet ahhoz képest, mint aki nem beszél, és nem is cselekszik

És rá kell hogy döbbenjek, ha abban fogadom be az igazságot, aki befogadta, és nem magában az Igazságban, akkor nem lehetek magamra büszke

De végül is ebből jön a felismerés, hogy magában az Igazságban fogadjam be az igazságot

Mert ha sem így, sem úgy nem teszem, akkor nem hagyok más választást Neked, minthogy vigyél ki a pusztaságba

Nem mondhatod, hogy tehetetlen vagy, hiszen nem vagy egyedül

Hiszen teheted, hogy cselekszik benned, anélkül, hogy áthágná a Rend korlátait

És abban az első eszközöd a vonzás a tisztulásodban

Helyreállítva a kedélyvesztett világát

A személyes találkozásában

Azt mondják, még a vak tyúk is talál szemet

És az legjobban rám vonatkozik, amikor azért megyek Isten Szavához, hogy megmondjam, hogy hogyan gondolja

Hiszen kiléptem közömbösségemből, már lehet valamit velem kezdeni

Hogy eljussak odáig, hogy találjak egy megemészthető magot, hogy az akaratom kiindulhasson a megértésemből

Hogy a gondolatom kiemelkedhessen a mélységéből

És az már egészen bizonyos, ha egy folyó megduzzad, és már csak a gát tartja a medret, ha egy kis repedésen egy kicsit is megindul a víz, akkor már az áradat is helyet talál magának

Attól kezdve, hogy megengedem az Istennek, hogy megérinthesse a szívemet, már azon leszek, hogy át is öleljen

És nem az történik velem, hogy idegen helyre találok, hanem haza értem

Mivel a hasonló keresi a hasonlót, és nem hajlandó mástól befogadni, mint a hasonlótól, ezért amíg ebből ki nem lép, hogy szolgáljon, saját maga is homályos lesz maga előtt

A mennyben ott van a felismert igazság, hogy senki sem jó, egyedül az Isten

Amennyi a részesedésem, annyi a jóságom, azaz nem lehetek magamra büszke

A pokolban a hasonló zárta össze önmagát a hasonlóval, gondolata sem lesz más, mint önmaga, így el sem tudja képzelni a valóságot önmagáról

Ha gonoszságot akarsz elkövetni a másik ellen, akkor dicsérd agyba-főbe

Ha dicsérnek téged, menekülj el onnan, hiszen gonoszságot tesznek ellened

Hogyan lehet eljuttatni hozzád az igazságot, amikor az nem nálad van, hanem az Istennél?

Amikor menekülök az Isten elöl, hiszen menekülök, akkor hogy van az a gondolat nálam, hogy a hasonló keresi a hasonlót?

Amikor meg egyébként más helyzetekben etalont használsz, hogy össze tud illeszteni az összevalót

Menekülök, miközben azt gondolom, hogy vonzok, miközben az Igazság azon van, hogy megmutasson

Hogy felismerjem a taszításaimat, miközben dicséretet kapok, az a dicséret megakadályoz engem a felismerésre

Miközben magam is dicsérek, és ezzel másokat sem engedek be a felismerésre

És amint más a perspektíva a hegy tetején, mint lent a völgyben, nyilván a felismerésem is ott lesz, ahol találkozok a Jósággal

Ő pedig nem más, mint az Isten Fia, az Ő Lelkével

Hogy Benne találkozzak az Atyával

Hogy a Bölcsesség ment meg téged, az rendben van, mármint az elfogadható

De az, ha mondod a bölcsesség szavait, az még nem az életed, mint ahogy ha hallgatod azokat, az még nem az életed

Ha eljutnak hozzád a szavai, még van hozzá szükséged, és még azon kívül is a szükséged, hogy rálépj azokra

És ha azokat akarom mondani, az még nem jelenti azt, hogy azokat mondom

És ha mondom, azt még addig nem fogadod el, amíg a lépteim nem követik

Belülről jön a megismerés, a bölcsesség célja, hogy bevezessen a bentre

Ami meg nem csak az, hogy elkezdem figyelni a csendet, hanem az ugyanazt is jelenti, hogy elfordulok a zajtól

A zajtól, aminek magam is szószólója vagyok

Így már más az értelme is, mert hiszen a bentre hallgatózás attól kezdve akarat

Egyrészt elfordulás, másrészt felé fordulás

És hogy elfordulás nélkül tudom a felé fordulást, az nem lehetséges, hiszen senki sem szolgálhat egyszerre két urat

