Négy- vagy ötéves koromban egy családi házban laktunk Los Angelesben, amit anyám szüleitől béreltünk. Amikor először láttam az árnyembert, a hálószobai sufniból jött ki, mégpedig az ajtón át. Férfi volt és teljesen háromdimenziós, de nem voltak arcvonásai - csak üres feketeség. Emlékszem, rettegtem és sikoltottam, amire beszaladtak a szüleim. Állítólag elég beszédes voltam már négyévesen, és el tudtam mondani nekik, mit láttam. Természetesen azt mondták, rossz álom volt, mivel ez éjjel történt.
A következő két évben ez elég gyakran előfordult, ráadásul éjjel és nappal is. Általában csak egy jött, de néha több is. Azonkívül, hogy borzalmasan féltem tűlük, nem emlékszem, hogy valaha is törődtek volna velem vagy akár felém fordultak volna. Csak átsétáltak a szobán, nagyon lassan. Emlékszem, azt kívántam, bárcsak gyorsabban mennének! Többnyire a sufniajtón vagy a falon át jöttek, aztán kimentek a falon. Nem a falon voltak, ahogy az árnyék. Úgy mozogtak a szobában, mint egy ember. Anyukám kérdezte, szerintem kik vagy mik ezek, mert mindig nagy csatába került, hogy ágyba dugjanak, vagy akár egyedül hagyjanak a szobámban. Azt mondtam, ezek a Lolók - Isten tudja, honnan szedtem ezt a nevet! Aztán elköltöztünk, és sose láttam őket többé.
Tavaly egy nap beszéltem erről a nagynénémnek (anyám testvérének), mert ő nem hallotta ezt a történetet, amikor kicsi voltam. Kiderült, hogy ő ugyanabban a szobában lakott, amikor kicsi volt, és ő is látta őket! Nem mondta el senkinek, de nála is a sufniból jöttek. Furcsa, de azt mondta, ő úgy gondolta akkor, Abraham Lincoln lakik a sufniban (nagykabátban és kalapban), de valójában csak egy árnyra emlékszik. Az ő szülei nem voltak ilyen megértőek, ezért nem beszélt róla, de azt mondja, azért nevezte Abraham Lincolnnak, hogy ne féljen tőle annyira.
Érdekes dolgokat írsz. Olvasgattam a másik fórumban írtakat is: ezek szerint foglalkoztál tudatos álmodással is. Amit átélsz, az véleményem szerintem az alvási paralízis (alvásparalízis, sleep paralysis) nevű jelenség, aminek része a elalvás vagy ébredés közbeni bénulás, a fojtogatás, mellkasra nehezedő nyomás érzése és az olyan megtévesztően tiszta és valósághű hallucinációk is, mint a fekete ember az ágyadon.
Igaz, hogy keveseknél fordul elő ehhez hasonlóan erőteljes formában, mint nálad. Nagyon sokan átélnek ehhez hasonlót, de legtöbben csak a pillanatnyi bénulást vagy ismeretlen eredetű félelmet éreznek és igyekeznek gyorsan el is felejteni. Az életkorod is stimmel (19 vagy, ha jól emlékszem?) - ebben az életkorban a legerősebbek az ilyen élmények, de néhány embert akár egész életében végigkísérhet. Mindenesetre az orvosok sem tudják még pontosan az eredetét, de ha elmész szakemberhez, bizonyára kapsz olyan szert, amitől mérséklődnek vagy elmúlnak ezek a hallucinációk. Vagy megpróbálhatod a saját kezedbe venni az irányítást - ismered a tudatos álmodást, gondolom, hogy tudod, miről beszéle. Vannak technikák, amelyekkel egy ilyen élményt át lehet vinni pl. egy tudatos álomba.
Úgy emlékszem, azt is olvastam, hogy a családban más is tapsztal nálatok ilyet férfiágon. Egy másik alvászavarról, a narkolepsziáról már kiderítették, hogy genetikusan kódolt. Az alvási paralízisről még csak gyanítják, de valószínűleg az is öröklődhet. Ez azért is valószínű, mert a narkolepszinának 4 fő tünete van, ezek körül az egyik az alvási paralízis és a hipnagóg hallucinációk.
