Köszönöm. Ezért szeretem a családfakutatást, mindig lehet valami érdekességre akadni. Az egyik morvaországi ősöm például leszerelt katona volt, 1664-ben nősült meg, minden gyereknél gondosan odaírta a plébános, hogy soldat.
Such: I. Szerintem nincs jelentősége, hogy a szókezdő hangot zöngétlenül [s] = /sz/-nek, vagy zöngésen [z] = /z/-nek ejtjük. A Szalai ~ Zalai pár mutatja, hogy ilyen esetben a történelmi tulajdonneveknél a magyarban nincs kontraszt, azaz ezek egymás időbeli, ill. térbeli variánsai. Ez sokkal fokozottabban igaz a németre, ahol a szó eleji szembenállás hiánya a jelenkorra és a közszavakra is kiterjed. A kettősség a magyarba került német nevekre is kiterjed, pl. német Seltner > magyar Szeltner és Zeltner.
Én ezt a nevet német eredetűnek vélem, vö. német Such. Ugyanakkor van sok lengyelországi Such, kevés csehországi Such és szlovákiai Such. Az etimológiáját az általam konzultált német szakirodalom nem tartalmazta. Véleményem szerint lehet:
1. A szláv Suchý, Sucha alakú nevek németesedése (> Suche > Such alakokon át). Ezek a közszláv suchý ~ suchy ~ suh(i) / сух(и) ~ сухой (szuhoj) stb. ’száraz’ melléknév származékai. Lehet külalakot leíró ragadványnév ’szikár, aszott; sorvadt’ jelentésben, de utalhat a jellemre is ’érzéketlen, rideg, kimért’ értelemmel. Az egyébként lehetséges közvetlen szláv etimológiát az zárja ki, hogy az ilyen alakulatoknál nem szokott a puszta tő vezetéknévvé válni.
2. Felvethető esetleg a német etimológia is, a Suche ’keresés, kutatás; (vadászati szaknyelvben) szimat, fürkészés’ szóból.
II. Ugyanakkor megemlítendő, hogy ezt az írásképet ki lehetne magyarosan is olvasni, mint [ʃux]. Van ugyanis szlovák Šuch, cseh–morva Šuch, lengyel Szuch. Ezek vagy a szláv šuch ’csoszogás; surlódó, dörzsölődő hang’ szóból eredő ragadványnevek, vagy a középfelnémet schuoch (mai német > Schuh) ’cipő, lábbeli’ szóval, illetve az ebből származó német személynevekkel (ragadvány-, foglalkozásnevekkel) függ össze.
Sztan: Vö. lengyel Stan, cseh-morva Stan, (szlovák Stan), német Stan, osztrák Stan. Ez a Stanislav-féle összetett szláv nevek rövidülése. Ilyen alakulatoknál az említett szláv nyelvekben is előfordulhat a puszta tő, de az sem kizárt, hogy németesedett (és visszakölcsönzött) formáról van szó.
Bella (a fenti linken elérhető művében) lakosnévi eredetűnek tartja. Én azonban valószínűbbnek tartom, hogy a szlovák Bada, Badač, Badák ~ Badak, Badal, Badala, Badín stb. névsorozat tagja, a –ka vagy expresszív kicsinyítő képző, vagy eredetileg asszonynevet alkotott (azaz a mai köznyelvi –ová nyelvjárási változata: ez a környéken máig dívik). Utóbbi esetben anyanévről van szó. Ekkor az etimológia alapjául a szlovák badať ’meglát, észrevesz’, badkať ’baktat, bandukol’, esetleg a bádať ’kutat’ igék szolgálhatnak.
Ha mégis Bellának lenne igaza, akkor Erdőbágyon (szlovákul Badín, a XX. sz.-ig a magyarban is Badin), vagy (Alsó- / Felső-) Bágyon (szlovákul Dolný Badín, eredetileg a magyarban is Badin) települések egyike lehet a név alapja. A puszta –ka azonban nem képez lakosnevet, női lakosnevet sem.
Köszönöm a válaszod. Négy foglalkozás névről szeretnélek megkérdezni, nem vagyok bennük biztos. A schenk jelentése csapos ? A gissmeister öntőmestert jelent németül ? A hausgesind jelentése házicseléd ? A peck péket jelent ?
ez tenyleg nehez feladat mert az irodalomban meg nem talalkoztam ezzel a nevvel.Közepfelnemetül gichten azt jelenti valakit egy vallomasra kenszeriteni.Igy egy Gichter egy Kinzomester lehetett aki a "peinliche Befragung"-ot a fajdalmas kikerdezest vegezte.
