Én sem akarom, hogy körülöttem rohangáljanak, csak voltak, akik ijesztgettek, hogy napokig fel sem lehet kelni, max WC-re, de azt is csak kínszenvedés árán, aztán gondolom valahol a kettő között van az igazság:) Nem akarom, hogy a feleségemnek keljen mindent csinálnia, mert rengeteg munkája van most, édesanyámmal meg ráér, úgyis sajnos ritkán találkozunk, így legalább tudunk majd egy kicsit beszélgetni:)
A decemberi műtét után én is a zacskó-a-mankóra taktikát alkalmazva oldottam meg mindent, kaját, stb. cipeltem a konyha és a szoba között, akkor nem is volt velem senki napközben. Azt nem tudom, most mennyire leszek rosszabb állapotban, mert ugye akkor még eleve friss volt a sérülés, és jött még rá a műtét, most meg rendben van a térdem, de ezúttal fúrják, faragják, komolyabb lesz, mint a decemberi műtét:(
Nem mondom, szép, ha ott a helyszínen tudom meg, hogy 30e forint lesz a rögzítő. Remélem, hogy megúszom olcsóbban. Jövő héten megyek a kórházba a műtét előtti vizsgálatokra, akkor megbeszélem vele és kiváltom előre, ha kell.
Clexane-t mondta is, hogy megint kapom (hurrá), de nekem pl. a múltkor is írt fájdalomcsillapítót, Xefo Rapid-ot, amiből két darabot vettem be, mivel nem kellett, aztán kontrollnál kérdezte, hogy beszedtem-e mind, és mondtam, hogy nem, mert nem fájt. Ekkor mondta, hogy azt szednem kellett volna, mert gyulladáscsökkentő is, nem csak a fájdalom miatt kell.
Feketenadálytő kenőcsöm már régóta van, valóban jó véraláfutásra, régóta használom. Szalag, kis- és nagylabda, minden van már itthon, csak a bordásfal hiányzik és kész tornaterem:)
Nem luxus magánklinikába megyek:) Így kb én is az általad összeírtakat gondoltam vinni. Az étel nem gond, elvagyok 2 napot a kórházi kaján is, majd otthon:)
Tudom, hogy kemény lesz, meg azért csinálom, hogy jövő ilyenkor már focizhassak, de azért para egy kicsit. Főleg az altatás/érzéstelenítés, drain-csővel eltöltött éjszaka és a reggeli kivétel gondolata ijesztő, mert már tudom, hogy mi vár rám:( Ha minden igaz, akkor valami helyi, vezetett érzéstelenítést alkalmaznak majd, a combomat szurkálják körbe, nem altatnak, de nem is gerinc lesz. A kollégámat is így műtötték, nem panaszkodott. Mondjuk, tuti kérem, hogy legalább felületesen altassanak el, mert nem akarok tudni az egészről semmit, csak ha vége lesz.
Egyedül a térdgép miatt vagyok tanácstalan, mert a kórházban és ahová gyógytornára járok nincs, de az orvosom azt mondta, hogy nem kell bérelnem, menni fog az nélkül is. De ha bérlek is, akkor otthonra, vagy már a kórházban is kell, ki fogja beállítani, megmutatni?
Amikor én hazaértem a műtét után, hétvége lévén 2 napig volt velem anya, aztán már egyedül oldottam meg, mert napközben ő dolgozott, csak késő este jött meg. Ami mondjuk kicsit necces, pl. leves melegíteni a mikróban, de ezt is meg lehet oldani, mondjuk sokszor ettem állva emiatt a konyhában... Engem már az a 2 nap is idegesített, amikor nem hagyták, hogy magam "ugráljak", de ez ízlés kérdése :-). A mankó marok része teljesen alkalmas a zacskó felakasztására, ebbe tettem az aktuális kaját, könyvet, WC papírt (a kórházban), és így cserkésztem be az ágyat vagy a fotelt.
