Hogy azóta történettudományoknak szokássá vált széttrollkodva zsákutcákba terelni a magyar őstörténetet, holmi északibábos "merjünk kicsik lenni" nyelvészeti elmélet agymenéseinek megfeleltetve.
"Úgy tűnik, Anonymusnál a ballista -- akár számszeríjként, akár egyéb hajítógépként -- egy igen masszív anakronizmus a honfoglalás korában."
Az egy dolog, hogy a számszeríjat nem ismerhették akkoriban a honfoglalók, de a magyar íjak és íjásztudomány mellett nem is volt versenyképes. Komolyabb alkalmazása max csak a Fekete-sereg idején lehetett, az akkoriban megjelenő gótikus teljes lemezvértek ellen, mert az íjak azokkal már nem bírtak.
De a sima íjak még sokáig használatban maradtak, mert még a Jagelló-korban is számos hatalmaskodás esetén említik, hogy nyíltól sebesültek meg leggyakrabban.
Amennyiben viszont a ballista nevű hajítógépről beszélünk, az nem várostromhoz való, falak rombolására képes fegyver volt, különösen, ha a támadóknak kiválló visszacsapó íjaik is voltak. A korabeli bizánci haditechnika azokat, illetve az általa kilőtt hajítódárdákat/szupernehéz nyilvesszőket az erősen páncélozott célok ellen vetette be, mivel a legerősebb páncélokat és pajzsokat is átvitte.
A kőhajítógépeket, meg máshogyan nevezték (onagger, catapulta, trebuchet). Azokat használták a falak ellen. Külön megjegyzik, hogy a Muhi-csatában a mongolok az emberek ellen vetették be őket, ami abban a korban szokatlan volt.
A honfoglalók a korabeli források szerint sok várat megostromoltak és be is vettek, de főleg gyújtónyilakat emltettek, amelyek a korabeli fa-föld várak, sőt a fából épült gyilokjárók ellen is hatásosak voltak.
"A szerkesztő hajítógépekre vonatkozó véleményét (a 306. jegyzet) jobb, ha nem kommentálom."
Pedig kimondottan érdekes lenne, ha kiderülne, hogy Makkay pontosan mire is gondolt.
Továbbra is komoly kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a IX-X. sz. a honfoglalók ténylegesen hajítógépeket használtak volna.
A latin szövegben a ballista kifejezés szerepel: "Vsubuu et Velec per balistas CXXV milites occiderunt"
"A 'ballista' kapcsán kifejti, hogy első említése a XIV. századi krónikakompozícióban található s pontos jelentését - mint más forrásokban is - nehéz eldönteni, ui. „kővetőgép" és „számszeríj" értelem is tulajdonítható neki. Anonymus idézett helyével is ez a probléma! Veszprémy a semleges „vetőgép" fordítást javasolja. A középkor e jellegzetes fegyverére vonatkozó magyarországi adatok előszámlálása után a kutató - a krónika-szerkesztmény említett részének XII. századi keletkezésére, illetve a harceszköznek éppen Barbarossa seregénél való ismertségére támaszkodva - így foglal állást: ,, ... arra a kérdésre, hogy ismert lehetett-e a számszeríj 1200 körül a magyar királyi udvarban, határozott igennel lehet válaszolni". Veszprémy László azonban csak valószínűsíteni tudja, s nem minden kétséget kizáróan igazolni, hogy a 'ballista' jelentése mindenkor számszeríj és kétség esetén a továbbiakban a „vetőgép, hajítógép" fordítást javasolja."
"A magunk részéről valószínűnek tartjuk, hogy a ballista előfordulásainak túlnyomó többsége a számszeríjra vonatkozik a vizsgált időszakban, de ezt minden kétséget kizáró módon nem látjuk bizonyíthatónak. Ezért helyesnek tűnik az a gyakorlat, miszerint vetőgépnek, hajítógépnek fordítjuk, amennyiben a szövegösszefüggésből nem derül ki, hogy íjjal, nyíllal áll kapcsolatban. Természetesen értelmezett, számszeríjként való fordítása sem helytelen, de a jegyzetben az esetleges bizonytalanságot mindkét esetben célszerű megemlíteni. Nem utolsó sorban még egyszer emlékeztetnénk arra, hogy nehéz, sőt lehetetlen különbséget tenni a kézi és az álló számszeríjak között."
VESZPRÉMY LÁSZLÓ: ANONYMUS GESTÁJÁNAK NÉHÁNY HADTÖRTÉNETI VONATKOZÁSA
"Ha Makkay János leírta, hogy a honfoglaló fegyvesres létszám nem éri el a 300 főt az egyúttal azt is jelenti, hogy elismerte hogy a hatalmas létszám feltételezése nem igaz."
