Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogyan hatott rám. Biztosan az a cinizmus is hat ahogyan ezekről a vallási dolgokról ír, ezerszer elmondják, hogy nincsen Isten vagy-és a régi cuccialista fordítások is felerősíthetik ezt a mondanivalót. Nem tudom eredetiben olvasva is ilyen lenne?
Bár majd mindegyik regényében szerepel valamilyen csodatévő remete: - Zarándokoljunk el Zaporozsec sztarechoz, majd ő megmondja a tutit! - El is indul a menet és tényleg kapnak valamilyen, akár csodálatos szellemi útmutatót is, ami szerintem azoknak az ősi igazságoknak a megfelelői amelyek az evangéliumokban vagy a vallásos-transzcendens tapasztalatban igenis meglévőek. Mégis annak nem hiszek, amikor a csodaremete mondja ki ezeket, de annak ahogyan Dosztojevszkij a regényeiben értelmezi az evangéliumokat és ezeket az igazságokat annak tudok hinni. Csodálatos ahogyan ő ír az evangéliumokról ahogyan felhasználja a műveiben idézetként, példázatonként, a történet kereteként, egyértelműen felülhaladja (szerintem) az akkori vallásoskodó, hivatásos egyház képviselőinek és a vakon és bután hívő, az egyház által megvezetett tömegek hitét, Istenszeretetét.
Legalábbis az akkori orosz ortodox egyházat tisztaságban, igazságra való törekvésben egyáltalán nem nehéz felülhaladni, ma sem túl nehéz az ilyen inkább embereknek és a hatalomnak megfelelő, néha korrupt szervezeteket kritizálni és minősíteni és az olvasókat szembesíteni azzal, hogy ezek messze vannak az eredeti evangéliumi tanítások tisztaságától. Ezzel szemben fogalmazza meg D. azt miről is szól(na) az igazi evangélium. Tulajdonképpen nem is olyan nehéz az akkori orosz vallási és társadalmi helyzettel szemben egy igazságosabb, szolidárisabb..stb világ képét akár az evangéliumi tanítások felhasználásával felvázolni. Így hitetlenül is hinni ebben. Egyrészt ez volt nekem egyféle járható útnak a bemutatása.
Nem kell elvetni az evangéliumi ősigazságokat, hitetlenül is lehet hinni ezekben. És nem kell állandóan gyötrődnöm amiatt, hogy megtagadom azzal az Istent, hogy nem hiszek a létezésében. Olyan Isten létezésében nem, aki az idealizált Bibliai Isten ahogyan majdnem minden keresztény felekezet ma is tanítja. Ilyen Isten nem lehet. Ha Mindenható, ha Gondviselő. Ha lenne akkor nem kéne a tizenéves Polenykáknak kiállni az utcasarokra, vagy éhenhalnia, szenvednie millióknak. Ez egyértelmű. Milyen Mindenható Isten az aki ezt elnézi és valamiylen ideológiával magyarázni, mentegetni próbálja? Ez lehetetlen. Ha mégis elnézi akkor pedig nem olyan Isten mint amilyennek ismerjük, amilyennek tanítják.
Más: Engem is nagyon zavar a regényekben az ahogyan állandóan valamilyen nők miatt mindig megy a balhé és majdnem emiatt van a legnagyobb balhé. Vagy azért mert züllött, vagy azért mert nem kapható meg. Borzalmas. A legnagyobb erkölcsi tragédia, miközben szétrohad az egész orosz társadalom az, hogy Lizaveta megszökik Sztavroginnal. Liza eme tette majdnem mindent trompfoló tragédia, én is túlzásnak tartom. És a regény felében ezeket a siránkozásokat kell olvasnunk. Szinte emiatt olvashatatlan és a mai kor emberének egyáltalán nem átélhető, ódivatú. De valahogyan túl kell rágni magadat ezeken a részeken, mert mégiscsak megéri elolvasni.
Most olvastam újra Dosztojevszkij-től a Félkegyelműt és az Ördögöket. Fura módon sikerült ezáltal kigyógyulnom a vallási fanatizmusomból. Ez komoly ám. Ami eddig nem sikerült, rábeszélésre az most magától, szelíden így könyvolvasás közben megvalósult.
