"Miér' nem vagy te kőből, te drága, szép arcú Quasimodo. Őrizetlenül hagytad a tornyot, szép arcú Quasimodo. Simogatják a púpod, és azt hiszik, hogy szerencséjük lesz. Érted szól a harang, még jó, hogy nem hallod meg.
"Bármit akarok, és ez így a jó Pillantás elég, nem kell a szó Mert én úgy intézem a dolgokat hogy ha akarom mindegyik bologat Aztán lefarolok, de valami szélsebesen te meg itt maradsz babám szerelmesen.."
"Bármit akarok, és ez így a jó Pillantás elég, nem kell a szó Mert én úgy intézem a dolgokat hogy ha akarom mindegyik bologat Aztán lefarolok, de valami szélsebesen te meg itt maradsz babám szerelmesen.."
"Az angyalok azt üzenik neked, hogy nagyon fontos vagy az Istennek! Nemcsak magadnak, Neki is létfontosságú az, hogy vagy!"
Ez nem útravaló, hanem üzenet. Abban a tudatban élsz, hogy egy pici porszem vagy, homokszem a sivatagban, százbillió fűszál közül egy. Sokmilliárd ember közül valaki, akinek nem fontos az élete, csakis magának és annak a néhány embernek, aki szereti.
Mindegy, hogy létezel, vagy sem - legalábbis ezt gondolod. Abban a tévhitben élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi történik veled: teljesen lényegtelen.
Az angyal azt üzeni: nem így van! Hanem úgy, ahogy lelked mélyén érzed - pótolhatatlan vagy! Aki szeret, tudja ezt. Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el. Isten lelke van benned.
Az örökkévaló története az is, ha bármi történik veled. Drámád az Ő drámája, bajod az ő baja, fájdalmadban Ő is benned fáj. Lehetsz a fia vagy a lánya - és valóban végtelen sok gyermeke van -, de mindegyik fontos neki: a szívügye. Nem veszhetsz el!
Igen, főszereplő vagy a világ színpadán. Úgy, ahogy jó pillanatokban magadat látod. Ahogy az anyád, a szerelmed, a gyereked lát. Ahogy egy jó orvos tekint rád, akinek nem egy darab beteg hús vagy, nem egy lerobbant szerkezet, amelyet akár ki is lehet dobni - hanem egy Ember, akinek lelke van, s akinek felel az egyéni sorsáért.
Életed, mint a mesebeli legkisebb gyermeké: hosszú vándorút, próbatételek sorozata. Elengedtek szegényen, hogy visszatérj gazdagon. Várnak. Tudnak rólad, és szeretnek. Nemcsak önmagadnak élsz, de Neki is, és mindenkinek.
Ha ezt sejted, azt is megérzed talán, hogy a bajod, kudarcod, nehézséged és fájdalmad nem értelmetlen. Valamiért kaptad. Azért, hogy több legyél: gazdagabb, fényesebb, valódibb, szeretetre méltóbb. A szó igazi értelmében boldogabb. Hogy hazatalálj.
Ezt üzeni az Angyal.
Ahogy azt is üzeni, hogy ha nem hiszel neki, kérdezd meg azt az embert, aki szeret: ő is tudja, mennyire fontos vagy.
"Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér, és csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj. Ha százszor kérded őt és százszor nem felel, ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz! Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz, mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz. Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal, és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal..."
án azt mondják rólam: bolond az eszem, S bolondság az is, ha meg- vagy nem teszem, Mit a szívem diktál, vagy ha félre vonulok, És egy tér közepén térdemre borulok... Mert fáj csak a szívem, hogy...magában dobog, Hogy szunnyad a tüze, s nem az égig lobog!
Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod
1. Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom, Ha körülnézek, látom, nincs is rá okom. De van néhány dolog, amit elmondanék, Csak attól félek én, hogy félreértenéd.
2. Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod, Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok, S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.
R. Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked, Hogy mondjam el a bánatom? Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked, Hogy mondjam el, nem tudom.
3. S azt sem értem én, a gondjaid miért titkolod, Attól félsz talán, mindig rosszra gondolok? Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék, De vallatni sem merlek, még félreértenéd.
4. És úgy érzem már néha, hogy nincsen szükséged rám, Mindent jobban tudsz, és én csak jártatom a szám, És ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed, Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.
Egy csiptnyi ész, meg egy csipetnyi kis varázslat.
Művészetem, a nagy siker, csak így könnyű a műfaj. Nem izgat más, egy táblás ház, s a publikum míg ránk nem un. Na jó, ez a tudás nincs túl nagy becsben, annál ki nagy-nagy művész. De higyjék csak el, nem könnyű ez sem. Hisz kassza siker, mindig kell! Egy csipetnyi ész meg egy csipetnyi szív, egy kevés varázs egy kis játék. Pár vaskosabb vicc, pár jópofa hecc, egy disznó meg egy hős. Ha örvend a fül, és ha örvend a szem, egy kis vaskos botrány se hátrány. A ruhák, a díszlet s a fény kell igen. Meg egy hős aki még nem nős. Mint én! Kell egy férfi és egy nő meg csodás ötletek. Mert az élet úgy amint van, nem kell senkinek. A nézők erre gyűlnek, csak pisszenetlen ülnek. Egy jel és mehet a függöny fel! Egy csipetnyi ész meg egy csipetnyi szív, egy kevés varázs egy kis játék. Egy szentivánéj, egy kis harc, egy kis kéj. A nép csak cirkuszt kér. Egy véres viszály és egy zsémbes király. Egy jóslat, egy komor kísértet. Végy egy csipetnyi borsot , egy kevés sót. A nép csak cirkuszt kér, pénzért. És csak azt mondjuk el, amit mindenki sejt, hogy földünk nem más mint egy furcsa színház. S azt, hogy itt minden férfi és nő színész. S a taps annak jár csak, ki nagy-nagy cirkuszt csap mindig! Mert kell egy csipetnyi ész meg egy csipetnyi szív, egy kevés kis merész varázslat. Ha örvend a fül, és ha örvend a szem. A ruhák, a díszlet s a fény kell igen. Pár kórista lány, pár pofás színész. Egy csipetnyi szív no meg ész és kész! Kurz und gut! Jegybevétel semmi más, nem vitás. Meg egy irdatlan jó komédiás, mint ÉN
