Keresés

Részletes keresés

jahorka Creative Commons License 2011.06.08 0 0 1648

Barnaky Miklós:

Tudod te!

Tudod te jól,
mit érzek irántad,
mégis kérdezed.

Tudom én jól,
nem mondok titkokat,
mégis felelek.

Százszor is még,
vagy akár ezerszer;
szeretlek, szeretlek, szeretlek;
ahogy csak szerethet ember!

blrp Creative Commons License 2011.05.24 0 0 1647

+

 

Móra Ferenc: Menyasszonyomnak 

 


Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már s im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon,
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?


Koldús vagyok, a költöző rigónál
Egy árva fillérrel se gazdagabb,
Puha pompa és cifra szolganépség
Nem vár az ócska nádfödél alatt.
Csak két galamb búg rád a tiszta dúcból,
Pintyőke szól a jázminágakon
S csak én fogadlak egy könnyel szememben,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?


Szépségednek se lesz sok bámulója,
Betakar holmi névtelen zugoly,
Hová nem hallik a világ morajja,
Síró kacaj és kacagó sikoly.
Ifjúságod nekem virítva hervad,
Mint vadszegfű sívó domboldalon,
Nem lesz, ki érted írigyeljen engem -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?


De nékem szentebb lészel, mint a szentek
És drágább lelkem üdvösséginél
S köréd szerelmem olyan glóriát fon,
Mint semmi gyémánt, semmi égi fény.
Virágait szépséged erdejének
Szivembül csendült dalba foglalom
S bár engem elfelednek, mindig élsz te -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?


S hűséges szívednek jutalmaképpen
Mást néhány dalnál nem is adhatok,
Hiszen tudod, hogy napszámos szülémtől
Örökül én csak jókedvet kapok.
S amig majd engem tüske, kő kivérez,
Te sem pihensz ám bársonypamlagon -
Eljegyzett társa küszködéseimnek,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?


De hogyha a nap szárnyait behúzva,
Kék tengerek vizében elpihen,
Ujult erővel én ölembe veszlek
S megnyúgoszunk a tüzhely enyhiben.
Szedve a boldogság virágait, míg
Álomba ringat lágyan két karom
S virrasztalak, mint fösvény drága kincsét -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?


S ha alkonyúló napja életünknek
A sírhalomnak szélein pihen,
Megifjulunk a csöndes, tiszta multnak
Ránk visszahulló fényin, enyhiben.
És együtt hagyjuk itt e szürke földet,
És együtt föd be jeltelen halom.
Madárdalos, selyemfűs, vadvirágos -
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?


Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós nyári alkonyat,
Amikor szép fejed szivemre hajtva,
Elárulád te titkos álmodat?
Öt éve már. S im én eljöttem érted
A régi szóval lázas ajkamon:
Te álmodod-e még a régi álmot,
Eljössz-e hozzám, édes angyalom?

blrp Creative Commons License 2011.05.24 0 0 1646

BOLDOG NÉVNAPOT KEDVES!!

 

 

Louis Aragon - Elza szeme

Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükrében arcukat bámulták a napok
Beléhal mind akit reménye elhagyott
Szemed oly mély lehull az emlék benne holtan 


Sirály sikolt a vad tenger dühe remeg 
Hirtelen kiderül s szemed színe megolvad 
Felhőből szab kötényt a nyár az angyaloknak 
Sosem oly kék az ég mint a búza felett


Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benned könnyed ég 
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél


Hétfájdalmú anya ó nedves ragyogás
Hét tőr ütötte át a színek szőtte prizmát 
Legélesebb a nap ha könnyben úszva int rád 
Kékebb az írisz is ha pettyezi a gyász


Balsorsban a szemed kettős rést nyit hol újra 
Éled a mágusok csodája mikor a
Barlangban reszketőn meglátták Mária 
Kabátját a szerény jászol fölé borulva