Mindenki gondolja valahogy, mint ahogy én is gondoltam valahogy

De mégis csak az van, Jézus Tanításai az igazság

És hogy hogyan gondoljam abból, azt is megvilágosítja

Ezért tanúságot teszek az Igaz élet Istenben művéről, ami nem hozzá tesz, hanem tisztába tesz, és felkészít az igazság órájára, hogy megtudjam, úgy van

Majd az utána következő időkre, hogy összekapcsolja az igazságot a szív gondolataival

És hogy ez megtörténhet, az abból ered, hogy az engesztelők befogadták az igazságot

És oda visz, hogy nem ez, vagy az lesz, hanem az történik veled, amit választasz, és megragadsz

Így a sorsod a kezedbe kerül, mint ahogy más sorsok is a kezedben vannak

Ezért értelmetlen másra mutogatnom, s mutogatnod, hanem csakis magam lehetek magamtól megcélzott

Mint ahogy rád lett helyezve a világ sorsa

És hogy ez felelősség, az egész földi élet felelősség, mint ahogy az élet felelősség

És jó, ha felismerem, hogy szégyellhetem magamat

A szégyenem felismerése az út az igazság megismeréséhez

Hogy hol van az igazság

Az igazság a szeretet

A szeretet megnyilvánulása az irgalom, az irgalom meg azért irgalom, mert nem mértékes

A világ nem érti, mert még nem értette meg a szeretet lényegét

Ami ott van az utolsókban, és az alkalmatlan időkben, és az alkalmatlan helyzetekben

Amit a kényelmemben, és feleslegemből adok, az nem azonos azzal, amit az ínségemben adok

Ugyan a Tanítások keltik fel a figyelmet, de mégis az irgalom az, aki maga megment

Aki képes hálát és jó érzést csöpögtetni a szívekbe

Aki képes megtörni a szívem magamtól felépített páncélját

Ha tanúságot teszel Jézusról, a megismerésben, akkor tapasztalatok okán meg kell említened a Sátánt és a követőit

Aki még kimosolyogja a létüknek lehetőségeit is, az nyilván Jézust sem ismerheti

Mert a Sátán magának tud be téged, amíg nem kelsz életre

Amíg nem kelted életre magadat

De attól a pillanattól kezdve, hogy elkezded keresni az igazságot, és elkezdesz mérlegelni, mérlegre téve eget és a földet, nagy haraggal keres meg téged a mélység serege

Első fegyvere abban a félelemkeltés

De neked is fegyvered van, és az az imádság, és Jézus Szent Neve

A Szeretetláng imádság megvakítja a Sátánt, Jézus Neve meg ledönti

És a győzelmed felette ne hitessen el téged, mert a második fegyvere a megtévesztés

Csak a kicsi tud vele szemben megállni, és állva maradni

És mindenkor úgy tekints rá, mint egy intelligenciára, aki eltévedt

Jézushoz tartozol

A szabadosság és a szabadság az kettő, ellentétes kettő

Szabadosságban keresed a szabadságot, miközben másokra kényszerítesz

De mivel ezért nem más, mint kényszer, ezért nem is lehet a viselője szabad

És ezért a viselője nem is élheti a bensőjében a békét, hiszen harcol

Erőszakban nincs szabadság, hanem csakis a vonzásban

Békében békébe vonzásban

Ami pedig nincs másban, hanem csakis az Istenben

Jézus azt jelenti, hogy Szabadító, hiszen kiment a halálból, ahova a szabadosság visz

Megváltó, hiszen megment a múlt bűneinek a súlyától

Hogy ehhez bűnbánatot kell tartanom, hiszen ki kell lépnem a szabadosságból a szabadságba

Ugyan mindent megteszek a szabadságom ellen, de mégis azon van, hogy levessem magamról a bűn szennyét, és tisztaságba öltöztessen téged

A képletben én lehetek a változó, ha eltaszítom magamtól a tisztátalant, és befogadom a Méltót

És erőszakot vehetek a szabadosságomon, hogy beléphessek a vonzásodba

Ugyan nem gondolom, de mégis úgy van, hogy szabadosságom taszít

És megtudhatom, hogy a szabadságom az vonz

Szabadságom döngeti a szabadosság várfalait, és képes ledönteni a hegyeket a vonzásában

Miközben maga Sion hegyén jár, befogadva Jézus békéjét, részesedve

Te jöttél el hozzám, miközben én nem kerestelek

És elkezdtem a saját zsíromban égni

Míg el nem égett bennem az, ami idegen

Majd eljöttél hozzám koldusnak öltözve, és megmutattad a lábadat, megmutattad a mai sebeit