Az magyar esztergár foglalkozásnév (amely később lett esztergály és utána esztergályos) a szerg-horvát, szlovén strugar ’esztergályos’ szó átvétele, amely a strug ’eszterga(kés)’ szó és az –ar foglalkozásnév-képző kapcsolata.
Az 1715. évi országos összeírás 18 településről tartalmaz Morvay vezetéknevet, így biztos, hogy természetes úton is kifejlődött ez a név.
Sőt, a fentit is tartalmazó arcanumos MOL-adatbázisban van egy XV. sz.-i iratköteg, ahol "Morvai" (= de Morwa) előnevű család pereskedik. Ezekből az iratokból kiderül, hogy ők nem Morvaországról, hanem a Zemplém megyei Morva településről veszik a nevüket. Ugyaninnen paraszti névadással is lehet lakosnév.
"Ez van a Morvai esetén is: nagyobb valószínűséggel jelöl Morvaországból magyarok közé áttelepültet."
Vagy még nagyobb valószínűséggel olyasvalakit, akinek az egyik apai felmenője Morvaira magyarosított, ami Morvai Krisztina esetében is nagyobb valószínűséggel jön számításba, mint a magyar nyelvi környezetben történt spontán, régi névadás...
Moravec, Moravcsik, Rottenberg, Slézinger... Sok családnevet változtattak Morvaira.
Igazából, én azt gyanítom, hogy a természetes módon kialakult Morvaiból lehet a legkevesebb, ha egyáltalán létezik ilyen. Vannak olyan nevek, amiknél elég egyértelmű, hogy leginkább (vagy kizárólag) tudatos magyarosítás, nem pedig "szerves fejlődés" útján jöhetnek létre. (Pl. az enyém is ilyen.)
> A "Laudancsek"-hez annyit fűznék, hogy Mo-i bunyevác háttér.
A jelenkorban ez igaz lehet, de a név nem bunyevác, mivel a bunyevácban, mint što-nyelvjárásban a jert (azaz a régi szláv redukált magánhangzókat) helyettesítő hang ugyanúgy /a/, mint az irodalmi nyelvben, tehát ott *Laudančak lenne várható.
Felmerülhetne kaj-horvát (avagy „szlavóniai”) „beszivárgás” is, mert ott a jerhelyettesítő /e/ (mint a szomszédos szlovénban), de azt az teszi kétségessé, hogy hiányoznak a Laud- névtő egyéb származékai is.
Viszont a Vajdaságban több szlovák él, mint bunyevác, ruszin pedig nagyságrendileg a (magukat nem horvátnak valló) bunyevácokkal egyező számban. Adott tehát a lehetőség a „keveredésre”, hogy ma magát bunyevácnak meghatározó család névadó felmenője szlovák vagy ruszin legyen.
> Azt tudom, hogy ez Lengyelo.-ban jelenleg is meglevő családnév
Annyiban jogos a meglátás, hogy említés nélkül hagytam a lengyel Kita vezetéknevet. Azonban egyéb jelzés nélkül magyar névnek értelmeztem a kérdezettet. És magyar névként ez szarvasi centrumú, ahová nekem is van nexusom, ekképpen biztosan szlovák eredetű.
> ahol már nem kenderkócot jelent
Vigyázat! Szlovákul sem ’*kóc’, hanem ’kéve, csomó’ jelentésű. Ez az ’összefogott szálak, köteg’ értelem adja a szó jelentését mindenütt, az oroszban pl. a кита (kita) ’leveles szár; szénacsomó; virágcsokor’ jelentésű, a szerb-horvátban a kita ’csokor; rojt’. Ez utóbbinál a ’rojt’ másodlagos a ’csokor’-hoz képest: a lengyelben is ilyen jelentéstapadás mehetett végbe, majd az eredeti értelem kiavult. Mivel azonban a vezetéknevek keletkezése a XVI–XVII. sz-ra megy vissza, így a lengyel náv esetében is valószínűbb a ’csokor’ értelem. Mivel azonban a virágcsokor meglehetősen polgári elterjedtségű, a csokor alatt inkább valami haszonnövény kévéjét lehet a korra vonatkozóan érteni. Ez pedig már a paraszti motivációra utal.
"Ami az alapnév etimológiáját illeti, sok német Laud- kezdetű település van, amelyek a korai adatokban Lut- írásmóddal szerepelnek. Ez talán az ószász lud ’? forma,’minőség, állapot, természet’, ill. ófelnémet lūt (mai német laut) ’hangos, harsogó; hallható, érthető; ismert’ szóval függhet össze. Ugyanez ez a tő személynévként ez átkerülhetett a környező szláv nyelvekbe."