A szavak májusán egyetlen száj elég
Minden sóhajnak és minden éneknek éppen 
De annyi csillag ég hogy szűk nekik az ég fenn
Add kölcsön két szemed iker igézetét


A gyermek szédülőn képektől és csodáktól 
Nem tárja két szemét olyan kerekre mint 
Szemed ha ámulón s áltatva rám tekint 
Mintha vad szirmokat nyitna valami zápor


Villámot rejt szemed levendulája tán
Hol dúlt szerelmüket emésztik tünde férgek 
Lehulló csillagok szálán lebegve élek
Mint süllyedő hajós augusztus éjszakán


Zsákmányom lett ez a dús rádium de máris 
Égeti ujjamat mint tiltott lángfolyó
éden százszor is villanó illanó
Szemed az én Perum Golcondám Indiám is


Egy fényes éjszakán a világ szerteszét 
Törött egy zátonyon jelzőtűz gyúlt a szirten 
S én a tenger fölött ott láttam égni híven 
Elza szemét Elza szemét Elza szemét


/Rónay György/

jahorka Creative Commons License 2011.05.19 0 0 1645

Egry Artúr:

Te

Mit mondjak néked, rólad el?
Hogy kenyér vagy ? Búza?
Barna rozs cipó,
Miből maszatos képű
Kisgyermek enni kér?

Mit mondjak néked, rólad el?
Hogy víz vagy, puha kristály?
Egy forrás, amely odakint vár,
S csacsog, de soha nem felel?

Mit mondjak néked, rólad el?
Hogy te vagy az a Szó?
A Szerelmes és Megátkozó,
Megnyugtató és mindig Változó?

Mit mondjak néked, rólad el?
Csak annyit: jó, hogy létezel.

 

halkabban Creative Commons License 2011.04.06 0 0 1644

Szabolcsi Erzsébet 

Mégis…
  
Ne szólj, 
szól helyetted a csend. 
Ne nézz, 
hunyt pillád mögött vagyok. 
Ne hívj, 
hívnak az álmaink. 
Ne keress, 
hisz úgyis ott vagyok. 

Szólj, 
fújja hangod felém a szél! 
Nézz, 
szemed tükrében ragyogok. 
Hívj, 
érezzem, hogy lobogva vársz. 
Keress, 
szeress, lásd melletted vagyok.

blrp Creative Commons License 2011.04.06 0 0 1643

Ladányi Mihály: Varázslat


Nem láttad-e a bűvölő manót? 
Síró szeme, nevető szája volt.

Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő, 
legyen szívednek nehéz, mint a kő.

Ében szeme erdőtüzébe less, 
elszenesedj és elkopj és eless.

Kis melle holdját nézd, hogy száll tova, 
és halj meg érte minden éjszaka.

Lám, gyönyörű állat a szerelem, 
hószín kanca, legel égő gyepen.

halkabban Creative Commons License 2011.04.01 0 0 1642

Nadányi Zoltán

ÖRÖK SZERELEM

A nők jók voltak hozzám, jók maradnak.
Csak jó szavuk volt hozzám, szép szavuk.
Mit bántam én, igaz-e vagy hazug.
Csak szívtam eperízét a szavaknak,
narancsízét a csóknak. Megrakott
gyümölcsöstálról minden zamatot.
Mikor megláttak, első örömükben
felcsillogott egy szép kép a szemükben:
vonagló, édes testük, kicsinyítve.
Bekeretezte a szemöldök íve.
Eltettem ezt a kedves, szép medalliont,
sötét mezőben szép nő teste hajlong.
Volt, akinek megfogtam a kezét,
a derekát és nem kellett beszéd.
Lelihegte az álruhát magárul
és úgy borult rám, mint aki elájul.
A másik azt szerette, ha könyörgök,
lihegve könyörögtem, hogy szeressen,
lihegve könyörögtem, hogy eresszen.
És ő elhúzta száját, szép kis ördög
és ujjacskáiról kacagva, könnyen
törölte le a vérem és a könnyem.
Fantasztikus kalandok a homályban!
Egyiktől a másikhoz... Símatestű
aranyhalak! Mint zsonglőr, úgy dobáltam
a szívemet. És nem hangzott el eskü.
Nem volt előtte és nem volt utána
se bánkódás, se zokszó, semmi jel.
És búcsú sem volt. Így ment el Zsuzsánna
és Margit és Teréz és Gabriel.

