Hát igen. A mono zenehallgatásnak is megvan a maga feelingje. Az a Sinatra lemez, tudtommal nem csak mono, hanem a tetejében még színes is. Zöld színű.
Technics-et újonnan már biztos nem kapsz - kivéve a feltámasztott DJ-pörgetőt sok millióért! Egyéb esetben valami vaskos csalás részese lehetsz! A Jófogáson lévő használt Technics-ek sztem túlárazottak, de ott megpróbálhatod (épp az előzőek miatt) alkatrésznek eladni. Más kérdés, hogy egy vez. IC hibás játszó mennyire lesz kelendő!
Ha hallgatni is szeretnéd az LP-játszót és nem státusz-szimbólum gyanánt van, akkor én egyelőre arra adnék tippet, hogy mit ne vegyél:
1. Nagyon ne vegyél a retro-láz jegyében fogant új, de olcsó LP-játszót, különösen azokat ne amelyeknél a beépített phono-val és USB dig. kimenettel úgymond LP archiválásra hirdetnek - ezeknél maga az LP-játszó rész egy kalap sz.....amócát se ér, a többi rész pedig így teljesen felesleges!
2. Lebeszélnélek az automatáról is - mindez csak újabb hiba forrás (szerencsére a régieknél van manuális mód és így használható marad), de akkor meg minek fizetni (az esetleg) rossz automatáért!
3. Inkább szíjhajtásos, mint direct drive-ot - az olcsó szíjas játszókban kevesebb a hiba forrás és ez sokszor egy szíj cserével javítható. A DD hajtás tud nagyon jó lenni, de az olcsók között ez nem jellemző. A Quartz-Locked DD-re mindez fokozottan áll. Ezeknél újfent belefuthatsz vezérlés hibába, amit valami régi spec. IC-vel valósítottak meg és sokszor ez beszerezhetetlen.
4. Ne legyen hiányos a játszó, kivéve ha szabvány felfogatású pick-up-öt! Shell, ellensúly, antiskating damil-ellensúly, stb legyen meg - ezek használtan, némi utánjárással beszerezhetők, de ezek nélkül korrekten nem próbálható ki és nem használható az LP-játszó! Szabvány fél collos felfogatású pick-up-ök beszerezhető, csak pénztárca kérdése a dolog!
5. ne ragszkodj a japán modellekhez - a dömping készülékek között az japán elektronikák magasabb szintet képvislnek, mint a dömping lemezjátszóik (olcsón, műanyag-öntéssel készült burkolat, átlagos egyenfutású motor + vezérlés, átlagos csapágyazás). Ezeknél a régebbi európai modellek általában jobbak, zeneibbek (Lenco, Thorens, Dual, Garrard, Rega és ezek különböző inkarnációi). A volt szocialista típusok (Tesla, RFT, Unitra, szovjet stb.) inkább csak hozzértő ínyenceknek ajánlott - lehet néhány nagyon jó a sok tré között! Ami ezekből viszonylag nagyobb mennyiségben elérhető - régi Lenco-k (elsősorban az L-75), több Thorens, néhány függesztett vázas Dual és nem utolsó sorban a NAD 5120 (Tesla NC-470)! Ezek megfizethető kategóriák (20e- 80e Ft között). Efölött a Rega-k és különböző inkarnációi (70-300e között), még feljebb úgy 1 millióig a Linn-ek és a Roksan-ok territóriuma. A japánoknál is vannak az olcsó tojáshéjak fölött jó hangú pörgetők (Denon, Kenwood, Sansui, Sony némely típusa 30-300e között).
Egy tippet adnék: Lenco L-75 Kecskeméten a Victor Audio lemezboltban - 55-ért p.u. nélkül, 70- ért AT VM520 p.u.-al hirdeti a HIFi Piac-on.
Most mégis ilyen értéke van jófogáson :) Én biztosan nem állok neki javítani, a szerviz is lemondott róla. Akkor ezekszerint kuka a cucc.
Akkor már csak a kérdés az, hogy új vagy használt legyen az utód, mert mióta megvan a masina és a szervizben várta sorsát, beszereztünk néhány lemezt, amiket mindenképp meg akarunk hallgatni :)
Szimpatikus az automata mód, nem vagyunk hifisták, keresek valami épkézláb utódot. Tudom, hogy nem kellene, hogy szempont legyen, de ha már teljes a hifitorony (rádióerősítő, deck, cd), némileg passzoljon ahhoz is.
"vegyek egy ugyanilyent (50-60e ft-ért árulják)...?"
15-öt nem ér... ez volt az egyik legolcsóbb Technics lemezjátszó a 80-as évek elején, és sajnos egy 35-40 éves hangszedő nagy valószínűséggel kuka.
Javítás: első körben meg lehet próbálni az elkók cseréjét és a forrszemeinek árforrasztgatását. (Kíváncsi lennék, hogy a szervizes mennyiért cserélné ki a BA6301-et...)
