A valamikori szentélyben, a tatárjárás után megépült XIII. századi lépcsősor mögött található az oltár alapozása. Előtte, a szent tér mértani középpontjában két sírt tártak fel a kutatók, ahol akár Aba Sámuel és felesége is nyugodhatnak, de az eltemetés módja utalhat apa és fia, illetve egy testvérpár sírgödrére is. A feltételezéseket némileg árnyalja, hogy a két sír fölött vastag, több mint fél méteres vastagságban emberi csontok voltak a koporsók felett: ezek fölé helyeztek két, a XV. század jegyeit hordó, ugyanakkor félkész sírkövet. A kiemelt sírköveken az Abák nemzetségi címere található, amelynek fő motívuma a turulmadár, ugyanakkor nincs rajtuk körfelirat, és nincs mívesen kifaragva sem a címerállat, sem a sisak.
"minden nyelven alapból a hangalak és jelentés összefügg. (tudom, egynyelvűnek ez varázslat). aztán romlik le, torzul idővel, jövevényszavakkal stb."
Előfordulhat iyesmi is, de nem olyan szabály amelyik mindíg érvényes : round, circular. és még az sem állandó szabály, hogy különféle eredetű szavaknak hasonulnia kell, arról nem is beszélve, hogy komplikáltabb fogalmaknál abszolúte hülyeség : Harddrive merevlemez. A legtöbben nem is tudják, hogy milyen formájú, akkor hogyan utalhatna arra vagy akár a funkcióra, ha azzal sincsennek tisztában?
"De az ugorokért cserébe talán nem kellene elhagyni a kumai magyarokat. De nagyon könnyű ezt a területet összekapcsolni a magyarokkal, ha elfogadjuk, hogy ők a sztyeppén jöttek, és nem az erdőövi utakon. A besenyők, akik megtámadták és üldözték őket, feloszthatták volna a hordájukat, és míg a nagyobbik fele tovább délnyugat felé menekült, a másik kisebb rész kénytelen volt dél felé vonulni, és fokozatosan távolodva elérni Kumát, nevet adva az egyik ottani telepnek... "
Na ezt hívják színtiszta okoskodásnak. Továbbra is fennáll, hogy a Perzsia vidéke nem jelent pontos földajzi helyet, pláne nem a Kaukázust. Pont azért, mert az információ egyedül ál és nem igazolható máshonnan.
Persze lehet hogy a 19. században még nem támogatta ennyi információ ezt az opciót, de pont ezért nem hivatkozunk 19. századi írásokra mai vitákban bizonyítékként. Igazából már a 20. századiakkal is óvatosan kell bánni, annyit fejlődött azóta a tudomány.
XI századi rétegekhez érkezett a Magyarságkutató Intézet abasári feltárása
A Bolt-tetőn végeznek feltáró kutatásokat a szakemberek, egy méltó és látogatható királyi emlékhely kialakítása a cél. A Heves megyei Abasáron dolgoznak a Magyarságkutató Intézet régészei. A Bolt-tetőnek nevezett helyen zajló kutatások célja, hogy feltárják a nemzetségfői és vallási központot, a harmadik királyunk, Aba Sámuel királyi központját, a királyi kápolnát és az Aba Sámuel által 1042-ben alapított apátsági szintű bencés kolostor maradványait. A szakemberek azt feltételezik, hogy ezen a területen található Aba Sámuel sírhelye is, a cél nem kevesebb, mint egykori királyunk maradványainak megtalálása. Az bizonyos, hogy itt nyugszanak az Aba nemzetség leszármazottjai és krónikáink szerint magát Aba Sámuel királyt is ezen a helyen temették el. A helyszínen a ripost munkatársainak megmutattak egy már feltárt középkori sírt, ahova minden bizonnyal az Aba nemzetség valamelyik tagja van eltemetve. „Fakoporsóban fekszik két ember, véleményem szerint így szokták eltemetni a férjet és a feleséget, de az is lehet, hogy apa és fia, esetleg testvérpár. Erre majd az archeogenetikai laborunk fog választ adni. Mindenesetre azt tudjuk, hogy fölöttük két, szépen faragott sírkő volt.„- magyarázta Makoldi Miklós, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója. A 13. századi templom 45 m hosszú és 12 m széles lehetett, a fő- és a mellékoltár pilléreinek helye is láthatóvá vált a feltárás nyomán. Az eredeti épület alapjai és padozatai is a felszínre kerültek. A feltárások azt bizonyítják, hogy a templom az 1600-as évekig használatban volt. Megtudtuk: a mellékoltár mellett is találtak egy boltíves, falazott sírhelyet. Abban három csontváz volt. Vajon melyik lesz a királyé?