Szóval én a helyedben nem mennék feltétlenül pszichiátriára, esetleg pszichológushoz, de az senkienk sem árt. Ha érted és próbáltad a tudatos álmodásban rejlő lehetőségeket, ugyanúgy hasznát veheted ezeknek az élményeknek is. Végső soron ez is álom, csak nem hagyományos körülmények között zajlik. Pusztán csak a félelmet kell legyőznöd, igaz, hogy ez nagyon nehéz. Bár nem feltétlenül.
Nem használok és nem is használtam semmiféle halucinogént se hasonlókat. Nem láttam más körülmények közt, csak az ébredés utáni időszakban. Nem fordult még elő, hogy más is látta volna.
Nem kell válaszolni, de azért nem mellékes: használtál korábban hallucinogéneket, és ha igen milyen rendszerességgel? Láttad az illető entitást nappal, világosban, totál éberen? Előfordult, hogy nem egyedül láttátok? Sok ilyen beszámoló is van.
Örülök, hogy nem sértődtél meg. Nem azt mondom, hogy elmebeteg vagy, de aki ilyesmiket tapasztal ott valószínűleg segítség kell. Én nem vagyok orvos, azt tudom, hogy bizonyos esetekben teljesen valóságosnak tűnnek a jelenségek, pont ezért nehéz meggyőzni a "beteget" arról, hogy nem valós az amit lát. Egyszer kérdeztem egy orvos ismerősömet arról, hogy honnan tudja, hogy nem igaz amit a páciens állít. ( ld. K-Pax, Egy csodálatos elme, stb. ) Azt mondta, hogy nagyon logikus rendszert képesek felépíteni és előadni ezek az emberek, de a reakcióik bizonyos szituációkban egyébként is inadekvátak, irracionálisak, nem odaillőek. Ezt lehet alaposabb vizsgálatokkal észlelni. Nyilván ezért tanulnak X ideig az orvosok.
Nem te vagy az első aki ezt mondja. A beutaló már megvan a pszichiátriára :D
"Csak annyit mondhatok, hogy részemről ez valóság."
Ezt természetesen úgy értettem hogy az élmény "valóságos" (pontosan olyan mint a valóság) Ettől persze lehet, hogy valami másal van dolgunk. Nem minden jelenség volt kimondottan "értelmes". Pl mit keresne a plafonon egy vicsorgó saláta? vagy miért jelenik meg a kezemben egy papírzsepi ami aztán eltűnik? voltak hasonlóan értelmetlen "halucinációim". Ezek miatt is nehéz helyesen megítélni a dolgot. Az emberi agy "csodákra" képes ezzel tisztában vagyok. De nehéz ilyenkor nem félni ezt meg kell értened.
omfg! Ezt csak most olvastam el, ez elég kemény. Vannak ilyen közeli találkozások is, majd idefordítom azokat is. 2 féle "encounter" van lényegében, az egyik az ilyen szem sarkából látott alakok, a másik ez a szemtől szembeni.
Több ezer beszámoló van. A "shadow people" kifejezést Art Bell, a Coast to Coast FM amerikai rádióadó műsorvezetője alkotta, aki egyszer előhozta ezt a témát műsorban, és onnantól több ezren telefonáltak be, hogy hasonló emlékeik vannak. Ez elég új jelenség, bár sok esetben összemosódik eltérítési vagy más spirituális élményekkel. De nagyon sok találkozás van, amikor teljesen józanul, több ember látta az alakokat.
A te élményeid - amikor cyrro fórumában írtál le - szintén hordozzák a hypnagogia-típusú jegyeket, azért is hívtalak ide, hogy többet tudjunk meg erről. A hypnagogia, tehát a hirtelen ébredés utáni hallicinációs transz valószínűleg egy pszichés állapot, legalábbis erre utal, hogy a már említett incubustól az ufókig rengeteg megjelenési formája, narrációja van, és mindig is volt. Érdekelne, hogy találkoztál-e ilyen jelenségekkel úgy, hogy nem álomból ébredtél, hanem teljesen ébren voltál.
