Akinek egyessel kezdodik a szemelyi szama az alljon jobbra, akinek kettessel az balra, aki pedig 6x6-os geppel fenykepez, tukoraknaval, az huzzon a francba.
Amúgy meg fotosorozatnál egy állókép általában megbontja az összképet, pl. a böngésző képnéző pluginjában ilyenkor sokszor elugrik a következő kép gombja... És mobilon fel-le görgetve is élvezhetőbb ha csak fekvő a kép.
Leírnám egy két módszeremet a sport, meg úgy általában a fotózással kapcsolatban, hátha valakit érdekel.
Mindig fekvő állásban fotózok. Ettől csak nagyon indokolt speciális esetekben térek el. Ennek okai:
-Ember látásának természetesebb a horizontális kép.
-Egy egész, vagy fél alakos portrénál, az álló komponálásnál az arc pont az optikák leggyengébb részére esik. főleg nyitottabb rekesznél /peremsötétedés, életlenség/. Ha valamiért még is állókép kéne később, simán meg tudom vágni. Fordítva már nem biztos.
-Monitoron nézünk már szinte minden képet, amit nem tudunk elforgatni /a mobilnál meg mindegy/, így a képernyőt jól kitölti. Én mostanában már a képeimet, amit tudom, hogy csak interneten néznek 16:9-re vágom, vagy előre megkérdezem, milyen képarányú beépített nézegetőt használnak.
-A sportok nagy részében a mozgások jellemzően horizontálisak, így fekvő gépállásban jobban lekövethetőek a gyors mozgások is, illetve később könnyebb vágni.
Jellemzően lehetőleg alacsony gépállásból fotózom a sportot. Ennek okai:
-Ha állva fotózom, jó esetben velem egy síkba van a jelenet, de leginkább lefele kell mozdítanom a kamerát, hogy a képkeret jól kitudjam tölteni. Ez általában egy lenéző, primitív, jó esettben csak unalmas, tipikus amatőr benyomást kelt.
-A képkeretet jól kitöltő képet tudok komponálni anélkül, hogy a háttérben lévő függőlegesek valamilyen irányban összefussanak, de leginkább lefelé /mert ez a fotós irányából lenézést tükröz/, és jellemzően így a háttérben lévő alakokat, nézőket is kevésbé vágom félbe. Természetesen lehet felülről is fotózni, meg bárhonnan, csak érződjön a képből, hogy indoka van, nem lustaságból, vagy hozzá nem értésből készült. Az így készült képek természetes hatást keltenek.
- A nagyon alulról készült képek, a szokatlan nézőpont miatt, általában érdekesek, a szereplőket nem degradálja le, az ugrásokat jobban érzékeltetik. A felfelé nyíló perspektíva, még fokozza azokat. Általában érdekes képeket lehet csinálni, főleg nagylátszögű objektívekkel közelről.
Én sokszor direkt keresem, hogy valaki, vagy valami, direkt bele lógjon, vagy belesétáljon a kép előterébe, mert a jellemzően 2 síkú fotókat /főtéma+ háttér/, így 3 síkúvá tehetem /előtér+főtéma+háttér/. Ez sokszor egy unalmas képbeállítást is feldob.
Én négy évig tanultam németet, amiből annyi aktív nyelvtudásom maradt, hogy Bitte cváj bír.
Napokig én sem értettem a 2rule mi a franc, de szerencsére kettőig még tudok számolni angolul, úgy magyarosan, aztán lesett a tantusz. Bevallom nem volt könnyű. Ez még a székely rovásírásnál is rafináltabb.
Köszönöm a véleményed. Igen, a lehetőségeim hobbi fotósként korlátozottak voltak, illetve a pályák kialakítása sem ideális fotós szempontból. Ha lejjebb megyek, se sokkal jobb a helyzet, mert az akció jeleneteket a játékosok, játékvezetők, felugráló cserejátékosok gyakran kitakarják, illetve abból a szögből a szomszédos pályán zajló események, vagy a tribünön ülők is látszanak, ami szintén zavaró.
Jó képek. Mozgalmasak, érdekesek. Egy ilyen eseményről ilyen képeket kell csinálni.
Amit másképpen csináltam volna, ha én vagyok a rendezvény felkért fotósa, akkor néhány fotót alacsonyabb nézőpontból csinálok, minimum a palánk magasságából, ill a kapuk felől. Érdekes képeket lehet készíteni a gólokról illetve a megelőző pillanatokról, de gondolom nem hivatásosként fotóztál, így az ember lehetőségei korlátozottak.
