Az ugribugri is 16 éves volt, amikor az a felvétel készült. :-)) Mindig már a séta előtt lefárasztotta magát.
Nekünk volt keritésünk, de a legkisebb szellő is leszakított róla 1-1 lécet, csupa rozsda volt és cseppet sem biztonságos. Az új keritést házilag csináltuk, gyalulatlan deszkát vettünk, mert az volt a legolcsóbb. 22 méter szélességet kellett megcsinálni, volt vele munka bőven, pedig én csak a festő voltam.
Látom neked is jó nagy előkert lesz, az lehet virágoskert is, nálam is a hátsó részt úgy hívom, kutyafuttató, elől meg van némi virág. Bár ők nem kaparják ki a virágaimat, sőt, át se vágnak rajtuk, hanem a kövezett utakon közlekednek. Nagyon rendes lányaim vannak.
Itt az első kertben szoktuk tartani a szülinapi zsúrokat is.
Spagi már el is felejtette a saját részét, épp a macska adagját lesi, a két kisöreg még sehol se tart.
Ó itt már pár hónapos volt. Amikor hazahoztam, alig lógott le a tenyeremről, 4 hetes volt az állatorvos szerint. Tudod, ő volt az, akit hordtam magammal a munkahelyemre, hogy naponta többször tudjam etetni cumisüvegből, bébitápszerrel. 17 éve még nem nagyon lehetett hozzájutni kutyabébi tápszerhez. Nem is lett olyan nagy, mint egy igazi kaukázusi juhász, de legalább életben maradt. Ahoz képest, hogyan kezdte az életet, igen szép teljesítmény tőle, hogy még ma is él...
De aranyos, ahogy ugrabugrál oda-vissza a videón!:))
Nekünk még az utcafronton egyelőre nincs kerítés, tehát a bejárati ajtó az még "kerítés nélkül van"...nem volt még pénzünk 20 méter normális kerítésre, ami valahogy ki is nézne.
Úgyhogy most úgy van megoldva, hogy hátul természetesen körbe vagyunk kerítve rendesen, akkor csinálta párom, amikor Bellát hazahoztuk, azaz előtte, hogy nehogy meglépjen...addig nem is volt egyáltalán kerítésünk sehol:))
Szóval hátul mindenhol megvan, és hogy zárt legyen, a mi házunk és a szomszéd ház közé csinált egy kerítést kapuval, mert ott csak 7 métert kellett, ennyi van a két ház között.
De mondtam is neki, ha egyszer valamikor majd meglesz az utcafronti kerítés is elöl, én akkor sem akarom azt a két ház közöttit lebontani onnan, szintén ugyanezért, amit te is mondasz, hogy ha nem vagyunk itthon, vagy nem vagyunk kint a kertben mi is velük, akkor ne tudjanak előremenni teljesen az első kerítésig...annyi barom ember van, komolyan, féltem őket.
A két kerítés között lesz olyan 10-15 méter, annyival beljebb lesznek, ha felügyelet nélkül vannak odakint...mégis más, mintha egészen előre tudnának menni az első kerítéshez, így azért nem férnek könnyen hozzájuk.
Bár sajnos az egyik mellettünk lévő telek még nincs beépítve, az is nagyon idegesít engem, mert mivel elkerítve sincs, így az utca felől csak az nem jön oda a hátsó kerítésünkhöz, aki nem akar...pláne este, tök sötétben. Úgyhogy én véletlenül sem szoktam őket kint hagyni éjszakára, még akkor sem, ha nem nagyon akaródzik nekik bejönni, akkor sem.
Ezen látszik az a két ház közti, az első meg majd egyszer talán reméljük valamikor:)) abban a vonalban lesz, hogy a pici terülő tuják, meg a cserjék már pont előtte lesznek az utca felé, nem belül.