Egy merész feltételezés: A lut lud nincs esetleg összefüggésben a szláv lad ladit' ladno lada szavakkal?
Kichter: Igen ritka német vezetéknév (ma a németországi Schweinfurtból és a lengyelországi Wołówból adatolható). Etimológiát nem találtam rá, talán a német (szintén schweinfurti) Gichter alakváltozata. Ez pedig talán a német Gicht ’köszvény, csúz; üszög’, ill. ’torok, kemencenyílás’ szóval függ össze. De fulco majd kijavít.
Herényi: Magyar lakosnév egy Herény településről. Ilyen volt Vas megyében (ma Szombathely része), és Gömörben a mai Beretke területén.
Herinyi: Az északnyugat-dunántúli nyelvjárások í-znek, így ez a köznyelvi Herényi név helyi változata.
Hering: Német név, amely 1. heringhalász, -kereskedő vagy heringet kedvelő neve; 2. képzőtlen lakosnév az ugyanilyen német településnevek egyikéről; 3. esetleg -ing képzős apanév a Her- előtagú személynevekből. — Az előző nevekhez német környezetben fellépő népetimológiás úton kapcsolódhat.
Csalló: Képzőtlen apanév az azonos magyar személynévből. Ez lehet régi török személynév (< *čarlağ ’síró, erős hangot adó’, ugyanebből a szóból eredeztetik a Csallóköz név előtagját), de lehet azonos a mai csaló ’szélhámos’ szóval is.
Marton: Képzőtlen magyar apanév az azonos személynévből, amely a Márton személynév változata.
Mór: Képzőtlen magyar apanév az azonos személynévből, amely egyrészt a latin Maurus egyházi név magyarosodása, másrészt a magyar Móric (< latin Mauritius egyházi név) személynév rövidülése.
Világos: Magyar ragadványnév. A hasonló értelmű Fényes személy- és családnévvel együtt díszes, ill. élénk színű ruhára utalhat, avagy valamely testi jegyre (pl. világos haj, szem, bőr).
Cserncsics ~ Tscherntschitsch: Vö. szlovén Černčič vezetéknév, amely a személynévként használt szlovén črnec ['tʃərnəts] ’fekete (hajú, bőrű stb.) férfi’ szó –ič apanévképzős származéka. Horvát-szerb megfelelője a Crnčić.
> Mit lehet tudni az Eszterhai névről? Van köze az Eszterházy családhoz? Vagy csak nagyon hasonló a két név?
Az Esterházyak eredeti családneve Szerhás volt, a központjukat róluk Szerházház(a)-nak nevezték, a XVI. sz.-ban az oklevelekben így mint „Zerhas de Zerhashaz” szerepelnek. Úgy tűnik, a Szerhás alakkal párhuzamosan élt ugyanennek Eszterhás formája is (legalábbis a településnévben), mert amikor a család a birtok nevét veszi fel, akkor ez a hosszabb formából alakul, mint Eszterhásházy, majd ebből egyszerejtéssel Es(z)terházy. Ez az eredeti birtokközpont a Csallóközben volt, a mai Illésháza területén (a Wikipedia-szócikk, népetimológiával Ser[ház]háza-ként említi).
A mai Fertőd részét alkotó Eszterháza neve másodlagos képzés az Esterházyak családnevéből: előbb csak a XVIII. sz. végén kiépült kastély, az új családi központ neve volt, majd átvonódott a kastély mellé települő falura.
Az eredeti Szerhás ~ Eszterhás családnév magyar –s melléknévképzős foglalkozásnév ’tetőfedő’ értelemben. Az alapszó a szláv strecha ’(ház)tető, fedél’ átvétele, amelyben a szó eleji mássalhangzó-torlódás kétféleképpen oldódott fel: egyszerűsödéssel szerha, előhangzóval eszterha lett. Az utóbbinak másodlagos eszterhaj és eszterhéj alakjai is kifejlődtek, sőt ez utóbbiak terjedtek el a legszélesebb körben (az Értelmező kéziszótár szerint: eszterhéj tájszó 1. nádból vagy szalmából készült háztető. 2. eresz)
Véleményem szerint az Eszterhai családnév nem más, mint a fenti eszterhaj szó írásváltozata, s mint ilyen képzőtlen foglalkozásnév lehet, az eszterhás szinonimája.
Végső soron tehát a két névnek van köze egymáshoz, de csak igen áttételesen.
