Az előzményben ismertettem Robi sci-fi trilógiáját, a CSAPDA 1., 2. és 3. köteteit.
Robi ezeket álnéven, ROBERT FORESTER néven jelentette meg.
Tegnap sikerült megtudnom, hogy a LIBRI egyik boltjában mindhárom kötet kapható még néhány példányban!
A pontos cím: Bp., VII. ker. Baross tér 22.; tel.: 342-8167, 342-5121.
Ha valaki vidékről érdeklődik a könyv iránt, akkor a LIBRI közönségszolgálatánál, egy ingyenesen hívható zöld számon kérdezheti meg, hogy hol tudná megvenni a köteteket: 06-80-254-274.
Beszéltem Böszmével: ő úgy tudja Robitól, hogy a 2. archív CD, a NOAB talán 1 hónap múlva megjelenik.
Attila lemeze (UTÓPIA) viszont csúszik, egy újabb családi tragédia miatt.
És így az eredetileg most áprilisra halasztott lemezbemutató koncertjét is valószínűleg csak ősszel tudja pótolni.
Az itthoni koncertjükkel kapcsolatban meg az a legújabb hír, hogy amint elkészülnek Attila lemezével, nekilátnak az új Solaris lemez készítéséhez, s ennek, valamint a Nostradamus lemezüknek az anyagával állnak majd itthon
színpadra.
Névnapomra megleptem magam az első Official Bootleg-gel. Nagyon fáradt vagyok most, ezért inkább nem hallgatom meg ma, majd holnap, pihenten. Aztán beszámolok.
cirrocumulus! Te fantasztikus fanatikus vagy! :-))))
(Ez egy hivatalos kijelentés ezen topic indítójától: már rég óta bebizonyosodott, hogy ki az aki "hátán viszi" az egész Topicot! Köszönet érte!)
Én sajnos nem voltam ott ezen a búcsú-koncerten, valószínüleg nem is lehettem volna ott több okból sem, hisz például katona voltam akkoriban... De - kedves cirrocumulus - a leírásod alapján azt hiszem nagyon sokat vesztettem...
Igaz, hogy már 8-a van, viszont hétfő, és 16 évvel ezelőtt április 7. is hétfői napra esett.
Ez a nap sokak számára volt szomorú nap, pedig napos, nyáriasan meleg idő volt (nem úgy, mint ezekben a napokban), délután 25 fok körül volt a hőmérséklet Budapesten, s éjszaka sem hűlt sokkal 15 fok alá a levegő.
Azon a napon, 1986. április 7-én este 20 órakor volt a SOLARIS búcsúkoncertje a Petőfi Csarnokban.
Zsúfolásig tömve volt a terem, többen kint is rekedtek a folyosón, mintegy 2500 ember előtt léptek fel a fiúk.
Nagy volt a reklámja a koncertnek, tv-ben, rádióban, újságokban egyaránt. Hónapokkal korábban megjelentek már a plakátok is a legforgalmasabb útvonalakon. Nem szerepelt rajtuk, hogy búcsúkoncertről van szó, de mindenki tudta: Solarisék búcsúra készülnek.
(Később másfajta plakátok is feltűntek az utcákon, melyeken tévedésből 19 órai kezdés lett meghirdetve. Úgyhogy már este 7-kor is nagyon sokan ott voltak a Petőfi Csarnokban.)
Megpróbálom megosztani Veletek annak az estének a hangulatát, az elhangzott számok felsorolásával és a számok közötti konferálásokkal együtt, valamint leírom Fábián Tibornak (a Pesti Műsor munkatársának) a koncertet bevezető beszédjét.
Tehát: 1986. április 7. 20h - Petőfi Csarnok.
---------------------------------------------
FÁBIÁN TIBOR bevezetője (7'08"): - Jó estét Budapest, jó estét Magyarország!
Hát igazán nagyon szép számmal vagyunk, úgyhogy azt hiszem, nem túlzás ez a köszöntés. És talán megengedem magamnak azt is, hogy máma tegeződjünk: Szervusztok!
