Csak én vagyok ilyen vak, vagy létezik, hogy Szabó Magdának még nincs topikja?
A drága öreglány kicsit sokat beszél, de mindig nagyon szépen és okosan, soha nem feleslegesen. Egy csodatündér. És amiket ír!
Beszélgessünk róla, ha van kedvetek!
Emlékszünk még a TTT-re, a módszerváltás előtti Tilt-Tűr-Támogat rendszerére (ami kezd azért visszaszivárogni szerintem, de ne keverjek ide aktuálpolitikát). Aki meg akart jelenni az irodalmi piacon, egész egyszerűen muszáj volt neki rendszerhű írásokat is kiadni, "cserébe" elnéztek neki bizonyos "kilengéseket". SZM valószínűleg tudott élni ezzel, ezért jelenhettek meg nagyszámban a művei, holott alapjában ő sem szakított a polgári felfogásával. De aki az ötvenes években szilenciumra volt ítélve, az a puha diktatúra és a gulyáskommunizmus idején még hálás is volt, ha megjelenhetett és meg tudott élni a kulturális munkákból. A férje, Szobotka nem tudott túllépni a nehéz korszakok megpróbáltatásain, mire sikerült volna neki, addigra meghalt.
Tulajdonképpen most jöttem rá, hogy alapvetően az a bajom vele, hogy teli vannak a regényei vörös farkakkal (van aki tudja mi is ez remélem), még akkor is, amikor ez már nem volt akkora követelmény. Mert a Freskónál meg az első regényeinél még megértem még a Disznótornál is - vagy ott már bosszantott? MIndegy.
A Mondják meg Zsófikának pl egy kifejezetten gusztustalan ifjusági regény, csakúgy mintaz Álarcosbál. Elismerem, hogy jól vannak megírva... de ez minden. Az Álarcosbálon annyira nem feltünő annyira.
Hát biztosan nem eset egy időre a két dolog, már csak amiatt sem, mert az 50-es években még anyagot se leheett kapni, amiből mondjuk az édesanyja divatos ruhákat varrt volna neki a singer varógépén, csak éppen nagyon ki van hangsúlyozva az önéletrajzi esszéiben ez az időszak, hogy milyen szegények voltak.
Nem biztos, hogy a két időszak egybeesett. De lehet, hogy azt a magyar mondást tartotta szem előtt, hogy kicsit eszünk, szépen járunk. Elvégre az tvenes évek végén egymás után megjelent vagy hat regénye, és beindultak a külföldi kiadások is. Ha elutazott a könyv bemutatójára, vehetett néhány tetszetős ruhadarabot.
Na ehhez egyszerűen nem tudom hozzákapcsolni azt, amikor arról írt hogy volt egy időszak, amikor nem is tudom, négyen vagy hatan ettek két kollégiumi menza ebédet, mert hazavitték és a szülőkkel együtt fogyasztották el, mert kajára sem telt.
Ehhez képest ....volt egy kolléganőm (már nyugdíjas), aki az ELTE-re járt és tanította a Szobotka. Ő mesélte egyszer, hogy az egy világszám volt, amikor SZM bejött hozzá - és megtette, legalább hetente egyszer.
Ahogy végiglejtett a folyosón, lassan, komótosan, a legutolsó divat szerint frizírozva, kisminkelve - nyilván a kor lehetőségeihez mérten, de még így is jóval erőteljesebben és gazdagabban, mint az odajáró lányok -, baromi divatosan kiöltözve, passzoló retikül és cipő ... egy jelenség volt és látszott rajta, hogy ezt tudja és élvezi is.
Szeretném megírni, hogy június 30-án, 17.00 órakor a Veres Pálné gimnáziumban, (Budapest, V. ker. Veres Pálné utca) a Műkincskeresés keretében megbeszéljük Szabó Magda: Az őz c. regényét. A belépés ingyenes.
Nem az Álarcosbálban vannak csak olyan szülők, akik hülyén kezelik a gyerekeiket. Én a Disznótorban főleg ezért kaptam agybajt János családjától. Ez az állandó: "Mi mindent megtettünk érted, mi mindent feláldoztunk érted, és te milyen vagy jajjj, jajj, jajja!!!!!!!!!" síránkozástól én rosszul vagyok.
Szabó Magdánál eddig azt vettem észre, hogy teljesen máshogy gondolkodik helyzetekről és emberekről, mint én, ezért nem sorolom a kedvenc íróim közé, holott az írói tehetségét az egyik legnagyobbnagy tartom.
Az egyetlen, ami tényleg zavar benne, az a háború után az oroszok által megerőszakolt nőkre tett sértő megjegyzések a könyvében. Ez az egyetlen, amire tényleg az mondom, hogy érzéketlenség tőle.
