Nagyon nem értem ezt a pisi dolgot, de nálam sem működött! Érdekes más salakanyagra nem ugranak az egészségügy dolgozói!
És akkor, félve a katétertől, szóltam a nővérnek (még bent voltam), hogy feszít de mégse jön! Pedig szigetelő szallagal hozzám volt csatlakoztatva a szárnyas. Segített egy görcsoldóval, amit bőralá szurival jutatott be. Pár perc múlva (10) megtelt a kacsa.
Talán egy gyenge görcsoldót kipróbálhatnál, "nehéz" napoknál a hölgyek úgy tudom szokták használni??!!
A nyomást más ürítéskor használjuk, itt inkább a görcsösség ami visszatart. Könnyen mondom, mert tényleg könnyű mondani, :- próbál meg lazítani! (Hofi után szabadon!)
Könnyű ételek, sok folyadék, semmi szénsavas, bár mondják a legjobb vizhajtó a sör!
Még egy adalék: műtét óta még nem pisiltem olyan jót és bőségeset, mint korábban. Gondolom azért nem, mert nem tudok még nyomni. Mint ahogy igazán jó nagyot orrot fújni se. De gondolom ezzel eleinte mindenki így van ezzel....
Köszi, már nem vagyok totál gyenge, meg a seb se fáj, csak 1x amikor túl sokat ültem.
Viszont tegnap volt egy meglepő bajom, ami mostanra megszűnt, de nagyon megijedtem. Első nap a műtét után nem tudtam pisilni, volt katéter, aztán hazajöttem és itthon se tudtam, majdnem kijött a doki megint megcsapolni, ha emlékeztek, de végül úgy oldódott meg az ügy, hogy meleg vizes üveget tartottam a hólyagomon órákon át. Na: tegnap délután volt egy kis feszkó itthon, ami nálunk nem szokás. Utána azonnal jelentkezett ugyanez az állapot, csak még durvábban! Órákig melegítettem a hólyagom, órákig éreztem úgy, hogy mindjárt bepisilek, és mégis alig jött valami. Naggggyon megviselt a dolog, megijesztett. De a dokit nem akartam vasárnap hívni. És azt is tudom, hogy nem hólyaghurut, mert azom már volt az életben. Egyszerűen úgy tűnik, hogy valami bekrepált nekem hólyagűrítési reflex ügyben. Vagy az altatás miatt, vagy a katéter miatt. De miért csak 10 nap szünet után jelentkezik újra???? Most már minden feszkó után paráznom kell, hogy beáll ez az állapot? Pisilni ugye csak ellazulva lehet, ezt tudjuk az életben, illetve túl nagy paránál meg gatyába pisilünk (ezt remélhetőleg még nem kellett megélnünk). Szóval valahol van összefüggés a feszültség és a pisi között nyílván, de nekem eddig ez nem volt ilyen durván kézzel fogható. Hallott valaki esetleg valami hasonlót már így műtét után valakitől?
Annak idején én is a guglival találtam ide, és nagyon sokat segített nekem is a gyógyulásban, a nem kevés támogatás, amit itt kaptam.
Szerintem is egy jó pörgős fórum, és szeretek ide visszajárni, mert érdeklődve olvasom a frissen műtöttek beírásait. Vannak itt olyan pasik, férfiak, sőt hölgyek is, akik azért visszatérnek és segítik az éppen gyógyulni akarót és vágyót! :))) Talán én is ezek az egyének közé tartozom most már.
Én tök OFF voltam ebben a témában, ezért hagyatkoztam ill. bíztam google barátba, mondom majd ő segít...első fórum ez volt ebben a témában, viszonylag nem volt régi az utolsó hozzászólás , tehát nekikezdtem itt olvasgatni...és ha hiszitek, ha nem, nagyon sok okos dolgot megtudtam. Arról nem beszélve, hogy maga a személytelenség miatt pl. feltehetünk itt a fórumon olyan kérdést, amit épp személyesen az orvosunknak talán "cikinek" érzünk, vagy épp alkalmunk nincs megkérdezni, vagy nem akarjuk "ilyen aprósággal zargatni".