Az oroszokat mindig is érdekelte a magyarok Kuma menti jelenlétének kérdése. Egy példa:
„… Végül is te (Grot) amikor a véletlenszerű hasonló hangzásért elveted a kaukázusi magyarokat, miért ne vetnéd el az Ugrát is? De az ugorokért cserébe talán nem kellene elhagyni a kumai magyarokat. De nagyon könnyű ezt a területet összekapcsolni a magyarokkal, ha elfogadjuk, hogy ők a sztyeppén jöttek, és nem az erdőövi utakon. A besenyők, akik megtámadták és üldözték őket, feloszthatták volna a hordájukat, és míg a nagyobbik fele tovább délnyugat felé menekült, a másik kisebb rész kénytelen volt dél felé vonulni, és fokozatosan távolodva elérni Kumát, nevet adva az egyik ottani telepnek... Valami ilyesmi félét mondott Bíborbanszületett Konstantin: hogy a besenyők által legyőzve a magyarok egy része Perzsiába, azaz Perzsiába vezető útra tért. (ha úgy tetszik, a Kumától eljuthattak a Kaszpi-tenger partja mentén Perzsiába). Igaz, Bíborban született Konstantin ezt az esetet és az ugorok szétválását a Lebediából Etelközbe való költözés idejére valószínűsíti. De vajon lehet-e az ilyen történetekben szigorú időrendet megkövetelni? " (Részlet N. Y. Danilevsky leveléből: О пути Мадьяр с Урала в Лебедию).
Akit érdekel Danilevsky és Grot vitája, itt olvashat róla:
"В 1907 году археолог Василий Алексеевич Городцов проводил исследования на городище Маджар, в ходе которых выделил два культурных наслоения, не связанные друг с другом. Из них древнейшее он отнес к II – III в. н. э. (сарматский могильник и небольшое поселение), а более позднее – к XIV в.
В своем труде "К истории города Маджар" Эдвард Васильевич Ртвеладзе подробно описывает место, где произошло наслоение двух культур: "Эти древнейшие слои находятся в самой крайней юго-западной части Маджар, в других же местах слоев дозолотоордынского времени не обнаружено. Наглядную картину этому дают проводимые нами с 1961 г. стратиграфические наблюдения на стенках многочисленных каналов и коллекторах, прорезавших из конца в конец всю восточную и северо-восточную часть города, а также на обрывах р. Кумы, пересекающей его с юга на север. Крайняя юго-западная часть городища, выше моста, ведущего в Прасковею. Почти весь культурный слой здесь уже давно уничтожен при строительстве домов. В двух местах на обрывах р. Кумы на глубине 1,5 м были найдены фрагменты сарматской керамики I в. до н. э. – I в. н. э. В западной части городища слой также почти полностью уничтожен, остатки его здесь удалось проследить на большом расстоянии благодаря проведенной здесь глубокой канализации для газопровода"."
1907-ben a tényleges régészeti feltárás Gorodcov két réteget talált:
* i. sz. II-III sz.: egy szarmata temető és egy kisebb település;
* XIV. sz. Arany Horda-i város.
1961-től pedig Rtveladze folytatta a módszeres feltárást. A legrégebbi réteg gyakorlatilag megsemmisült, 1,5 m mélyen találtak szarmata edénytöredékeket az i. e. I - i. u. I. századból (a későbbi Madzsar legdélnyugatibb szegletében).
(Én -- laikusként -- Erdélyit amúgy kissé bizonytalankodó, de végül is az utóbbi időkben igazoltnak mutatkozó irányzat melletti kutatónak látom, akit még László Gyula felvetése is "megérintett" anno. És ha a mindvégig meglévő jó keleti kapcsolatait kellően kihasználta volna, ő lehetett volna Komar és Türk Attila 1 személyben.)
"Te nem tudsz magyarul, és még kérkedsz is vele. Nem csak a hangalak, hanem a jelentés is világos a göb, gubó, guba, gömb, gomb, gomba esetében. :))))"
Az is világos, hogy csak te lépzeled összetartozónak a szavakat, a nyelvészek meg nem, mert ők értenek is hozzá.
"...az ott végzett régészeti ásatások azt mutatják, hogy ott nincsenek a XIII. századnál régebbi rétegek, ott korábbi IX-VIII., vagy VII. századi ősmagyar emlékeket nem találtak.” QED
Erre köteleznek a korábbi kutatók erőfeszítései is, többek között a Zichy-expedícióban részt vett Pósta Béla vagy Erdélyi István régészek helyszíni kutatásai és értékes meglátásai."