Hat sajnalom, nagyon...kicsit mint Zsivago Laraja, aki, hogy is mondta? Egyszercsak nem jott tobbet, talan elkallodott valamelyik gyujtotaborban, ki tudja, mi lett vele.
Kar. Jo lett volna tudni, mi tortent a hosokkel-azert Ribakov fantasztikus volt!
hát ez az, hogy legalábbis tudtommal NINCS második rész! nálunk 87 ben jelent meg a könyv, de ha az epilógus nem utalna a 20. kongresszusra, azt kellene gondolni, hogy Ribakov maga is egy lágerben vetette papírra, és ezért fohászkodik úgy, hogy bárcsak lenne ereje tovább írni... Egyáltalán az egész befejezéssel valami nincs rendben, a találkozás a Nagy Honvédő Háborúban szintén egy kicsit meghökkentő, vártam hogy még Timur és csapata is betoppanjon. Menstségére szóljon, heppiendre nem nagyon számíthattunk, hiszen úgy általában a történelem szálai se nagyon varródtak el.
Varj..van masodik resz??? Nem tudtam...En nagyon duhos voltam a vegen, mert tenyleg minden elvarratlan, mint egy B-kategorias francia egzisztencialista film:p
Tudni szerettem volna, mi lesz a szereplokkel, hogy erintette a foglyokat Kirov halala, mi lett Sarokkal, etc...Idegesito volt, eppen mert a konyv egesze annyira tetszett...
most az oblomovval küzdök küzdök küzdök, pedig elhatároztam előre hogy ez tetszeni fog nekem...ne kíméljetek, végül fel fog kelni a főhős? több mint 100 oldal lement és a papucsig nem jutott...
Hm. lenyomtam az Arbatot a Balatonon...tényleg letehetetlen, végig nagyon tetszett és úgy éreztem túlmutat a 30 as évek kontextusán. bár Sztálin despota merengéseit a fogpótlásáról helyenként untam, az arbaton túl Oroszország és a 20.sz i humanizmus is korrektül meg van írva. Épp ezért éreztem becsapva magam a végén, hogy a három szál közül egyik sincs rendesen elvarrva. Nna jó kettő, bár Kirov halála nem rázott meg különösebben: valljuk be, kereste a bajt! de mi lett szegény kis Varjával? Rjazanov is megkapta a jól megérdemelt lágert vagy nem? Mi a muzulmán tanítónő titka? Nem látta valaki a második kötetet???
Üdv! Dosztojevszkij és Tolsztoj nem találkoztak, egynmásról nem voltak nagy véleménnyel. Kérdésem: véletlen-e, hogy Miskin herceg előnevei: "Lev Nyikolajevics"
En mar befejeztem..nagyon tetszett, a mustaros resz is remekul volt megirva, ne felejts el visszanezni, ha kivegezted (a konyvet, hehe), erdekelne, mit gondolsz a vegerol..nem lovok le semmit, de jo volna tudni a velemenyet masnak, aki olvasta!
az arbat gyermekeit most nyomom... tetszik, már többen ajánlották, de te adtad az utolsó lökést. mustáros abortusznál tartok, sarok egy nagy fasz, de a csaj sincs teljesen észnél. még nem tudom ki lesz a jófej, de alapetően senki sem jófej.
nagyon filmszerű, nem létezik ennek filmes feldolgozása?
Az ironikus-gunyoros vonal Puskin óta ott figyel. Szerintem is az orosz irodalmat nem kis részben ez a fordításban is érezhető könnyed és intellektuális orosz humor teszi naggyá, amely mellett eltörpül az angol humor bugyutasága.
Érdemes elolvasni Andrej Szinyavszkij Puskin könyvét (séták puskinnal) aki szerint Alexandr Szergejevics folyamatosan gúnyt üzött saját költészetéből és alapjában véve egy léhütő volt, aki csak azért írt, hogy ne kelljen mást csinálni, meg mert az könnyen ment neki. Eközben persze a legkisebb erőfeszítés nélkül megteremtette az orosz irodalmi nyelvet.
