Köszi a kimerítő választ!!! :-) Az energiamező az világos volt számomra, csak nem tudtam, hogy a kristályrács a szinonímája. Mindenképpen átolvasom az általad javasolt honlapot:-) Dulifulival ellentétben én szeretem az ilyen, ma még meredeknek hangzó "felvetéseket". Remélem , hogy azért ilyeneket is teszel fel majd:-)
(Bocs Dulifuli:-)) )
Legyen további szép estétek és ne felejtsétek:
"Több dolgok vannak földön s égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes"
/ Ja, és még valami! :) /Tisztára, mint Columbo... :)))/
Ha olvasol ezoterikus szövegeket: úgy vettem észre, sokszor az energiamező helyett kristályrácsot lehet olvasni. Az egyes dolgokat körülvevő energiamezőknek ugyanis sajátos mintázatuk van, meghatározott, rájuk jellemző szerkezetük. Ha az energiamező jó állapotban van, akkor ez a szerkezet szép szabályos :) Ha negatív energiák burjánzanak el, a szerkezet megbomlik.
Ezek a szerkezetek olyan formákban jelennek meg, mint a kristályok, tehát geometrikus alakzatokról van szó. Ezt hívják szakrális geometriának, ahol minden formának sajátos jelentése van, mintha kódok lennének, tulajdonképpen a teremtő energia kódjai.
Na, most megpróbáltam röviden megfogalmazni, amit eddig hallottam-olvastam, remélem, sikerült... :)))
Kedves Dulifuli barátom bevezetője után, arról, hogy milyen színes is ez a topic ;) :), most leírom röviden, amit hallottam-olvastam erről a témáról, illetve bemásolok egy szöveget, ami ezt a témát járja körül.
Szóval ennek az elméletnek az alapja az a spirituális törvény, hogy minden energia, minden sajátos energiákat bocsát ki magából és hogy ezek az energiák találkoznak, azaz végső soron Minden Egy.
És mindezekből következően mindent dolgot energiák hálója vesz körül, amihez kapcsolódik az adott dolog is.
Ennek megfelelően a Föld körül is húzódik egy ilyen energiaháló, amelyhez minden, a Földön élő lény kapcsolódik. Tetteink, de még puszta gondolataink is hatással vannak ennek a hálónak az állapotára. Tk. elképzelhetjük ezt az energiamezőt úgy, mint a Föld kabátját. Célja, hogy óvja, védje viselőjét, és kifejezze, közvetítse belső szépségét, Lényegét. Csakhogy attól függően, hogy viselője, azaz a Föld min megy keresztül, a kabát állapota is változhat.
A pozitív rezgésektől szebb, vastagabb lesz ez a kabát, a negatívoktól kopottabb, elvékonyodottabb, itt-ott akár még lyukak is támadhatnak rajta.
A fejlettebb spirituális lények -Angyalok, szellemi vezetők, földi tanítók, fénymunkások- kisugárzásukkal képesek megtámogatni a Földet körülvevő energiahálót, mondjuk úgy, hogy ők foltozgatják be ;) :)
Egyes vélemények szerint a Bálnák és Delfinek is ilyen lények.
Az alábbi szöveg a www.kryon.hu oldalról való, ezen belül is a 'Kérdések és Válaszok' menüben a 'Bálnák és delfinek' c. cikk.
Kérdés:
Kedves Kryon!
Elgondolkoztat az, ahogy a bálnák és delfinek iránt érzek. Olyan érzésem van, hogy valamikor el kell mennem hozzájuk, de nem tudom, hogyan, illetve mit kell tennem, ha már ott vagyok. A segítségedet kérem!
Kedves Kryon!
Én egy 57 éves török/iszlám nő vagyok. Ankarában élek, és az EB törökországi projektjén dolgozom. Már majdnem mindegyik Kryon könyvet kétszer elolvastam, és azt tervezem, hogy még egyszer elolvasom őket. Kérdésem a bálnákkal kapcsolatos. Miért követnek el csoportos öngyilkosságot? Mi az oka ennek a nagyon szomorú eseménynek? Ez az emberek elleni valamiféle tiltakozás?