Hát nem is tudom... van pl a Disznótor, ott Pólika pontosan tudja, hogy Janó miket gondol, de azt is, hogy Miklós mit gondol, csak a naív főszereplő (János) nem tudja, pedig rajta kívül már szinte mindenki tisztában van a házasságuk mibenlétével. Vagy itt van a Születésnap, ott Szilvia az aki pontosan lekottázza Bori gondolatait, csak Bori az, aki naív módon csak a jót feltételezi. (A szülei egyébként szerintem nagyon hülyén kezelték ezt az egész történetet eleinte, szóval nem tudom milyen pedagógus is volt Sz.M. ) A Danaidákban Elek és Anyuci is pontosan ismerik Katalint, de Katalin az, aki észre nem venné, hogy ingyen cselédnek kell, csak azután, hogy Melinda felnyitotta a szemét. (Mellesleg ez a Melinda-Klicsné vonal egy borzalom a könyvben.) Angéla rajong Eszterért az Őzben, sőt Angéla férje is, akit elszeret előle, mint annak idején az őzet ait direkt engedett szabadon, aztán elütötte a vonat, egyedül Eszter az akinek minden cselekedetét a gyerekkorból magával hozott gyűlölet és irígység táplálja.
Szerintem nem hiányzik, legalábbis nem mindegyikből. Sőt, a legtöbb szereplő pontosan tudja, milyen ember a másik, vagy legalábbis megpróbálja megérteni, csak nem mindig akarnak változni egymás kedvéért, vagy épp minden igyekezetük ellenére rosszul ismerik ki a másikat.
Olvasgattam ezt az utóbbi napokban kialakult érdekes eszmecserét, és az jutott eszembe, hogy ezekből az emberekből, akikről írtok, mintha valahogy hiányozna az empátia, a másik helyzetébe való beleélés-belegondolás képessége... Lehet,hogy Szabó Magdából is hiányzott egy kicsit?
Észrevettétek, hogy Szabó Magdánál a szép, külsejükkel törődő nők (Pólika, Auer Szilvia /Születésnap/, Angéla /Őz/) mindig negatív szereplők? Ez alól eddig egy kivételt találtam Megyeri Évát az Álarcosbálból, de nála is sietnek gyakran leszögezni, hogy nem festi magát és nem tőrödik a szépségével. Meg az Abigélben Ginát is, amíg szép és ápolt, addig egy kis felületes, hiú majomnak írják le. Szintén az Abigélből lehet megtudni, hogy Szabó Magda egykori gimnáziumában mekkora bűnnek tartották a hiúságot és mindig arra gondolok, hogy Szabó Magdában ez nagyon bentmarad. Bár Torma Gedeon szeretteljesen van leírva, de mégis kissé mókás figurának, amikor felháborodik egy rúzsrúdon. De mégis mintha ez a világnézet beleivódott volna Szabó Magdába.
Mondjuk Pólika elfogadta volna a fiút, ha az a Miklós lett volna az apja, de vesztére a kis Jani tiszta apja volt, akinek mindene olyan mint a csutak (magában így is nevezi). Nem az zavarta, hogy a lába közt mi található, mint Jablonczai Lenkénél.
Ez a Disznótor nagyon hajadzik Agatha Christie Hétvégi gyilkosság című művére. Ott az alázatos feleség tekint úgy orvos férjére, mint egy istenre és gyilkolja meg, amikor kiderült, hogy az megcsalja. Ott ki is mondják a végén, hogy a hívő, ha csalódni kell a hitében veszélyesség válik.
Hát szerintem meg nem pipogya, hanem egy surmó paraszt, most nem a habitusára célzok, hanem szó szerint arra amit írtam, egy meglehetősen primitív családból származik, és VALÓBAN úgy tekint Pólikára mint egy szentségre, hiszen normál körülmények között neki Iboly lett volna való. A büdös életben ki nem taláta volna miről mint vélekedik a felesége. És hát szó ami szó, elég nehéz közös programokat elképzelni egy olyan családdal, ahol az a fő előrelépés, hogy a legidősebb fiúnak sok áldozat árán sikerült elvégeznie a tanítóképzőt. De abban a korban, amikor az volt az igazi honleány, aki mondjuk medika létére hozzáment a traktorosfiúhoz vagy a segédkondáshoz vagy a sztahanovisa szerszámkészítőhöz, ez sokkal jobban mutatott, hogy a deklasszált elem - Pólika - kénytelen összefogni a proletáriátussal.
Szerintem Pólika is Jablonczay Lenke. Az általad leírtakon kívül még egyezik, hogy Jablonczay Lenke sem tudta sohasem elfogadni a fiát, mert az fiú. Ahogy Szabó Magda fogalmazta Bélának egy életen át bűnhődnie kellett valamiben, amiben vétlen.