Idézd!
Hol írt ilyet Makkay???? Tételesen mű, oldalszám stb. :-DDD
Ui.:
Teljesen nyilvánvaló, hogy NEM tudsz ilyen szövegrészt idézni Makkaytól. ;-PP
Pont ezért nem érthető, hogy minden itteni magyarázat, javítás, segítség ellenére miként tudja valaki
ennyire (!!!) félreértelmezni a ténylegesen leírt szöveget.
a hunnok keleti ágának neve a VI. sz. folyamán, kiket az Azovi-tenger választott el a nyugati ágtól, a kuturguroktól. Nevük épp ugy mint emezeké, utigur és kutigur alakban is előfordul s előrésze kétségkivül valamely jelzői név, mely az oor, ugur népnévvel van kapcsolatban. Bár több hasonló összetételü hunn törzsnevet ismerünk (szaragur, hunugur vagy onogur, bittugur stb.) biztosan ma sem lehet eldönteni, hogy a jelzői nevek magyar-vogul fajta vagy csuvas-féle török népre vallanak-e? Valószinü, hogy a hunn törzsnevek részint magyar-vogul, részint csuvasos török eredetüek, amilyen elemekből állt maga a hunn nép s vannak köztük olyanok, amelyet egyik a másik fordításának tekinthetők; p. a nagy ugor, hunn-ugor név csuvasosan bulgar, bul-ugor lehet, amire a két név történeti összefüggése is mutat, igy nevezték pedig eredetileg a keleti hunnokat, vagyis a 30 törzsből álló utur-ugur-okat, akiket Jordanes nem említ, bár ő is ugy tudja, mint a bizánciak, hogy a hunnoknak két ága volt, t. i. kutrigur és szabir vagy hunugur, tehát a hunugur név itt a bizánciak által emlegetett U. nevet helyettesíti. A kutrigur név helyett Jordanes legtöbb kéziratában ultziagir alak olvasható, vagyis ugy látszik, hogy itt is fordítással van dolgunk s a csuvas-török ulti-agir, alti-ogur megfelel a vogul-magyar kut-ugor-nak, hat-ugornak, ez a nyugati ág tehát csak hat törzsből állt s épp ezért amazzal szemben nevezéték kis ugornak, amely név az avarokhoz csatlakozó keleteurópai kotzager, kocó-ager törzs nevének törökös alakjában maradt fenn. Az U.-ok és kutigurok neve nayon rövid ideig szerepelt a történelemben; a VI. sz. második negyedében tünik föl a gepidák és longobardok közti viszálkodások alkalmával, midőn a kutigurok a gepidákat segítették 12,000 lovassal. Ez a csapat olyankor érkezett meg, amikor a gepidák és longobardok közti fegyverszünet mér tartott; hogy tehát foglalkozást találjon, megtámadta a keletrómai birodalomhoz tartozó Moesiát (549), amiért aztán Justinianus császár megvonta a kutiguroktól az addig élvezett évi segélyt, azt az U.-nak adta, kiknek fejedelme ezen időben Szandilkh volt s felbiztatta ezt a kutigurok ellen. Ennek hallatára a kutigurok haza sietnek és most hat évig tartó irtó háboru támadt a két testvérnép között, melyben Zabergán kutigur fejedelem leverte az U.-okat, győzelmét azonban már nem tudta kiaknázni, mert Kelet-Európában feltüntek az avarok s azok mind a két népet meghódították. A kutigurok egy része aztán az avarokhoz csatlakozva, Pannoniába költözött, mig az U.-ok 581 körül az altáji turkoknak hódoltak meg. Ezzel aztán el is tünik a történelemből az U. név, helyette a hunugur vagy bolgár szerepel, sőt Menander Protektor renaissancekori latin fordításban a görög szöveg U. nevét unugur pótolja. A bolgárok azután a kutigurok visszamaradt részét (kotrag, azaz kot-urog, kot-urg néven) is magukba zárták.
Egyezik vele legközelebb a votják tod-, nem különben a régi hiungnu (hún) tusi, mely Deguignes szerént bölcset (tudót), különösen bölcs királyt jelentett... CzF
Az ungar és a hungar, az onogur és hunugur népnevek vajon mennyire függetleníthetőek egymástól? Mennyire biztos, hogy félreértésekből származott át a név a mai magyarokra, amit persze egy magyar sem vett zokon, sőt büszke rá a mai napig.