Hogy felismerhessem az utamat

És azt gondolod, a koldus ruha az képletes, ó ennyire nem ismered az útjait

Előfordul, hogy valaki nem követi a szívének párválasztását az önös céljaiért

Szerencsétlenséget okozva magának

És amikor azon vagyok, hogy tudatosan távol tartsam magamat az Istentől, annak is hasonló az alapja

Hogy a szívem párválasztását nem követem, azt erősen befolyásolhatják a korábban szerzett szív sebeim, de Istenhez közeledésemben nincsenek, és nem is lehetnek ilyen sérüléseim

Mert inkább azt találom, hogy a hűtlenségemben is hűséges

Barátságtalanságomban is barátságos

És ha csak egy hajszálat is feláldozok érte, ő mindent odaad értem

És igazából meg sem értem, hogy mit kér tőlem, hiszen a vágya, a gondolataim Hozzá közelsége

Miközben mondhatom, minden gondolata én vagyok, és te vagy

Mikor azt a kérdést hallod, mit okoz a hiúság

Majd amikor azt hallod, nemcsak a lányoknál és asszonyoknál

Milyen gondolat ébred benned?

Megsértődsz, vagy ítélkezel?

A kérdés jogossága, hogy a hiúságból születik meg a gőg, a gőgöm pedig  már nem vizsgál, hanem kijelent a tévedéseiben

És amikor megsértődök, vagy ítélkezek azok is abban vannak, hogy nem vizsgálok

A tévedéseim meg abból erednek, hogy nem vizsgálok

Hogy a magam állította mérce szerint vizsgálok, az meg olyan, amiben hol van az etalon?

És ne legyen kétségem afelől, hogy egyrészt Isten Szava a méltó etalon

Másrészt a lelkiismeretembe helyezett felismertetésem

Vannak félresiklott gondolataim az igazságtól, amikor azt gondlom, hogy egyszerűen csak a kérés miatt kérjek

Hiszen annak nincsen semmi alapja

Amikor arra vár, hogy adjon

Hiszen azért kérjek, hogy adhasson

És rosszul gondolom a megismeréseimet is

Hiszen a megismerésem alapja, hogy szolgál engem, és eláraszt áldásaival

Azért öltött szőrcsuhát, hogy úgy kérjek, hogy adhasson

Ezért nyilván nem kérhetek az ellenségeim ellen

Hanem az ellenségeidért, és az ellenségeimért kérek

Így kérjél

Ebből fakad a hálám, és a megismerésem

Ezért minden dicsőítésem egy hálaének, ami abból táplálkozik, amit kaptam

Ha ínségbe kerültem, akkor miért is nem kérek, nyilván abból, aki vagyok

Kérésem meg abból fakad, aki nem vagyok

Ezért a testvéreimnek adott kéréseim is megismerések

És az erőszakaim rajtuk, az elszakadásom az igazságtól

És valóban erőszakot kell vennem magamon, hogy meghajoljak

Amikor más erőszak nem próbálkozik rajtam

Hanem a belátásom hajt meg engem

És hogy kérés nélkül ismerj meg, hát honnét veszed azt a gondolat?

Miközben arra várok, hogy meghajolj

Egyáltalán ne gondold, hogy nem szólított, és szólít meg az Isten

Hiszen személyesen neked mondja, forduljon mindegyikőtök vissza, és hagyjon fel a gonosz dolgaival!

Szolgálja az Istent és ne a Mammont, szolgálja az Istent, és ne az embert!

És legyél biztos, hogy gondol rád, amikor mondja

És teheted, hogy gondoljon rád, amikor gondolsz Rá, rád gondol

És rosszul gondolod, ha azt gondolod, ennek nincs értelme, hiszen éppen rád nézve magad teszed értékessé

Hiszen áldássá változtathatod a korholása szavait, és azzal megtöröd az átkot

És azzal megváltoztatod a világ sorsát, amikor a világ engedi, hogy sodródjon a halálba

Amikor maga lép a halálba

Gondolatodat hatalommá teheted a halállal szemben, hogy a halálnak ne lehessen rajta fogása

Kik jutnak a pokolba?