Én azt hiszem, hogy ma egy kicsikét szomorúnak kéne lenni; no, legelőször nem azért, hogy ennyit késtünk, de ezért elnézést kell kérjek itt a Vezetőség nevében is. Egy kicsikét a nagy buzgalomban - hiszen ma egy nagyon fontos koncertre jöttünk össze - nagyon sok reklámja volt a dolognak tulajdonképpen, és egy kicsit ebből is adódnak néha a félreértések: itt ennyi volt meghirdetve, amott meg amannyi. Tehát akik 8 órát tudtak, azokkal szemben nem lehetett megengedni, hogy 7-kor kezdődjék a koncert. Úgyhogy elnézést, akik egy kicsikét sokat várakoztak, de én azt hiszem, hogy van olyan jelentős és fontos ez a mai buli, hogy megéri a várakozást.
De most már igazán nem fogunk várni, csak néhány gondolatot hadd mondjak el!
Hiszen azt hiszem, ilyenkor, amikor - hát nem is tudom - búcsúztatunk vagy mi a csodát csinálunk, de én úgy érzem, hogy mégsem igazán búcsúztatjuk ezeket a srácokat, hiszen a dolog él és élni fog tovább is.
De miután tulajdonképpen egy nagyon szép ívű pálya itt ezennel - legalábbis e név alatt és ilyen formában - véget ér, mégis egy icipicikét emlékezzünk vissza, hogy mi is történt valójában.
Igen, és egy kicsikét - hát hogy is mondjam - talán otthonról beszélek, hiszen 1980. februárjában magam is azok közé tartoztam, akik meghirdettünk egy tehetségkutató akciót, és ezen a tehetségkutató akción nagyon sok fiatal jelentkezett, nagyon sok olyan fiatal, aki azóta ma neves és az élvonalba tartozó muzsikusunk, sőt sztárunk.
Ezen a tehetségkutatón indult a SOLARIS együttes is, pontosabban erre az akcióra állt össze ez a zenekar, mint ahogy maguk Robiék is, Erdész Robiék többször elmondták. Való így igaz, tulajdonképpen egy héttel előtte határozták el, hogy ez lesz a zenekar neve és ezen név alatt ilyen fajta muzsikát fognak játszani, mint amit hát jól ismerünk, a SOLARIS játszott immáron 1980. óta tulajdonképpen 6 esztendeje.
És ezen a tehetségkutató akción valóban olyan tehetségről tettek tanúbizonyságot, amely egyáltalán nem kerülte el a figyelmünket. Én remélem, hogy ez is oka, hogy a SOLARIS együttes már onnan tulajdonképpen győztesen került ki, és mindjárt a döntőn, ha nem is elsők lettek, hiszen az akció folyamán ők mindig valahol az élen végeztek a különböző középdöntőkben, de a döntőn egy nagyszabású, teljes szakmát átívelő zsüri volt jelen, voltunk vagy 50-en, és hát a végső döntés úgy hozta, hogy valami vokális zenekart szavazott meg a nagy zsüri az első helyre, és hát miután ők nem énekeltek, ezért azt hiszem, hogy pontosan ez volt az indok, hogy nem az 1. helyet kapták meg.
Dehát azt hiszem, azóta igencsak bebizonyították, hogy ők valóban az egyik győztesei ennek az akciónak. Rögtön utána lemez készült velük, és hát a további pálya - azt hiszem - elég jól ismert.
Mostanában elég sokfelé elhangzott erről egynémely visszaemlékezés. Igen, nem olyan könnyű dolog volt ez - hiszen valóban egy instrumentális zenekarról lévén szó -, a lemez nem olyan könnyen jött: kislemez volt, egy is meg kettő is, de a nagylemez, az váratott magára. Hát végre-valahára ez is megszületett, és a MARSBÉLI KRÓNIKÁK föliratkozott még abban az esztendőben a Popmeccsen - hogyha emlékeznek, emlékeztek rá - a legjobb 5 lemez közé, és én azt hiszem, egyáltalán nem érdemtelenül.
Ugyanis ez az öt fiatalember, akik tulajdonképpen hárman ma is azok közül valók a zenekarban, akik az alapítók voltak - Erdész Róbert, Kollár Attila és Cziglán István -, nos, ezek a fiatalemberek nagyon is konzekvensen kitartottak amellett, hogy igen, az igényességet tartják legeslegelőször szem előtt: mindegy, hogy milyen divathullámok hullámzanak erre, arra vagy amarra, ők igenis járják a maguk útját.