csicsijja Creative Commons License 2011.03.28 0 0 1641

llés együttes : Hogyha egyszer 

 


Lassan nyílik a szerelmünk
Mint egy óvatos növény
Tengerparton, hajladozva
Szeszélyes árapályban


Összezárja szirmait
Nem bízik még a napsütésben
Majd kinyújtja ágait
Ha újra lágyan ring a tenger


Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek


Kinyílik a szerelmünk
Elhagy minden rossz szokást
Évezredeknek átöröklött
Szenvedését és szeszélyét


Elmaradnak a viták
Féltékenység, vádaskodások
Elmarad a fájdalom
Marcangoló csatározások


Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell
Végre többet
Sem magunknak sem a külvilágnak


Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek


Nem fásul el a szívünk
Mindíg érdekes maradsz
Meg nem unlak, mindíg új vagy, 
Ismeretlen szép világom


Fölfedezlek mint egy földrészt
Minden tájadat bejárom
Fölfedezlek minden reggel
Fölfedezlek minden éjjel


Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell
Végre többet
Sem magunknkak sem a külvilágnak


Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek


szövegíró : Görgey Gábor

blrp Creative Commons License 2011.03.09 0 0 1640

Molnár Szabolcs


Névnapodra

Mint minden áldott nap, 
Angyalom egy puszit kap. 
De most nem akármilyet, 
Különleges, ha elhiszed. 

Hisz ma van a neved napja, 
S neved a szívem rabja. 
Belevéstem oda örökre, 
Ez festi szívem vörösre. 

Nézd az égen csillagok! 
Én is köztük ragyogok, 
Ha neved kiálthatom 
Ezen a gyönyörű napon! 

Boldog Névnapot kívánok angyalom!  

dromio Creative Commons License 2011.01.18 0 0 1639

Demján Irén: Üzenetek


Megüzenem a kéklő hegyeknek,
hogy hosszú az út 
és nagyon nehéz,
és van, 
kinek elérhetetlen a messzeség.

Üzenem a felkelő Napnak,
hogy nem mindenkire
ragyog,
mert az árnyékok foltjai
sötétek, nagyok.

A végtelen óceánnak üzenem,
hogy szomjazó virág
a szerelem -
mély, mint a fájdalom maga.

Felkap, elsodor,
aztán leejt
valahol.

dromio Creative Commons License 2010.12.08 0 0 1638

Utasi Hajnalka


Kortalan és nemtelen Kedvesemnek,
nemcsak 7. házassági évfordulónk ürügyén


Neked küldtek.
Hozzád jöttem.
Vártál.
Szemedbe
Az angyalok sóhaja
Költözött.


Hitted
Már beteljesült
Boldogságod.
Táncában
Elmerülve
Vártál.


Most kétely ül
Szádszegletében.
Várod – keresed
A névtelent,
A jót, az egyetlent,
A felszabadítót.


Hozzád jöttem.
Én vagyok a lelkedből
Született barát,
Az Isten tollából
Megszemélyesült gondolat,
Ki kortalan és nemtelen.


Szárnyaim tiszta
Jövőt nyitnak.
Nem látod.
Érzed,
Megéled
Halványkék illatom.


Most indulok, mert hívnak.
Álmaidban ébrenlét leszek.
Mosolyodban testnélküli
Vágy,
A sors bolondja:
Napvirágok őrzője, titkaid angyala.