Nyilvánvalóan azok, akik kizárták magukból az alázatot, hogy egyedül maradhassanak a gondolataikkal

Az egyik részük ítélkezik, a másik részük irigykedik

És mivel a pokol nem hely, hanem állapot, ezért nem az lesz, hogy bezárnak engem oda, hanem bezárom magamat a gondolataimba

És mivel nem fogadok be a Világosságtól gondolatot, ezért érzéketlenné válok a bűnre

És egyáltalán nem érzékelem a fájdalmakat, amiket osztok, sőt öntök

Halálom olyan, hogy a lelkem örökké él a halálban

A halál ezért maga is gondolat, azaz a gondolat hiánya

Ugyan lehetne elém tenni az életből, de az engem megrögzítene a halálban

Így csak egy út marad a számomra, hogy felismerjem a gondolatom hiányát

De mivel nem ragadtam magamhoz az alázatot, ezért távol marad tőlem a felismerés

Ez történik velem, amikor kizárom magamtól a világosság gondolatait

És azt nem teheti meg más velem, mint önmagam

És senki sem emelhet ki engem onnan, csakis önmagam

És amikor a Kegyelem jön, az sem azért jön, hogy kiemeljen, hanem hogy megadja a felismerést, hogy kilépjek a gondolatnélküliségből

Azaz a Kegyelem gondolatokra és cselekvésre készet

És amikor már cselekszek, akkor már cselekedhet, hiszen már nem eshetek vissza a gondolatnélküliségbe, megragadva az alázatot

Dicsőség az Istennek!

Amikor Isten kiárasztja a Szavát a világra, az nem fog dolgavégezetlenül bolyongani, hanem megcselekszi, amire rendeltetett

Arra rendeltetett, hogy életbe vonja a világot

Az Istennek mindegy, melyik úton jutsz el Rómába

A Szavát adta, és az ígéretét adja

Mindazoknak, akik megcselekszik az akaratát

Jelenlétét adja mindazoknak, akik a jelenlétébe lépnek

Az pedig elsősorban gondolat, amelyik elkezdi keresni az igazságot

Ami pedig felébreszti a szellemünket, aki ott lakik a lelkünkben

És amikor felébred, akkor közöl, ami láthatatlan marad a világnak, annak a világnak, amelyiknek a célja önmaga

Isten kiárasztotta a Szavát a világra, hogy örök és boldog életed lehessen

És levette a gyeplőt a világról, hogy felismerhesse önmagát

A világ meg gyeplő nélkül nem tesz mást, mint önmagára gondol, és ezért megszenvedtet

Mért is ne ismernéd fel a világot abban, amivel nem bír

És mért is ne ismerd fel az Istent úgy, hogy megkeresed a csendben a szellemedet, aki el tudja neked hozni a békédet

És abban amit tapasztalsz, felébred benned a hála

Amíg a világ Isten Rendje szerint él, mindent megkap

Amikor kilép a Rendből, a cselekedetei követelőzővé válnak, akkor azt fogja megkapni, amit adott

Ez a Föld törvénye

Hogy ne pusztuljon el a világ az öntörvényűségében, ezért engesztelnek a rendek, és a világi engesztelők

Hogy felismerjem az igazságot, az kegyelem

Hiszen az értelem csak azt tudja felfogni, amit tapint, és azt, amihez kötődik az akarat

Amiben az a felismertető, amit adok

A szív felismer, és az értelem rácsodálkozik

Kiküzdésben van a felismerés a lemondásokban

Isten Szava elveti a magot, és Aki megőrli, az a Kegyelem

Akitől kapom a Tanítását, Ő is teszi azt bennem tisztába

És aszerint, amint cselekszem, ami igazából abból indul ki, ami gondolat, és akarat

Így a megértésem nemcsak az, hogy tedd azt bennem érthetővé, hanem cselekedd meg, és érthetővé válik

Amikor megcselekszed, érthetővé teszem a számodra

Minden látásunk tévedést hordoz, ezért a gondolataink, és a következtetéseink is tévedések

Hogy kitudódjanak a saját számunkra is a rejtett gondolataink

De mivel a látható világ takar, és a lekötözöttsége a halálba is takar

Ezért csak az hordozza az igazságot, aminek a lényege a szeretet

Ezért amikor befogadjuk a Szeretetet, azaz a Szeretet szeretetét, csak akkor látjuk meg, hogy mindenben a lényeg a szeretet

És amíg a gondolataink a halál útját követi, addig semmiben sem látunk meg mást, mint az elmúlást, amikor pedig a lényegben egy célja van, és az az élet

A tévedésünk a lényegét tekintve természetes, amit viszont az akaratunkkal fel tudunk oldani, meglátva az igazságot

Amikor megragadjuk a szeretetet, ami lényegét tekintve irgalom, és áldozat a másikért