És én nagyon-nagyon boldog vagyok, hiszen ez a mai este is azt bizonyítja, hogy érdemes volt, és igenis sokan vagyunk, sokan vagytok, akik nagyon is szeretitek a komoly, igényes zenét.
És ezt 5-6 esztendőn keresztül - azt hiszem, hogy talán nagyon kevesekkel egyetemben, de - a SOLARIS mindenképpen így művelte és ilyen igényességgel állt mindig is elétek.
(taps)
Megérdemli a tapsot - való igaz - ez a kitartás és ez a nagyon szép és nagyon konzekvens munka!
Nos hát, ez az 5 fiatalember ma itt ebben a formában tehát utoljára lép föl, a SOLARIS együttes végső soron így ezen név alatt búcsúzik ma tőletek.
(taps)
Remélem, nem a búcsúnak tapsoltok, hanem a SOLARIS névnek! Úgy igaz!
Tehát Erdész Robi, Cziglán István, Kollár Attila és Gömör László, valamint Pócs Tamás: ők a mai SOLARIS együttes.
És ezt úgy azért előre elárulhatom, hogy azért ők öten együtt fognak maradni, csak valami mást fognak csinálni és egy kicsikét kibővülnek: bizonyára hallottátok már - fölemlítem a nevet -, lesz egy ilyen zenekar, hogy Napoleon Boulevard.
Nos, ebben mindenképpen találkozunk majd a SOLARIS egykori tagjaival.
Ma tehát véget ér egy pálya, de holnap egy újabb indul. És azt hiszem, hogy boldogan, büszkén írhatjuk, hogy ezek a muzsikusok valóban ma már az élvonalban jegyzettek, hiszen a tömegkommunikáció valamennyi eszköze odafigyelt erre az eseményre, és kicsikét értetlenül áll, hogy miért hagyják abba.
Én azt hiszem, hogy ennek a koncertnek mindenféleképpen olyan figyelemfelkeltő ereje van, amely egy igényes és valóban a szimfonikus jellegű, komoly, összetett muzsika felé fordítja újra a nagy tömegek figyelmét.
Hát kedves lányok, kedves fiúk, hölgyeim és uraim!
Nem akarom szaporítani tovább a szót, de elmondanám még, hogy a mai búcsúzó koncerten a SOLARIS együttesnek lesz néhány vendége is. Igen, ők többször jelen voltak a SOLARIS koncerteken: M. Kecskés András és szólistái pantomimos együttese.
Következzék tehát az a búcsúkoncert, amely egyben egy nyitány is: ma utoljára, itt, a SOLARIS együttes búcsúzik Önöktől!
- - - - - - - - - - - - -
És stílszerűen, a borús hangulatnak megfelelően egy vihar - dörgés, zuhogó eső - hangjainak a bejátszásával kezdetét vette egy kb. 130 perces koncert!
- - - - - - - - - - - - -
CZIGI: - Nagyszerű és egyben szomorú alkalom, hogy itt és így kell találkoznunk. Mi nagyon örülünk, hogy ilyen sokan eljöttetek és ennyien kíváncsiak voltatok a zenénkre!
A Marsbéli krónikákból játszottunk egy részletet, és most egy Magyar tánccal folytatjuk.
- Magyar tánc (3'24")
(taps: 0'13")
CZIGI: - Ez volt a Magyar tánc, és a régi számok körénél maradva maradjunk még egy régi számnál egy darabig, a címe: A Viking visszatér.
- A Viking visszatér (3'31")
(taps: 0'13")
CZIGI: - Most egy újabb szerzeményünk következik. Nem is olyan régen, kb. egy vagy másfél évvel ezelőtt készültünk el vele.
Ez feltehetőleg most már soha nem fog lemezen megjelenni. Eredetileg annak szántuk: egy esetleges második SOLARIS lemeznek lett volna az "A" oldala, és a kompozíció címe pedig az, hogy Los Angeles 2026.
- M'ars poetica (9'12"; ebből a dobszóló: 3'18")
(taps: 0'56")
ROBI: - És most elérkeztünk a koncertnek ahhoz a pontjához, amelyért tulajdonképpen nagyon izgulunk ma, mert ez ma egy egészen pontosan 22 perces bemutató lesz, ami most következik, és nekünk is egészen újfajta módszerrel készült: úgynevezett MUSIX-81 rendszerrel, teljesen komputeres technikával.