A rögzítőt már a műtőben feltették nekem, tehát tényleg nem árt előre kiváltani a vényt. A mostani áráról fogalmam sincs, az tudom, hogy eléggé megvágták a TB támogatást, tavaly télen már 30.000 forint volt (amikor én vettem, akkor még csak 7000, 2009-ben). Amit az orvos felír, a jó lesz. Véralvadásgátlót írnak fel vényre a műtét után (4-6 heti adagot), de fájdalomcsillapítót nem szoktak sztem, én a háziorvosommal írattam fel Donalgint, ez volt nekem a leghatékonyabb azok közül, amit a kórházban adtak (Algopyrin, Tramadol volt még, amit próbáltam). A heg gyógyulását segítő Contractubex-szel érdemes kenni a bőrt, de csak a varratkivétel után, ha az orvos rábólint. Ezen kívül hasznos lehet még otthonra egy gumiszalag, sportboltban beszerezhető olcsón (2 m-es kb. 1500 Ft). A véraláfutásra fekete nadálytő krémet ajánlottak, drogériában kapható.
Amit vigyél magaddal a kórházba (hacsak nem valami luxus magánklinikán műtenek): evőeszköz, pohár, tányér, szalvéta, WC-papír, mosdószivacs vagy kesztyű, kézfertőtlenítő gél vagy kendő, meg persze ruha, pipereszett, szórakoztató dolgok időkitöltésre. Végszükség eseténre valamilyen kedvenc étel, mert néha ehetetlen a kórházi menza.
Nem lesz egy leányálom, de eddig még mindenki túlélte, nyugi :-).
Mivel mindjárt itt a műtét (április 3), ezért elkezdtem gondolkodni azon, hogy az eddigi tapasztalataimon és az itt és külföldi fórumokon olvasottak alapján mit kell bekészítenem, amire szükségem lehet akár a kórházban vagy azt követően otthon.
Mankóm van, két nagy méretű jégzselés-párna a jegeléshez, lakás amennyire lehetséges akadálymentesítve, az első pár napban végig lesz mellettem valaki (remélem 2-3 napig elég lesz, utána már azért boldogulok magamtól is). Vagy nem árt, ha tovább van valaki mellettem? A feleségem ott lesz persze, de mivel reggel elmegy dolgozni és csak délután jön haza, addig "átköltözik" hozzánk édesanyám, ne keljen neki szabdnapokat kivenni.
Nincs pl. térdrögzítőm, amit az orvos mondott is, hogy majd kapok. Ezt műtétet követően, ha jól tudom, rögtön fel is rakják. Ezt a kórházban adják vagy nekem kell megvennem az orvos álltal kírt vényre? Mert akkor jó lenne ezt a műtét előtt, még rendesen tudok menni:) Ebben van különbség, hogy melyik az ajánlott vagy mindegy, az jó lesz, amit az orvos felír? És ez kb mennyibe kerül, vagy az egészet fedezi a TB?
Orvosságot gondolom kapok majd (Clexane meg fájdalomcsillapító), más most így hirtelen nem is jut eszembe.
Ha van még tippetek a fentieken kívül, akkor azokat szívesen veszem!
Közben elkezdetem parázni is, pedig nem volt jellemző rám. Most már jó lenne túl lenni az egészen, főleg a kórház + első héten :(
Sajnálom, hogy nem jó hírek. De nagyon fontos, hogy én a saját tapasztalataimat írtam le, ez nem jelenti, hogy nálad is így lesz.
Ha pl. kisebb vagy közepes meniscus sérülésed lett volna (szalag szakadás nélkül), akkor májusra már teljesen reális lehet a futás. Mivel nem volt porcsérülésed, elképzelhető, hogy nem fogod különösebben érezni a szalag hiányát, de ezt nincs orvos, aki előre meg tudná mondani, szerintem.
Óriási mértékben függ, hogy milyen erősek a combizmaid. Nagyon jó erőben lévő izmok nagyon jól át tudják venni a szalag stabilizáló szerepét. Sokat számít, hogy most mennyire csökken majd az izmok állapota, mert sajnos ijesztően gyorsan eltűnnek nagyon rövid időnm belül. Nekem pl. a heti 3-4 focitól, rendszeres edzéstől, fallabdától, nagyon izmos és erős volt a lábam, de ez másfél hónap alatt (két hetet vártam a műtétre), csúnyán lement, visszaküzdeni gyógytornával és olyan gyakorlatokkal, amit tudok csinálni pedig nagyon lassan lehet csak:(
Még most is kiemelkedően jónak számít a combizmaim állapota, azokhoz képest, akik nem vagy csak kevesebbet sportoltak, vagy nem erősítenek rendszeresen.