Az a kerítés is még az utcától jó 4-5 méterrel bentebb lesz, mert ilyen nyílt árok van és járda meg nincs szerencsére, ami közvetlenül a kerítés mellett menne, hogy ott mászkálnának, remélem nem is lesz. Ez egy annyira kis forgalmú utca, ide csak az jön be autóval, aki itt lakik, úgyhoyg nem hiszem, hogy külön járdát bármikor is csinálnának. Szóval ha előremennek is majd, nem tudnak közvetlenül a járókelőkig menni, mert bentebb lesz jóval a kerítés...de akkor is...így a biztos szerintem is:)
Nálunk is van egy alacsony, inkább jelképes kerités az első kert és a ház között, hogy ne menjenek felügyelet nélkül a kapuhoz. Ki tudja mit dobnak be, vagy lefújják, féltem őket, amióta Alexa korházba került valami ilyesmi miatt. Persze ha én is ott vagyok az első kertben, akkor ők se maradhatnak hátul. Ha a kapuhoz megyek, a levélszekrényhez, vagy a kukát hozom-viszem az utcára, eszükbe nem jutna, hogy kimenjenek. Ha viszont póráz van rajtuk, akkor erő kell hogy visszatartsam, mert máris repülnének az élmények felé.
Emlékszel a Maya sétálni készül videóra. Azon látszik is, mekkora az első kert, eléggé el vannak így választva a rosszindulatú emberektől:
Ezen meg az elválasztó kerités magassága látszik. Brútusz helyből átugrotta, egyszer, még az építésnél. Persze utána kiabáltam, megfordult, majd megkerülte a keritést és újból átugrotta, majd azonnal megfordult, mint aki azt kérdezi, emiatt kiabáltál rám? Persze megint ment az ismert összeszidás szöveg. Soha többé nem ugrotta át, pedig bebizonyította, hogy nem jelent számára akadályt. Drága okos kiskutyám! Borzasztóan hiányzik még ma is, pedig már több mint 3 éve ment el.
Örülök, hogy írtál...remélem a szemed is jobb lesz most, hogy van új szemüveg.:)
Nincs kikötve Sherif, és bár ő nem olyan kinti-benti kutya, mint a mieink, sokat kint vannak a kertben télen-nyáron, nincs egyedül, csak azért szerintem neki nagyon kellene az, hogy minél többször ki is jusson onnan, vinnék sétálni, emberek, más kutyák közé, hogy ne olyan "magának való" legyen, biztosan érted így, mire gondolok...
Barátnőmnél viszont van egy ilyen örökösen láncon tartott kutya....szerencsétlen.:((( Na tőle mentsen meg az isten mindenkit, ha egyszer elszabadul. Nemrégen megtörtént, mint a nyílpuska lódult ki az utcára, neki a szomszéd labradorjának, aki kint volt velük, mert épp ott beszélgettek együtt... még szerencse, mert a két felnőtt férfi így azért le tudta szedni a labrador, különösebben komoly sérülések nélkül megúszta.
Hát nem mondom, hogy nem örültem, amikor a hátsó kert és az előkert közé húztak egy kerítést, mindig egy frászban voltam amikor náluk voltunk, hogy elszakad a lánc és akkor nekünk annyi.:s
Kicsinek is nagyon aranyos volt. Milyen hihetetlen, amikor azt a picike lelógó fület nézi az ember, hogy ilyen hatalmas, szépen álló fül lesz belőle.
Ez egy kamaszkori kajla kép Brútuszról.
Nem próbáltad még a furminátornak nevezett kefét? Én még a rövid szőrű boxert, sőt a cicámat is át szoktam kefélni vele. Hihetetlen, mennyi elhalt szőrt kiszed.
Mindig azon gondolkozom, minek az olyannak kutya, aki csak kivágja, rosszabb esetben kiköti a kertben? A kutya társas lény, igényli az ember társaságát, közelségét. Az ilyen ridegen tartott kutyáktól tartok is, mert ezek idegileg deformáltak lesznek egy idő után.