De ez már egy lélekbúvárnak lenne érdekes, hogy Szabó Magda az anyja negatív tulajdonságait összegyűjtötte egy regényalakban, aztán megölte.
János inkább Majtényi lehet, a Régimódi történet alapján őt tűnik pipogyának.
A Disznótor a Régimódi történet előzetese, csak akkor még nem állt elég anyag az írónő rendelkezésére, hogy ne csak fehérben és feketében lássa a dolgoat. Az anyja elbeszéléseiből még ott tartott, hogy gyűlölte Rickl Máriát és a családját. Klárika néni= Gizella. Az anyja =Rickl Mária, Veronka= Jablonczay Lenke. János tulajdonképpen nem más, mint Szaó Elek, akihez jobb híján ment hozzá Lenke- vagy Majtényi Béla, mindegy. Az a lnyeg, hogy testileg undorodott tőlük, egyedül József iránt érzett szerelmet, akit a Disznótorban Pólika szerelmeként ismertünk meg (MIklós?) Hogy pontosan Pólika kicsoda, nem tudom, sőt a szappanfőző Tóthnét sem, ezek a figurák amiatt letek beleszőve, hogy legyen a regényben egy jó nagy vastag vörös farok - ha még ismeri valaki ezt a fogalma - külöben nem adhatták volna ki, az Aczél korszakban nem nagyon értékeltek volna egy polgári családról szóló regényt....
Egy 10 év körüli éhező kislányon számon kérni, hogy ételt lop? Pólika életét valószínűleg a lopott ételt mentette meg. Akit igazán lehet hibáztatni Veronika haláláért az a környezetében élő felnőttek, elsősorban nagyanyó, de ott van pl. Jolán nagypofájú pasija (Gyula?), aki olyan nagy dolgokat tud magabiztosan mondani igazságról meg bátorságról meg mindenféle szép dologról, de arra nem képes hogy valami kis ételt adjon a környezetében élő gyerekeknek. Pedig a regényből kiderül, hogy pontosan tudja, hogy mi a helyzet. Veronika halálában minden környezetében élő felnőtt bűnös, talán MIklóska doktor a legkevésbbé, mert ő legalább próbálkozott valamivel.
Pólika igen, önző volt, de mellette éhes is és gyerek, akinek nem sok alkalma volt önzetlenséget és családi érzést tanulnia.
Igazából az a baj JÁnos és Pólika között, hogy János valamiféle istennőt csinált a feleségéből és nem tudja elfogadni, hogy hús-vér ember hibákkal és tragédiákkal teli élettel, amik megkeserítették. Aztán még annyi ereje sem volt, hogy szembenézzen a valósággal, inkább gyilkolt. János egyébként lehet, hogy nagyon rendes, de annyire gyenge és pipogya, hogy az már taszító. Rá tényleg áll az, hogy a gyenge emberek próbálják meg agresszióval megoldani a dolgokat.
Az egy dolog, hogy valaki nem szívesen dolgozik együtt egy Pólika típusú nővel, de évekig figyelgetni a telefonjait és jelentést tenni róla az egy másik.
Pólikának szerepe volt a testvére halálában,de hány éves volt akkor? 10? 12? Egyáltalán felfogta, hogy mit tesz? Később keservesen meg is bánta. Nem mondom, hogy kitüntetést érdemel, de vannak mentő körülmények a javára.
Igen, Klári is egy szerencsétlen figura, de Pólikával is rettentesen kegyetlen volt az élet. Az sem igaz, hogy Pólika nem szeret senkit sem, Gábort például nagyon szereti és nyom nélkül megbocsátotta neki azt a hatalmas árulást, amit elkövetett ellene és a kislányuk ellen.
Mondjuk János felé érezhetne valamiféle hálát, ha idegesíti is.
Tudom, hogy a két világháború között más világ volt, komolyabban vették az ilyen dolgokat, de akkor is durva, hogy anyuci nem jelent meg a fia esküvőjén, csak mert az kitért. De ez a nő is pont olyan rátelepedős, zsarnok anyafigura, amivel Szabó Magdánál sokat lehet találkozni. Persze, hogy örül Antinak, jön a következő rabszolgája. Szóval szerencsételen kisfiú cseberből vederbe került, csak még plusszban hordoznia kell azt a terhet, hogy az apja megölte az anyját.
Mindkét regényben, ahogy a legtöbb Szabó Magda műben, a szereplők közti kommunikációs gátak és ki nem beszélt dolgok okozzák a feszültséget és a konfliktust. A mai regényekben meg épp az a trend, hogy válogatás nélkül öntik a szereplők egymásra a dolgaikat, arra is akire nem kéne, és ebből van a baj.