Maga a műtét miatt biztos, hogy májusban tudsz majd futni, ha minden rendben lesz (és persze reméljük, hogy úgy lesz). Azért arra készülj fel, hogy nagyon más lehet a lábad szalag nélkül. Egyenes terepen való futásnál talán nem is fog annyira zavarni, mert a kontakt-sportoknál jön ki igazán a hiánya.
Nagyon fontos tudnod, hogy a rögzítő gyakorlatilag semmit nem ér:( Nincs az a rögzítő, amiben rendesen lehet sportolni, de meg tudná akadályozni, hogy kiforduljon a térded. Pl. a szalagpótlást után a sportba való visszatérésnél már nagyon sok orvos (pl angliában már egyáltalán) nem is használ rögzítőt, mert téves biztonságérzetet ad.
Nekem is van ismerősöm, aki ACL nélkül focizik, évente párszor ki is fordul a térde, elképzelni is rossz, hogy milyen komoly sérüléseket okozva a porcfelszínen. Igaz, a gyakori irányváltoztatást nem igénylő, egyenletes talajon való futás elvileg nem kell, hogy gondot jelentsen.
Hidd el, érezni fogod. Nemrég jöttem meg a futásból, és ma egész jól ment, azért érzem a javulást.
Arra nagyon figyelj oda, hogy ha úgy érzed, hogy nem stabil a térded, akkor ne erőltesd, mert nem éri meg kockáztatni. Tipikus eset, hogy kb 4-5 hónap elteltével valaki visszatér a focipályára, mondván, hogy már nem is érzek semmit, aztán tíz perc múlva kifordul a térd, feldagad, jöhet a punkció, újabb két-három hét pihentetés.
Köszönöm, a hozzászólásod de sajnos számomra nem a legjobb híreket írtad. Nekem elvileg május elején már komolyan kellene futnom és a dokim is azt igérte, hogy ez megoldható lesz. Mint írtam nekem most nincs időm a 6 hónapos rehabilitációra ezért én a műtét előtt megbeszéltem vele, hogy milyen terveim vannak. Tudom, hogy nem lesz egyszerű de meg kellett próbálnom. Már arra is gondoltam, hogy térdvédőbe probálom meg a futást. Sok ismerősöm van akinek hiányzik a keresztszalagja és tudnak vele futni, sőt ismerek olyat, aki még síelni is jár. Amúgy később én is mindenképpen szeretném pótoltatni a szalagomat.
Hasonló az én esetem is: elsődlegesen meniscus sérülést gyanítottak, de műtétkor kiderült, hogy a meniscus ép, viszont az elülső keresztszalag elszakadt és az üvegporc is sérült egy 0,5x0,5cm helyen. A szakadt szalagot eltávolították, a porcot notch-plasztikával ellátták.
Én nehezen tudtam műtét előtt terhelni a lábam, de nem volt beakadva semmi.
Sajnos az ACL-szakadásról műtét után tájékoztatott az orvos, hát mondhatom, nem voltam túl boldog (most sem vagyok).