Egész más lehet a nosztalgia, ha az analóg hangzás egyre kevésbé közismert előnyeiből is átjön valami. (50-60 ezerből a használtpiacról nem lehetetlenség.)
Üdv! Szert tettem egy Technics SL-BD3 teljesen automata lemezjátszóra, de sajnos nem működik. Helyi kisvárosi szerviz szerint hibás az IC és a "motor nem pörög fel rendesen". Ez egy Technics torony része, tehát egy consumer kategóriás készülék. A kérdés az, hogy:
- van e olyan szerviz, aki javítja az ilyen hibát is?
- érdemes e venni másik lemezjátszót? Ez esetben ragaszkodjak a márkához vagy inkább mást? Audiofil nem vagyok, az erősítő is egy régi Technics, igazából csak nosztalgia miatt kellene.
- vegyek egy ugyanilyent (50-60e ft-ért árulják) és tartsam meg az enyémet alkatrésznek?
Ez album nekem is megvan, de a két zseni helyett, én inkább három zsenit említenék meg itt. Ezen az albumon Milt Jackson vibrafonjátéka is hallható, ő szintén egy zseni volt a jazzben.
Nem hiszem, hogy beindulnál rá - 80-as - 90-es évek popzenéje (esetleg néhény korábbi mainstream pop-rock zenei album), szigórúan digitálisan remaster-elt változata!:( Sztem felejtős!
Hát igen. A kristálytiszta középtartomány... nehéz eset. De fél óra alatt nehéz ám igazságot tenni. Aki nem tudja, hogy mit kell hallani, az nem fogja hallani.
Három AT pukitól, merthát a Linn K9 is AT gyártmány volt (anno majdnem olyat vettem Bécsben..).
Évekkel később persze már bántam, hogy a HFM mozgótekercs-ideológiájával megfertőzött kezdőként inkább akciós AT F5-tel jöttem ki a Shortone-tól. Pedig hát el kellett ismerni, hogy abban a láncban, Heybrook TT2-be szerelve jobban szólt.
Mondjuk nem hagynám szó nélkül a Dire Strait nóta hangzását ami merőben eltérő hangzást produkál a 3 pukitól. Persze mindenekelőtt a hangerőt kell szubjektíve és nem műszerrel(!) azonosra állítani a 3 pukinál, akkor ugranak ki a valódi különbségek. Ez a videó volt amit kurvasokszor meghallgattam anno, mikor végképp lebeszéltem magam az ART9-ről (az art7 ellenében).
Ha olyan füllel hallgatom, amivel a zenekari koncerteket szoktam keverni, akkor egyértelműen az AT33PTG/II szól a legnívósabban, legtermészetesebben, a dobmikrofonozása kiváló, nívós (minimum Audax mikrofonokkal;) nagyon jól és telten, dögösen szól a lábdob, diszkrét az utólagos effektezés is, a kapuzása is szinte észrevétlen, jók az arányok, nagyon jó a nívós PA-ra küldött sound, az ének tökéltesen belesimul a zene szövetébe...
A Linn K9 koncertje hasonlóan jól van keverve (bár nyilvánvalóan másik hangmérnök tologatta a potikat), a PA rendszere azonban sokkal szegényesebb, nincs igazi dinamika se alul, se felül, a közepe jó, bár nem szól olyan tisztán, mint az előző AT esetén, de erről nem hangmérnök tehet, ez pénz kérdése csak: mekkora cájgot tud a koncert rendezője bérelni.
Az AT ART9 koncert mixelése az én fülemnek mindenképpen kicsit túltolt beállítás minden szempontból. A dobmiksik jele magasba húz, miközben túlságosan le van kapuzva a jel vége, ugyan dinamikusabbnak hat, de ha túl korán le van csapva az ütések vége, ettől felkeményedik a ritmusszekció, ami csak a táncolóknak (meg a botfülű hifistáknak;)) jó, hallgatni nem annyira... A lábgép is baszott nagyot szól, de kilóg a zene szövetéből, megvan az alja ugyan, de el van nyomva. A középtartomány szövete is lyukas itt-ott, olyan mintha beletekert volna valaki a kompresszorok ideális beállításába. Szubjektíve dinamikusabbnak hat, mint mellette az AT33 zenéje, de ez mesterséges dinamika, bizonyos zenék elviselik, bizonyos zenéket meg kivégez. (Ennek pontosan az ellentéte az AT ART7 puki, ami semmire nem hívja fel külön a figyelmet azzal, hogy a pofánkba tolja, viszont mindent hibátlanul lejátszik, az eredeti arányokat mindig megtartva.)
Szóval mindennapi zenehallgatásra a sorrend 1. AT33PTG 2. LinnK9, az ART9-et meg csak akkor csavaroznám be a shellbe, mikor fél órára el akarok kábítani egy jófogásos vevőjelöltet ;Đ