Mások mindíg ezzel a magyarázattal jönnek. Azok akik nem élték át. Azok akik félnek az ilyen jelenségektől, vagy az olyanoktól mint én. Például a saját barátaim. Nem is mernek belegondolni, hogy ez igaz lehet. Azt mondják ne beszéljek nekik erről. Azt mondják nem akarják hallani. Nem tudom, hogy a halucinációk mennyire komplexek de ez tökéletesen valóságos. Többségüknél bénult állapotban vagyok, de a fekete lény eseteiben tudtam mozogni. Csak annyit mondhatok, hogy részemről ez valóság. Ami most nagyon de nagyon meglepett az az, hogy mások is ezzel a fekete alakkal találkoznak. Ez is arra utal, hogy több ez puszta halucinációnál. Érdekes módon a 2003-2004-es apokaliptikus, jövőlátó álmaimban is ezekkel a lényekkel találkoztam.
Nem tudok így elaludni... Inkább rögtön a lényegre térek. A Lény akit múltkor láttam egy kétméteres fekete teremtmény volt. Görögdinnye nagyságú pofáját kb 10 centis fogak tarkították. Én hason feküdtem, a fejemet bal oldalra fordítottam. Hörgést hallottam. Hangosan hörgött egyenesen a bal fülembe. Éreztem a nagy ronda pofáját, aztán meg is láttam. Jobb oldalról támaszkodott az ágyra és fölöttem hajolt át a bal oldalamra. Mozdulatlanná merevedtem a félelemtől, erre ő kis idő múlva lasan hátrálni kezdett. Bal kezemmel a villanykapcsolóhoz nyúltam, de ő észrevette és hirtelen odakapta a fejét. Fölémmászott és a két erős karjával oldalról szorította a testem, miközben hol vérfagyasztóan hörgött, hol éles hangon sziszegett. Halálosan rettegtem. Minden mozdulatomnál rámszorított és hallatta hangját. Aztán nem mozdultam. Gyengült a szorítás és azt hittem elmegy. Hátra is ment az ágy végébe, de nem ment el. A lábamnál éreztem, ahogy nehéz teste alatt megrogy az ágy. Felágaskodott kétlábra és a polcot szaglászta, vizsgálgatta. Én csak ámultam a hatalmas fekete test láttán. megkíséreltem felkapcsolni a villanyt, de ő észrevette és azonnal nekemrontott.szorítani kezdett és a képembe sziszegett. összerezzentem a félelemtől. Ott volt végig felettem és szorított és szorított. Aztán nagyon bepánikoltam és odakaptam a kislámpához. Felkapcsoltam és gyorsan a takaró alá kaptam a kezem. Ott remegtem az ágyon. A szorítás elmúlt, a lény eltűnt. Nyoma se maradt. Másnap éjjel ismét pontosan 1 óra alvás után ébredtem fel hirtelen. Ekkor a hátamra nehezedett a lény. Ismét ő volt az. Éreztem a "kezeit" a hátamon és éreztem ahogy rámnehezedik. Már az sem segített ha mozdulatlan maradtam. Próbálkoztam egy álomtrükkel (elhitetem magammal, hogy nem létezik, hogy csak álmodom és "parancsolom", hogy tűnjön el) hátha hatással van rá de nem tűnt el. Ekkor megragadta a takarómat és le akarta húzni rólam. Én elkaptam, mert nem akartam hogy levegye rólam, de ő volt az erősebb. Nem tudom miért de utána betakart. Aztán lebénultam, erre kiabálni kezdtem, ami nálam nem szokványos eljárás bénulásból való "ébresztéshez" de nagyon pánikoltam. Mikor a lény eltűnt, a kezem a takarót szorította mint azelőtt, hogy azt lehúzta volna rólam...