_Jasódhara Creative Commons License 2010.12.03 0 0 1637

Francois Coppée

Rommá lett szív


Latin palotaként emelkedett szívem,
Márványok, gránitok javából összehordva;
De szenvedélyeim, mint barbár szittya-horda,
Csóvát dobtak reá és dúlták esztelen.

Leomlott. Csend honolt a törmeléken.
Emberi nyom sehol, csak kígyók, baglyok odva.
Bíborszín s hófehér kövét benőtte dudva,
S az út helyén szeder burjánzott végtelen.

Hosszan, magánosan elnéztem, hogy mivé lett.
Sugártalan napok, csillagtalan vak éjek
Félelmes korszakán lelkem pokolra szállt.

De jöttél végre Te, sugárba öltözötten;
S hogy hontalan frigyünk meglelje otthonát:
Palotám romjain egy kunyhót építettem.

/ford.: Mészöly Dezső/

 

 

 

csicsijja Creative Commons License 2010.10.18 0 0 1636

ANTON KORTEWEG


FELKÉRÉSRE


Hogy én szeretlek, néha persze
még leírhatom, ha éppen azt
kérded. Mert én szeretlek és
nem is oly ritkán, négyezer
napot és éjjelt számbavéve.


Azt is, hogy szinte semmit se
öregedtél, s hogy néha
a messzibe bámulsz, mint
aki szerelmes,
a kezeid még szépek, de
tovább már mégsem mennék.


Hogy az arcodat keresem néha, nem
szádat.

csillag vagy fecske Creative Commons License 2010.10.18 0 0 1635
Anna Ahmatova:
HÁZ A HÓBAN

Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.

Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.

Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.
csicsijja Creative Commons License 2010.10.16 0 0 1634

Gerrit Krol:
Ha lehúzunk egy nadrágot


Általában két nadrág van,
(a) a saját (b) vagy más
nadrágja


Amikor saját nadrágot
húzunk le, előnyünk, hogy egyedül
lehetünk. Ám amennyiben
más nadrágjáról van szó, minimum ketten
kell hogy legyünk. Úgy az ember
a másiknak
is
lehúzhatja esetleg a nadrágját.
(dualizmus)


Egy fontos szempont azonban
a résztvevőknek a neme. Ha ők különböző
nemekhez tartoznak, nem nagy baj,
ha egymás nadrágját elcserélnék, mert
minden nem saját nadrágot hord.


Noha általában
a nemek a nadrágról felismerhetők,
az nadrág
nélkül is látható. De nadrággal
vagy nadrág nélkül mindenki
továbbra is megtarthatja saját nemét.


Általában két nemet különböztet
meg az ember:
a férfiét és a nőét. S ezek
képviselőit azáltal ismerjük fel,
hogy már nadrág nélkül
a férfi beletűnik a nőbe, mikor
is azt mondjuk: egymásba
olvadtak.


Eme olvadás időleges.
Azután a nadrág újra felhúzatik.


Egymásba olvadni,
legyünk bár különféle neműek
nadrágban nem lehetséges.

 

csicsijja Creative Commons License 2010.09.14 0 0 1633

Balassi Bálint


Hogy Juliára talála,
így köszöne néki

 

Ez világ sem kell már nekem
    nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most én mellettem
    egészséggel, édes lelkem.


Én bús szívem vidámsága,
    lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
    veled Isten áldomása.


Én drágalátos palotám,
    jó illatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
    élj sokáig, szép Juliám!


Feltámada napom fénye,
    szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
    élj, élj, életem reménye!


Szerelmedben meggyúlt szívem
    csak tégedet óhajt, lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
    idvez légy, én fejedelmem!


Juliámra hogy találék,
    örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
    kin ő csak elmosolyodék.

Szélfútta haj Creative Commons License 2010.09.05 0 0 1632
József Attila:Az én ajándékom

A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.
csicsijja Creative Commons License 2010.08.25 0 0 1631

Deák László


Szívem királynőjének


Kedves egyetlen drága, gyémánt szemű szerelmem,
Úgy, hogy azt leírni se lehet, úgy hiányzol nekem.
Csak néhány röpke órája vagy tőlem s szívemtől távol,
Mégis úgy hiányzik a tőled kapott mézédes mámor.