Hát néhányan biztos ismerik az Éjszakai tárlat c. kompozíciónkat: ez a gerince a dolognak és erre épült az egész mű.
Az egésznek a története pedig a görög mitológia szvitjét fonja körül. Ebben lesznek szereplők M. Kecskés András és pantomimtársulata, és az egész szvitnek pedig a címe: Éjszakai tárlat.
- Éjszakai tárlat (szvit) (17'41")
- Éjszakai tárlat (önálló szám) (4'02")
(taps: 1'22")
/Közben Attila érkezik a színpadra karmesteri öltözékben./
- E-moll concerto allegro con molto (3'38")
(taps: 1'43")
CZIGI ezután bemutatja a zenekar tagjait: - ... karmesterünk és fuvolásunk, Kollár Attila.
ROBI folytatja ezután: - Cziglán Istvánon a szólógitár játszik!
CZIGI: - Elhangzott kompozíciónk a rendkívül komoly című "E-moll concerto allegro con molto", és amint ebből is hallható, a zenekar igen sokat fektet arra, hogy a kompozíciókat megfelelően komoly, érzelmi tartalommal ellátott címekkel ruházza fel.
Ez így van a következő előadandó számunknál is, amelynél a címadás közben még arra is gondoltunk, hogy nekünk is fel kell zárkózni a divathoz, amikor is különböző más zenekaroktól látott példa alapján ... Ugye, hát van egy zenekar nyugaton, aztán idővel beszivárog hozzánk ...
És hát például ez a számunk is egy olyan dolog, hogy van egy "Frankie Goes To Hollywood" nevű zenekar, és mikor őket meghallottuk, akkor kapásból írtunk egy számot, a címe: Józsi Mátészalkára megy! (nagy derültség)
- Józsi Mátészalkára megy (4'06")
(taps: 0'08")
CZIGI: - És következő számunk is hasonló jellegű címet visel magán. Csak az a baj, hogy szándékunkban némileg gátolva éreztük magunkat, midőn fölvettük a Rádióban és adtunk neki egy címet, és ez a Rádiónak nem nagyon tetszett.
Ugyanis azt a címet adtuk neki, hogy "Mark Alexandrovics". És hát valamiért ez nekik nemigen tetszett és felkértek rá, hogy bár a zene meg jó, hát változtassuk meg a számnak a címét.
Mi ezt boldogan meg is tettük, hiszen a zenét jónak tartottuk, úgyhogy a szám címe: "Kuzmin Tyimofejevics"! (ismét derültség)
Mielőtt azonban belefognánk, Robi akar valamit mondani.
ROBI: - És ez a Kuzmin Tyimofejevics kicsit depressziós ember volt, ezért idéznék tőle néhány "vidám" sort:
"Van nagy csömöröm és van nagy irtózásom,
Van egy fájós derekam.
Utolszor meghajlok előtted,
Uram, én megadom magam."
/Az idézet - igaz, néhol más szavakkal - ADY: Az ős Kaján c. verséből való./
- Kuzmin Tyimofejevics (=Mark Alexandrovics)
/Ez a szám a konkrét zenei rész után tele van szólókkal, ezért lemezen már a "Szabadjáték" címet kapta./ (15'07"; ebből a szólók: 9'08")
(taps: 0'55")
ROBI: - És most utoljára szeretnénk eljátszani azt a számot, amit legelőször játszott a zenekar. Amivel tulajdonképpen az első alkalommal, azon a bizonyos, sokat emlegetett tehetségkutató versenyen fölléptünk, és amelynek a döntőjében, amikor azt eljátszottuk - lehet, hogy ezt ilyen nagyszámú publikum előtt nem illenék elmondani, de - mindannyian sírtunk, amikor lejöttünk a színpadról. Valahogy úgy éreztük, hogy akkor az ott annyira jól sikerült, hogy valahogy mindenkiből ez jött ki.
És én, legalábbis személy szerint, azóta is így vagyok, hogy ez alatt a 6 év alatt ugyanezt az érzést kerestem minden koncerten. Valahogy úgy éreztem, egy kicsit azt érzem, amit akkor, azalatt a Solaris-szvit alatt: akkor jól játszottunk és jót csináltunk, akkor úgy érzem, hogy megtettük a legtöbbet, amit tehetünk, hogy örömet szerezzünk mindazoknak, akik hallgatják és hallgatták a zenénket.