Ezt és az ezt megelőző eseteket alig egy hete mondtam el a szüleimnek, erre apám elmondta hogy őt már évek óta folytogatja éjszakánként egy sötét alak. Nagyapám is említett már hasonlót. Szoktam is hallani mikor apám küzd vele. Hallom a hangokat lentről és azt ahogy apám ordítani próbál. Már régen is féltem ettől de nem tudtam hogy ő közben miket él át odalenn. (mármint én a galérián alszok mikor anyáméknál vagyok) Abban a lakóépületben volt egy idősebb asszony akit szintén az őrületbe kergetek ezek a jelenségek. Csetnekiné-nek hívták... még most is emlékszem pedig kicsi voltam még. Ő is fura alakokat látot a lakásában, akik az életére törtek... minden reggel lejött hogy elmondja anyámnak. Látszott rajta hogy retteg...
Ezeknek a beszámolóknak a nagyrésze kísértetiesen egybevág azokkal amiket én átéltem. Főleg az a kétméteres fekete alak.
Nálam ez az egész azután jelentkezett hogy megkíséreltem álmomban öntudatra ébredni. 6 éve csinálom ezt, de a jelenség csak 2003 nyara óta van jelen. Még a jelenségek előtt volt egy álmom amiből egyszerűen minden ok nélkül hirtelen felébredtem. Az álom normális volt (már amennyire egy álom normális lehet) de hirtelen átcsapott "rémálomba" és már csak arra lettem figyelmes, hogy a galérián ülök, hideg verejték borít és lihegek. Rettegtem. Az álom utolsó mozanata az volt hogy egy főtéren állok, előttem egy szökökút, ami körül padok vannak. Hirtelen valami átvette az irányítást és már kívülről láttam mindent. felülröl láttam a szökőkutat amely kör alakú aljzatában csontvázak feküdtek szépen elrendezve. a kép közeledett egyre gyorsabban, az egyik ilyen tetem szemei vörösen izzotak, miközben ő egyre hangosabban nevetett. Erre a momentumra ébredtem fel. Mivel sötét volt és a dolog megrázott (bár igazából ez így elmesélve inkább röhelyesnek tűnhet) Nem mertem visszaaludni. Ekkor éreztem először azt a lehúzóerőt. Nem tudtam ébren maradni akárhogy is küzdöttem ellene. Hiába ültem, hiába próbáltam minden erőmmel ébrentartani magam, végül elaludtam. A következő pillanatban az álom végének megismétlődése után ismét ébren találtam magam. Aztán megint berántott az álom... És ez így ment egész éjjel, újra meg újra. Hiába kapcsoltam fel a villanyt, hiába tettem bármit is. Sokadik alkalomra az álom máshol folytatódott... Egy toronyban ahol egy nő (a királynő) késsel támadott rám. Én lelöktem a toronyból. Innentől megszűnt a rémálmom. Itt éltem át először azt hogy valami akaratom ellenére álomba taszít. Ugyanez az erő bénít meg mikor látom a lényeket. Ezekről még részletesen mesélek de már kicsit késő van... Vagy korán? :D Mindenesetre ha szerencsém van, már nem fogok velük találkozni a mai nap. általában éjfélkor történik. És Hajszál pontosan 1 óra alvás után, mikoris kidob az álom minden ok nélkül. Természetesen a lényekről is beszámolok majd, de ezt el akartam mesélni.
Ez az előző tipikus hypnagogia-élmény, kivéve hogy ébren is látja őket, és a férje is. De lesz ennél ijesztőbb is még.
Ha mindent tudnánk, akkor félnénk csak igazán.
Hargitai meg egy izé, kókler. Én nem szeretnék állást foglalni - kvantumalagút, kísértet, ufó -, én csak találtam ilyen beszámolókat. Elég sok van belőlük, ebben a formában viszonylag új jelenség. Annyi figyelmet (és szkepticizmust) érdemel, mint a többi paranormália.
From: Name withheld by request Subject: Fwd: shadow people To: shadowpeople@ghostmail.net
Tizenhat éves koromban egy éjjel épp aludni próbáltam, amikor halk, súrlódó zajt hallottam, mint amikor valaki lassan sepri a padlót. Körülnéztem, de nem láttam semmit, úgyhogy visszafeküdtem. A hang megszűnt és elaludtam, de arra riadtam fel, hogy valami van az arcomon. Nem kaptam levegőt. Ahogy kinyitottam a szemem, egy kétméteres, koromfekete alakot láttam az ágyam mellett, ami a mellkasomra nehezedett. Nem tudtam felkelni, nagyon erős volt. Elhomályosult a látásom, aztán minden elsötétült. Amikor magamhoz tértem, már eltűnt, de megint hallottam a hangot. Féltem megmozdulni, még levegőt venni is féltem. A hang elhalkult, ekkor összeszedtem a bátorságomat, és átszaladtam anyám szobájába. Ő azt mondta, csak rossz álom volt.