Ezen felül én pl. jobban hittem az itt leírtaknak, mint amit az orvos mondott így előljáróban...hisz egyik ezt mondja, másik azt...és hát persze csak a szépet és jót, fényezve magát. Itt legalább olvasni negatívumot is a sok pozitív dolog mellett, de ha az ember összegyúrja mégis kialakul egy összkép, amellett hogy itt sokszor kitérünk olyan dolgokra ami épp a műtét előtt az orvossal beszélve eszünkbe sem jut...
Az evidens, hogy szinte két egyforma gyógyulási tendencia, műtét utáni testi reagálás stb. nem lesz, hisz rengeteg mindentől függhetnek ezek...ha egy emberben minimális értelem is lakozik, ennek tudatában ül le fórumot olvasni...
és akkor még a magyar egészségügyre ki sem tértünk...
hát a varratszedés nekem egyáltalán nem volt elhanyagolható. Nem 10 mp volt, hanem pár perc és kínomban a fenekemet markoltam közben, nekem bizony nagyon fájt. Biztos megint én vagyok nyámnyila, ha senki másnak nem fájt. És utána a kínzatástól a seb is nagyon fájni kezdett órákon át. Egyébként szép a sebem állítólag, száraz, nincs semmi baja.
Nekem a doki azt mondta, hogy ne erőltessem a sebet, figyeljek a testemre, hogy mit kíván. Egyábként én is ezen az elven voltam eddig. Ha fáj pihenjek, ha nem tipegjek. Szóval alsós veled értek egyet.
A lélek is sérül igen, de szerintem meg is erősödik. És egy műtét nekem lelkileg mindig valami újnak a kezdete... Nem tudom ezt megmagyarázni...
Most olvasgatom a friss beírásokat, hát nagyjábóL arról szól amit tegnap próbáltam megfogalmazni! Panaszkodunk, tájékoztatunk, írogatunk, olvasgatunk, együtt érzünk, sajnálkozunk, de semmi konkrét ami neked, vagy nekem igazából használható lenne.
Legjobb érzést az keltett bennem, hogy sorstársak "ismeretlenül" is a legjobbakat kívánják, mert ismerjük be, a lelkünk is sérült ezzel a hülye műtéttel. A testi épülés pedig egyedi, mint a műtétek sora, nincs közös, mert nem is lehet.
Bízom benne, hogy a varratszedés a várt időben, és fájdalommentesen történt. Ha nem érzed, hogy mászkálni lenne kedved ne tedd, pihenj, most ne más hanem TE mond meg magadnak, hogy mit tegyél, és mi a jó!
Sőt ha már nagyon vagánykodnál, fogd vissza magad, minden lépést gondolj meg!
Ezt az infúziós dolgot nem tudom, mint még sok mindent mást sem. De ettől szép az élet, hogy nem vagyunk mindentudó kis gnómok, ... gondolok itt a koboldokra, akik sok mindent tudnak, mégis milyen kis furák. :-))))))))))
Na jó ezt az eszmefuttatást inkább hanyagolom a közeljövőben.
Valami logika bizonyára van abban, hogy valakinek felírják az alvadásgátlót, mígt másnak nem. Azt azért vegyük figyelembe, ha más, hasonló hatásó gyógyszert amúgy is szed, akkor nem fogják neki felírni műtét utánra, mint ahogy nekem sem írtrák fel.
Ami az infúziót illeti, mármint hogy van aki kap, míg más meg nem, ez sem kórházi szokás kérdése. Én az első műtétnél műtét előtt és műtét után is kaptam. A második műtétemnél viszont se előtte, se utána. Pedig ugyanaz a kórház, ugyanaz az osztály, ugyanaz az operáló orvos. Valószínűleg a műtét előtti vérvétel eredményétől teszik függővé, hogy kinek kell és kinek nem kell infúzió.