Ez a cél vezetett eddig minket ez alatt a 6 év alatt, és ugyanezzel az elhatározással szeretnénk eljátszani most, itt és utoljára a zenekar első kompozícióját, melynek a címe: Solaris.
CZIGI: - És mielőtt megkeseredne a szájunk íze, hozzátennénk, hogy nagyon szépen köszönjük azoknak, akik jóakaróink voltak, hogy segítettek ennek a 6 évnek a létrejöttében, és sok buktató és gát mellett átsegített minket a közönség rengeteg jó dolog irányában. Tehát nagyon szépen köszönjük a jóakaróinknak!
És nagyon szépen köszönjük a rosszakaróinknak, hogy nem akadályozták meg ezt a 6 évet!
Szervusztok!
- Solaris (4'45")
(taps: 20 perc)
- - - - - - - - - -
Nem tévedés: a több, mint 2 órás koncertet húsz perces (!!!), szűnni nem akaró vastaps zárta!
(Erről a 20 percről később a koncertről tudósító cikkében a "Magyar Ifjúság" c. hetilap is megemlékezett.)
Ráadás nem volt, a fiúk csak egyszer, kb. a 8. perc tájékán jöttek vissza a színpadra, de csak meghajoltak. A közönség tőlük "Szép volt, fiúk!" kiáltásokkal búcsúzott el...
Kegyetlen volt az az este: felemelő és szívszorító is volt egyben!
(A 90-es évek elején Czigi nyilatkozta egyszer, hogy : "Pályafutásom legszélsőségesebb érzéseket kiváltó élménye a SOLARIS búcsúkoncert volt.")
Életük egyik legjobb koncertjét adták: a technika is tökéletes volt, ragyogó volt a keverés, nagyszerű a látvány M. Kecskés Andrásék jóvoltából az "Éjszakai tárlat" c. szvitjük alatt.
És nem tagadták meg magukat: nem tudom, van-e még a világon együttes, amelyik ennyire komolyan vette közönségét és saját magát is, hogy búcsúkoncertjére vadonatúj, 22 perces szvittel készült! Egy olyan együttes, amelynek - akkor úgy tűnt - nincs jövője. Bár néhány nyilatkozatukban azért hagytak némi reményt is nekünk, amikor azt mondták, hogy "nem zártuk be az ajtót véglegesen a SOLARIS mögött."
És jó hír, hogy a Magyar Rádiónál sem felejtették még el őket, időről időre játszanak a zenéikből: hol Solaris számokat, hol a szólólemezeikből.
Most hétvégén a Petőfi adón kétszer is hallhatók majd:
- márc. 30-án, szombaton: 22.27-23.00: A Solaris együttes felvételeiből,
- márc. 31-én, vasárnap: 19.03-19.00: Erdész Róbert "Meeting Point" c. lemezéből.
Ha már a múltkor szóba került ismét Erdész Robi prózai munkája (CSAPDA), megpróbálom ismertetni az egyes köteteket a borítók hátoldalán és a könyvek végén közölt részletekkel, és a kötetek alcímeivel.
CSAPDA 1. - A csapda
CSAPDA 2. - A csapda bezárul
CSAPDA 3. - Menekülés a csapdából
--------
CSAPDA 1.
"... Harminc éve tart a gyilkosságsorozat. Az áldozatok ártalmatlan "szobatudósok". Senkinek sem állhattak útjában. Felfedezéseiknek se a pénzhez, se a hadiiparhoz nincs köze. A biológia és a matematika látszólag teljesen veszélytelen határmezsgyéjén mozogtak. És mégis: tragikus haláluk kísértetiesen hasonlít egymásra!
Aztán három évtized múltán történik valami. Homokszem kerül a gépezetbe: az egyik áldozat megmenekül! Fogalma sincs róla, kik szeretnék megölni és miért? Honnan jön a következő támadás és mit akarnak tőle? Csak egyet tud biztosan: "valakik" vadásznak rá!
Az élete állandó hajszává válik. Egyre kétségbeesettebben menekül, miközben rögeszmésen halad előre elméletének kidolgozásában.
És egyszer csak összeáll a kép. Hihetetlen dolog tárul föl előtte: A CSAPDA! ..."
CSAPDA 2.
