A QED-ben a foton pontszerű, hozzárendelhető egy komplex hullám. Ennek a pontnak egy vonal a világvonala. Ezen a fázis folyamatosan változik. Elemi matek. Ezzel számoltam ki az MM kisérletet, A számításban nincs hiba.
Én inkább maradok a könyveknél, szerintem ott az igazság nem a fórumokon. Akik ezeket írták, azok jobban értettek a fizikához.
A részecskék terjedését vákumban pont olyan matematikával kell leírni, mintha atomi rácsban terjedne. Véletlen? Vannak egyáltalán véletlenek?
Az éter létezik és pont olyan, mint amilyennek elképzelték a kezdetekkor. Majd meglátod.
Ha megkértél volna, megmutattam volna, hogy néz ki az MM kisérlet fázisokkal. De hát te jobban tudod.
A kedvedért elővettem a kvantummechanika könyvemet, és felrajzoltam egy elektron komplex hullámfüggvényének a valós részét egy téridő grafikonon. A fázis változása az idő függvényében jól látszik. A fotonhoz is hozzá lehet rendelni egy ilyen komplex hullám fázisát . Bár az egyenlet némiképp változik, a hullámfüggvény fázisa ott is változni fog az idő függvényében.
Pedig pint ötlete sem rossz fizikai szempontból, mert egy ilyen mintázatú pólón jól lehet tanulmányozni a specrel kontrakcióját, csak megfelelő analógiát kell találni a vonatkoztató rendszer sebessége és a mosóvíz hőmérséklete között.
A számláló jelekhez: óránként küldeni értelmetlen és hirtelen nem is tudom hogyan gyűjthetjük össze ügyesen a találkozást jelző jeleket, hátha valaki kitalálja... enélkül viszont nem ér semmit a kísérlet.
Még egy próba: az oda és vissza haladó fényt nem lehetne összeinterferáltatni? Akkor mégis kijönne, hogy a 100:100 másképp interferál, mint a 180:20. Nem tudom elhinni, hogy nincs valami jó "trükk" amivel ezt kézzelfoghatóvá lehessen tenni.
Engem továbbra is zavar ez az egész "aszimmetria".
Tehát az álló megfigyelő kibocsájtja egyesével a fotonokat, 1 sec időközönként a tükör felé. Egy idő után épp odaútban is 100 foton van, visszaútban is. A mozgó megfigyelő (v=0,8c) meg azt látja egy idő után, hogy odaútban 180 foton van, visszaútban 20.
Most legyen az egész befutott útszakasz egy nagy műszer, ami nézi, hogy épp szembetalálkozott-e két foton (mondjuk megfelelően megválasztott dt és ds -en belül érzékel oda- és visszafele haladó fotont). Ha találkozást érzékel, akkor az érzékelés helyéről kiküld egy jelet (merőlegesen az útszakaszra, hogy senkit ne zavarjon ezzel).
Ekkor ugyebár az álló megfigyelő szerint maximum 100 jel születik "egyidőben" (kis időintervallumban), a mozgó szerint maximum 20. Még azt is mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi különös, az egyidejűség is relatív... de azért ha az oladalra érkező jeleket összegyűjtjük és összeszámoljuk, majd kiiratjuk egy számlálóra, akkor mégiscsak valaki 20-at, más meg 100-at fog látni. Ha pedig zavaró lenne hogy a számláló jelek is maximum c-vel haladhatnak és az "egyidőben 20 jel" nehezen értelmezhető, hát ne másodpercenként, hanem óránként küldjünk egy fotont, arányosan hosszabb útra. Szóval nekem továbbra is úgy tűnik, hogy ebből az aszimmetriából "párhuzamos univerzumok" születhetnek.
Kicsit más: az is problémás számomra, hogy a (relativisztikus) doppler következtében az egyik megfigyelő szerint alacsonyabb hullámhosszú fény, azaz több energia éri a tükröt. Igaz ez egyáltalán?
A fény mindkét IRben egyetlen pillanatban indul és egy másikban érkezik. A két esemény közt a világvonalon ugyan annyi hullámnak kell lenni a megfigyelőtől függetlenül. Ezt igazán könnyű belátni.
Ezt nem értem.
Egy világvonal egy fázis, nincsenek rajta hullámok.
Különböző fázisok különböző párhizamos világvonalak.
De, ha a fény egyik irányban c+v sebességgel halad, a másikban c-v-vel. Egyszerű.
Ezt sem értem. A tükörhöz képest a fény oda-vissza c-vel halad.
Beképzelem magam a tükör helyébe.
Jön egy csúcs, visszaküldök egy csúcsot, aztán a követező.
Ennek periódusideje a tükör rendszerében T.
Egy másik rendszerben T'. Mindkét irányban.
Nem tudom elképzelni, hogy akármelyik rendszerben a tükör több hullámhegyet küld vissza, mint amennyit kapott.
Nem mindegy hol áll a megfigyelő: az álló tükör mellett, vagy a mozgó fényforráson.
