A mezei ember kb 4000 színt tud megkülönböztetni, a festők, fényezők stb max 10000-et.
Igen, de a képernyőn már fényeket látunk, ráadásul egymás mellett azért eléggé elütnek a nagyon közeli, de nem egyforma színek. Ha meg utómunkára dolgozol, (mondjuk valami DTP technológiát használsz), akkor előfordulhat, hogy a 24 bites RGB már nem elég, mert mondjuk egy gradiensnél látszanának a különbségek, és inkább egy 48-bites kódolást kell választanod (a 16.777.216 színlehetőség helyett 281.000.000.000.000). Ez azért már annyira nem rossz :)))
(Persze az részletkérés, hogy a monitor az eredeti formájában nem fogja tudni megjeleníteni: azért ennyit már csak nem látunk :-O )
Szerintem digitális géppel pontosan vagy alul kell exponálni (0,5-1 blendét) és photoshoppal fényt adni neki.
Szerintem is! Legalábbis én pontosan ezt csinálom. Gőzmozdonyhoz tökéletes (az alulexponált fényintenzitás-intervallumot egy ilyen feketéhez közeli felületen remekül szét lehet húzni)
Nem beszélve arról, hogy még ez sem versenyezhet az emberi látásérzékeléssel, melynek tónusátfogása még nagyobb.
No igen. Sajna már nem tudom a pontos számokat, de annó színtechnikán tanultuk:
egy tengerparti, fehér szikla napos időben megvilágított és árnyékos részei között a fényintenzitás-különbség tízegynéhányezerszeres. Nyomtatásban a fullfekete meg a "fullfehér" (értsd: a fehér papírszín) között meg kb. 100-szoros.
De nem ez a baj. Hanem az, hogy jó esélyed van rá, hogy már 15-20 év múlva nem lesz mivel elolvasni.
Biztos ez? A CD mint szabvány (az első, már nem is tudom, milyen színű Book-kal kezdék) olyan '84 körüli. Azóta eltelt 21 év, és még igencsak nem látjuk a CD-k végét, pláne, mivel a DVD írók/olvasók is ismerik a szabványt.
A szüleim által készített 16mm-es filmeket is elôször video kazettára kellett átírni, aztán most CD-re
Nemrég előkerült a 001-es számú videokazetta, rajta az alsótagozatos koromban felvett David Attenborough-filmek egyikével. Maga a kazi olyan '83-as évjáratú. Háát. Ilyen borotvaéles képet már rég láttam :-O
(Részletkérdés, hogy akkoriban nem volt még akkora az elekroszmog, meg azért a színek kicsit fakók, és hasonlók...)
Ettől még szerintem másolásra, meg archiválásra az analóg média felejthető.
Igen, de a mûvészfotókat leszámítva nincs arra szükség, hogy az egész mozdonyt és az összes mütyürt ugyanazon a képen lássad.
Hát igen. Örüljünk, hogy még egyáltalán van téma :-/
(A blakszta.uw.hu-n amúgy sincs túl sok totálkép :)) )
Szóval egy dolog a mûvészfotó, de dokumentációs célra szerintem sokkal használhatóbb a szokásos felbontás, de az sok-sok részletképen.
Az sem bir ki tul sokat, pl. a filmarchivumok filmjei a 40-es évekböl már igen rossz állapotban vannak. Ezeknél a legnagyobb balhé a hordozo (celluloid) kiszáradása. Az ezüstréteg megvolna, ha a hordozohoz hozzá lehetne nyulni.
A mi filmjeink (ugy a 60-as évekböl) már nem celluloidok, igy talán nagyobb a remény, hogy ezt azt kibirnak.
Az üveglapok valoban a mai napig igen jo állapottban vannak, nézd a Fialovits stb. képeket.
Sajnos nem az enyém lett az öntött 375 -ös mozdonytábla, ha akarok hasonlót látni, a váci pályaudvaron álló 375.1029 tábláját nézegethetem.