Lássuk, lássuk, vegyük kézbe.
(Erdélyi sajnos már nem védekezhet Lezsák ellenében.)
"Igen, de tudunk egy másik keleten maradt néprészről is, a szavárd vagy szabír magyarokról, ők valamikor a honfoglalás előtti időkben szakadtak le a magyarság fő tömbjéről és a Kaukázus déli részébe települtek át. "
Igen egy forrás említi, hogy nem mindenki költözött a KM-be és a maradékot meg is találták, minő meglepetésre, a Volga mentén.
Konstantin annyit írt, hogy Valahol Perzsia vidékén, ami abban a szövegkörnyezetben simán jelenthetett valahol keletent is.
Aki ehhez leírja a Kaukázus nevét az szimplán hazudik.
Bár, ha a nagy elődöt, László Gyulát vesszük (vagy akár a szintén régész Vékonyt, Makkayt), ők is csak elméleteket gyártottak. Bár ők nem megye II.-ben.
A régésznek konkrétan az asztalra (tárlóba, stb.) kell tennie.
"– Sokféle nehezen azonosítható pusztai néppel rokonítjuk magunkat – a szarmatákon kívül a szkítákkal, hunokkal, avarokkal. Őket nehéz tömegükben és területileg azonosítani, van viszont egy másik párhuzam, amely olyannyira közeli, hogy a latin, német és szláv nyelvű világ által használt nevünk – Hungarus és származékai – is az ő eredeti nevükből származik. Ezt fentebb Te is kiemelted. Ők az onogurok, akikkel a bolgárokat is azonosítják a kortárs krónikások. Kapcsolódnak-e a Te felfedezéseid ehhez a bolgár–magyar pusztai együttélés kérdésköréhez?
– Amint arra a turkológus Németh Gyula rámutatott, a bolgár név valószínűleg keveréket jelent, vagyis több nép szövetségéből álltak. Nagy Géza hangsúlyozta, hogy a bolgárok ott tűnnek fel elsőként az írott forrásokban, ahová Attila hun uralkodó 453-ban bekövetkezett halála után legkisebb fia, Irnek és hun maradéknépe visszavonult: a Meótisz mellékén. A fennmaradt bolgár uralkodói lista Attila hun király legkisebb fiával, Irnekkel kezdődik, a magyar Árpád dinasztia is egészen Attiláig vezeti vissza a családfáját. A bolgár őshaza, akárcsak a magyaroké, szintén a Meótisz mellékén volt, csodaszarvas mondánk szerint azon a területen az alánok mellett bolgárokkal keveredtünk. Több kapcsolódási pont is van tehát, nem is beszélve a nyelvünkben megtalálható tetemes mennyiségű bolgár-török jövevényszóról, amely nyelvészeink szerint hosszú együttélésről tanúskodik. Többen vélték már úgy, hogy ez az együttélés a Meótisz mellékén és a Kubán-vidéken kezdődött, majd a Kárpát-medencében folytatódott. Van olyan bizánci forrás, amely a Kárpát-medencére vonatkoztatva arról tudósít, hogy az avarok „hun” és „bolgár” népekből álltak. A forrásokban jól nyomon követhető, hogy a bolgárok az avar honfoglalás után fokozatosan kiszorulnak a Kárpát-medencéből, pl. többször fellázadnak az avar kagán ellen, ezért elűzik, majd legyilkolják őket, a hunok kerülnek tehát többségbe. A régész Erdélyi István vetette fel elsőként, hogy a Kubán-vidéki bolgárnak meghatározott régészeti leletanyag között feltehetően magyarok is rejtőzhetnek, ilyen pl. a Kubáni víztározó építésekor talált kazazovoi temető 7–8. századi, I. csoportja is, amelynek orosz kutatókkal együtt folyamatban van a publikálása, és egyeztetések folynak a genetikai vizsgálatokról is.
– Mit gondoljunk akkor a finn-ugor nyelvrokonságról? Hogyan illeszkedik elképzelésetekbe az, hogy a magyar nyelv alapszerkezete finn-ugor? Valaki valamikor nyelvet cserélt?
