az 1984-nek a legborzasztóbb! Annyira borzasztó, hogy eszembe se jut. Mert elolvastam, már amikor a felénél tartottam...akkor még azt hittem, hepiend lesz (kis naív)
Pineiss úrnak pedig ettől kezdve siralom volt az élete; a felesége azonnal megkaparintotta minden titkát, és teljesen papucs alattt tartotta. Nem jutott egy perc szabadsághoz vagy pihenőhöz, boszorkánykodnia kellett reggeltől estig, amíg csak bírta, és Tükör, ha arrafelé járt és meglátta, barátságosan szokta mondani neki:
-- Mindig munkában, Pineiss úr?
Ezóta mondják Seldwylában, hogy: "Megvette a macska háját!" -- különösen akkor, ha gonosz és utálatos feleséget szerzett valaki.
A hegycsúcsok hava arany és fehér lángokba borult, a hegy hatalmasan és időtlenül magasodott a lila árnyakkal telt völgy felett, én pedig tágra nyitva könnyes szememet, amelynek cseppjein megtört a fény, lassan felemelkedtem, és a görgetegen megindultam Délre, a házam felé.
A hegycsúcsok hava arany és fehér lángokba borult, a hegy hatalmasan és időtlenül magasodott a lila árnyakkal telt völgy felett, én pedig tágra nyitva könnyes szememet, amelynek cseppjein megtört a fény, lassan felemelkedtem, és a görgetegen megindultam Dére, a házam felé.
Kiszökkent a kabinablakon, amint mondta, a jégtáblára, mely ott ringatódzott a hajó mellett. A hullámok hamarosan tovasodorták, s beleveszett a sötétségbe és messziségbe.
Ehhez biztos van már fordítás, csak itt most nálam nincs. (Ha nektek igen, és tudjátok melyik, írjátok be magyarul is esetleg.)
He sprung from the cabin-window, as he said this, upon the iceraft which lay close to the vessel. He was soon borne away by the waves, and lost in darkness and distance.
S elmentek, hogy megkeressék a tréningruháját, amit pár száz méterrel odább lógatott fel egy fenyőfára.
Én meg itt maradtam egyedül.
De ezzel még nincs befejezve. Egy adat még ide kívánkozik. Sajnos, túl sokáig írtam ezt a krónikát - és elkéstem vele. legalábbis egy időre, ahogy udvariasan közölte velem a Sportkiadó. Az történt ugyanis, hogy időközben megjelentettek egy életrajzot Bálintról, a Mi bajnokaink nagy példányszámú és népszerű könyvsorozatukban, A bátakolosi hős címen.
Bangó és Bartosi írták közösen.
Porkoláb-völgy--Budapest, 1960. július -- 1961. január
"Egy kézmozdulatára leülünk, mozdulatlanul ülünk majd egymással szemben, elégedettek leszünk magunkkal, mert mind a ketten úgy érezzük, hogy nyertünk."
Egy mondat kéne legyen? Azt hittem, egy könyv utolsó mondatai. Az ut'só bekezdés volt, igen, de azt hiszem, az ut'só mondat alapján ismerhető föl. Eléggé jellegzetes, ismétlődő szókapcsolat miatt :)
Reggel szótlanul, de nyugodtan, egészségesen ébred. Felhasadozó emlékezete megnyugszik, és a következő holdtöltéig a professzort nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa, sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Judea ötödik helytartója.
Caid1:
" Éjjel pedig néha így tanítom magamat:
- Nem az örökkévalóság van előttünk, mit is kapálódzunk mi annyit, mi marhák? Mikor úgyis ideig-óráig tart csak ez a mulatság.
Ezt apám szokta volt így mondani. S ehhez én még hozzáfűzöm a magam szavait is:
- Estig tart a nap. És egy napot estig mindennap ki lehet tartani. - És ennyi az egész."
Füst Milán: Amine emlékezete
Caid3:
" Ásított; befejezte a napját, s vele együtt végzett a fiatalságával. A leszűrt erkölcsi tanulságok már szerényen felkínálták szolgálataikat: a kiábrándult epikureizmust, a mosolygós türelmességet, a lemondást, a komolyságot, a sztoicizmust, mindent, ami lehetőve teszi, hogy kortyonkint és beavatottként ízlelgesse elrontott életét. Levetette kabátját, s hozzáfogott, hogy kioldja nyakkendője csokrát. Ásítozva ismételgette magában: "Hát igaz, mégis igaz: férfikorban vagyok."
"November 9-e volt, mikor hazakerültünk. Hogy másnaptól, november 10-étől kezdve mi történt velem, meg mindnyájunkkal, azt már nem mesélem. Azt leírni és azt elhinni, érzésem szerint, nem is szabad.
És amit meséltem idáig, azt is "if you want, remember, if you want, forget".
Caid5:
" "I will come," said Peter, but he sat on for a moment. What is this terror? what is this ecstasy? he thought to himself. What is it that fills me with extraordinary excitement?
Akkor egy-két feladványt szeretnék közzétenni a kedvenceim közül:
"Öltözz újra mélyvörösbe!"
"És ők elindultak a nyári reggel napsugaras útján."
"Uvar Ivanics az ujjait mozgatta s a messzeségbe fúrta rejtélyes tekintetét."
"Mit gondolhattak, mit érezhettek ketten? Ki tudja? Ki tudná megmondani! Vannak az életben olyan pillanatok és olyan érzések... Csak mutathatunk rájuk -- és elhaladunk."
"A tisztelt olvasó és olvasónő tetszésére bízzuk, hogy válassza a két változat közül azt, amelyik a kedélyéhez jobban illik."
