Sziasztok,
Segítség kellene, ismerős részt vett ezen az angyaltanfolyamnak csúfolt sátánista szeánszon és kicsit sokan vagyunk azóta a lakásban, higyjétek el nem angyalokkal, aki tud segíteni dobjon mailt, vicces arcok kíméljenek,hitetlenek, kíváncsiak szintén. Aki tervezi hogy elmegy egy ilyenre az nagyon vigyázzon, a tűzzel játszik!!!!
Itt nem csak dumálgatunk, komoly szakértői munka folyik. A VF összes kuruzslója, dokija, agyturkásza, apostola itt hessegeti a szellemeket, démonakat vagy azok illúzióit. :o))
Persze, erre is vonatkozik a szabadság. De miért rettegjünk és szenvedjünk a félelemtől, ha nem muszáj? Az is csak egy érzelem, jön, aztán megy. Tőlünk is függ, hogy meddig vendégeskedik. Félelem nélkül meghalnánk, hiszen ősi érzés ez a fennmaradáshoz, ami veszélyes, attól félünk, és elkerüljük. De ha azonosulunk a félelemmel, az tényleg állattá tesz bennünket, és a ekkor mondja Jézus, hogy "nem tudják, mit cselekszenek", mert a félelem tette rajtunk keresztül.
Meggyőződésem, hogy abban az időintervallumban, ami azzal kezdődik, hogy becsenget a postás, addig a pontig, hogy Cintike előmászik az ágyneműtartóból, ő úgy érzi, hogy ő a félelem maga, azaz uralkodik rajta a félelem, azaz betölti az agyát és a lelkét,
pedig ő csak egy oktalan állat.
Mi emberek miért ne veszíthetnénk el a fejünket teljes nyugalommal, hogy úgy mondjam, főleg, ha szívecskék lebegnek itt-ott otthonunkban? Mondhatni: szabadok vagyunk félni is.
Háááát, namost vegyük a félelmet. Van egy macskánk, abban olyan erősen él a félelem illúziója, hogy ha becsenget a postás, fejest ugrik az ágyneműtartóba, pedig csak egy oktalan állat.
Ha a saját szememmel látnék szívecskéket, először én is fejest ugranék, aztán elmennék pszichiátriai kivizsgálásra.
Anekdota: van egy keresztény pszichiáter. Megtérése előtt járt hozzá egy hölgy azzal, hogy zaklatják az ufók. Elvégzett vele mindenféle tudományos tesztet, amit ilyenkor szokás, és nem talált nála semmi egyéb zavart, mint hogy ezt tényleg ufók látogatják.
Ha ez a jelenség nem tud rá-rájuk hatni, akkor létezése illúzió. Önmagában a félelmet nem ők okozzák, azt te okozod önmagadnak. Ha félsz a mélységtől, vagy a kígyótól, az érzést nem ők okozzák, hanem az elméd reagál az ismeretei vagy éppen a nem ismeretei alapján. Ha van némi józanság a félelem mellett, és uralkodsz magadon, akkor hamar kiderül, hogy valóságosan létezik-e vagy csak illúzió.
Igen, köszönöm, Keresztest akartam írni, a Keresztelő kicsit korábban élt. Még meg is néztem a google-ban, nehogy hülyeséget írjak, de végül sikerült :-)
A démonok az elménk teremtményei, félelmeinkből táplálkoznak. Figyelmünk tartja őket életben. Ajánlom e pár sort, kérlek ha próbálod ne "recitáld ". Tedd magadévá! Vagy az tegye magáévá aki érintett.
"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál,mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van utánafordítom belső tekintetemet,Követem az útját.Amikor a félelem elment,nem maradt semmi,csak én magam."
Ez eggy félelem elleni litánia.
Üdvözlettel:ferenc
U.i: mielőtt bárki nekem jönne , ez a litánia egy könyből való,ezért van idézöjelben.
"És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által." (Mt. 17:18-21)
"... Isten vagyok én, a te Istened... hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged..." (Zsolt. 50:7,15)
Aki sodródik, azt a múltja és nem létező jövője veti egyik partról a másikra. Nem bízik abban, hogy valaha is véget ér az ár. Számára minden állomás csak egy lépcső a véghez, amiben úgy érzi, el is veszhet.
Az utazó a jelenben van, mindig ott, ahol éppen partot ért. Nem bántja a múltja és nem érdekli a jövő csillogása. Bízik és szereti a tengert, ami hajtja. Tudja, hogy egyszer úgyis hazatér.