Ha az álló tükör mellett áll a megfigyelő, akkor a tükör reflexiós szögeit ez a megfigyelő a klasszikus fizika szerint látja:a beesési szög azonos a visszaverődési szöggel. Az álló megfigyelő számára közömbös, hogy v sebességgel közeledik a fényforrás, neki csak az a fontos, hogy a tükörre eső jel frekvenciája milyen értékű. Ha gyorsabban jön a fényforrás a tükör felé, akkor a frekvencia növekszik, de egyébként állandó v sebességű fényforrásnál állandó frekvenciát tapasztal. A tükörről visszaverődő fénysugár freklvenciája is azonos a tükörre beeső frekvenciával. A keverőben interferenciát tapasztal.
Ha a megfigyelő a mozgó sugárforráson ül, mindent másképp lát, kivéve egyet: az interferencia a keverőben megmarad. Azonban nem látja derékszögben a tükörről távozó fénysugarat, hanem 90 foknál kisebb szögben távozik a fénysugár. A mozgó megfigyelőnek ezt a látványát nevezik aberrációnak. (Egyébként ugyanaz az aberráció van akkor is, ha a fényforrás áll, és a tükör mozog). A beeső frekvencia és a visszaverődő frekvencia között is eltérés lesz a mozgó megfigyelő számára. Az interferencia azért marad meg, mert az aberráció képleteiben a frekvenciát sebességtől függő állandókkal kell beszorozni. Erre a következtetésre jutottam, amikor bele néztem Novobátzky:Relativitáselmélet c. könyvébe. 1m ismeri ezt a számítást, kiváncsi lennék a véleményére.
A stabil atommagokban valóban nem bomlanak el, azok azért nem radioaktívak. De a neutronok száma atommagokban sem lehet végtelenül sok, pontosan azért, mert "kicsöpögnek" belőlük az elektronok.....
Nagyjából értem mit mondtál, és most leírom, hogy miben látom jónak az írásodat, és miben nem látom jónak.
A sugárzás helyén ne tükör legyen, hanem fényforrás. Ez a fényforrás ugyanolyan frekvenciájú jelet bocsát ki, mint a hozzá közeledő fényforrás, ha ezt a frekvenciát a mozgón mérjük. A berendezés most csak az álló fényforrás sugárzását veszi, és interferenciát mutat. Most vegyük ki az álló fényforrást, és tegyük vissza a tükröt. Azt állítod ugye, hogy a tükrös változatban is interferencia van, csak a relativisztikus Doppler miatt eltolódott a frekvencia. Ez eddig majdnem igaz.
Nem vetted figyelembe az aberrációt, mert ha figyelembe vesszük ezt is, akkor nem lehet derékszögben elhelyezni a berendezést, mert az aberráció miatt a derékszögtől eltérő a reflexió szöge. A derékszögtől eltérő szögből más is következik, pl nemcsak a reflexiós szögek térnek el egymástól, hanem más lesz a beesési és a visszaverődési frekvencia is.
A fentiekkel azt akarom mondani, hogy a vázolt berendezésen nemcsak a relativisztikus Dopplert kell figyelembe venni, hanem a fényforrás mozgásából származó aberrációt is. Vagyis sehogy sem jön ki az általad feltételezett azonos frekvencia.
"Ezt igazán egy ábrából lehet megérteni. http://marvell.index.hu/imgfrm/2/1/7/2/BIG_0004782172.png Ha két tükör közt fénysugarat küldünk át a mozgási irányban, akkor a világoskék vonalat kapom. Látszanak a fázisok is."
Mi az, hogy látszanak a fázisok is??? A téridő diagramon a fény vonala értelemszerűen végig egyetlen fázisszög. _Nem_ változik a fény fázisa a vonalon. )ha ez nem nyilvánvaló, gondolj arra hogy mondjuk egy hullámhegy útját rögzíti az a vonal...)
"Mindent minden szerint összekeversz, mert úgy nem érted az egészet ahogy van"
Persze, persze...
"Csakhogy itt nem indulásról és érkezésről volt szó, hanem arról hogy egy adott szakaszon mennyi hullám van. Az "adott szakasz" mit is jelent? Pl. leraknak a fényút mellé egy méterrudat, és kinevezik "az adott szakasz"-nak. "
Nem tudom miről beszélsz. Olvasd el, mit írtam a (387)ben.
"Tehát röviden, a relativisztikus Doppler oka az, hogy a mozgó rendszer más időintervallumot nevez 1 másodpercnek. Nyivánvalóan, ha felrajzolom a hullámot egy téridő diagramon, a hullámok fixen ott lesznek a téridőben. Ezen nem változtat az sem, hogy egy mozgó rendszerből vizsgálom. Annyi történik, hogy a mozgó egy hosszabb részt vesz 1 másodpercnek a fény világvonalából, ami miatt szerinte a frekvenciája ennek a fénynek sokkal nagyobb. De nyilván ettől a fény nem változott meg, nem kell újrarajzolnom a világvonalát sem az ottani fázisait. "
"világvonalát". Én nem beszéltem szakaszról. Szóval amit írtam, az igaz. Ez van.
