Az "egyszerű", "hazai" - biztos van latin neve - imádkozósáskám most haldoklik a szemem láttára. Két hónappal ezelőtt repült be az ablakon. Aztán itt maradt a szobában. Ha akart, elment volna, nyitva volt az ablak minden nap.
Reggel még jól volt.
Ti hogy bírtok olyan állatot tartani, ami jó esetben 1-2 évig él?
Csak érdekességként említem meg a magyar nyelv ama különlegességét, hogy sok esetben egészen félreérthető kifejezéseket tekintünk egyértelműnek... lásd. rovarcsípés :) Például a szúnyogcsípés közkedvelt kifejezés, pedig a szúnyog nem csíp, hanem szúr! Aztán ott vannak a pókok... analógiának a méregfogas kígyókat tudnám felhozni, ahol kígyómarásról beszélünk, amikor belemélyesztik a méregfogukat valakibe. Tehát a pókcsípés kifejezés is félrevezető szerintem, a pókmarás helyénvalóbb lenne, de mit tehetünk, a magyarban így használjuk általában. És akkor a végére szeretném megemlíteni a hangyacsípést, ami ugyan helyénvaló, hiszen az állat a rágóival belecsíphet az ember bőrébe, de szeretném, ha látnád, hogy a hangyacsípés, a pókcsípés és a szúnyogcsípés között micsoda óriási különbségek vannak :)
Tehát a kérdésedre a válasz: az imádkozósáska (egybe írjuk! hiszen nem sáska) tud úgy csípni, mint a hangya, de ez nem jellemző. Nem termel mérget, nincs méregfoga, méregmirigye, így nem tud komolyabb kárt okozni az emberben (maximum akkorát, mint egy hangya). Elijeszteni felesleges a kertből, már csak azért is, mert falánk ragadozóként pusztítja a növényeket károsító rovarokat, így még hasznot is hoz :) És ami a legfontosabb, védett! és 2012-ben az Év rovara megtisztelő címet kapta!!!
Szóval, kérlek szépen ne bántsd, hanem inkább örülj, ha találkozol eggyel és ismerkedj meg vele közelebbről!
Sajnos én nem ismerem ezeket az állatokat, és ezért szeretném megtudni, hogy az Imádkozó Sáska csíp e, vagy harap.Ha igen akkor veszélyes e az emberre és a kutyákra, és hogy lehet elijjeszteni őket a kertből, mert én sajnos nem igazán szeretem őket.
Nem nagyon tudok válaszolni a kérdéseidre: ami a petetokot illeti, én nem szoktam átvilágítani, hanem hagyom, hogy a természet végezze a dolgát. MIndenesetre az a tapasztalatom (de nem ezzel a fajjal), hogy egy petetokból általában egyszerre, maximum egy nap különbséggel bújik ki az összes állat. Én még több napos eltérést nem tapasztaltam. Tehát ha az átvilágításnál úgy látod, hogy a peték egy része egyáltalán nem fejlődik, akkor azokból valószínűleg nem lesz semmi. Bár ki tudja, majd írd meg:)
Szárított szúnyoglárvával sem próbálkoztam még. Nekem elég macersának hangzik, és a tápértékében sem vagyok biztos. Ahogy írtam, nálam a természetes módszer van: muslincák táptalaja egy darab túlérett banán. Az még nem penészedett be.
Kedves Brics! Csatlakozom japantanarhoz. Ez az időskori necrosis tipikus tünete (hacsak nem fertőzésből fakad). Nagy valószínűséggel el fog pusztulni... :(
A tipikusan "kezdőknek" javasolt fogólábú-faj például a Sphodromantis viridis. Ez egy klasszikus imádkozósáska alakú faj, a mi Mantis religiosánkhoz hasonlít csak annál nagyobb. Egyébként a genus többi faja is hasonló gondozást igényel, így próbálkozhatsz: S. lineolával, S. baccettiivel, S. gastricával, stb. Ugyanígy tudom javasolni a Hierodulákat is, mint pl. Hierodula membranaceaet, H. patelliferat. A különlegesebb formájú fajok közül szerintem próbálkozhatsz még a Blepharopsis mendicával, Pseudoharpax virescens-szel, Pseudocreobotra wahlbergiivel, P. ocellátával vagy éppen a Phyllocrania paradoxával is. Semmiképpen sem javaslom elsőre a Hymenopusokat, az Idolomantisokat és a Gongylusokat, amikkel előszeretettel kezdenek a különleges formájú imádkozósáskák szerelmesei mindenféle tapasztalat nélkül. Érdemes olcsóbb, tágtűrésű fajokkal kezdeni.