2855. május 10. Visszatér a Földre a Deepest-II. kutatóűrhajó. Fedélzetén robottechnikusok és makroelemzők érkeznek haza a világűr távoli szektorából. És másnap kitör a pánik!
A hazatérők beszélni kezdenek. Kiderül, hogy egy titkos kísérlet résztvevői, amelyben százmilliók pusztultak el!
Több milliárd ember - vagy mégsem emberek...?
Eközben az Idegenek egyre beljebb hatolnak az Univerzum ember uralta térségeibe. Honnan és miért? Még csak nem is sejti senki. Szédítő iramban fejlődő technikájukkal azonban nem bírjuk a versenyt. Napról napra fogy az időnk...
És a káosz tetőfokán megjelenik tizenöt ember 1990-ből! Peter Plant, Charles Norton, Thomas Perkins, Marylin Minkowsky...; hogy kerültek 2855-be?! Mit akarnak a jövőben?
Vagy ez mégsem a jövő?
A Csapda kitervelői ellen fordul! A szerepek megcserélődnek, már nem tudni, ki kivel van!
És ki ellen....
Döbbenetes fordulattal változik át minden az ellenkezőjére!
A CSAPDA BEZÁRUL, csakhogy mindenki bennszorul!
Marad-e kiút?
Az első rész levegőben maradt kérdései közül sok hátborzongató magyarázatot nyer. A legfontosabb azonban nyitva marad: ki irányítja valójában a dolgokat?
Mit akarnak az Idegenek?
"... Csak egy dolgot nem vizsgált többé senki: hová tűnt a Nicodemus? A kérdés elmerült a sokfelé ágazó történet zegzugos szálai között. Pedig érdekes fejleményeket hozhatott volna egy ilyen vizsgálat. Már ha sikerrel jár. Amire, persze, nemigen volt esély.
A hajó ugyanis eredeti útvonalától sok tízezer kilométerre száguldott ismeretlen célja felé. Azonosító hívásokra nem válaszolt. Elkerült minden sűrűn hajózott útvonalat.
Egy tömegdetektor, ha beméri, észlelhetett volna némi növekedést.
De csak egész minimálisat.
Azt viszont egyetlen műszer sem mutathatta volna ki, hogy az a plusz tömeg él ..."
CSAPDA 3.
"... Az első csillaghajók közül való volt. Akik nekivágtak vele az Univerzumnak, számítottak rá, hogy mire visszatérnek, a Földön minden megváltozik. Talán az út célja is értelmét veszti.
De nem így történt. Semmi sem változott meg!
Minden olyan maradt, ahogy ötszáz évvel korábban maguk mögött hagyták. Csak embereket nem találtak sehol. Egyetlen egyet sem ..."
A hazatérők kétségbeesetten kutatják át a bolygót. Életnek semmi nyoma. Üres, elhagyott városok, maguktól működő szerkezetek mindenütt.
És ami a legfurcsább: a saját útjukkal kapcsolatban sem emlékeznek semmire! Akik emlékezhetnének, nem ébrednek föl. Akik fölébrednek, "átaludták" az egészet.
Ezzel a különös történettel veszi kezdetét a CSAPDA trilógia befejező kötete, hogy aztán váratlan fordulattal visszakanyarodjon mindennek az elejére!
A megoldás nem egyszerűen meglepő.
Hátborzongató kérdést vet fel: kik is vagyunk valójában?
* * * * *
Olvasta közületek valaki ezt a trilógiát?
Mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani: rendkívül cselekményes, ötletgazdag, nagyon olvasmányos a stílusa. Igazán elgondolkodtató alkotás!
Robi nagyon érzékletesen ábrázol hangulatokat, apró élethelyzeteket is, időnként a humorát is megcsillantja.
Néhány részletben rövid, árnyalatnyi utalás történik a 90-es évek magyarországi politikai viszonyaira is, ekkor Budapest az egyik helyszín.
Sőt, egy rövid részben a progresszív rockzenéről is olvashatunk ...
Hosszú-hosszú éveken keresztül érlelődött, formálódott Robiban ez az anyag. Erről ő maga írt a 3. kötet zárszavában, ahol nagyon sok személyes vonatkozásról is igazán őszintén ír.
Ez a sci-fi trilógia szerintem abszolút megállja a helyét az általuk is olvasott és felhasznált sci-fi novellák, regények mellett. Katarzist éltem át, amikor elolvastam!
