Ha visszakeresed, hogy honnan indult ez a dolog (mire volt hasonlat), akkor az is jó példa az eredeti felvetésre, hogy a felnőttek egyáltalán nem gondolkodnak ilyeneken, eszükbe sem jut.
Valóban azt szerettem volna, hogy leírd, hogy nem bántad meg csecsemőkori követelőzéseidet az étel iránt, de azt nem gondoltam volna, hogy azért nem, mert úgy gondolod, hogy aki "magának keresi a bajt" azt nem kell élni (aludni) hagyni. Lehetne más gyerekkori példa is, ami azt mutatná, hogy bár most már máshogyan döntenél/reagálnál, mint akkor, nem haragszol az akkori önmagadra, mert tisztában vagy azzal, hogy akkoriban nem tud(hat)tál jobbat.
Az nem borzasztó gondolat számodra, hogy csecsemőkorodban éjszaka többször is felébresztetted édesanyádat csak azért mert megéheztél? Nem törődtél vele, hogy nemrég feküdt vissza az előző etetés után.
Az nem jó gondolat számodra, hogy csecsemőkorodban édesanyádnak milyen boldogság volt, hogy sírsz, hogy éhes vagy, hogy felkeltetted, és enni adhatott neked, és közben megölelt, eldajkált? Nem törődött vele, hogy nemrég feküdt csak vissza.... és arra gondolt, hogy de jó hogy élsz, és pl nem haltál bölcsőhalalált?
"...Az nem borzasztó gondolat számodra, hogy csecsemőkorodban éjszaka többször is felébresztetted édesanyádat csak azért mert megéheztél? Nem törődtél vele, hogy nemrég feküdt vissza az előző etetés után..."
Nem, egyáltalán nem borzasztó! Hiszen ő akart engem, és nem én őt. Én nem akartam megszületni, de meg sem kérdeztek!
(Persze ezt Ti, reinkarnáció-hívők, másként hiszitek.)
Az nem borzasztó gondolat számodra, hogy csecsemőkorodban éjszaka többször is felébresztetted édesanyádat csak azért mert megéheztél? Nem törődtél vele, hogy nemrég feküdt vissza az előző etetés után.
Azt mondod, hogy akkor még fogalmad sem volt olyan eszmékről, hogy élni és élni hagyni? Nem tettél mást, mint a fejlettségi szintednek megfelelően viselkedtél.
Ezt teszi az újra és újra testet öltött tudat is. Fejlődik és a fejlettségi szintnek megfelelően reagál. Nem csinál belőle problémát, hogy egy korábbi szinten máshogyan reagált.
"Viszont ebből az következne, hogy ez a világ sosem fog megjobbulni, mert azok, akik megjobbíthatnák, többségében már máshol vannak..."
Ebből inkább az következne, hogy van olyan világ, ami még nem javult meg és van olyan, ami már igen. A megállíthatatlan, ám eltérő ütemű fejlődés végeredménye az lesz, hogy előbb-utóbb mindenki "átköltözik" a megjavult világba.
"rettegnék belegondolni, hogy esetleg valamely előző életemben akár egy (emberi) szörnyeteg is lehettem?"
Ezért hasznos, hogy nem emlékszel "korábbi" életeidre. Így teljes mértékben az aktuálisra tudsz koncentrálni :)
Ez egy érdekes összefüggés, erre nem gondoltam volna.
Viszont ebből az következne, hogy ez a világ sosem fog megjobbulni, mert azok, akik megjobbíthatnák, többségében már máshol vannak...
Ezzel a reinkarnáció-hittel én továbbra is dilemmában vagyok.
Egyfelől talán csakugyan igazságosabbnak tűnhetne a világ reinkarnációval, másfelől viszont rettegnék belegondolni, hogy esetleg valamely előző életemben akár egy (emberi) szörnyeteg is lehettem? Aki nagyívben lesz@rta az élni és élni hagyni elvet? Olyan valaki, akiket a legjobban rühellek, gyűlölök és megvetek? Szóval, hogy ilyesvalaki is lehettem a múltban? Ez számomra borzasztó gondolat..!
Hát igen, azt hiszem, erről beszélek. Az emberiség lelkülete semmit sem változott az eltelt idők folyamán. Ahogy ezekből a kísérletekből is látszik.
Keresztény terminológiával azt mondhatnám (és mondom is!), hogy ezek a kísérletek az emberben lakozó eredendő bűnt mutatták ki! Mindannyiunkban ott lakozik! Talán nem egyforma a lelkiismereti kontroll, amivel féken próbáljuk tartani, és bizonnyal nem ugyanazokat a "nyomógombokat" kell megnyomni egyik, ill. másik emberen, hogy ezek a reakciók előjöjjenek, de azért valószínűleg ott van a hajlam mindenkiben.