Hiányzik félénk pillantásod s szép fényes barna szemed.
Szívem félve remeg szívedért, rossz ezek után már nélküled.
Most már soha el nem engedném a kicsi kezed, ha tehetném.
Bárcsak még szemem szemed tükrébe ég, mellettem lehetnél.


Hiányzik, izzó lelkemben élő kedves arcod, zamatos mosolya,
Ajkad isteni nektárnál, és méznél édesebb boldogító csókja.
Mint hegyi patak csobogása, hiányzik hangod nagyon nekem,
Szavaid csengése, mint ezüstpénz csilingelése, nagy kincs nekem.


Hiányzol, mint növénynek az éltető fényesen szikrázó napfény,
Ez a színtiszta igazság, most hiányodtól könnyezve bevallom én.
Hiányzik, kecses dolgos újaid csiklandozó és simogató bársonya,
Hiányzik, szerelemtűztől forrón izzó szíved, szívem vánkosa.


Szép hullámos hajad, szívemet megnyugtató, részegítő illata,
Újaid könnyű szerelembilincse, karod féltő és szorító katlana.
Hiányzol, mint megfáradt szomjas őznek a hűs patak tiszta vize,
Vagy csillagfényes nyári estén, a távoli halk és szép tücsökzene.


Magadért, és ezekért a csodákért szeretlek kimondhatatlanul téged,
És ha tőlem, féltő szívemtől távol vagy, ha nem vagy itt velem, félek!
Életem vékony fonala, és izzó szívem boldogsága, kezedbe vagyon téve,
Rendelkezz vele, szívem-lelkem egyetlenem, drága
szerelemkirálynője.

 

csicsijja Creative Commons License 2010.08.17 0 0 1630

Szilágyi Domokos


HA NEM VAGY ITT


Vagy a levegő, amelyet beszívok, 
a táplálék, amelyet visz a vér, 
a látásom vagy - tán meg is lepődném, 
ha tenszemeddel rám tekintenél; -
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz, 
a szív, az agy, a gondolat, akármi, 
életem része, melyet bármikor 
keresetlen is meg tudok találni; - 
s mint a bonyolult óramű, ha elvész 
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy, 
olyan lennék nélküled; és csak akkor, 
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

 

konyvmuves Creative Commons License 2010.08.01 0 0 1629
Kegyelemre várva

 

Lásd, én a fájdalmak erdeiből jöttem,

Ahol a tarlott fák ágai közt, sohasem

Festi lilára a Nap, égő sugarát, -

S még nem láttam a teremtés érckapuját -

 

Mint egy idegen nézek szét, közöm sincs már,

A káoszba rohanó, mammoni vágyhoz, lásd,

Úgy megyek el, ahogy jöttem, reménytelen,

Kitaszított és árva, Jézusi gyermek.

 

Udvaromban, tobozokat morzsol a szél,

Kolduló bánat ül jajongó szívemen,

Soha el nem múló,  harmadnapos gyászt ül,

A hiábavaló, keserű értelem.

 

Kora hajnali könnyek hullnak a ködben,

Teremtőre várva, aki majd megvigasztal -

Reszketeg a Hold is, hamuszín riadtan,

Ájulat némán ülök, kerékbe törten.

 

A Hold hamujában keresek szavakat,

Könnyes folyókon is szeretetre vártam,

Hiába minden, ha egyedül maradtam -

Darabokra törten, lelkemben halállal.

blrp Creative Commons License 2010.07.27 0 0 1628

Gere Irén :

Elhagyottan


Elfed az éj,
két kar átölel,
megmártózol
a szerelemben.


Ne hívj,
ne átkozz,
ne szeress engem!


… rejtőzködni, elrejtőzni!
… fedetlen lelkem
ne lássa senki!