Nekünk is van egy szomszédunk, aki kikötve tart egy kis fekete kutyust, az unokái vagy gyerekei nem tudom, meg ott ingerlik a kötél végén. Ne adj isten egyszer elengedik, vagy elszakad, szétszedi a gyerekeket, az biztos. Aztán jöhet a tv hír, hogy a kutya minden ok nélkül rátámadt egy gyerekre. Ettől a minden ok nélkül kifejezéstől mindig kiakadok. Honnan tudják a hírhajhászok, hogy miken ment keresztül előtte az a kutya?
Jaj de jó képek! Persze ilyen gyönyörű modellt könnyű fényképezni. Sárga virággal, vagy nagy manccsal az előtérben.:-)))) Az az okos fejecskéje! Az én Brútuszom "csak" németjuhász keverék volt, de néha úgy éreztem, mindjárt megszólal. Te nem vagy így vele?
Nincs semmi komoly baj, már Alexa öreges dolgain kívül. A szemem rosszalkodik, nem birom sokáig a monitort nézni, sokat romlott az utóbbi napokban is a látásom. Elkészült az új szemüvegem, most kicsit jobb, de nem győzöm utólérni magam, több mint 400 olvasatlan levelem is van.
Nagyon aranyos volt pindurkának, kis gyömöszölnivaló:))
NÁlunk is Bella lassan túl van már rajta, majd Tara biztosan utána kezdi, csak hogy ne maradjunk túl sokáig szőr nélkül:D
Ma nálunk volt Tara tenyésztője, 3 kutyával jöttek, 2 collieval, meg 1 sheltievel, kész falka volt itt nálunk...aranyosak voltak, majd rakok képeket, ha eljutok odáig, hogy feltöltöm a gépre őket.
Nagyon szép, fiam barátjának van ilyen kutyája...de ő most nagyon kopasz Astorhoz képest, valamelyik nap láttam, vedlik ezerrel.
Mennyi idős Astor?
Sherif (így hívják a kutyát) sajnos elég rosszul van szocializálva, alig hordják ki a kertből, nem igazán járnak vele sétálni, emberek, kutyák közé, úgyhogy inkább csak az utcáról szoktam nézni ha arra járunk, hogy milyen szép, kár érte, hogy olyan agresszív lett.:((
Hála a jó égnek velünk van...most délután készítettem újjabb képeket róla.....a tavat csak akkor nézegetheti,ha ott vagyok én is...amúgy nem érdekli...egyszer ment csak oda,de olyan női hisztis kiabálást levertem,hogy azóta is előremegy ha ott vagyok a tónál....gondolom annyira elcsodálkozott azon,hogy mennyire ki tudom engedni a hangom...és íme az képek....:)
Jól van akkor, már arra gondoltam, hogy nincs veletek...
Segített is kiásni a tavat, gondolom:)))
Mi is most nagy kertészkedésben, kert-átalakításban vagyunk, mindig útban van mindkettő, mert mindent meg kell figyelni...aranyosak nagyon, mert a csajom kis müa. homokozó gereblyéjét szokták odahozni, hogy "ez meg hiányozni fog, tessék":)
Kicsit megkésve....azért van fekete keretben,mert egy fotópályázatra akartam elküldeni..szerencsére Astornak semmi baja...aranyos vagy hogy aggódsz:)Ezek a képek 2hónapja,tóásás közben készültek..minden érdekli:)
Igen, én is arra gondoltam, hogy ők még fiatalok, érzik, meddig bírják, így rájuk hagyom.
Egy idős kutyánál meg persze még akár az is előfordulhat, hogy kifekszik a napra, mert úgy érzi, hogy jólesik neki, de aztán ebben a hőségben hirtelen olyan rosszul lesz ott, hogy nem is tud árnyékba húzódni, úgyhogy persze, figyelni kell rájuk.