Igaz ugyan, hogy japantanart kérdezted, de talán nem haragszol, ha én is válaszolok... A tapasztalat rendkívül hasznos segítség a fejlődésben, próbáld ki és meglátod az eredményt. Amit azonban így elöljáróban is el lehet mondani, az a következő: 1. a szárított rovareleségek, főleg a vízi szervezetek meglehetősen kevés tápértékkel bírnak (a száraz tömeg nagy része kitin); 2. Az L1-es nimfák meglehetősen kicsik (bár a méretük fajfüggő), és a száraz táp mozgatásának technikai kivitelezése is hordoz magában némi nehézséget; 3. Bár ez is fajfüggő, a frissen kikelt nimfák gyorsabban mozognak és impulzívabbak, mint az ivarérettek, szóval nem hiszem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb módja a táplálásuknak. Érdemes a muslicákra fordítanod több figyelmet! Nem egy ördöngősség és nincs jobb takarmány náluk a kismanók számára az első időkben.
Mi a véleményed arról (ez egy hirtelen ötlet), ha a kikelt imádkozó sáskákat az állateledelesnél kapható szárított szúnyoglárvával etetném, amit benedvesítek, és mozgatom előttük. Ez is elég tápláló nekik? Lehet ezzel etetni őket? Csak azért, mert a muslicák táptalaja rendszeresen bepenészedett, akárhányszor próbáltam, és akármilyen jó volt a szellőztetés.
Creobroter elongata habfészkét át szoktam világítani pár naponta lámpával (csak hogy lássam a petéket), és már vannak kivehető alakzatok (1 habfészekben 2-6 állat a 15-30-ból). Szerinted a többit is lehet majd látni, vagy azok megsínylették hogy későn párásítottam, és azok nem kelnek ki?
A párásítás szerintem igen fontos. Én eddig minden fajnál (kivéve Sphodromantis viridis) párásítottam az ootheca-t. Valahova fényképet is tettem fel, ahol Gongylus gongylodes (sajnos már nincs) petetokok láthatók virágboltokban kapható tűzőhabra erősítve. Ezek a tűzőhabok magukba szívják a nedvességet, és így párás környezetet biztosítanak akkor is, ha néha az ember nem ér rá permetezni.
lehet, hogy késői már ez a válasz, de ha az állat már kifejlett, skkor a szem-, illetve a fej besötétedése az idős kor miatt van. Ez ellen nem lehet mit tenni, természetes dolog. Ez jelzi, azt, ha a mantisnak már csak kevés ideje maradt hátra.
Imádkozó sáskákat már többször próbáltam szaporítani (a hím párzott a nősténnyel, és az lepetézett), de sosem keltek ki az állatok a habfészekből. Mi lehet a baj? Valahol olvastam hogy a páratartalom hiány lehet a probléma. Mennyi páratartalom kell nekik?
Amanda Portman: a kérdésed kicsit vicces. Szívem szerint azt válaszolnám, hogy mindegyik imádkozó ritkán, maximum egyszer patkol el, és az döglik meg a legnehezebben, amit a legjobban tartanak.
Azért használom ezt a szót, mert nehezen viselem, ha bármilyen állattól el kell búcsúznom. És úgysem a kinézete alapján fogom szeretni. A házi pókot is szeretem a sarokban.
Kérlek, olyat ajánljatok, ami kevésé igényes, nagyon ritkán patkol el, és sokáig él. Köszönöm.
TP gigantea-n szemeztem velük, de horror árban voltak már az L4-5-ös példányok is, így lemondtam róluk. A mantisozásra félretett pénzből inkább botsáskafajokat vettem. Kicsit bánom, de féltem beruházni, pont az állatok relatíve könnyű elhullása miatt. Kicsit bánom, nembaj, majd legközelebb.
:) Nem tűntem el! Most nálam is hanyatlik az állomány (időhiány), de terveim szerint lecsérelem a jelenlegi fajokat egy-két új fajra, addig pedig igyekszem szakirodalmazni :))) Ki milyen fajjal foglalkozik most?
Idő közben végig olvastam a fórumhozzászólásokat... Üdvözlök Mindenkit! A nevem Paulovkin András és csak most találtam rá erre az oldalra :))) japantanarnak külön köszönöm, hogy többször is megemlített és nem rossz értelemben! Nem is gondoltam, hogy ennyien foglalkoznak itthon fogólábúakkal... ennek szívből örülök!
