Neked furcsa lukak vannak a szókincsedben: a múltkor a szorul(=kikap), most meg a kajakos (=erős). De nyilván mindenkinek vannak ilyenek, hogy véletlenül soha nem találkozik velük.
Még annyit, hogy az, hogy a szlengszó egy mai magyar főnév alakját hozza, nem sokat jelent. Ott van pl. a "perecel" szó, ezt én inkább kötném a romani "perel" (esik) szóhoz, mint a péksüteményhez. Vagy a sokat emlegetett "hóhányó" (<romani "xoxamno") gaj(ra megy) < jiddis "gajdesz".
Hát ez nekem kicsit népetimológiásnak tűnik. Van valami adat legalább a "kajakos" szónak az "erős" szinonímájaként való használatára? Szlengben sokminden megtörténhet, de azért nem csak a kajakos erős ám, hanem a birkózó is, meg a macskapöcse-paprika is :) . A szó használói körében nem hiszem, hogy az első erővel társítható fogalom a kajakos lenne. Aztán a kajak nem ugyanaz, mint a kajakos, persze a jelentésátvitel végbemehetett, de szintaktikailag nem cserélhető fel a két szó egy-egy mondatban.
A szó eredeti(bb) regiszterét és jelentését tekintve (v.ö. kajakbaszás...) amúgy én inkább gyanakodnék cigány vagy jiddis eredetre. Jiddisben a "khaye" állítólag besiát, állatot jelent, a jelentéstartomány stimmel, a szó végén a -k nem tudom, megmagyarázható-e?
Régi kérdés, új válasz: "kajakos" = nagyon izmos. Ez eddig nyilvánvaló. "Kajakra", "kajakra vág" =?? - itt is nyilvánvaló az eredet, még ha a pontos magyarázatot nem tudnám végigvinni.
Talán az egyetlen Schütz István kivételével általánosan elfogadott, hogy a horvát varoš ['vǎ:roʃ] ’kisváros, városka’, ['vâ:roʃ] ’tengerparti típusú város falusias része’ és más balkáni megfelelők eredete a magyar város (< ’várral rendelkező település’) képzés.
Schütz azzal érvel, hogy a hangsúlyviszonyok eltérnek attól, amely magyar jövevényszó esetén várható lenne, de éppen a fenti horvát kettősség mutatja, hogy ez átrendeződhet. Vö. http://mek.oszk.hu/03500/03577/html/, 1.1.7.
Mindkét forrásodnak vagyon igazság. Kiss Lajos ezt írja a FNESz.-ben, Balatonfőkajár címszó alatt (majdnem szó szerint idézem, de csak majdnem, ezért nem teszek idézőjelet):
Míg a Balatonfeukayar név első adata 1382-ből való, az egyszerűbb Kayar településnév már 1332-ből is adatolható. A Kajár helységnév a falu első birtokosára, Kajár udvarispánra emlékeztethet. Minthogy a települést egykor nemcsak Kajárnak hanem Hangonynak is nevezték (legkorábbi adata: 1249 k.), s ez utóbbi a hang származéka, valószínű, hogy a Kajár személynév a kiált ige családjába tartozik. Jelentése azonos lehetett a Hangonyéval: ’kiáltó, hangoztató’. Kajár udvarispánnak talán a bíráskodásnál volt szerepe, éspedig vagy az összehívás, vagy az ítélet kihirdetése. (A Balatonfő- megkülönböztető névelem arra utal, hogy a helység a Balaton fejénél, azaz kezdeténél fekszik.)
Kajárpéc alatt is találni némi információt. Ennek első adata (Quiar) 1086-ból adatolható. Kajárpéc 1950-ben jött létre Kajár és Kispéc egyesítésével. Nem valószínűtlen, hogy egykor mindkét helységnek ugyanaz a személy, Kajár udvarispán volt a birtokosa.
Valóban tájszó. Késő este már erősen figyelmetlen lehettem, hogy nem tűnt fel. S a beregszászi példa mindent megmagyaráz. S nem csak Beregben, Szabolcsban is ismert. Fony meg fenn van a Zemplénben. Így talán nem is német, hanem a Halicsból erre a területre áttelepülő zsidóság nyelvéből való.
A 'dufart' szó mennyire van elterjedve az ország területén?
Etimológiai szótárakban nem lelem. Vagy annyira nyílvánvaló a jelentése, hogy nem is kell magyarázni? Az én szókincsembe itt keleten került bele, korábról nem rémlik.
"A szó töve finnugor eredetű: vogul ut, votják ot (‘holmi’), finn asia, észt asi (‘dolog, izé’). A szóvég régebben izej volt, denominális j főnévképzővel."