Vak a hóbort,
mely űz egyre,
madarak könnyét
gyűjteni egybe…


… elfogy a szerelem,
meghal a vágy, -
szegényes fekhelyed
már csak az ágy!


… ujjam hegye -
picike párna:
nem vár senkit,
nem vár rád ma!


Csillag sem mozdul,
néma az ég,
nem hívlak szeretni,
szeretni még!


Nikotin virít
ujjamon sárgán:
rágyújtok újra,
egyedül, árván.

csillag vagy fecske Creative Commons License 2010.07.26 0 0 1627
Rab Zsuzsa : Kívüled élek


Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy meglássalak.
Gyönyörû arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.

Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelrõl szemügyre vennéd.
De, nem is ismersz.

Én vagyok az,
aki meg tudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettõs rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejû.

Érted-e még az egyszerû beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek,
Aztán visszaadom.

Kívüled élek,
ilyen siralmas bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.
csicsijja Creative Commons License 2010.07.25 0 0 1626

Darvas Ferenc
ÁLOM HAJNALÁIG


Átcsenném álmaimat Neked
finom, lágy gyönyörökkel
és az olvadó nedves kéjt
amely illatozva kíséri
a csendes langyos éjt
lebegő szerelmi násszal
és az érzést őrizném
a követő álom hajnaláig
új kísértés csodájáig.

dromio Creative Commons License 2010.07.21 0 0 1625

Kálmán Eszter

Szerelem


"Maradjunk együtt szerelmem.
Szerelmem: maradjunk együtt."


- Virágot hozok neked
minden harmatos reggelen.
- Üldögélünk a csillagneszes kertben
minden harmatos éjjelen.


- Vágjunk át együtt a hegyeken,
patakok mentén, utak során, réteken.
- Ahányszor csak szomjazol
friss vizet adok eléd.


- Vigyen minket a motorom,
száguldjon a szél.
- Mandulát, édes
gyümölcsöket rakok eléd.


- Új városokba érünk,
új embereket nézünk
minden áldott nap.
- Várni foglak porban,
hóban, napsütésben
minden áldott nap.


- Megjövök hozzád amint
leszáll a nap, a vörös alkonyatban,
minden átkozott este.
- Elszakadok tőled, mint
tőtől a levágott virág,
minden átkozott reggel.

dulci Creative Commons License 2010.07.13 0 0 1624

Vetkőzés

 

Még magamon tartom,
kicsit a ruhát,
Még nyújtsuk a percet,
Hadd várjak, hogy várd


Még nyújtod a percet,
még nyújtod a szót,
Még semmi sem teljes,
még magam vagyok.


Egy semmiséget, mondj még nekem,
S azután bármi, lehet, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, lehet, legyen!


Még valami kell,
egy semmiség csak, mitõl megváltozunk
mondj nekem valamit,
hogy attól legyen, legyen.


Egy semmiség,
lehet mozdulat is, mitõl megváltozik,
valami, valami,
és aztán legyen, legyen!


Még magamon tartom
addig a ruhát,
míg valami nem visz
egy határon át.

Még beszéljünk félre,
Nyújtsuk csak el!
Egy kicsikét várj még!
Még valami kell.


Egy semmiséget, mondj még nekem,
Azután bármi, legyen, legyen!
Egy semmiséget, mondj még nekem,
És jöhet bármi, legyen, legyen!


Még semmi sem teljes
Még valami kell
Már magam sem értem,
Hol döntöttem el.


Úgy kellett még volna
Egy semmiség
Úgy kellett még volna
Egy valami még.


Nem nyújtom a percet,
Nem nyújtom a szót
Már semmi sem teljes
és magam vagyok.


Már semmi sem teljes
és magam vagyok
és magam vagyok
és magam vagyok...

halkabban Creative Commons License 2010.06.27 0 0 1623

Koosán Ildikó:


Álmodozás


Májusok illata
hömpölyög parttalan
s nyitott ablakon
át kába örömmel
tódul a szobába,
pezsdíti véremet.
Jó lenne itt veled
csöndes félhomályba'.
Jöttödre várva
társam a megváltó
színes képzelet.