Válasz:
Kedveseim, sokszor beszéltünk már a bálnákról. Visszatekintésképp, élő részei egy valóságos hálórendszernek! Lényükön belül hordozzák a Föld történelmét, és áldottak emiatt. Összhangban vannak és együttműködnek a bolygó kristályrácsával, ami jelenleg kerül felülírásra. Nem találjátok furcsának, hogy az emlősök közül az egyedüli faj, amely vadászati tilalmát a Föld országainak 90%-a támogatja még azok is, melyeknek nincs óceánjuk? Úgy gondoljátok, ez pusztán véletlen? Nem. Az emberiség sejtszinten tudja, hogy védenie kell a bálnákat, és biztonságban kell tartania őket. A delfinek a bálnák unokatestvérei és támogató csoportja, és szerepük van a bálnák fejlődésében. Ezért vonzódtok hozzájuk annyira.
A bálnák NEM követnek el csoportos öngyilkosságot. Gyakran láttok bálnákat partra vetődni, akiket megmentenek az emberek, hogy aztán újra a partra vetődjenek és elpusztuljanak. Ez legtöbbször a ti kontinensetek partszakaszain fordul elő, gyakran olyan topográfiájú területeken, melyek kinyúlnak, kiugranak, mint egy félsziget vagy földszoros. Amerikában jó példa erre Cape Cod, ahol ez meg is történt nem is olyan rég (47 bálna vetodött a partra).
Ennek az az oka, hogy a bálnák, delfinek, kétéltűek, madarak, sőt még a rovarok is, a bolygó mágneses hálóját követve keresik fel költőhelyeiket, költözési területeiket évről évre! Mind a mágneses hatás ley-vonalait követik, mintha egy beépített iránytű lenne bennük. Valójában tényleg ez a helyzet!
A bolygó mágneses hálója olyan sokat változott, olyan gyorsan aminek bekövetkezéséről 1989-ben beszéltünk -, hogy a bálnáknak nem volt ideje alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. Költözéskor sokan közülük egyszerűen a régi mágneses vonalakat követik, így a parton találják magukat a nyílt óceán helyett, mert a régi mágneses irány ebbe az irányba szokta vezetni őket. Megzavarodnak, majd felsorakoznak, és újra próbálkoznak, ahogy ezt éveken keresztül tették. Ezek a dolgok átmenetiek, és bár tragikusnak tűnhetnek, részei a rendszer megtisztításának. A borjak már ki fogják kerülni a partot a jövőben, új, ösztönös információt kialakítva az új bálnák számára a mágneses változásra vonatkozólag. Ezt az információt a tudósaitok is alá fogják támasztani ebben az évben (2003).
Hát, így hirtelen ennyi jutott eszembe :))
Ha bármilyen kérdésed van még, és úgy gondolod, hogy tudnék rá válaszolni, írj bármikor, ide vagy akár a mail címemre / delphineenihpled@yahoo.com /.
A kanadai és amerikai médiában nagy visszhangja volt a kanadai miniszterelnök, Stephen Harper belejentésének, amiben hivatalosan engedélyezte a fókavadászatot, számtalan állatot ítélve ezzel értelmetlen halálra.
Az alábbi oldalon bővebben olvashatsz az eseményekről, illetve aláírhatsz egy petíciót a fókavadászat engedélyezése ellen, ha így látod jónak. Az idő sürget, a vadászidény hamarosan kezdetét veszi, a petíció aláírásának határideje 2006. március 29-e(!).
A cetek és delfinek a Cetacea néven ismert állatrendbe tartoznak, amely magában foglalja bolygónk legnagyobb és legintelligensebb állatainak jórészét. Bill Curtsinger és Flipp Nickin világhírű fotósok színes fényképeit Gaetano Cafiero búvár, és Maddalena Jahoda természettudós lenyűgöző szövege kíséri. A Bálnák és delfinek című mű e magasztos állatok történetét mondja el, és végigkíséri az emberiséggel való együttélésük történelmének rögös útját.
A világ jelenleg ismert fogas- és szilás ceteinek összes faját (79) tartalmazó kitűnő könyv. A fajleírásokat művészi színes rajzos ábrák és színes fotók egészítik ki. Minden cetnél megtalálhatjuk az elterjedési térképet is. A faj meghatározását a könyv elején lévő méretarányos rajzok is segítik. A könyv végén magyar és latin névmutató található. Alapmű, mindenkinek ajánlott.