Vígasztalódom a Füstiben vett (de jó, hogy ott nem kell licitálni) makettel, mely a főbejárat előtti 424.101 eredetű kerékpárról készült. (Azt nem tudom, egy vagy több példányban -e.) Tud valaki erről fotót a neten ? Természetesen a valósról. Esetleg mint szerző ?
Számoljunk csak! Egy szövegközi kép mondjuk 10x7,5cm, azaz 3x4 coll. Ez, 300 dpi felbontással 1200x900 pont. 1,08 Megapixel.
Ne felejtsd el, hogy az átméretezések miatt illik bőségesen bánni a felbontással. Ha egész számmal osztod a képméretet, akkor n*n képpontból csinál egyet, de ha nem, akkor még igen csúnya eredményt is kaphatsz, mondjuk egy 100%-91% konverziónál.
Fontos, hogy nem csak a dpi-ben mért felbontás, de a képméret is számít. Pánikszerű, amikor beszkennelsz egy negatív vagy diakockát, és egy képnézegetőben 100%-on 24*36mm a kép. Aztán rájössz, hogy a sokezer dpi felbontás miatt igencsak nagyítható...
Az teljesen igaz, hogy a nyomdai minimum 300 dpi, de hozzá kell tenni: 75dpi méretaránynál. (Tehát a monitorra 1:1-es nagyításnál kitett minden képpont "mögött" egy 4*4-es felbontási mezőnek kell lennie.)
>Nyilván a jövő a digitális fényképezőgépé, és néhány év múlva a filmes gép úgy eltünik,
>mint az analóg hanglemezek
Hát. Ha csak annyira, akkor még igencsak élni fog :-O
Nemrég eléggé meglepődtem azon, hogy bár viszonylag kis mennyiségben, de témák szerint nagy arányban készülnek bakelitek ma is...
Amúgy a hátlapokról mi a véleményetek?
Hű, most elememben vagyok, lévén nem csak vonatbuzulls, de analóg LP gyűjtő is. :)
A bakelit kifejezést határozottan visszautasítom, az ugyanis a villanyóra, az LP alapja maga a szent PVC. (Csak ugye a névadó DJ nem volt egy anyagtudós alkat. :))
Az új vinilek ára 5-10eFt/db, embertelen megfizetni, nekem magamnak 1 (sic!) új kiadású LP-m van, és kb. 1600 régi...
Jó antikváriumokban viszont kincsekre bukkanhat az emberfia, pár száz forintért vettem már dedikált Toscanini lemezt (!!!, '58-ban halt meg), a múltkor még egy Magyar Gőzmozdonyokra is sikerült ráakadnom. :)
Az LP-k fellelhetőségéről csak annyit, hogy első lemezemet 1994-ben vettem, 1600 azóta jött össze...
----
Hátlap: ...ha bízunk a Hasselblad szakértelmében, nekik nagyon nem jött be a digit hátlap a 6x6-os SLR-hez...
Ezzel teljesen egyet értünk, a pontos expozició alatt én is ezt értem. Néha azonban mindenáron süt a nap, meg nincs mindíg idő variálni a spot meg átlagoló meg egyéb mérési módokkal. Próbál ki ilyenkorra a digi géppel az alul exponálást majd az utómunkát kizárólag photo shoppal, Én ledöbbentem tőle, nálam nagyon bevált. Egy próbát feltétlenül megér. Filmes/szkennelős esetre nem működik!
Én minden fotóról, filmről 2 CD és egy DVD kópiát írok. Ezek után nem törlöm a winchesterről, sőt átmásolom egy másik gépre is. A CD-k egyik kópiáját meg másik kerületben tárolom. Lassan elérem az 1000 CD-t. Most a nyilvántartáson töröm a fejem, mert már túl vagyok a kezelhetőség határán.