Látom a szemed
milyen gyönyörű!
Pillád árnyéka
selymes takaró
szád puhasága,
csókjaid méze
szívem megigézte,
s ahogy indulsz
felém a nyárba
a vágyak világa
már újra való.


Mennyire szeretlek!
érzem, ez szinte fáj.
Töröld le könnyemet
becéző szavakkal
és ölelj magadhoz
ezen az éjszakán
míg elér a hajnal.
Orgonák, nárciszok,
harmatos pázsitok
balzsamos illatát
elhozom magammal.

blrp Creative Commons License 2010.06.20 0 0 1622

Varró Dániel: MOZI


Gyere, nevető szemű, airwave-es leheletű! Bús lovagod ma terád vár
egyedül, a pattogatottkukorica-szagú moziban, ahova csupa pár jár,
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz ime, a nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld, és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -
mennek már odabent, gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe, zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat, és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek, a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy -
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad, olyan gyönyörű vagy.
Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.
Két kibújó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd, a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik, és a szive teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek, annyira édes a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába ha néha kilóg is alóla...
Baromira gagyi ez a jelenet is épen,
gyere, szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.

halkabban Creative Commons License 2010.06.14 0 0 1621

MÓRA ZOLTÁN

 

Higany

 

Elmész majd egyszer te is,

beteszed magad mögött

mint ajtót, az éjszakát,

mint a hegyek, elvonulsz,

felgöngyölődsz mint szőnyeg

súlyos lépteim nyomán,

titkosan, mint a macskák

útjai a halk füvek

simogató tomporán,

harapásokat ejtesz

szöszke angyalok nyakán.

 

Kihűl a szobám akkor.

Lepedőm elhidegül.

Gondjaim csillogó kis

higanytócsákba gyűlnek.

so-veny Creative Commons License 2010.05.01 0 0 1620

BRÉZAI ZOLTÁN : Szerelmi vágyódás

 

Volt egyszer egy szép leány, reá néztem tündér-talány.
Egyszer csak megismertem őt, a drága és gyönyörű nőt!
Emlékszem este volt már, de rá gondolni nem kár.
De hogyha mégis eszembe jut nem is tudom, hogy mit gondolok.
Csoda ez nem is vitás, mert bíz ez egy csodás látomás!
Tüneményes termete itt csak róla szólhat most a hit!
Folyton csak rá gondolok, de nem lehet velem ő most.
Ám majd eljön az idő, mikor együtt leszünk: ő és a költő!

csicsijja Creative Commons License 2010.04.29 0 0 1619

CSÖNDTELENÜL

 

A "törvénytelen" szeretők nem
fordítják fény felé az arcuk,
mosolyuk is árnyákba rejtett
s kétszer sötétebb a haragjuk.
Szeretni kölcsönágyra járnak
diszkrét csörgésű kulcscsomóval
egymás mezítlen melegéhez
szorongva érnek, mint a tolvaj.
Nem ismerik a gondtalan nász
fegyelmezetlen őrülését,
neszekre függesztett figyelmük
rándulni kész akár a vészfék.
Nem bújnak össze önfeledten,
csak félve egymáshoz lapulnak,
ernyedten is olyan feszültek,
mint puska ravaszán az ujjak.
Sivár magányuk sem magányos:
presszókban ülnek félaléltan,
egymás mellett egymásra várnak,
kettesben is emberkaréjban,
nem ismerik a délutáni
szelíd szieszták tiszta csöndjét,
ezer felől figyelt magányuk
sosem lesz páros egyedüllét,
sorsuk zsibongó hontalanság,
akár utcára kivetetté.
A "törvénytelen" szeretőket
a csönd hiánya űzi ketté.

 

/Baranyi Ferenc/


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!