Ha valaki megkeseredett ebben a történetben, az Klárika néni, akit a saját anyja szidott állandóan, hogy milyen csúf. Rájött, hogy csak némi sunyisággal tud kitérni előlük, ezért dugta el pl. a családi ékszereket. Igaz, ebben reális számítás is vezette, a megélhetés kényszere. A doktor, akibe beleszeretett, tudomást sem vett róla, ami hagyján, de a többiek még ki is csúfolták érte.
Pólikával nem az a bajom, hogy szeretőt tart, hanem az, hogy igazán nem szeret senkit. Hogy a férje nem megfelelő partner számára, ez érthetővé teszi a nagy szerelmével folytatott viszonyt. A baj az, hogy nem is becsüli a férjét, aki kitünő ember. Andreával elhiteti, hogy ő, mint feleség a mártír a házasságban. Klárika nénit egyszerűen megfélemlíti, Gábort pedig nem engedi el a moszkvai útra, holott, ha reálisan nézzük a dolgot, az nagyon jót tenne egy orvos szakmai karrierjének. Antit utálja, mert kicsiben pont olyan, mint a férje. Egyszóval: önző a végtelenségig. Ami engem illet, nagyon nem szívesen dolgoztam volna együtt vele, feláll a hátamon a szőr tőle. Pedig azt egy munkatárs nem is tudhjatja, hogy jócskán része volt a testvére halálában.
Néha elgondolkodom, mi is lesz a szereplőkkel a gyilkosság után. Az nem várható, hogy a bíróság kitüntesse férjuramat, holott azt érdemelné, biztos kap pár év börtönt. Anti jó helyen van a nagyanyjánál, Andrea kénytelen lesz dolgozni menni, elvégre elég régen nagykoró, és jól is főz. Nem túl valószínű, hogy egy keresetből fel tudja tartani a régi házat, tehát valószínű, hogy kisebbre cseréli.
Ami a családot illeti, nem annyira azt kifogásolták, hogy Pólika katolikus, hanem azt, hogy a fiuk is kitért, mi több, reverzális is adott. Ha Pólika tényleg olyan büszke, mint amennyire annak hiszi magát, polgári esküvőt rendez és kész. Elvégre fütyül az emberek véleményére, hát akkor most is fütyörésszen.
Pólinka felé én megértéssel fordulok, megviselte az élet, azért lett olyan keserű. Élete szerelmének fontosabb volt a pénz, mint ő, ezért elhagyta, ő meg ott maradt várandósan, egyedül egy olyan korszakban, ami - enyhén szólva is - nem túl toleráns a leányanyákhoz, (Nagynéném aki a 80-as évek elején szült, nem vette fel a férje nevét. A kórházban a többi kismama kiközösítette, mert hogy leányanya. Ez a 80-as években volt. Akkor mi lehetett a két világháború között, nem is beszélve az anyagi biztonságról) egy olyan családban, akiktől nem várhatott segítséget, miközben a gyerekek apja boldogan építette Miskolcon a karrierjét és szart rá. A sok rossz döntés közül, ő a legkevésbbé rosszat választotta. Végül is a gyerekéért feláldozta magát, rádásul a férje családja is baszogatta (Ők kezdték az ellenségeskedést, hogy fúj Pólika katolikus és hu ez már milyen dolog). Én Pólikát nem látom gonosznak, csak keserűnek, akinek rengeteg fájdalmat kellett elviselnie.
Mellesleg Klári akarta megfélemlíteni Pólikát a gyerek születésekor, hogy gúnyosan megjegyezte, na koraszülöttnek elég fejlett. Pólika csak rátromfolt.
Akit nem értek ebbe a regényben, az Iboly, Geréné meg a harmadik gyöngyszem, akinek nem tudom a nevét, de Pólika munkatársa. Szóval a hármas kémhálózat, akik éveken keresztül figyelik Pólikát és Gábort. Oké, oké, Iboly rokon, meg szerelmes volt Jánosba, meg valszeg semmi büszkeség nincsen benne, őt értsük meg. De a másik kettő? Nem semmi nő rosszindulat kell ahhoz, hogy valaki a munkatársnője telefonját figyelje évekig, csak hogy lelepleze, hogy van-e szeretője vagy nincsen. Meg Geréné is nagyon unkatkozhat, ha azt kukkolja, hogy van-e aktus a szomszédba vagy nincsen és erről jelentést is tesz Ibolynak. Erről az jutott az eszembe, hogy hát igen, Pólika szép........és ezt nehezen viselik egyes ronda, kiszikkadt nők.