Kedves Skasami! A P. wahlbergii-t kezdő fajnak mondják, így a tartásuk és a szaporításuk a többi fogólábúfajjal összehasonlítva viszonylag egyszerű. Természetes élőhelyén jobbára viráglátogató rovarokat zsákmányol. Afrika trópusi, nyílt, bozótos területein őshonos. Ennek megfelelően, meleg 25-28 fokos helyen érzik jól magukat (de elviselik a 32 fokos meleget is), szeretik a fényt. Én úgy tapasztaltam, hogy a vízzel óvatosan kell bánni náluk. Ami a "vérmérsékletét" illeti, visszafogottabb faj, mint pl. a S. viridis vagy a H. membranaceae, H. patellifera stb. Talán a Phyllocrania paradoxához tudnám hasonlítani, ha esetleg ezt a fajt ismered. A hímek kicsit félénkebbek, mint a nőstények, amit figyelembe kell venni a későbbiekben (L6-tól kb.). A legjobb "tuningolt" léggyel etetni őket. A kaja mennyisége a hőmérséklettől függ (mint minden poikiloterm állat esetében), de ideális esetben heti 1x-2x elég etetni őket. Túl alacsony hőmérsékleten nem érdemes a hímet tartani, mert gyenge, erőtlen adult egyeddé válik. Ha 2 centisek, akkor nem egy vedlés kell nekik, mire beadulnak, vagy nem wahlbergii-k :) (Az P. ocellata-k kisebbek).
Kedves BlackMoon32! Egy ilyen jellegű kérdésre könnyebb választ adni, ha elmondod, milyen (fajba tartozó) imádkozósáskád van. A legkevesebb problémát a legyek és gyümölcslegyek okozzák, de kicsi a tápértékük, így érdemes ezeket feletetés előtt "tuningolni" kicsit. Az egyenesszárnyúak (Ortopthera) és a csótányok (Blattodea) erőteljes rágókkal rendelkeznek, ráadásul kannibalisztikus hajlamúak, szóval megrághatják az imádkozósáskádat. Ha csak egy-két egyedet gondozol, érdemes csipeszről etetni őket, feltéve, ha ilyen takarmányrovarral dolgozol. Tudom még javasolni a lepkéket és azok hernyóit (természetesen csak azokat, amelyek nem mérgezőek, ld. pl. viaszmoly, selyemlepke).
A bébi muslica egy világos színű lárva, ami idővel bebázozódik majd léggyé cseperedik; szerintem a Drosophilák ez utóbbi, ivarérett alakját szívesebben fogyasztják a fogólábúak. A hangyát pedig azért sem javaslom, mert a hangyasavat, amit védekezésképpen használnak, kevés állat szereti. A fogólábúak méretén túl, azok faji hovatartozása is fontos a megfelelő méretű és minőségű takarmány kiválasztásánál. Mert pl. egy repülő rovarokra specializált faj ritkán fogja meg a mászó takarmányrovarokat (pl. Gongylus, Hymenopus). Ezen kívül vannak erősebb és gyengébb predációs képességgel bíró fajok (ld. Hierodula vs. Gongylus). Az állat ivara is meghatározó lehet, főleg L6-tól (pl. Phyllocrania).
Kedves Skasami! Sajnos egy állat nem mindig tudja, mi jó neki :( a rosszul vedlő egyedek többsége elpusztul, amit egy természetes populáció meg sem érez, de bennünket annál jobban bánt, főleg, ha csak egy-két egyedet gondozunk. A különbség egy subadult és egy L6-os egyed között a szárnykezdemény mérete, fejlettsége, ami természetesen csak azoknál a fajoknál igaz, ahol az ivarérett egyedek szárnyakkal rendelkeznek! Vedlés előtt a legtöbb egyed már nem táplálkozik, de azért vannak kivételek, pl. ha az állat nagyon ki van éhezve. Viszont ilyen esetekben többször fordul elő vedlési probléma. A hím egyébként nagy valószínűséggel leesett. Szerintem ilyenkor érdemes óvatosan "vissza akasztani" az állatot a régi kültakarónál fogva.
Kedves Skasami! Ez nem adult állat, így még fog vedleni és regenerálódni. Mivel a fogóláb tarsusának hiánya az állat életképességét egyébként sem befolyásolja jelentősen, szerintem semmi etikátlan nincs abban, ha ugyanannyiért árulod, mint egy teljesen ép egyedet.
még néhány kép. A lányzónak amúgy elveszett az egyik fogólábáról az utolsó íz vedlésnél. Furcsáltam, hogy fekete volt előtte , de mivel kezdő vagyok, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Nem tudom, hogy mennyire etikus így árulni, ugyan annyiért,mint egy egészségest...