A cetek úgy tizenhatmillió évvel ezelőtt visszatértek a tengerbe. Napjainkban 81 fajukat tartjuk számon, melyek meghódították a világ csaknem összes óceánját és néhány folyóját. A kötet ezeknek az érdekes élőlényeknek a mélyreható megismeréséhez nyújt segítséget.
A delfinterápiával csodálatos eredményeket lehet felmutatni: segítségével feloldhatók a félelmek, a stressz, a depresszió.
A legtöbb szülőnek, nevelőnek és gondozónak, aki személyes tapasztalatokat szerezhetett a delfinterápiával, meggyőződése, hogy a módszer hatásos. Eddig nem voltak tudományos bizonyítékaink a hatást illetően, ezért az orvosok nem ajánlották, sőt többen közönséges humbugnak tartották az egészet.
Most azonban a tudomány is felfigyelt e rendkívül érdekes terápiára: A Müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen nemrég pedagógusok, terapeuták és orvosok találkoztak nemzetközi szimpózium keretében. A szimpózium vezetésével prof. dr. Rolf Oertert, Európa egyik legelismertebb pszichológus-pedagógus szaktekintélyét bízták meg.
Ezt a különleges terápiaformát több mint 20 éve dr. David E. Nathanson amerikai biológus-etológus fejlesztette ki. Azóta a Floridában működő Dolphin Human Therapy keretében 55 országból érkezett, közel 10 ezer gyermeken segített. A gyerekek és a terapeuták a medencék vizén úszó szigeteken helyezkednek el. Az egészben az a legcsodálatosabb, hogy a delfin megérzi a kis páciensek problémáját, ezért nagyon óvatosan és játékosan közelít hozzájuk. Így a gyerekekben csakhamar kifejlődik a bizalom érzése, ami fejleszti, erősíti önbizalmukat is.
Milyen a delfinterápia?
A családok az első napon ismerkednek a delfinekkel. Az ezt követő napokon a beteg gyermek naponta 30-60 percig terápiás foglalkozáson vesz részt a delfinekkel. A gyermek mellett ott lehet egyik szülője, egy terapeuta és egy delfinidomár. A terápia nem korlátozódik az együtt úszásra a delfinekkel. A kis páciens nap, mint nap egy meghatározott feladatot kap, amelynek elvégzésében a delfin segíti. A feladatok személyre szabottak, és a terápia során egyre nehezebbé válnak.
A delfinnel való kapcsolattartás napról napra egyre intenzívebbé válik: először csak megmutatják az állatot, a gyermek megnézheti, hogyan ugrál a delfin a vízben. Később labdát vagy karikákat kell a vízbe dobnia, amelyeket a vízi emlős visszadob vagy visszahoz. Ha e játékok során sikerült megbarátkozni az állattal és megerősödik a gyermekben a bizalom, a távolságot egyre inkább csökkentik. Az idomár segítségével vagy önállóan, a gyermek kézjelekkel utasítja a delfint, hogy uszonyaival tapsoljon, vagy táncoljon, integessen. Az általában túlféltett, önállóságuktól akarva-akaratlanul megfosztott gyermekeknek ez hatalmas élmény: én is képes vagyok valamit elérni!
A munka megkoronázása a közvetlen kontaktus a vízben: A terapeuta karjában tartva a gyermeket a vízbe ereszkedik, így a kis páciens megsimogathatja a delfint. Néhány perc múlva a gyereket már egyedül húzza hátuszonyával a delfin.
Óriási segítség visszahúzódó, kontaktuszavarokkal küzdő gyermekeknél
A delfinterápiával csodálatos eredményeket lehet felmutatni: segítségével feloldhatók a félelmek, a stressz, a depresszió. A testi fogyatékkal élő felnőttek rehabilitálásában is segíthet ez a gyógymód. A legnagyobb hatékonysággal azonban igazolhatóan a nagymértékű kommunikációs zavarban és az emocionális zavarok valamely formájában szenvedő gyermekek és fiatalkorúak kezelésében alkalmazható. Az ilyen különleges gyerekek nem képesek közölni gondolataikat, vágyaikat a környezetükkel, ill. a környezetből érkező jeleket, jelzéseket sem képesek felfogni, értelmezni. Gyakran egyáltalán nem tudnak beszélni, a testbeszédet mimikát, gesztikulációt pedig csak igen korlátozott mértékben képesek alkalmazni. E jelenség hátterében súlyos testi vagy szellemi fogyaték áll, például Dawn-kór vagy autizmus.