Most van kb. másfél hete, hogy megműtöttek, gondolom adok egy kis helyztejelentést.
A bal oldalamon ahol kisebb volt a sérv szinte teljesen fájdalom mentes vagyok, a jobb odalamon még fáj egy kicsit főleg akkor mikor már huzamosabb ideig vagyok talpon, de már ez a fájdalom is elviselhető.
Ami inkább idegesít, hogy a jobb olalamon még mindig fel van dagadva a hasam nem teljesen, húzódott vissza. Vagy ezt tudjam be annak, hogy azon az oldalon kettős volt a sérvem? gondolom ott azért volt mit csinálni :)!
A sebeimről nem beszélnék, mert az elhanyagolható, mivel engem lalparoscopos műtéttel operáltak, igy az a 3 kis vágás a hasamon semmi a Tietekhez képest, de annyit megemlítek, hogy szépen gyógyulnak.
Sokat járkálok ma már bevállaltam egy kis fűnyírást is:), persze azért még nagyon óvatosan.
Mondjuk szerintem is jobb az ha ilyenkor nem tunyul el az ember és a fájdalom ellenére is inkább próbál lehetőség szerint sokat sétálgatni, persze csa annyit amennyit bír.
Jah a szurikról még annyit, hogy nekem is írtak fel 10 db-ot belőle, de én a vállamba szúrom talán ott elviselhetőbb, a korházba is oda kaptam, úgyhogy nemhiszem hogy sok jelentősége lenne. Már csak egy van de én beszúrom mindet biztos ami biztos alapon! Akik mellettem feküdtek sérvműtöttek a kórházba azoknak is felírták, így nemtudom mi alapján döntik el, hogy kinek kell és kinek nem:S !
Egyébként meg ennyit a sablonokról :) Itt úgy tűnik, hogy mindenki gyorsabban épült fel mint én! Szóval melyik nem a nyámnyila akkor?
Most pl tök be vagyok tojva, mert a kedves egyed, aki fuvaroz engem, csak fél 6-kor ér rá, hogy elvigyen varratot szedni, és eddig bírtam a várakozást, de 1 órája eléggé izgulni kezdtem.... :( jobb az ilyenen reggel túllenni.
Azt hittem férfi vagy! A férfiakkal keményebben bánok, mert a legtöbb férfi nyámnyila, önmagamat is beleértve. Természetesen így, hogy nő vagy, rekord gyorsaságú felépülést kívánok!És nagy nagy türelmet.
kedves alsós, teljesen értem a szavaidat! sőt magamban is megfogalmazódott már ugyanez. De akkor mi a jó megoldás-hozzáállás a beteg részéről?
Köszönöm, tegnap óta sokkal jobban vagyok, még az éjszakám is először volt éjszakaszerű :) Mondjuk a természet rögtön gondoskodott újabb kellemetlenségről, mert novemberben volt egy nőgyógyászati műtétem, amit márciusban meg kelett ismételni (polip), emiatt a női havim ilyenkor két hónapig kivérzéses jellegű, elájulásos mellékzöngékkel. Tegnap este jelentkezett be ez a történet, reméljük, most nem hozza igazi önmagát. Dokit mindenestre fölhívtam, hogy mennyire haver egymással a véralvadásgátló és a vérzéscsillapító (hátha abbahagyhatom a hasbaszurit :))))))))) ), de más területre hatnak, nincs gáz.
Én tegnap azt szűrtem le magamnak, hogy mindegy ki mit mond, a saját testemre hallgassak.
Egy korábbi levelemben írtam, hogy jobb ha legalább egy éjszakát bent tölt a páciens, persze ha teheti! Már tudom műtét után az infuzió amit kaptam, még tartalmazott némi gyógyulást segítő, fájdalmat csillapító, fertőzést akadályozó adalékot.
Ezért is csodálkozom a különféle eljárásokon! Egy kolléga példul azt írja hasszurit 30 felett adnak, nos én kétszer harminc vagyok! És nem adtak!
Többek között erre is reagáltam amikor a páciensek egészségi állapotára utaltam!