Fiam mondja, hogy az egyik barátja valamelyik este el akarta vinni a szívbeteg vizsláját sétálni, mert a kutyának már minden baja volt az otthonléttől, gondolta már nincs annyira meleg, olyan 8 után.... és a kutya 200 méter után szabályosan elájult.:(
Mi meg valahogy ma jobban bírtuk a meleget, mint eddig, néztem is a hőmérőt kint többször, hogy most hűvösebb van, vagy miért, de ma is volt 33 fok árnyékban, szóval lehet, csak kezdünk hozzászokni. Kutyák is sokat voltak odakint, nem aludtak/feküdtek annyit idebent, mint eddig. Este elvittük őket autóval egy távolabbi helyre sétálni, már elég rég autóztak.... heverésztek kint épp a kertben az almafa alatt, elég volt csak kiszólnom a teraszajtóból, hogy megyünk autózni, úgy pattant fel mind a kettő, tisztára bezsongtak, annyira örültek neki, csak úgy sorakoztak hámot-pórázt felvenni egy szó nélkül és már romboltak is kifelé az autóhoz, ott álltak a csomagtartónál, hogy nyissam már:))) Nagyon arik voltak.:) HÁt igen, tudják, ha autó, akkor távolabbra megyünk, és a változatosságnak mindig örülnek nagyon.:)
Nagyon jó a kempingezős "kisfilm".... Spagi halálosan pofa nekem.:D És milyen rendes volt, ahogy odaengedte Alexát, egy szavad nem lehet rá.:)
Spagikám így ki volt dőlve ma. Megjegyzem, az összes eddigi nap közül ezt a mait viseltem a legnehezebben, én is ki voltam ma.
Ez a nyelvecske szolgál hűtésre, vagy csak nem fért be a szájába.
Végre sikerült betessékelni Alexát is. Spagi mindjárt leugrott az ágyról, össze-vissza puszilgatta Alexát örömében, aztán a kisöreg - anélkül hogy bárki is mondta volna neki - odakocogott a kempingágyhoz és a világ legtermészetesebb mozdulatával fellépett rá, majd elhelyezkedett és széles vigyorra fakadt.
Spagi először meglepődött, majd megpróbált valamennyi helyet visszaszerezni az ágyán, de becsületére legyen mondva, nem lökte le Alexát.
Végül mindketten békésen elfeküdtek az ágyon, élvezve a szoba hűvösét. Itt "csak" 25 fok van.
Igen, szerintem a testbeszéd a kutyáknak nagyon megy...:-)))
Én azt hiszem, az ő korukban még nyugodtan rájuk lehet bízni, mennyit és mikor akarnak napozni, de az én kis Alexám már szegényke igencsak szenilis kezd lenni. Rá már nagyon kell figyelni. Meg aztán néha hiába akar, nem is tud egyedül felállni, úgy kell megemelni a popsiját. Ha ez a tűző napon éri őt, hát az gáz. Olyan is volt már, hogy szakadó esőben nem tudott bejönni, úgy kellett érte mennem. Nagyon meg tudom érteni őt, nekem is mindig baj van a lábommal. Hát hiába, a kutyák egy idő után olyanok lesznek, mint a gazdáik:-)))
Igen, az valóban kutyaszokás, hogy fészket készít magának, mielőtt lefekszik. Minimum körbeforog, hogy letapossa a "füvet". De amikor fekvés közben egyszercsak felpattan és elkezd ágyazni, akkor szerintem az ágyát hűti.