A delfinek nagyon gondos terapeuták
A delfinek társas lények, a szabadon élő csoportok tagjai között nagyon kifinomult kapcsolatrendszer alakul ki, amelyre jellemző a gyengébb egyedek védelme, a róluk való gondoskodás. A terápiás munka során az a legfeltűnőbb, hogy ezek az állatok igen intenzíven foglalkoznak a beteg gyermekekkel. Közben meglepő empátiás képességről tesznek tanúbizonyságot, pontosan tudják, hogy az adott pillanatban milyen hangulatban van páciensük.
Számos kutatás eredményeként kiderült, hogy a delfinterápiával kezelt gyermekek alaposabban, intenzívebben és gyorsabban tanulnak. A delfinek nyilvánvalóan stimuláló hatással vannak a gyerekekre. Az elszigeteltségben élő, apatikussá vált gyermekeknél elveszettnek hitt reakciókat képesek kiváltani játékos közeledésükkel. A lehető legjobb terápiás eredmény érdekében a terápiának legalább két hétig kell tartania.
A delfinekkel való találkozás kétségtelenül a főszerepet játssza, ebben minden szakértő véleménye egyezik. A delfinterápia során észlelt terápiás hatások más állatokkal, pl. kutyával vagy macskával nem megfigyelhetők. Vajon miért nem? A delfin, testméretei ellenére, úszó, lágy mozdulataival valószínűleg kiszámíthatóbb a gyermek számára, mint a háziállatok. A delfint nyugodtan figyelheti, amint az a vízben feléje közeledik.
Különleges terápiás hatást tulajdoníthatunk azoknak a hanghullámoknak, amelyeket a delfin kibocsát. Dr. Nathanson megállapította, hogy ezek kedvező hatással vannak a páciens központi idegrendszerére.
Ez főként olyan gyermekeken segíthet, akiknek agya még fejlődőfélben van. A meleg víz, amely kellemesen körülöleli a páciens testét, szintén nem elhanyagolható terápiás tényező. Ebben a lágy közegben könnyebb feloldani a blokádokat és a görcsöket. Mindezt kiegészíti a nyaralás hangulata, amelyet az egész család átérez. A gyermek, mint a terápia középpontjában álló személy e kellemes közösségi élmény fő okozója ez nem csekély mértékben erősíti a kis páciensek önértékelését. A terápia hatására talán kismértékben maguk a szülők is megváltoznak. Ők megtanulják, hogy más szemmel nézzék furcsa gyermeküket, lelkesíti őket az eredmény, amiből új reményt meríthetnek.
Hol működnek terápiás központok?
Az állatvédelem első helyen áll a delfinterápiában. Ez azt jelenti, hogy az állatokat a faj igényeinek megfelelő módon kell tartani. Csak a boldog, elégedett delfinek képesek a terápiás munkára. Sok segélyszervezet olyan terápiás központokat propagál, amelyben a delfinek szabadon élhetnek, vagy legalábbis óriási medencék állnak rendelkezésükre.
Az egyik legmegfelelőbb hely az izraeli Eilatban található Dolphin Reef. A delfinek itt egy védett öbölben élnek, amelyet csak nappal, a terápiás munka idejére rekesztenek el hálókkal a nyílt víztől. Ezek az állatok tehát önként foglalkoznak a gyerekekkel.
A floridai Key Largoban a delfineket tágas medencékben tartják, ezzel akarják megakadályozni, hogy az állatokban a száguldozó motorcsónakok kárt tegyenek.
A spanyol, egyiptomi és a holland tengerparton is léteznek már delfinterápiás központok. Mivel az érdeklődés és az igény óriási, a várólisták egyre hosszabbak.