Fantasztikusan nagyívű, gondolatgazdag alkotás!
Horderejében Zsoldos Péter sci-fi trilógiájához (A Viking visszatér/Távoli tűz/Az utolsó kísértés) tudom hasonlítani.
Ez utóbbi trilógiát épp a napokban olvastam el újból: döbbenetes hatású ez is!
A két trilógiának, persze, semmi köze egymáshoz, és egy nagyon fontos, eddig eldönthetetlen kérdésben éppen ellentétes álláspontot képviselnek:
míg Zsoldos Péter regényének alapja az a vélemény, hogy értelmes élet a Világmindenségben több más helyen is kialakult és fog is még kialakulni, ráadásul hasonló életfeltételek mellett a létrejövő életformák (növények, állatok) is hasonlóak, így az intelligens lények is emberszerűek lesznek, vagyis létrejöhet köztük és köztünk a kommunikáció,
addig Robi azt a fájdalmas, de szintén lehetséges változatot fogalmazza meg, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban ...
>Nem vagyok benn biztos de a Solaris konyv nem evvel a fonttal jelent meg. nem onnan van ez az iras tipus?
Nem tudom, honnan az ötlet; mindenesetre ez a betűtípus a '80-as évek elején elég népszerű volt számítástechnikai vonalon.
S a Marsbéli Krónikákkal kezdődően minden lemezen ezzel a betűtípussal szerepel a Solaris neve, szinte védjegyükké vált.
Olyannyira, hogy Robi ezt a típust használja saját sci-fi trilógiája (CSAPDA) borítóin a Solaris Science Fiction feliratnál is.
>>Erdész Róbert a maga és a Solaris nevében csatlakozott a Pannon Rádió elleni bojkotthoz.
>rosszul tette.
Hát bizony, ebben végsősoron egyetértek kozakz-vel. Meg abban is, hogy talán érdemes pár szót vesztegetni a témára itt a topicban. Meglehetősen szomorúnak tartanám, ha nem tudnánk kulturáltan eszmét cserélni a dologról. Azt meg senki nem gondolhatja komolyan, SZVSZ, hogy politikai topicokban van esély értelmesen körbejárni egy ilyen témát.
"Könnyű" dolgom van: életben nem hallottam a Pannon Rádió politizálós részét, csak vendégségben ütötte meg a fülömet néhány zenei részlet úgy kutyafuttában. Így a politikai részhez tényleg nem tudok se pro se kontra hozzászólni, még ha akarnék se.
A rádió zenei koncepcióját amúgy - amennyire lehet tudni - a magam részéről alapvetően elhibázottnak tartom, mert szép célkitűzés, hogy 100%-ban magyar zenéket adjanak, de ha ebbe beleértendő pl.: Zámbó Jimmy meg Uhrin Benedek "mintájú" zenei környezetszennyezés is akkor ezen a szinten már édesmindegy, hogy magyar vagy külföldi szemetet adnak le (szerintem).
A konkrét kérdést illetően, szerintem valahol értelmesen felmerülő és megérthető igény, hogy egy művész nem akarja a zenéjét egy neki nem tetsző médiumban visszahallani (én legalábbis el tudom képzelni). Más kérdés hogy csak kifejezheti ez irányú vágyát, jogi érvényt nem tud neki szerezni jelenlegi felállás szerint, amennyire én tudom. Főleg egy (jelenleg még mindenképp) engedélyezett rádióadó esetében nem.
Ilyen körülmények között kozakz "publicitás-találás" kitétele legalábbis elgondolkodtató (azaz tényleg felmerül, hogy konkréten mennyi ebben az őszinteség és mennyi az "egyéb"). Az emiatt felmerülő "maszatolási" lehetőség miatt tette rosszul szerintem is Erdész Róbert, hogy csatlakozott a bojkotthoz)
Az egyetlen pozitivumnak tűnő dolog az egészben, hogy a zenész szakma végül is adott esélyt a Pannon Rádiónak és csak most - a közel maximális ORTT-bírság kiszabása nyomán - jutottak csak el a tiltakozás e - tényleg kétségeket ébresztő - formájáig.