Nagyon édesek!!! Maya, azzal a kis aranyos pofijával:) És Spagi az utolsón, tényleg a világfájdalom van rajta, nagyon duzzog!::))
Megértem én a napozást, jól tud esni enyhébb időben, vagy hidegben meg pláne.... de hogy ilyen rendszerességgel igényük legyen rá, ahogy az enyéim csinálják, nem érdekli őket még a hőguta sem, ez érdekes volt nekem.:O Pedig amúgy meg egész nap idebent fekszenek a melegben, de egy nap egyszer kivonul mindkettő és akkor kifekszenek...mondjuk 10 perc, negyed óránál tovább úgysem bírják a nagy meleg miatt, ennyi idő alatt megégni nem tudnak, egyébként meg fiatal mindkettő, nyilván érzik, hogy meddig bírják gond nélkül, úgyhogy én hagyom, hadd feküdjenek, úgyis jönnek be utána egyből, kiisszák a vizestálat, aztán durmolnak tovább a kövön.:)
Hát ezt de jó, hogy mondod, látod, nekem ez eddig eszembe sem jutott, hogy amiatt ágyaznak, mert meleg lehet alattuk a fekhely. Én erre még sosem gondoltam! MInd a kettő ágyaz pedig ezerrel, de ami a pláne, hogy bárhol vannak, mielőtt lefekszenek, előtte percekig ágyaznak.....még a kövön, meg a parkettán is, mindig nagyon vigyorgunk rajta, halálosan pofák... mondjuk manikűrözésnek tök jó!:D
Szóval én ezt csak olyan "kutyaszokásnak" gondoltam, nem merült fel bennem, hogy a meleg miatt ágyaznának...ahogy mondod, abban van valami biztosan, de akkor a kövön, meg a parkettán miért csinálja? És mielőtt lefekszik, akkor... tehát ott sem az van, hogy fekszik egy ideje és melegnek érzi, és azért próbálja átrendezni.
Sokszor Bella amikor bemegy a kislány szobájába aludni, a középen lévő rongyszőnyeget hosszú percekig rendezgeti magának, sürög-forog rajta, rendezi ezerrel, majd pedig ezek után, mint aki jól végezte dolgát, lefekszik... véletlenül sem oda, hanem a parkettára. :p :D
Úgyhogy nem értem.... de azért nagyon cukik!:)))))
Igen, az én lányaim is rendszeresen kifekszenek, de azért többnyire nem a déli legmelegebb órákban. Ha mégis, akkor sürgősen beterelem őket, gondolom nekik se tesz jót az az erős nap.
Ez a kép 2009 november közepén készült. Maya a műtét után volt, kint napozott a teraszon. A pofáján látni, hogy élvezi.
Spagi odaült a pokróc sarkára, Mayán meg látni, milyen bosszúsan emeli feljebb a fejét, szinte hallom a gondolatát: elveszed előlem a napot!
Szegény Spagi, megértette és kicsit meg is sértődött.
Itt az első kertben szoktuk tartani a szülinapi zsúrokat is.
Spagi már el is felejtette a saját részét, épp a macska adagját lesi, a két kisöreg még sehol se tart.
Ezeken is ő van...
...ezek meg mostani öregkori képek.
Akkor már Alexa-gyerek se maradjon ki a képáradatból:-)))
Ezen meg az elválasztó kerités magassága látszik. Brútusz helyből átugrotta, egyszer, még az építésnél. Persze utána kiabáltam, megfordult, majd megkerülte a keritést és újból átugrotta, majd azonnal megfordult, mint aki azt kérdezi, emiatt kiabáltál rám? Persze megint ment az ismert összeszidás szöveg. Soha többé nem ugrotta át, pedig bebizonyította, hogy nem jelent számára akadályt. Drága okos kiskutyám! Borzasztóan hiányzik még ma is, pedig már több mint 3 éve ment el.
Ez meg az egyik kedvenc felnőtt kori képem róluk. A hátsó Alexa, aki most a 17. évét tapossa.
Ez egy kamaszkori kajla kép Brútuszról.
Itt volt 13 éves. 14 évig élt velem.
Spagikám így ki volt dőlve ma. Megjegyzem, az összes eddigi nap közül ezt a mait viseltem a legnehezebben, én is ki voltam ma.
Ez a nyelvecske szolgál hűtésre, vagy csak nem fért be a szájába.
Spagi először meglepődött, majd megpróbált valamennyi helyet visszaszerezni az ágyán, de becsületére legyen mondva, nem lökte le Alexát.
Végül mindketten békésen elfeküdtek az ágyon, élvezve a szoba hűvösét. Itt "csak" 25 fok van.
Ez a kép 2009 november közepén készült. Maya a műtét után volt, kint napozott a teraszon. A pofáján látni, hogy élvezi.
Szegény Spagi, megértette és kicsit meg is sértődött.