A düsseldorfi illetőségű Dolphin aid nevű szervezet jelenleg a Földközi-tenger medencéjében igyekszik delfinterápiás központokat létrehozni. Ez számos előnnyel járna: a delfinek itt a természetben szabadon is előfordulnak, és a földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően nem kell hosszú útra vállalkozni azoknak, akik szeretnék igénybe venni. A tenger vize itt hónapokig kellemes hőmérsékletű, ezért egy szezon során igen sokan pácienst tudnának fogadni.
Van azonban egy komoly probléma: a kéthetes delfinterápia külföldön 13 000 euróba kerül ez sokaknak egyszerűen megfizethetetlen.
Te állítottad be, hogy bizonyos szavak zöld színűek legyenek? Ha igen, akkor miért? Majd' kifolyt a szemem, mire megállapítottam, hogy tényleg zöldek, és nem a szemem romlott el.
Szenvednek a klímaváltozástól a Bering-tenger emlősei
2006. március 10.
Az északi Bering-tenger, a világ egyik leggazdagabb terített asztalt nyújtja a bálnáknak, rozmároknak és tengeri madaraknak. A tenger azonban olyan gyorsan melegszik, hogy az állatok kénytelenek adaptálódni, vagy elpusztulnak. A Bering-tenger Szibéria és Alaszka között húzódik az Aleuti-szigetek felett. Északi felét általában kemény jégréteg borítja hét hónapon át. Most azonban kevesebb a jég és a szezonális olvadás is korábban indul meg tavasszal - monda Jacquelin Grebmeier, tengeri ökológus. Egyes állatok - mint a szürke bálnák - még északabbra vonulnak, hogy kövessék a hideg áramlatokat. Közben a lazac és a fekete tőkehal - a Bering-tenger délkeleti részein általában előforduló halfajok - az északi vizekre költöznek. Más állatok azonban lehet, hogy nem tudnak megfelelően adaptálódni a túléléshez. A szakállas fókák és rozmárok, melyek főleg a tengerek fenéklakóival táplálkoznak, szenvednek a jelentősen megcsappant táplálékmennyiség miatt.
Bajban vannak az Eider kacsák is, melyeket ráadásul az amerikai törvények is veszélyeztetett fajként védenek. A kacsák populációja csökken, ahogy táplálékforrásaik beszűkülnek. A Bering-tenger melegedésének oka valószínűleg a globális klímaváltozás és a hideg, északi szelek gyengülése, melyek a tenger felett fújva hatással vannak annak hőmérsékletére. A tenger rendszerint hemzseg az élettől, köszönhetően a fitoplanktonoknak, melyek a régió táplálékláncának origóját jelentik. Az apró, tengeri élőlények a jég alatt indulnak növekedésnek minden tavasszal, egészen addig, míg populációjuk egy masszív, tápanyagokban gazdag szőnyegben nem kulminálódik júniusban. Ahogy a túlnépesedett növények fuldoklani és halódni kezdenek, maradványaik lehullanak az iszapos fenékre, ezzel szénben gazdag táplálékréteget hoznak létre a férgek, garnélákok és kagylók számára. Ezen fenéklakók aztán számtalan madár- és tengeri emlősfaj életét segítik.
Ám a jelenlegi, korai olvadással és melegedő vizekkel a fitoplanktonok életciklusa felborulni látszik. Egyre kevesebb a kagyló és a féreg. A tavaszi jégtakaró ma már három héttel korábban olvad, mint 1997-ben - mondja Grebmeier, aki a nyolcvanas évek óta követi a klímaváltozás miatt, a Bering-tengeren bekövetkező változásokat. A kutató csapatának adatai azt mutatják, hogy a tenger fenekén a víz hőmérséklete -1,6 fokról 0 fokra emelkedett 1990-től 1998-ig. Röviden, ez azt jelenti, hogy a régió ökoszisztémája lassan eltolódik egy sarki ökosztisztémától egy olyan felé, mely inkább szubarktikus.