Később, huszonöt évesen vettem észre, hogy fekete, árnyékszerű emberi alakokat látok a szemem sarkából. Amikor odanéztem, eltűntek. Említettem anyámnak, és ő azt mondta, ő is látja őket. Azt is elmondta, hogy nem akart megijeszteni azon az éjszakán, amikor felriadtam, de vele is ugyanez történt, csak neki nem a mellkasát nyomta a sötét alak, hanem fojtogatta. És gyakran lát ilyen árnyékokat.
Most, hogy már harminc vagyok, folyton látom őket a házban és a ház körül, éjjel és nappal. Nem támadtak meg azóta, de itt vannak. Nemcsak látom őket, érzem is, amikor egy a közelemben van. Rossz, félelmetes érzés. A férjem is látja őket. Nem tudom, kik vagy mik ezek, mit akarnak és hogyan szabadulhatnék meg tőlük.
Meg azt sem tudhatjuk biztosan, hogy nem képesek átjönni ajtón,ablakon.Lásd ufonauták! Ki tudja, lehet ezek is a földönkívüliek egyik csoportja.
Ha tudnánk mindent,akkor nem lenne izgalmas az élet, nem félnénk.
De így hogy az ismeretlennel nézünk szembe, és a váratlan megnyilvánulásokkal elég védtelenek vagyunk.
Az is lehet , hogy csak ijesztgetnek minket,milyen fura kis teremtmények:-)
A redőnyön keresztül nézegethetnek, nem tilos,csak az a lényeg,hogy én ne lássam őket:-)
Még egy jó tanács:azért nem baj ,ha este egy kis villany,teamécses vagy gyertya ég a szobában valahol,azért hogy az ellenség megijedjen, vagy a rémület ne legyen olyan nagy. Ja , és nem szabad félni, mert abból még nem született jó soha. Tudom nehéz , de lehet , hogy ez valakinek tetszik majd. Reméljük mellénk áll a szerencse, a vendégek jellemét illetően.
Szegény kisfiú.Azért nem lehetett könnyű túl tennetek magatokat ezen. Csakhogy a cikkben a szobában való megjelenésekről van szó ,ergo nem akarok senkit megijeszteni, de ez van. A farmokon az ablakokon bámulnak befele, úgy mint nálatok,de biztos van ahol nem érik be ennyivel. Lehet csak a kíváncsiság hajtja őket. Azért szerintem mégis csak jobb,ha ilyen lény kerül az ember szobájába, mintha egy ufonauta.Mert az előbbi a beszámolók szerint eltűnik, az utóbbi meg sajnos nem tágít,amíg véghez nem viszi a feladatát:-(
(Erről jutott eszembe az egyik beszámoló,hogy egy nő párnát vágott hozzá,de mindhiába ).
Az Ufómagazin egyik tavalyi számában is szó van erről a témáról. Hargitai Károly, a cikk írója is pont ugyanezt élte át.170 centi,emberszabású,férfi,hirtelen eltűnés. Elképzelhető egy kvantumalagút kijárata az ilyen helyeken,ahonnan sok fura lény özönlik a bolygónkra.Amerikában is sokan találkoztak már az arcnélküli látogatókkal , főleg farmokon.
Az ismeretlen univerzum még sok meglepetést tartogat úgy érzem.
Fordítok ide néhány beszámolót egy honlapról (Official Shadow People Archive). Némelyik egészen érdekes, és ellentmond a hypnagogia-elméletnek. Persze nincs garancia, hogy igazak.
From: warwolf@ontis.com To: shadowpeople@ghostmail.org Subject: Shadow's In The Night Date: Thu, 4 Nov 1999 08:58:55 -0700
Amikor körülbelül 10 éves voltam, olyasmit láttam, amit egy gyerek sosem felejt el.