A számítógépet csak állandó hőmérsékletű (20-23 C) között célszerű üzemeltetni 60% páratartalom körül. Alatta, főlötte egyre nő a hard diszk szétzuhanások száma. Ha a HD kézmelegnél feljebb megy, akkor külön ventillátorral kell hűteni. Külön lehet ilyen spéci ventillátorokat kapni.
Filmet, CD-t, kazettát meg lehetőleg hasonló feltételek mellett sötétben tartsunk. A filmet vágjuk fel hatosával, és albumokba fűzzük le. A CD-k tárolására lehet bálelt 60-120 férőhelyes, pormentes fémdobozokat kapni (igaz jó drágák)
A video kazettákért meg imádkozzunk, mert ők birják a legrövidebb ideig. Minnél rövidebb műsoridejűt célszerű használni, ahol minnél vastagabb a szalag.
A szalagos, streamer-es mentések nagyon instabilak, lehetőleg kerüljük.
Maga a tároló eszköz változhat az idő múlásával (lásd floppy, stb) de az alapvető tárolási formátumok bizonyosan hosszú távon fent kell, hogy maradjanak (TIFF, BMP stb ) Egy tároló eszköz közötti formátumkonverzió nélküli manőver nulla minőségromlással jár.
Szerintem digitális géppel pontosan vagy alul kell exponálni (0,5-1 blendét) és photoshoppal fényt adni neki. Ekkor megjelennek az addig lappangó részletek a nagy feketeségből, az addig világos részek pedig kellő súlyozás esetén nem égnek ki. Egy kiégett kép részlettel utólag már semmit sem lehet kezdeni.
Én többször próbálkoztam a D70-esemmel gőzmozdonyt fotózni. A tapasztalatom nagyjából egybevág a rézgaras által mondottal - miszerint a nem verőfényes napsütés a jó gőzmozdony fotózáshoz. E mellett, ha süt a nap, akkor elég jókat lehet trükközni a fényméréssel (megkeresem a legsötétebb pontot a mozdonyon, és oda középre súlyozott -, vagy extrém esetben pontszerű fénymérést használok).
Ami még segíthetne a dolgon egy böszme nagy vaku, deríteni :-)
Nem kell elszomorodni, csak jól kell választani a számtalan lehetőség között.
Film: Profi filmszkennerrel simán a film szemcsenagysága alá lehet menni. A kommersz Kodak 100-as Gold filmek az én számításaim szerint 6Mpixelnyi szemcsét tartalmaznak. A Kodak diák 8-10 körül vannak, ami kb azonos a már megszünt Royal Gold-dal. A Kodakchrome dia 12 körül lehet, de azt Magyarországon nem is tudják már előhívni. Az Ilford fekete/fehér kb 16Mega.
A különbség nem itt van, hanem a brillanciában. Az emberi szem pixel érzékenységét nem ismerem. Nemrég olvastam, hogy jelenleg a vakok számára 100 pixeles műszemet tudnak építeni, amivel már lehet olvasni! A mezei ember kb 4000 színt tud megkülönböztetni, a festők, fényezők stb max 10000-et.
A filmmel az a baj, hogy rettenetesen gyorsan öregszik, A száz éves képkockák már szinte csak fekete és fehér tónusból állnak, a szürkeárnyalatok már kipusztultak. Az üvegnegatívok sokkal jobbak, de azokon is látszik az idő.
A digitális megőrzés a jelenlegi egyetlen alternatíva. Itt is nagyon kell vigyázni. Egyes olcsó DVD már hat hónap alatt is adathibássá válhat. A CD-k jóval stabilabbak. A sima CD kb 10 évet bír. Egyes speciális aranybevonatú CD-k (ne dőljünk be a Gold tipusnévnek) 100 évre adnak garanciát. Az ilyen irható felülete rendesen arany szinű. Magyarországon gyakorlatilag nem lehet kapni, mert 50%-kal drágább. Egy páran vásároltuk mindig fel a Kodak Hungary CD-Gold készletét, de a minimális érdeklődésre való tekintettel beszüntették az itthoni forgalmazását. Most kintről hozok Boeder-t.