A szürke bálnák nagy csoportja minden tavasszal Baja-Kaliforniából vonul a Bering-tenger északi vizeire. Az utat ősszel visszafelé is megteszik, így teljes migrációjuk a leghosszabbnak számít a tengeri emlősök körében. Ám az állatok mostanság még északabbra, a Chukchi-tengerhez mennek, mely a Sarkkör fölött helyezkedik el. A jelek szerint az állatok hidegebb vizeket keresnek és a táplálékot, amihez hozzászoktak, azaz a felemáslábú rákokat. Ezek a sekély vizekben élő garnélaszerű állatkák. A bálnák mohón falnak egész tavasszal és nyáron, hogy felkészüljenek a három-öt hónapig tartó böjtre, melyet 19 ezer kilométeres visszaútjukon elviselni kénytelenek. Egyes bálnák azonban olyan jól érzik magukat északon, hogy csökkentik őszi migrációjukat és nem mennek délebbre az alaszkai Kodiaknál. Ahogy a szürke bálnák észak felé vándorolnak egyre közelebb kerülnek a grönlandi bálnák territóriumához, melyek a part mentén krillekkel táplálkoznak.
Az alaszkai bennszülöttek általában a grönlandi bálnákra vadásznak, és aggódnak, hogy a sokkal agresszívebb szürke bálnák kiszorítják a nyugodtabb grönlandiakat. A nehezen megfigyelhető, és a kihalás szélén egyensúlyozó, északi simabálna szintén a Bering-tengerre jön táplálkozni. Ezen állatok egyedszáma összevissza két tucat lehet - mondja John Hildebrand kutató. A kutató szerint nagyon gyorsan tenni kell valamit, hogy az állatok túlélését biztosítsák. Azt azonban még nem tudják pontosan, hogy a klímaváltozás mennyiben befolyásolja a simabálnák életét.
Látták, hogy ott van a hajó mellett, észrevették, hogy nekimentek és vérzik. Elmerült, és többet nem látták a felszínre jönni. Mindenesetre a remény hal meg utoljára...
Ezt nem értem. Ha nem találták meg, akkor honnan tudják, hogy halálosak voltak azok a sérülések? Egyébként ma este 7-kor lesz a Duna tévén egy ismeretterjesztő film: Mese a két kardszárnyú delfinről.
Tegnap a kanadai (Brit Kolumbia állam) Nootka-öbölben egy teherhajó elgázolta Lunát, a fiatal hím kardszárnyú delfint, aki minden bizonnyal belehalt sérüléseibe.[br]
Luna 1999-ben született. Anyja az ún. déli rezidens kardszárnyúdelfin-közösség tagja, és a szakemberek L67 néven ismerik; a delfinbébi az L98 nevet kapta. A kardszárnyú delfinek általában egész életükben együtt maradnak családjukkal, de L98 2001-ben otthagyta anyját, és a Nootka-öbölben telepedett le, ahol mindig az emberek társaságát kereste. Az emberek szeretettel fogadták a kikötőkben és a hajók körül gyakran megjelenő barátságos delfint, és Lunának nevezték el. Az e vidéken élő muchalaht indiánok szerint Luna egy nemrég elhunyt nagy törzsfőnök reinkarnációja. A hatóságok megpróbálták visszavezetni Lunát fajtársaihoz, de törekvéseik nem jártak sikerrel. Kísérleteztek azzal is, hogy befogják és úgy viszik vissza a többi delfinhez, ezt azonban Luna indián rajongói megakadályozták. 2006. március 10-én, amikor Luna egy 30 m hosszú vontatóhajó alatt úszkált, a hajócsavarnak ütközve halálos sérüléseket szenvedett. Tetemét eddig nem találták meg.[br]
Forrás: http://orcahome.de[br]
http://www.orcanetwork.org
Tíz és fél méteres púpos bálna tetemét fogták ki a belga parti vizeken. Ez a fajta nagyon ritkán fordul elő ezen a vidéken, utoljára több mint 250 évvel ezelőtt találkoztak vele Belgiumnál.
A Nieuwpoort közelében megtalált tetemen olyan seb látható, melyből arra lehet következtetni, hogy az óriási tengeri emlős hajóval ütközhetett. A partra vonszolt állatot most felboncolják, hogy kiderüljön, pontosan mi okozta a halálát. A púpos bálna felbukkanása az állatvédők együttérzésén kívül azért is keltett nagy érdeklődést, mert állítólag utoljára 1751-ben jegyeztek fel hasonló esetet Belgiumban.