Kérdés, hogy mit tehetünk ellenük? Most világi értelemben kérdezem.
Személyes véleményem szerint a mindenkori nevelésnek itt kéne kezdődnie, hogy rámutat az emberi természet ezen kettősségére, ill. arra a valós veszélyre, hogy ez a bennünk lakozó állat* bizonyos körülmények közepette felülkerekedhet!
Már a családban, a fejlődő gyermeki értelemhez igazítva tudatosítani kellene ezt az információt, aztán tovább az iskolában, a felnőtt társadalomban, minél több helyen és időben, ahol csak lehetséges!
De valahogy mégsem látom ezt a törekvést. Vajon miért..?
*Nem szeretem ilyen kontextusban használni az "állat" szót, hiszen az állat tudatosan nem gyötör, lévén nincs is olyan tudata, mint az emberé.
"Pozitív" visszacsatolás, öngerjesztő folyamat. Lehet, hogy ezért ilyen az emberiség egész történelme?
Lehet. És az is lehet, hogy úgy működik ez, mint a fertőző betegségek: ha rosszak vagyunk, továbbgyűrűzik, de ha a jót erősítjük, hát az is!:-)
Egyszer egy másik topicban azt írtam, hogy személyes véleményem szerint a hatalmi ambíciókkal rendelkezők többsége pszichésen nem tiszta!
Ezzel abszolút egyet tudok érteni. Persze nem mindegy a fogalmazás, illetve, hogy ki mit ért vagy akar érteni alatta. Akit hatalmi ambíciókkal rendelkezik, azt több mint valószínű, hogy valami torzulás, túlzás: önzés, félelem, hiúság, nyereségvágy, erőszakos indulatok, stb vezérlik. Viszont aki vezetői szerepet vállal, egyáltalán nem biztos, hogy torzult személyiség. Simán lehet az adott ügy, munka, terület iránt elkötelezett, elhivatott ember, aki nem magáért, hanem az adott téma előbbre mozdításáért tesz.
Vagyis nem mindegy, hogy valaki akarja a hatalmat, vezető akar lenni, vagy kapja azt, tehát vezetővé válik.
Ezt valaki először érdekes felvetésnek találta, aztán visszakérdezett, hogy miért, én talán sosem szoktam tévedni, mindig mindent jól csinálok? Akkor miért ne tévedhetnének a hatalom birtokosai is?
Hogyne tévedhetnének. Az mindig, mindenkinél benne van a pakliban. De óriási különbség van (személyes vagy szakmai) tévedés, és aközött, hogy valakinek erősen maga, a saját céljai vagy önképe felé hajlik a keze, gondolkodása.
Néha eltűnök hosszabb-rövidebb időre, de azért figyelek! ;-)
Ezzel így vagyok én is. :-)
Igen, a karizma sokat számít. De, ha ez már elég ahhoz, hogy tömegeket rávegyen nyilvánvaló aljasságokkal való egyetértésre, akkor én nagyon szomorú vagyok...
Egyesek ezt egyfajta hipnotikus hatásnak titulálták.
Sajnos azt tapasztalom ma is, hogy a kisember imád a hatalom árnyékából belerugdosni másokba!
Talán ezt is valamiféle presztízs-emelkedésként éli meg..? (Költői kérdés. :-))
Valamiféle bosszúvágy is működhet ilyenkor, meg hogy amit fölülről kap, azt adja lefelé tovább, meg elfojtott arroganciái törhetnek elő, meg esetleg úgy érzi, most végre nincs fölötte akkora kontroll vagy hogy épp támogatják is abban, amit elfojtott, amit eddig nem volt szabad.
Az én sajátos olvasatomban a szerzésvágy is a félelemből fakad.
Nagyon sokan gondolják ugyanis, hogy a vagyon megvédi őket sok nem kívánt történéstől
Igen, ezen morfondíroztam én is. Arra jutottam, hogy a szegényebb embereket valószínű, hogy a félelem motiválja, de a tehetőseket, pláne nagy vagyonnal rendelkezőket, akik megtehetik, hogy megelőzzék a bajt vagy elvonuljanak vagy elmeneküljenek, stb., legfeljebb a kóros (fortélyos) félelem igazgathatja. A többre-többre-többre-törő habzsolás pl. (vagy egyéb indulatok, gyűlölségek).
Lényegében ugyanezt vetette fel korábban "Symbolteam" fórumtárs is. Ezért amit neki válaszoltam, most Neked is linkelem egyúttal.