A fényképező gép 1-es számú paramétere az optika. Az hogy analog, vagy digi szerintem csak ez után jön. A hiper igényesek nem használnak Zoom optikát, mert az tényleg egy csomó hibát okoz. A zoom átfogó képességével pedig exponenciálisan romlik a képminőség. Én személy szerint max 3-ban határoztam meg a számomra elfogadható kompromisszumot. Itt sincsenek csodák. Az objektív minősége általában arányos az árával. Jelenleg kb 200.000 Ft körül van a tű éles rajzolat és az egyéb hibától való mentesség alsó határa. Ez alól a rági Zeiss meg a Zenit Helios objektíve kivétel, ezek pár ezerért tudják azt amit egy japán mondjuk 300.000-ért. A pentacon, orestor stb objektivek gyengék!
Szerintem digitális géppel pontosan vagy alul kell exponálni (0,5-1 blendét) és photoshoppal fényt adni neki. Ekkor megjelennek az addig lappangó részletek a nagy feketeségből, az addig világos részek pedig kellő súlyozás esetén nem égnek ki. Egy kiégett kép részlettel utólag már semmit sem lehet kezdeni.
A régi diák pedig egyre sötétebbek lesznek, legalábbis a mieink
Sajnos ebben igazad, van mert senki közülünk nem tárolja a diákat optimális körülmények között (nekem is vannak a 60-as évek elejéröl s már nagyon rosszak, nemrégen digitalizáltam öket, most meg javitgatom).
A digiképekkel meg az lesz amit rézgaras irt (s már nem egy archiv beletörte a fogát), mármint, nem 40 év mulva, de lehet, hogy 10 év mulva sem lesz mivel öket olvasni. Minden archivum különleges figyelmet igényel ebböl a szempontbol, minden anyaggal rendszeresen kell foglalkozni, ezért olyan drága. A filmeket is rendszeres idöközökben másolni kell, illetve beszerezni jelentös tratalék hardwaret, hogy azzal 10 évvel késöbb is még lehessen az adatokat olvasni.
Viszont ha a képet nyomdailag akarod tovább használni (könyv, újság) a 300 dpi alapkövetelmény. Az internetes 72 vagy 100 dpi felbontással ellentétben.
Nekem is utánna kellene nézni, de azt hiszem, hogy az egy pixelre juto szinfelbontás 12 bites - (luminencia + chroma egyenként egy-egy 12 bites A-D átalakitoba kerülnek - majd alkalom adtán megnézem, vagy majd valaki megmondja)
De nem ez a baj. Hanem az, hogy jó esélyed van rá, hogy már 15-20 év múlva nem lesz mivel elolvasni.
3 éve jöttem rá, hogy még bô 10 éve írtam valami programot, amit jól fel lehetne a munkámban használni. Sajnos a papír listát (leporellón!!! Tudjátok még, mi az?) leszámítva csak 5 collos floppyn volt meg az eredeti kód. Nem kis fáradságba került, amíg le tudtam olvasni. És ez csak 10 év volt!!! (Valaki kölcsönadott egy öreg PC-t, amiben még volt 5 collos floppy egység, de azt meg nem tudtam elindítani, mert az alaplap akkuja lemerült és a PC elfelejtette a diszk paramétereit. Végülis a floppy egységet kivéve a régi gépbôl és egy régi kábelt találva sikerült egy modern PC-vel elolvasni. De mindezt csak azért, mert a 3 collos és az 5 collos floppy egységek - egyelôre - elektromosan kompatibilisek!!!)