– A fő kérdés ezzel kapcsolatban aligha az, hogy az obi-ugorok nyelve és a magyar nyelv között van-e rokonság, hanem, hogy e jelenség mögött milyen történelmi vagy földrajzi okok állhatnak. A magyarság őstörténete szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ez a kapcsolat egy feltételezett ősnyelv miatt van, vagy esetleg a több száz közös szókincs abból ered, hogy az Ural környékén egy időben a magyarság egy része a manysik és a hantik közelében élt, velük kapcsolatban állt. Írott forrásokból tudjuk, hogy az obi-ugorok még a 16. században is prémmel adóztak az orosz fejedelmeknek, ami évszázadokkal korábban
is keresett luxuscikknek számított, tehát a kapcsolat elsősorban gazdasági, kereskedelmi lehetett az általunk vizsgált időszakban is. Lehetséges, hogy a magyar nyelv egy lingua franca volt Kelet-Európában és Nyugat-Szibériában, ezért hathatott olyan nagy területen az Ural környékén élő népekre. Ezt már László Gyula is megfogalmazta évtizedekkel korábban, rámutatva arra, hogy a magyarság számban a legnagyobb „finnugornak” tartott nép, amely az összes többinek a többszöröse. László Gyula úgy gondolta, hogy ez a nagyszámú nép egy időben szorosabb kapcsolatban állhatott a kisszámú obi-ugorokkal, akik átvették a nyelvét. Szerinte ezt az elképzelést az embertan is alátámasztja, hiszen szemmel is látható az eltérés a magyarok és az obi-ugor népesség között.
– Széles körben elterjedt bon mot, hogy a leleteknek nincs se nyelvük, se nemzeti hovatartozásuk, hiszen egy karkötő, egy míves fegyver, de akár egy rítus használata magyarázható „divatjellegű” szempontokkal. Hogy befolyásolja ez következtetéseiteket?
– Akik ezt a bon mot-ot hirdetik, szerintem valójában abban érdekeltek, hogy soha ne derüljön fény a magyarság valós származására, mert az esetleg ellentmondana azzal, amit a finnugor dogma miatt évtizedek óta hirdetnek, és amire a tudományos karrierjük épült.Ha azonban figyelmesen megnézzük, ezek a magyar típusú régészeti leletek a Kárpát-medencén kívül azokon a területeken fordulnak elő, ahol a magyarság az eredetmondája szerint egykor élhetett, illetve azokon a területeken, amelyeket határőrvidéki, vagy kereskedelmi szándékkal ellenőrzése alatt tarthatott.
A 10. századi magyarokról IbnRuszta arab tudós feljegyezte, hogy szemrevaló, szép külsejű emberek, szembetűnő gazdagságukat pedig kereskedelmüknek köszönhették. Ibn Ruszta azt is megörökítette, hogy ruhájuk selyembrokátból készült, fegyvereiket ezüsttel, arannyal és gyöngyökkel díszítették. A palmetta-mintás lemezes hajfonatkorongokat, nemesfém-szerelékes szablyákat vagy a gyöngysort imitáló ún. bordűrrel díszített öv- és lószerszámdíszeket az orosz kutatás napjainkban egyértelműen magyar sajátosságnak tartja. Ha tehát vannak olyan területek a Kárpát-medencétől keletre, amelyeken ezek a tárgyak az ottani régészeti emlékanyagban megtalálhatók és a temetkezési szokások is hasonlóak, akkor van létjogosultságunk kutatni azokon a területeken. Végtére is a korabeli írott források egyértelműen azt állítják, hogy Árpád magyarjai keletről települtek a Kárpát-medencébe. A Kaukázus térsége, a Meótisz, a Kubán-vidék és a Volga-menti területek esetében láthattuk, hogy ott írott források is megerősítik a magyarság egykori jelenlétét. Ezek alapján feltehető, hogy a magyarság egy adott időszakban egy nagyobb területet tarthatott a fennhatósága alatt, amely a Dél-Uráltól a Kaukázus északi előteréig terjedhetett. Tágabb értelemben természetesen egy kultúrkörről van szó, a Kazár Kaganátus népei, pl. az alánok, a bolgárok és a magyarok adott időközönként hasonló tárgyakat használtak, de mindegyik népnek megvolt a sajátos karaktere a külső megjelenésében és a temetkezési szokásaiban, amivel megkülönböztethető a többi néptől. Nekünk kutatóknak ezeket a sajátos jegyeket kell megfigyelnünk, ha meg szeretnénk találni azt a területet, ahol a magyarság
kialakult, és/vagy ahonnan a Kárpát-medencébe települt. Mivel a tárgyak a divat, vagy egyéb tényezők hatására változnak, a temetkezési szokások pedig jóval konzervatívabbak, utóbbi valóban sokkal iránymutatóbb, napjaink természettudományos kutatásai, köztük elsősorban a genetikai vizsgálatok pedig egzaktul tudják megerősíteni, de akár el is vetni a tudományos alapon felállított hipotéziseket.