Próbálom mégegyszer összefoglalni saját véleményem lényegét:
- Semmiképpen nincs jogom átlépni a másik ember szuverenitásának határait, viszont nem is vagyok köteles bármilyen körülmények mellett segíteni őt! A helyes útnak azt tartom, ha a dilemmát fehérem feketén a másik tudomására hozom már az elején: - Ha te így, rám ne számíts! Ennyi! És mind a ketten szuverének maradtunk!
Viszont úgy vélem, ahogy "Symbolteam"-nak is írtam, sajnos sok ember egója nem bírja elviselni azt az "imidzs"-t, hogy ő nem segít. Ezért aztán inkább kényszerít, csak, hogy segíthessen. Ez egy végtelenül álszent képmutatás! Leginkább persze a drágalátós államra jellemző! Pl. hiába nem kérnék a hivatalos EÜ ellátásból, vállalva -de most komolyan- hogy egy baleset esetén hagyjanak ott nyugodtan vérbefagyva a helyszínen, a kib...ott államnak az önmagáról alkotott képébe ez semmiképp sem fér bele, ezért inkább kötzelező jelleggel fizetteti a TB-t, még a munkanélküliektől is beszedi, csak ott "EÜ hozzájárulás" címszó alatt, de ő akkor is "segít", ha én nem tartok rá igényt!
Tudom, hogy az állam létezése egy szükséges rossz, azaz sajnos szükséges, de az én szememben sosem lesz jóbarát, hanem csakis ellenség marad! Evvan, és ha a sok konformista, konzumidiótának ez nemtetszik, tehetnek egy szívességet..! (;-P)
Persze ezt most nem Rád értettem, Isabellee, de sosem lehet tudni, ki olvassa a topicot, nyugodtan magára veheti, aki találva érzi magát..!
Kenyszeriteni semmikeppen sem lehet, es sokszor nem is mukodik, akkor sem, ha probalnad. (Kiveve a sajat gyerekeid - de ez sem fizikai kenyszer.)
de a saját életére vonatkozóan a felelősség mindenkinek elsősorban a sajátja. Ha megy a saját feje után, és végül beüti a falba, akkor ne engem hibáztasson
Nem azert hibaztat, hogy beleutotte a fejet a falba, hanem azert, hogy miert nem segitesz neki MOST. Persze, amikor elotte segitetni akartal, azt elutasitotta.
Pl. ha valakinek mondod, hogy ne dohanyozzon, ne igyon, es ha megis megteszi, akkor mennyire vagy koteles apolni, ha e miatt lerobban?
En ugy gondolom, hogy ha kozvetlen csalad tag vagyok (hazastars, gyerek, szulo), akkor koteles vagyok apolni - de ez nem nagyon tunik igazsagosnak.
Véleményem szerint fel lehet ajánlani a segítséget úgy is, hogy az ne legyen tolakodó!
És a másik ember tudomására lehet hozni, hogy én csak javasolhatok, de a saját életére vonatkozóan a felelősség mindenkinek elsősorban a sajátja. Ha megy a saját feje után, és végül beüti a falba, akkor ne engem hibáztasson! Szerintem ennyi..!
Nyilván az adott élethelyzetben én is a magam fejem után mentem, de ha rosszul sült volna el a dolog, eszem ágában sem lett volna a rokonaimat, ismerőseimet hibáztatni...
De, tudod, hovatovább már ott tartok, ha a pénzemet elveszi a drágalátós állam, még az sem érdekel, de vannak olyan abszolút határok, ahogy elébb már írtam, amiket sosem lenne szabad átlépnie!
Konkrétan ilyen kinek-kinek a saját teste!
Ebben az überokos világban hovatovább már ott tartunk, hogy az bűn, ha az ember nem enged végrehajtani bizonyos mesterséges beavatkozásokat a saját testén! Mondanom sem kell, hogy egészségügyi vonatkozásokra gondolok. Azonban dafke nem fogok konkretizálni, mert nincs kedvem újra belemenni azokba a vitákba, amikben évekkel ezelőtt magam is részt vettem máshol.
Egy azonban biztos: Személyes véleményem szerint manapság az egészségügyben köszön vissza a középkor összes sötétsége és aljassága!!!
Ezért amikor manapság divat siránkozni, hogy több pénz kell az egészségügybe, magamban röhögni szoktam, hogy inkább földig kéne rombolni ezt a jelenlegi rendszert, a helyét pedig felszántani és sóval behinteni, aztán helyette létrehozni valami újat, ahol az ellátórendszer lenne a páciensért, és nem fordítva!
És mint ilyen, ki lenne zárva a rendszerből minden arrogancia és minden kényszer!
...
Nem folytatom, mert csak tovább hergelném magam. Tivadar, te "régi jó cimbora" vagy, neked elmondtam, de ha pl. idefurakodna egy arrogáns, tudálékos medikus, hát elhajtanám a halál f...ára!