Csak en latom igy, vagy a modern (es keso szovjet?) irok kicsit elmisziticizaljak a dolgokat, valami mulatsagos kevereket adjak a fantasztikus, ironikus-gunyoros torteneteknek:) Most fejeztem be Jerofejev Orosz SZeplanyat es atragtam magam a zara.uw-n (szenzacios volt!!), azert gondolom...persze fantasztikusak!!!
kicsit a 100 hires regény stilusában fogalmaztam. Akit érdekel a full story, including bulgakov megrázó levelei sztálinhoz, a "sárba taposva" c. kötetben található. (bulgakov naplói és levelei)
ügyes fordítások, de a versek nem tünnek különösebben izgalmasnak. az első talán mégis. nem tudod, mi lett azzal a nővel akibe szerelmes volt? tényleg bekapta a sálját az autó kereke?
Legszivesebben meghallgatnám a Kaláka jeszenyin lemezét,(fekete ember) de ők gyerekkorom óta annyi verset utáltattak meg velem, hogy félek, jeszenyin se járna jobban.
Komolyan vettem a kérdést, meg is kérdeztem egy-két orosz illetve orosz kultúrában jártas ismerősömet, de senki sem hallott erről az értelmezésről.
Az ötlet elsőre is meghökkentett, éppen azért mert egy XIX. sz münek inkább lehet banális címe (lásd még: vörös és fekete, észak dél ellen, hamu és gyémánt, de hogy témánál maradjunk: apák és fiúk),mint poszt-modern. Ugyanis amit ma banálisnak tartunk, az éppen azért az mert már 200 éve elsütötték, akkor viszont nem viccből. A poszt-modern gag pedig akkor egész egyszerüen még nem létezett.
Most jut eszembe, hogy meg kellett volna kérdezni Tolsztaját...de mostmár mindegy.
Lehet, hogy a "Háború és a világ" interpretáció tényleg hülyeség, de érveid nem tűnnek nagyon komolynak. Bizonyára nemcsak négy világnyelvre, hanem a legtöbb, vagy talán minden nyelvre a "béke" szóval fordították a "mir"-t - de hisz éppen ebből indultam ki. És ha a "világ"-ként való értelmezés valamelyest posztmodern, akkor a "H. és b." kimondottan banálisnak nevezhető, kb. mintha azt mondanánk: "A nappal és az éjszaka", vagy "Az ég és a föld", "A hegy és a völgy". Ugye olyen címeket, mint az utóbbiak, nem lehetne adni egy regénynek, vagy bármilyen irodalmi műnek?
A világirodalom egyik legjelentősebb regényéről van szó. Nem tudom elképzelni, hogy a problémának ne lenne szakirodalma. Egyébiránt az az orosz úr, akitől a meglepőnek tűnő információt hallottam, egyetemi tanár (igaz, nem irodalomtörténész). Ez utóbbi tény persze szintén nem érv, csak jelzi, hogy az észrevétel aligha lehet eredendően hülyeség, és legalábbis komolyabb figyelmet érdemelne (a vonatkozó szakirodalom konzultálása alapján).
szerintem ez egy hülyeség. 3-4 világnyelven biztos ,hogy háború és béke a címe, szerintem nem véletlenül. a "háború és világ" különben meglehetősen posztmodern cím lett volna Tolsztojtól...
A Magyarulez/Vajon mit jelenthet?? topikban tettem fel nemrég ezt a kérdést más téma kapcsán, de látom, hogy itt van ez a kitűnő szaktopik, ezért e helyütt is tiszteletteljesen megkérdezném az orosz irodalomhoz nálam jobban értőket. Egy művelt orosz úr egyszer azt fejtegette nekem, hogy Tolsztoj fő művének címe hibás fordításban vált ismertté világszerte, mert szerinte a mir szó a regény címében nem 'béké'-t, hanem 'világ'-ot jelent, sőt azt is mondta, hogy a 'háború és béke' kimondottan nonszensz interpretáció (mert banális?) lenne. Szerinte a regény első fordításai nyomán gyökeresedett meg és vált utóbb már kiirthatatlanná a hibás interpretáció. Persze nem a cím a lényeges, nem azért szeretjük, de mégis érdekesnek tartom a kérdést.