A szüleim által készített 16mm-es filmeket is elôször video kazettára kellett átírni, aztán most CD-re. (feltettem egy régi buszt és egy régi trolibuszt a honlapomra, volt akkoriban szó róla az idevágó topikokon) Különben meg sem lehet nézni. Kinek van még 16mm-es filmvetítôje?
Szóval az archiváláshoz szerintem hozzátartozik, hogy az anyagot rendszeresen újabb és újabb adathordozóra kell átmásolni. Szerencsére a digitális korban ez nem jár veszteséggel. Csak idô és munka kérdése.
> Emellett megannyi "mütyürt" tartalmaz, ha szemügyre vesszük, egy igen részletgazdag fotótéma.
Igen, de a mûvészfotókat leszámítva nincs arra szükség, hogy az egész mozdonyt és az összes mütyürt ugyanazon a képen lássad. Digitálisan annyi részletfényképet készítesz, amennyit akarsz (legfeljebb kimerül az akku, mint nekem, amikor utóljára Istvántelkén voltam :-((((
Én hajlok Settebello véleményére. Lehet itt dobálódzni ilyen-olyan valós vagy valótlan megapixelekkel, de végülis az számít, hogy mire akarod a képet használni és hogy akarod megnézni. Az emberi szem teljes átfogással - tehát a teljes látótérben - kb. 6-8 Megapixelt lát. Ami e fölött van, az aláesik a szem szögfelbontásának, de ez is csak sasszemûeknek. Több pixelre akkor van szükség, ha közelebb akarsz menni a képhez (tehát a kép oldalt kinyúlik a látóteredbôl), a részleteket akarod megnézni.
Más oldalról egy Interneten publikált kép manapság mondjuk 1-2 Megapixel. Több nem fér a szokásos képernyôre. Ha papírra nyomtatod, az a kérdés, mekkorára. Szerintem mûvészeken kívül nem sokan szoktak A5-ösnél nagyobb méretû nyomtatott képet tárolni, nézegetni. Annak sem kell a sok-sok megapixel.
Szóval egy dolog a mûvészfotó, de dokumentációs célra szerintem sokkal használhatóbb a szokásos felbontás, de az sok-sok részletképen.
" ... néhány év múlva a filmes gép úgy eltünik, mint az analóg hanglemezek ..."
Erősen kétlem.
etwg: " ... az analog fényképezés megmarad a profiknak s egyre drágább lesz ..."
Sokkal valószínűbb.
Egy fontos dologról nem esett szó. Ugye mi technikatörténeti emlékeket fényképezünk és jelentőséggel bír, hogy képeinket unokáink (és azok unokái) islássák. Vajon mennyi az írt CD / DVD tartóssága ? (A winchestert, mint archívum-tárolót sürgősen felejtsük el, nekem a múlt hónapban szó szerint leégett egy ...) DAT kazettás archiválót hányan használnak ? (Nem biztos, hogy az magasabb élettartamú.)
És egy abszolút ON szempont, tulajdonképpen ez indította ezt a (nem nevezem vitának) eszmecserét. A hazai gőzmozdonyok döntő többsége feketére festett. Emellett megannyi "mütyürt" tartalmaz, ha szemügyre vesszük, egy igen részletgazdag fotótéma. Továbbá erős napsütésben némely fekete részek is, különösen, ha olajosak, csillognak. Aki megkísérli mindezt hűen visszaadni (már pedig az igényesség erre késztet) annak (túl azon, hogy ismernie kell a tárgyfotózás / műszaki fényképezés műhelytitkait) nagy felbontású és nagy tónusátfogású médiumot kell választani. És ez mindmáig a professzionális fokozatú film. Nem beszélve arról, hogy még ez sem versenyezhet az emberi látásérzékeléssel, melynek tónusátfogása még nagyobb.
Szóval gőzmozdonyok műszaki igényű fényképezése kifejezetten nehéz feladat, sajnos sok kritizálható minőségű fotó látható a neten, beleértve néhány saját (filmes géppel készített) fotómat is. :-))