Két tonnás gumi bálnát használnak az állatorvosok képzésénél dél-nyugat angliában, hogy csökkentsék a bálnák és a delfinek halálozási számát. Az állatorvos tanfolyamot a British Divers Marine Life Rescue (BDMLR) tartja. A tanfolyam tartalmazza azokat az életmentő módszereket, amelyek segítségével meg lehet mozdítani, vagy kezelni a sérült, vagy partra vetett bálnákat.
Ha egy bálna vagy delfin a partra sodródik, nedvesen kell tartani, és biztosítani kell a lélegzését. A BDMLR a gumibálna mellett mérethű delfin modellt is használ, amelyeket vízzel töltenek fel, hogy minél élethűbb legyen. A modellek mérete, és súlya segíti megértetni és megtanítani az orvosokkal, milyen általuk ismeretlen gondokat okozhat egy ekkora állat. A BDMLR tagjai mesélték, többször előfordult, hogy a tanfolyam alatt civilek siettek az orvosok segítségére, mert azt hitték a modellek valódi állatok. James Barnet, a BDMLR állatorvosi konzultánsa szerint a tanfolyam fontos segítséget nyújthat, amikor gyorsan kell döntéseket hozni, mert ha egy vizi emlős a partra vetődik az állapota nagyon gyorsan végzetesre fordulhat. Fontos, hogy minél előbb biztosítsuk az állat számára a túlélést, és vissza juttassuk a tengerbe. Sajnos néha azt is meg kell fontolni, hogy a menthetetlen helyzetbe került állatot inkább elaltassák, mintsem tovább hagyják szenvedni.
Ez az első eset, hogy az adatok tárgyi kultúrát rögzítenek tengeri emlősöknél. Egy nemzetközi csapat Nyugat-Ausztráliában figyelte meg az állatokat, majd DNS-elemzés segítségével vizsgálták meg, hogy a cetek viselkedése örökölhető-e. A kutatók szerint a tevékenység szociálisan kerül átadásra. A keleti Shark Bay-ben a biológusok azt figyelték meg, hogy az állatok letörik a tengeri szivacsokat a tengerfenéken, majd orrmányukra helyezve azt kutatnak halak után a fenéken. A szivacsozás kifejezetten a nőstényekre jellemző, a 13 rendszeres szivacsozóból mindössze 1 egyed volt hím. A kutatók szerint az egész úgy néz ki, mintha az állatok egyfajta kesztyűként alkalmaznák a szivacsokat az üledék átvizsgálására. Emellett védelmet nyújthat nekik a veszedelmes élőlényektől, melyek szintén az üledékben rejteznek - mondja Michael Krützen svájci kutató.
A kutatók másik elképzelése szerint a delfinek azért is alkalmazhatják a szivacsokat, hogy azok segítségével üldözzék a halakat a fenéken. Legalábbis a felszínről így néz ki. A kutatók ugyanis nem tudnak lemerülni, hiszen a Cápaöbölnek nem véletlenül az a neve, ami. Ha a szivacsozás genetikai magyarázata nem bizonyítható, akkor elképzelhető, hogy a viselkedés tanulás útján "öröklődik", anyáról lányára. A lehetséges genetikai tényezők megvizsgálása céljából a kutatók apró mintákat vettek a delfinek hátuszonyából a DNS-elemzéshez. A mitokondriális DNS (mtDNS) vizsgálata - mely csak anyai ágon öröklődik - azt sugallja, hogy a delfinek egy szorosan összefüggő család részei. Ez azt sugallja, hogy a szivacsozás átadása egyetlen női ágon belül történik, ám azt nem sikerült kideríteni, hogy tanult viselkedés-e vagy öröklődik. Az öröklődés összetett mintája számos génen alapszik, melyek a szaporodás során keverednek, ám ebben az esetben mindez a kutatók szerint valószínűtlen.