És amikor azt kérem, hogy add meg, hogy lássak, akkor arra az a válaszod, cselekedd a tisztát, és látni fogsz

És valóban az teszi szememet látóvá

Megküzdve mindennel, ami én vagyok, hogy azt fogadhassam be, Aki feltárja a titkokat, hogy ne maradhassanak titok többé

Mi az imádság,a kényegét tekintve igazságba vezető gondolat

Így ahol az igazságot boncolgatják, az nem más, mint az imádság helye

Így valójában már az is imádság, amikor keresem a kiskapukat

Hiszen az is helyre teszi a gondolatot, amikor eltéved

Így amikor a forma találkozik a tartalommal, az tökéletes összhang

Ez nem imádkozós topik,

itt nem így kell viselkedni

   Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség
a jóakaratú embereknek.
Dicsőítünk téged, áldunk téged,
imádunk téged, magasztalunk téged,
hálát adunk néked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk! Mennyei Király!
Mindenható Atyaisten!
Urunk, Jézus Krisztus: egyszülött Fiú,
Urunk és Istenünk,
Isten báránya, az Atyának Fia!
Te elveszed a világ bűneit:
irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit:
hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz:
irgalmazz nekünk!
Mert egyedül te vagy a Szent,
te vagy az Úr,
te vagy az egyetlen Fölség:
Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt
az Atyaisten dicsőségében!
Amen.

Jézus mindenkit megkülönböztetés nélkül szeret, nem tudok olyanra gondolni, akit éppen nem úgy szeretne, mint engem, s téged

Ugyanakkor magunk meg személyválogatók vagyunk, jó ha egy kezünkön megtudjuk számolni azokat, akik a szívünknek tényleg kedves

És őket is úgy szeretjük, hogy benne van az is, hogy magunkért

Ha fájdalom, és betegség ér minket, akkor már mindent megteszünk, hogy elhárítsuk a bajt

Holott azok többnyire következmények

Valójában a szeretet az, ami elhárítja a bajt

Az életed egyik legfontosabb eleme, hogy Jézus Nevét beköltöztesd a szívedbe

És amikor szereteted lángra lobban iránta, és másokra kezdesz úgy tekinteni, mint magadra, akkor már megnyertél mindent, a Föld minden megfogható kincse semmi a kincshez képest, amit megnyertél

Mikor a rászoruló hozzád jön kérni, és adsz, sőt többet adsz, mint amint kért

És amikor a gazdag jön hozzád, de mégis abban kér, ami a valódi szüksége, ne kérj a segítségedért fizetséget

Ellenben ami a szája szüksége azt fizettesd meg vele

És amikor a világ bölcsei jönnek hozzád tanításokért, az a helyzet áll elő, hogy csak abban bíznak, amiért megfizetnek, ezért fizettesd meg velük a tanításokat, de másoktól ne kérj

A tanításokat meg előzze meg, hogy a segítséged fordítsa feléd a jóindulatukat, hogy képesek legyenek befogadni

És hogy a felismerésben meghajolok a Bölcsesség előtt, vagy eltölti a szívemet a hála, és felébred bennem az istenszeretet, az kettő, a valódi megismerésem az a szeretet a kölcsönösségben

És amikor adok, harmincszorosan, hatvanszorosan, és százszorosan fizetsz érte, mert az az akaratod

És így minden értelmében avval kezdek bővelkedni, hogy adok

És abban nyilván két különböző a gondolat, hogy azért adjak, hogy kapjak, vagy azért, hogy segítsek, és az eredményük is kettő

Az alkalmatlanságom felismerése meg segíti a gondolataimat, hogy megtisztulhassanak

A világ jólétre, kényelemre, mindenféle örömökre, és élvezetekre törekszik, és uralomvágyra

És amikor eléri ezeket, akkor avval szembesül, hogy nem elég

Aki meg megismeri az Isten szeretetét, az mindenek előtt, Isten szeretetébe törekszik

És az értéktelen értéktelenné válik a számára

Isten nem kényszerít senkit a szeretetébe, de mindenkit meghív a lakomájába

Ami kenyér és bor, a kenyér mint Isten Szava, és a bor mint a követése, ami arra készteti az Istent, hogy bevonjon minket a szeretetének az ölelésébe

Így kenyérrel kezdődik az élet, és borban épül

És amint a kenyér is olyan, mint egy építmény, úgy a bor is egy építmény

Először a gazda, a molnár, majd a pék egységében

Majd a szőlész és borász évekig tartó összedolgozásában, és törődésében