Azt meg már csak halkan merem megkérdezni - főleg azoktól akik ismerik tv- meg filmutálatomat - hogy a régebb óta és ORTT által többszörösen is büntetett kereskedelmi tv-ket miért nem bojkottálja senki? Azoknak a természetellenes mivolta nagyon sokunk előtt közismert (legalábbis ahogy én gondolom)...
Nem lehet véletlen a hasonlóság...
Bá megemlítenek pár együttest, a magyar Solarisra nem tettek utalást sehol, ha jól láttam. (Lehet, hogy ez sem véletlen!)
Valaki hallgassa már meg az mp3-as számaikat!
Mind a 4 lemezüknél megadtak párat.
Milyen zenét játszanak?
Megnéztem ezt a honlapot...valóban, ellopták a (magyar)Solaris nevet! Ezt a hivatkozást az orosz Solaris honlapjáról tettem ide:
Még a betűtípust, a dizájnt is ellopták! Nem?
a február 26.-i, keddi Népszabadság 5. oldalán, a cikk címe: Egyre több zenész csatlakozik a bojkotthoz.
Ez a topik arra szolgál(na), hogy a Solaris muzsikáját kedvelők pártállásuktól és világnézetüktől függetlenül, egymás örömére beszélgessenek, híreket, emlékeket osszanak egymással. Nem gondolom, hogy ide politikát kellene be keverni, ahogy én sem tettem, hanem kommentár nélkül beírtam egy, a zenekarhoz kapcsolódó hírt.
Tiszteletben tartom elveidet, meggyőződésedet, de kérem, hogy ezeket ne itt, hanem a politikai fórumok egyikében népszerűsítsd. Szeretnélek arra is megkérni, hogy a vulgáris hangnemet mellőzzük, nem gondolom, hogy itt szükség volna erre.
"Egyébként nem tudom felfogni hogy mit nyer, vagy mi motiválja a Solarist, hogy ilyen nyilatkozatot tegyenek."
Nem nyernek semmit, ez egyszerűen egy enyhe állásfoglalás. (Sokan mások is megtették.)
De szerintem jó lenne, ha ezen a fórumon nem keverednénk bele a politikába.
"Gyakorlatilag nem létezik a zenekar, a rajongóik lassan eltűnnek."
Azért ez mégiscsak túlzás: már legalább mi ne írjuk le őket !!!
"Egyébként meg a Pannon rádió valamikor hallgatható, valamikor meg nem. Ott a kapcsoló, ki kell kapcsolni és kész."
Nem erről szól az egész, de tényleg ne menjünk ebbe bele!
"Ha rosszmájú akarok lenni, akkor lehet, hogy evvel csak a publicitást keresték, mert más kapcsán nem igazán lehet hírt hallani a Solarisról."
Nem hinném, sok más lehetőségük lenne arra, hogy hírt adjanak magukról. Pl. riportok, cikkek stb.
Ezt nyilván megteszik majd, ha eljön annak az ideje.
"Koncertezni kéne, lemezt kiadni és nem politizálni."
Készülnek a lemezek, nem is egy, csak a megjelenési időpontok kérdésesek.
Az itthoni koncertjük szervezése már folyik, a BS szépen épül ...
Pénteken majd beszélek Böszmével és kifaggatom egy kicsit ..., aztán majd megírom, hogy mi újság.
Ismeretem szerint olyan nincs, hogy szelektalok, hogy a muveiment ki jatszhatja le radioban es ki nem. Ha tiltani akar, akkor a teljes Solaris katalogust kell letiltania. Ekkor viszont sehol se lehet hallani oket. Vulgariasan szolva, baszni es szuznek maradni nem megy.
Egyebkent nem tudom felfogni hogy mit nyer, vagy mi motivalja a Solarist, hogy ilyen nyilatkozatot tegyenek.
Gyakorlatilag nem letezik a zenekar, a rajongoik lassan eltunnek.
Remelem Erdesz Robi hallgatta a Pannon es ugy vonta le a kovetkezteteseit.
Egyebkent meg a Pannon radio valamikor hallgathato valamikor meg nem. Ott a kapcsolo, ki kell kapcsolni es kesz.
Ha rosszmaju akarok lenni akkor lehet, hogy evvel csak a publicitast kerestek, mert mas kapcsan nem igazan lehet hirt hallani a Solarisrol.
Koncertezni kene, lemezt kiadni es nem politizalni.
(ja, hogy politizalni konnyebb :)) )