Ezért a csapat megvizsgálta, hogy a szivacshasználat egyetlen génen keresztül öröklődik-e. A 10 lehetséges gén vizsgálata azonban feltárta, hogy tulajdonképpen egyik sem illik a képbe. A saratogati palackorrú delfinek körében ezen speciális viselkedése a jelek szerint inkább hosszú tanulási folyamat eredménye, mivel anya és lánya igen sok időt töltenek együtt. Az még tisztázatlan, hogy ez a viselkedés miért csak a nőstényeknél figyelhető meg, ám hasonló jelenségeket a csimpánzoknál is megfigyeltek. Egy tavalyi kutatás azt sugallja, hogy a nőstény csimpánzok anyjuktól tanulják meg, hogyan gyűjtsék be gyorsabban a termeszeket, mint a hímek.
Az egykor gyarapodó kolóniákat mára jelentősen veszélyezteti az emberi tevékenység. A delfineknek mindössze már csak egy maroknyi egyede él a kínai Jangce-folyóban. A WWF adatai szerint az édesvízi delfinek nagyon fontos szerepet játszanak a folyók tisztaságának megőrzésében, nemcsak azért, mert a rossz vízminőség rájuk is közvetlen hatással van, hanem azért is, mert olyan halakra vadásznak, melyek szintén igen érzékenyek környezetükre.
A Jangce, a Gangesz, az Indus és a többi délkelet-ázsiai folyókban különböző delfinfajok élnek. A Jangcében már csak 13 egyed van életben. Máshol több ezren is élnek. Az ipari és mezőgazdasági szennyezés az egyik probléma. A növény- és rovarirtók maradványait megtalálták már az állatok szöveteiben is. Az emberi szennyvíz a másik tényező. Valamint a folyók felduzzasztása, mely korlátozza a delfinek természetes territóriumának tartományát és elpusztítja a táplálékukul szolgáló halak ikrázó helyeit. A folyók vizének elvonása tovább súlyosbítja a helyzetet, a víznek csak 5 százaléka éri el a tengert a Gangesz esetében. A WWF azonban nemcsak a természet egyik legelegánsabb állatának életéért aggódik. A szervezet szerint a környezetre érzékeny állatok helyzete azt mutatja, hogy mennyire rossz minőségűek a környező folyók az emberi tevékenységek miatt. Emellett a delfinek megmentését célzó intézkedések több millió, az ázsiai folyók partjánál élő emberek helyzetén is javítatnak.
A kék mélység titkai---(Blue Wilderness) Delfingyerekek
Ebben az epizódban a delfinekkel foglalkoznak. Mégpedig azokkal a delfinekkel, amelyek "munka" nélkül maradtak. Amikor Nyugat-Ausztráliában bezárták az Atlantisz delfinparkot, úgy döntöttek, hogy szabadon eresztik az állatokat. Csakhogy a cirkuszi delfinek humanizált állatok, ahhoz, hogy a természetben is megéljenek, bizony meg kell tanulniuk a szabad életet...
Hajlékony kaucsukból készült farokuszony-protézist kapott Fudzsi, az okinavai tengeri akvárium 34 éves nősténydelfinje, amely egy rejtélyes betegség nyomán vesztette el a levegőbe szökelléshez nélkülözhetetlen testrészét. A világ első mesterséges delfinuszonyát a japán Bridgestone gumigyártó cég állította elő. Fudzsinak több hónapos gyakorlás kellett, amíg hozzászokott a rugalmas mankóhoz, megtanulta használni. Újabban naponta húsz percig viseli a kétkilós eszközt, s ennek köszönhetően ugyanolyan sebességgel úszik, mint fajtársai. A Bridgestone egyedülálló eszközét több mint egy évig tervezték, augusztusban készült el, összköltsége mintegy tízmillió jen (közel 18 millió forint). A 2,71 méter hosszú, 227 kilós tengeri emlős farokuszonyát két évvel ezelőtt kellett amputálni, miután egy tisztázatlan eredetű szövetelhalás (nekrózis) következtében háromnegyed része elhalt, s veszélybe került az állat élete. "Fudzsi nyilvánvalóan tudná nélkülözni a mesterséges uszonyt, de anélkül lassan halad, és persze nem tudna kiugrani a vízfelszín fölé" - mondta el az okinavai Csuraumi akvárium egyik állatgondozója.
kép: 
kép: 
kép: 