És itt jön a hozzáállás
Nem avatnak be nagyon a miértekbe? Ilyenkor jön a fórum. És bár sok hasznos infót tartalmaz, de olvasgatva a beírásokat kiderül, hogy bár egy fajta műtétről van szó mégis ahány ház annyi szokás. ! Néha azt érzem, hogy az orvosi infó hiánya miatt a fórumban olvasottak alapján a nekünk tetsző beírásoknak hiszünk. Még akkor is ha már régen rájöttünk, hogy az olvasottaknak csak egy pici része vonatkozik ránk! (Meg fognak műteni, vagy már megműtöttek!)
Én én vagyok TE TE. Úgy fussunk neki a dolognak, hogy a mi életünk, adhatok én tanácsot, (bár nem szeretnék), mert a beírásom teljessen szubjektív.
Erre egy ismét példa a legutóbbi beírás amiben a "többször vágott szomszéd" szerint!!!! Jónak gondolom a szomszéd diagnózisát, "nemgáz" és a bizalmat sugárzó orvos is jól jön, főleg ha tapasztalt róka! Ha nincs baj akkor mindenki hibátlan! Ha nem.....?
Kedves Motkány! Sajnos nem igazán fogalmazok jól, sőt még bekavar a szemantika is.
Mivel személyesen nem ismerek itt senkit, és bár a TE beírásodra válaszoltam, nem személyeskedés volt a célom. Tudod olvasgatok több beírást, és a benyomások alapján jönnek a gondolatok!
Oly annyira egyedi a helyzetünk, hogy nekem például eszembe sem jutott a közlekedéssel kapcsolatos nehézség, ami neked problémás. Remélem sokat javult az állapotod, könyebb a mozgás, nincs semmi baj, és élvezed, hogy a napok egyre könyebbek!
A hasbaszurkálás nem ötletszerű dolog. Állítólag 30 év fölött adják a műtéten átesetteknek. De valószínűleg nem teljesen általános. A műtét előtti vérvételből sok mindent megállapítanak, így valószínűleg ezen is múlik, hogy kell-e, vagy nem. Célja egyébként a trombózis megakadályozása, ami önmagában nemisw lenne különösebben veszélyes. De ha leválik egy trombus és a tüdőbe vagy az agyba jut, akkor szinte biztos, hogy halállal végződik a dolog. Na, ezt óhajtják megakadályozni a Fraxiparineal. Esetemben ettől eltekintettek, mert más nyavaja miatt egyébként is szedek hasonló hatású gyógyszert. Műtét előtt egy héttel át kellett térni a tablettáról az injekcióra. Műtét után meg felhasználtam a megmaradt injekciót, utána kezdtem el a tabletta szedését. ha már kifizettem, ne menjen pocsékba. :)
"További döbbenet a páciensek egészségi állapota és hozzáállása!" Ez alatt mit értesz?
Genny: max felhívhattam volna, tény hogy nem tettem, mert a szomszéd, aki átkötözött, már sokszor volt vágva, azt mondta, hogy nem sok, nem gáz. Azóta nem volt. Nincs aki bevigyen csak úgy a dokihoz. A varratszedésre szerveztem kocsit, de a férjem sajna nem vezet. A hőemlkedés már volt műtét előtti nap is, csak 2-3 napra lett kicsit magasabb. Felhívtam a dokit miatta, azt mondta tök normális: végülis történt valami, nem? Nem hinném, hogy amatőr a doki, tapasztalt róka, megbizhatóságot sugároz.
Többiek: Engem tök hagyományosan vágott. Nem is értem miért téma a seb esztétikája. Tök minimális különbségek vannak, ha belegondoltok. Ha nem pornószínész vagy aktmodell valaki, tök lényegtelen. Akár laza, akár állandó kapcsolatban él valaki, mire odajut a dolog, hogy a seb előkerül, az ember már nem ilyen baromságon akad fenn, ha igen, felejtős az illető. Nekem nőként nincs ilyesmitől parám.