A képek vágása is jó, de néhány képet még szűkebbre vágtam volna, így:
Ha rawban fotózól a színhőmérséklet hibák könnyen korrigálhatók, de mint látszik jpgben is elég jó javíthatok, ahogy Nokxin képein is láthatóak.
Napokig nem értettem ezt a szóviccet, mígnem olvastam egy riportot a fából faragott arcú királynővel, és leesett a tantusz. Nem tudtam sírjak-e, vagy nevessek. Nemzeti piacra ilyen hülyeséget... Bár az angolul tudóknak biztos gyorsan leesik a húszfilléres a kettős mércéről.
Gimi elsőben, amikor kezdtek bennünket angolra tanítani, kidolgoztunk egy igen kifinomult, szinte intellektuális szintre emelkedő viccet. Amikor valami kérdés-felelet során elhangzott az a kérdés, hogy: why, főleg a tanár részéről, akkor azt válaszoltuk, hogy Zöldért. Illett ilyenkor vaskosan röhögni is.
Nem rosszak ezek. Nekem mondjuk mindegyiknél egy kicsit görcsbe rándult a gyomrom, élénken emlékeztet néhány szitu arra, amikor egy jeges lejtőn szarrá törtem a lábam. :-)
RAW-ban fotóztál vagy JPG-ben? Ha utólag korrigálod az expot akkor valamiért megszalad a szaturáció érdemes levenni belőle és rögtön könnyebben helyére kerülnek a szinek.
Ez a második nagy probléma. Egymás mellett három pálya, mindegyiken megy a játék. Vonal mellett a cserék, edzők. A pályán két bíró, akik nyilván elfoglalják azokat a pozíciókat, ahonnan a legjobban látni, azaz ott vannak, ahol neked kellene lenned (ha egyáltalán bemehetnél a pályára). Meg azt sem mondhatod egy játékosnak, hogy húzzál már arrébb, ha nincs nálad a labda, mert a társadat akarom fotózni. Rohadt nehéz kivédeni, hogy ne legyen zavaró, belógó, félbevágott elem a képen. Persze utólag ezek egy része korrigálható, amit úgy gondoltam, hogy feltétlen el kell, azt el is tüntettem. Pl itt alulról, a fehér mezes csajszi lába alól az edző fél fejét.
Köszönöm szépen, hogy így ezt így kertelés nélkül megmondtad. :)
Köszönöm Mihálynak is.
mckmester
Ez volt az egyik legnagyobb problémám nap közben. Többnyire vakító napsütés, de volt hogy mire felemeltem a gépet, s kattintottam már beúszott egy felhő. Vagy a pálya egy része árnyékban, a másik a tűző napon. Talán jobban teszem, ha legközelebb hagyom automatán.
Most, hogy már minden problémát sikerült elrendeznünk, amik nemzetünk patakvérben ázó testét marcangolták, s emígyen az topic is a totális érdektelenségbe fulladna, veszem a bátorságot, hogy néhány képpel hozakodjak elő.
Megpróbáltam sporteseményt fotózni pentax géppel és objektívvel. Az eredményt (nevezzük nagyképűen annak) itt lehet megtekinteni.
Monnyuk ez igaz, mer' olvastam azokon a titkos tibeti papirusz tekercseken, amiken minden meg van irva, de nem olvashatja senki. Ott olvastam azt is mikor fog a Pentax full-frame szenzoros tukor nelkuli gepet gyartani, de persze az is titkos, aki elmondja, annak a NAV bekeri az osszes szamlajat a kiegyezesig visszamenoleg.
Jövőre kikiáltják a Magyar Európai Uniót, aztán jön a oroszoktól lízingelt tengeralattjáró, amivel a többi négy kontinenst is legyőzzük, és kitűzzük a dicsőséges Magyar Világunió zászlaját, azt a libsik mehetnek az Antarktiszra. Legalábbis most még ez a terv.
A focivilágbajnokság innentől nem gond. Csak mi nyerhetjük. A migráncs kérdés is megoldódik.
De erre az egészre is, csak azét van szükség, mert a hülye világ még nem akarja tudomásul venni, hogy Jézus Krisztus is magyar. Mert ha végre belátná akkor maguktól is belépnének a NER-be.
Aztán ha ez megvan, gondolkodhatunk, hogy a Marslakókkal mi legyen. De szerintem ők is Magyarok. De majd erről megkérdezem Gáspárt, esetleg Menyhértet, vagy Boldizsárt.