Egy éjjel az ágyamban aludtam, amikor minden ok nélkül felébredtem, és felülve körülnéztem. (Akkor még nem volt függöny az ablakomon.) Az ablakban egy fekete árnyékot vettem észre, ami engem bámult. Illetve nem volt arca, egyszerűen fekete volt. Annyira féltem, hogy nem tudtam megmozdulni. Arra sem voltam képes, hogy felkapcsoljam a villanyt, úgyhogy a takaróm alá bújtam. Össze voltam zavarodva, hiszen ki nézne be a második emeleti ablakomon?
Másnap elmondtam anyámnak. Azt hiszem, hitt nekem, és egy takarót tettünk az ablak elé. Ezután nem láttam többé az alakot.
De épp a következő éjjel anyámat is meglátogatta a fekete árnyék. Az ablakon át bámulta. Amikor felkapcsolta a lámpát, az alak eltűnt, úgyhogy anyám behúzta a függönyt, és annyiban hagyta. Ezután minden este figyelmeztetett, hogy húzzam be a függönyt.
Néhány évvel később az öcsémnek ugyanilyen élménye volt, sírva ébredt fel és sokáig nem akart egyedül aludni. Nyolc éves volt akkor.
Nem tudom, miért zaklatott minket ez a dolog, de azt tanácsolom mindenkinek, húzzák be a függönyt estére, hogy ne bámuljon be semmi az ablakon.
A Nat. Geo. egy műsorában japán alváskutatók ezzel magyarázták az Ufonauta észlelések azon részét, amikor az ember éjszaka arra ébred, hogy az ágya körül állnak a kis szürkék és nem tud megmozdulni.
Van ez a "fiziológiai jelenség", amit hypnagogiának neveznek. Állítólag ez felelős az effajta jelenségek egy részéért. Eszerint a páciens bénultan ébred, és közben különféle szörnyetegeket hallucinál, mint az incubus is. Én hajlamos vagyok a természettudományos magyarázatok elfogadására, ha léteznek egyáltalán, de ez esetben kissé olyan érzésem van, mintha muszájból találták volna ki ezt a szindrómát. Persze ettől még bőven lehet pszichológiai eredetű, csak az már majdnem az ezotéria egy fajtája. Cyrro fórumában Phoen-x elég ijesztő tapasztalatokról ír, az lényegében egybevág a shadow people-jelenségekkel.
A minap én is láttam egy árnyat elsuhanni: éppen az ágyamnál ültem, és felém jött egy (ahogy egy előző hozzászóló mondta) kb. patkány nagyságú árny, méghozzá a szőnyegen suhant; aztán el is tűnt. Mondjuk igaz, én már fehér gömböt is láttam rövid ideig éjszaka a levegőben.
Én olvastam a Seth könyveket, és ott Seth beszámol az árnyékjelenségekről, ott pszeudo-fizikai képmásoknak tulajdonítódik a jelenség. Ha érdekel valakit, ebben a könyvben megtalálja. A 7. fejezet elején van erről szó.
Nem, a szöszök a szemgolyón az másik eset. Itt humanoidok észleléséről van szó. Vsz inkább az inkubus/szellem/hálószobai ufó beszámolókhoz tartozó pszichés vagy másmilyen jelenség.
Ilyeneket én is szoktam látni amikor fáradt vagyok,vagy túlsok kávét ittam. De én simán eltudom hinni, hogy azért még lehetnek Árnyemberek is.Fax tuggya.Velem is történt már megmagyarázhatatlan eset.Szóval,csak találgathatunk.Szvsz.
"mi van akkor, ha neked bebizonyosodik, hogy vannak ilyenek. Miben valtozik meg az eleted? Maskepp elnel?"
Már bocs, de ez egy rém hülye kérdés. Illetve fel lehet tenni bárkinek, aki érdeklődik valami iránt. Hogy mit érdekli őt az űrkutatás vagy hogy hány szonettet írt Petrarca. Maga az érdeklődés változtatja meg az életet.
