De azé abban az időben Hévizgyörkön meg Galgahévizen sem voltak gyönge népzenés bulik a kulturban. .-)
Volt úgy, hogy egy galgahévízi locsolóbálban már nem voltam szomjas és még a színpadra is fölmentem a zenekar mellé táncolni, na jó, nemcsak én voltam egyedül, táncoltunk ott vagy hatan-nyolcan. :-)
Meg az se volt gyönge, amikor Turáról a búcsúbálból úgy vittek haza a haverok, mint egy disznót, mert szerelmi bánatom volt. :-)
98-ban volt.
No de olyan is volt, hogy a havernak volt szerelmi bánata, azt Püspökhatvanban a domboldalban szedtük össze, úgy vittük vissza a Sixty Clubba.
Egyébként azt mondják, hogy szerelmi bánat ellen a népdal a legjobb orvosság. :-)
Kodálnak nagyon merev nézetei voltak a népdalról, én sem értek vele mindig egyet. Élesen megkülönböztette az "igazi" népdalt a műdaltó. Később Sárossy Bálint zenekutató már megengedőbb volt, azt fejtegetve, hogy nincs éles különbség a kettő között.
Régi (meg nem oldott) rejtélyemet vezetenm elétek így húsvétkor.
Sokféle európai országban jártam a 70-es80-as években, gyakran húsvétkor. Meglepődve tapasztaltam, hogy a húsvéti LOCSOLKODÁS szokása egyikben sem él, sőt nem is hallottak róla.
CSak MAgyarorszégon+a trianon előtti magyar területeken ismert.
Ennek okát azért sem tudom, mert egyetlen húsvéttal foglalkozó leírás, tanulmány, könyv nem említi - mámint azt nem említi, h Mországon kívül SEHOL NEM ISMERT.
Addig, míg tényekkel meg nem cáfolják, én ezt a szokást tartom a legnagyobb HUNGARICUMNAK