Méterrúd mellett hossza irányában halad a fénysugár, a rúd rendszerében f frekvenciával.
A rúd hossza v sebességű (a rúdhoz képest, a rúd hossza irányában mozogva) megfigyelő számára sqrt (1-v^2/c^2), és mindegy az A végétől a B felé vagy fordítva megy.
A fény frekvenciája a v sebességű megfigyelő számára vagy f*sqrt((c-v)/(c+v)) aszerint hogy szembe vagy egyfelé halad a fénnyel. (relativisztikus doppler képlet) A fény sebessége mindkét esetben c, a hullámhossz c/( f*sqrt((c+v)/(c-v))) vagy c/( f*sqrt((c-v)/(c+v))) Ebből a rúd mellé a= (sqrt (1-v^2/c^2)) / ( c/( f*sqrt((c+v)/(c-v))) vagy b= (sqrt (1-v^2/c^2)) / (c/( f*sqrt((c-v)/(c+v))) darab hullám fér.
Ha a rúd mentén odafelé is, visszafelé is halad egy f frekvenciájú fénysugár, akkor a v sebességű megfigyelő egyik fénysugár hullámaiból a, másikból b darabot számol a rúd mellett.
Egymástól is különböznek, meg a rúdhoz képest álló megfigyelő szerinti 1 / (c/f) darabtól is.
Ebből persze nem fogod megérteni miért pont ilyen a relativisztikus doppler képlete, de arra esetleg jó, hogy kicsit lejjebb vedd az arcodat és eltűnődj egy pillanatra hogy esetleg nem feltétlenül beszél hülyeséget az aki nem pont úgy téved mint te... Ez kell ahhoz, hogy meghallgasd egyáltalán amit mondanak neked, az pedig az első lépés a megértéshez... :-)
"Az egyidejűség relatív. De ez itt most nem hinném, hogy számít. A fény mindkét IRben egyetlen pillanatban indul és egy másikban érkezik"
Mindent minden szerint összekeversz, mert úgy nem érted az egészet ahogy van... :-)
Ha felveszed eseménynek a fény indulását egy adott pontból, meg az érkezését egy másikba, akkor valóban igaz az, hogy bármely megfigyelő szerint ugyanannyit hullámzott a fény amíg átért. (Más kérdés, hogy különbözőnek látják a két pont térbeli és időbeli távolságát.)
Csakhogy itt nem indulásról és érkezésről volt szó, hanem arról hogy egy adott szakaszon mennyi hullám van. Az "adott szakasz" mit is jelent? Pl. leraknak a fényút mellé egy méterrudat, és kinevezik "az adott szakasz"-nak. Na most, különböző megfigyelők megnézik, hány hullámhegy van a méterrúd mellett. Ahány, annyifélét számol. Amelyik szembe megy a fénnyel az többet, amelyik egyfelé, az meg kevesebbet.
A számolásotok teljesen rossz, mert nem értitek amit csináltok, csak írjátok a képleteket egymás alá. Gondoltok valami téveset, és azt a téveset biztos jól számoljátok, de nem írjátok oda, hogy miért pont azt és úgy írtátok fel, ahogy. Ebből csak azt látom hogy nem az adott dolgot írja le, a belőle levont következtetés meg rossz. Ha leírnád rendesen, hogy miért épp ezt írtad oda, akkor meg tudnám pontosan mondani, mit gondolsz rosszul. Anélkül csak azt, hogy nem jó.
" fény mindkét IRben egyetlen pillanatban indul és egy másikban érkezik. A két esemény közt a világvonalon ugyan annyi hullámnak kell lenni a megfigyelőtől függetlenül"
A frekvenciákra akkor igaz, ha nincs newtoni Doppler. Newtoni Doppler nincs a mozgásra merőleges frekvenciákon. A példában ez teljesülni látszik, mert a mozgó sugárforrás fénye derékszögben megtörik a tükrön. Ha a tükörről derékszögben távozik a visszavert fény, akkor a frekvenciák azonosak. De vajon valóban derékszögben törik a fény? Aberráció!!!
Az egyidejűség relatív. De ez itt most nem hinném, hogy számít. A fény mindkét IRben egyetlen pillanatban indul és egy másikban érkezik. A két esemény közt a világvonalon ugyan annyi hullámnak kell lenni a megfigyelőtől függetlenül. Ezt igazán könnyű belátni.
"amit Te is és dijóda is gondolt, " Én nem csak gondolom, ki is számoltam.
"Előfordulhat, hogy adott idő alatt kevesebb hullámot ver vissza a tükör, mint amennyi bejött? Szerintem nem." De, ha a fény egyik irányban c+v sebességgel halad, a másikban c-v-vel. Egyszerű.