Az eredetkutatásban azonban az összes releváns diszciplínát be kell vonnunk, csakis a multidiszciplináris kutatások révén, hosszú, összehangolt csapatmunka eredményeként derülhet majd fény a magyarság valós származására. – Nemrég védted meg értekezésed az ELTE művelődéstörténeti doktori programjában. A kiállításból és publikációidból kiderül, hogy a kaukázusi gondolat sosem halt ki a tudományból, hiszen a Zichy István-féle 19. század végi expedíciótól Németh Gyulán és László Gyulán át néprajzos kortársainkig (Agócs Gergely, Somfai Kara Dávid és mások) sokan sokszor elmondták, hogy van mit kutatni a helyi türk anyagban. A ti fölfedezéseiteknek hozzájuk képest mi a jelentőségük, merre viszitek tovább a munkát? – Kevésbé ismert, hogy Németh Gyula fiatal korában a Kaukázus északi előterében élő kumukok és balkárok körében gyűjtött, az 1930-ban megjelent könyvében pedig egy egész fejezetet szentelt a magyarság kaukázusi kapcsolatainak, adatok sokaságával bizonyítva azt a nézetét, hogy a magyarság a Kaukázus vidékéről települt a Kárpát-medencébe. Sajnos az a fejezet, amely a magyarság hun, bolgár, szabír és onogur kapcsolatait bizonyította, az Akadémiai Kiadó által 1991-ben kiadott posztumusz kötetből kikerült. Ez a déli vonal ugyanis nehezen egyeztethető össze a magyarság finnugor eredetéről vallott dogmával. A mi kaukázusi kutatásaink viszont azt bizonyítják, hogy valóban élhettek arrafelé magyarok, hiszen egyre jobban növekszik azoknak a leleteknek a száma, amelyeket a Kárpát-medence honfoglalás kori leletanyaga legközelebbi párhuzamainak tarthatunk. Gáll Erwin régészkollégámmal együtt 2016 óta évente végzett észak-kaukázusi régészeti kutatóútjaink során a helyi múzeumok raktáraiban olyan leleteket tudtunk dokumentálni – köztük pl. tarsolylemezt, palmetta-mintás hajfonatkorongot, szablyákat és övdíszeket –, amelyek a technika és a motívumkincs alapján szorosan kapcsolódnak a Kárpátmedencei honfoglalás kori emlékanyaghoz. Közreműködésünkkel tavaly ősszel a Magyarságkutató Intézet finanszírozásában az első magyar–orosz régészeti feltárás is megvalósulhatott egy olyan lelőhelyen, ahonnan korábban magyar típusú leletek kerültek az egyik Fekete-tenger keleti partján lévő nagyváros, Anapa múzeumába. A feltárás eredménye, hogy a temetkezési rítust tekintve is találhatók a Kaukázus észak-nyugati részében olyan temetők, amelyekbe talán a helyben maradt magyarság temetkezett, de vannak olyan már feltárt temetők is, amelyekben onogur néven szintén a magyarság emlékanyaga rejtőzhet. Az általunk folytatott feltárások lelőhelye, Andrejevszkaja scsel az egykori Meótisztól légvonalban csupán mintegy 80 kilométerre délkeletre található. Érdemes tehát nemzeti hagyományaink alapján tovább kutatni a térségben, beleértve a korábbi évszázadokat is. A minél hitelesebb kép felvázolásához azonban
interdiszciplináris kutatásokra van szükség, a régészet mellett a genetikai és a néprajzi kutatások is biztatóak. Tanulság ez arra nézve is, hogy mi, magyarok nem mondhatunk le önként azokról a területekről, amelyekre több fontos adat, köztük nemzeti krónikáink is utalnak, pusztán azért, mert ezek a területek relatíve messze esnek az ún. finnugor, uráli, nyugat-szibériai területektől. Erre köteleznek a korábbi kutatók erőfeszítései is, többek között a Zichy-expedícióban részt vett Pósta Béla vagy Erdélyi István régészek helyszíni kutatásai és értékes meglátásai."
Hunor és Magyar nyomában – etnogenezisünk kaukázusi kérdései Beszélgetés M. Lezsák Gabriella régésszel
Világos, hogy még magyarul sem tudsz. Ugyanis a magyar nyelv nem így működik.
Szimplán nem függ össze a hangalak és a jelentés. Vannak azonos alakú, de teljesen mást elentő szavak és vannak teljesen más hangalakú, tövű, de azonos, vagy hasonló jelentésű szavak.