Különösebb fájdalmaim műtét után nem voltak, leszámítva a drain-csövet, ami sajnos nekem egész másnap reggelig nagyon zavaró és elég fájdalmas volt (nem mindenkinél fáj, valószínű, hogy nagyban függ attól, hogy sikerül berakni). Amikor reggel kivették (na az iszonyat volt, de csak 2-3 másodpercre), szinte rögtön megszűnt a fájdalom, ezért gondolom, hogy ha nincs a drain-cső reggelig, akkor nem lett volna komolyabb panaszom sem. Így is ki lehetett bírni, otthon már nem is kellett fájdalomcsillapítót szednem. Most árpilis 3-án megyek a pótlásra, remélem nem lesznek komolyabb fájdalmaim és minden rendben lesz:)
Az első heparin (gondolom Clexane) injekció nekem is pocsék élmény volt, mármint amit magamnak kellett beadnom. Nehéz volt rávenni magam, hogy megszúrjam a hasam. A tizedik után sem tudtam megszokni, de fájni talán két-három alkalommal fájt csak (az sem komoly) a 25-ből, így összeszedtem magam és nem engedtem, hogy egy szinte teljesen fájdalommentes dologtól napi szinten stresszeljek. Az a jó, ha határozottan csinálod, gyorsan, de nem kapkodva, mert akkor érzed legkevésbé. Fontos, hogy a fertőtlenítővel, amivel előtte lefújod a bőröd, ne "áztasd" el magad, fújd le, hagyd hatni ameddig kell (írja a behatási időt rajta), letörlőd (de ne dörgöld) és határozott mozdulattal szúrsz. Ha sok a fertőtlenítő a bőrön, akkor "fáj", vagy ha előtte dörzsölöd vattával.
Engem december 3-án műtöttek és két hét után már dolgoztam, ülő munka, iroda. Terhelni normálisabban úgy december végén tudtam, akkor már csak lépcsőn lefelé és rossz mozdulatkor vettem észre. Viszont a 100%-ot felejtsd el, sajnos. Én még most sem tudok futni, még kocogni is csak olyan "szögletesen", mert ha gyorsabb tempóban próbálok, akkor fáj és kellemetlen. Lépcsőn lefelé már nem veszem észre, bicajozni is rendesen tudok, a gyógytorna is gond nélkül megy, teljes nyújtás és hajlítás is megvan, rá tudok ülni a sarkamra is (bár ez most is rossz, de sérülés előtt is az volt, nem is hiányzik). Jobban recseg, kattog és ropog, mint a sérülés előtt, gondolom az ACL hiánya miatt. Megközelítőleg olyan, mint régen csak az ACL-pótlás és az azt követő hosszadalmas, kitartó torna/erősítés után lesz. Persze ez sokban függ, hogy mennyire instabil a térded most. Tény, hogy kellően megerősített izomzattal lehet akár focizni is, de az biztos, hogy előbb vagy utóbb kiugrik a térded, nem beszélve, hogy porcsérülést, stb okoz. Sőt, ami miatt mindenkinek érdemes elgondolkodni a pótláson, még ha hajlandó is lemondani a sportokról, az a mikroinstabilitás. Ez napi szinten, folyamatosan jelen van, minden mozdulatnál kopnak az izületeid, és egy idő után nem marad más, mint a térdprotézis.
Nekem csütörtökön volt Tatán artroscopos térdműtétem. Meniscus sérülés és LCA szakadás gyanuja miatt került sor a műtétre. Műtét közben derült ki,hogy " csak " az LCA szakadt el és letapadt,amitől nem tudtam kinyújtani a lábam. Az LCA pótlására később kerül sor,mivel jelenleg nincs időm 6 hónapos rehabilitációra. Sem a műtét után,sem a mai napig bezárólag különösebb fájdalmam nincs és úgy érzem,hogy most már jobban ki tudom nyújtani a lábam. Jelenleg a trombózis injekció beadásával van a legnagyobb gondom. Kérdésem volna : Volt-e valakinek hasonló műtétje és mennyi idő után tudta 100%-osan terhelni a lábát? Tatáról csak pozitiv véleményem van. 2 ágyas kultúrált szobát kaptam, személyzet kedves,segítőkész volt.
O allami helyen mut, nem "ker". Legalabbis 1.5 eve nekem azt mondta, hogy ram van bizva... helyi ismeros szerint nem egy penzehes ember, de persze ki tudja. Talan Szazhalombattan vagy hol mut, es ha nincs annyi idod, hogy kivard hogy tb-sen bejuss hozza, akkor a maganrendelesen kell fizetni, mintha 8e lett volna az elso es 5e a tovabbi vizsgalatok (kelleni fog ez a ketto, mert kozte kuld el MR-re, amiben "segit" gyorsan sorra kerulni). A maganvizsgalatok akar eg.pt.-os szamlaval is mennek.
Engem viszont akkor azzal ijesztgetett, hogy 2 het korhaz es tovabbi 3 het onellatasra alkalmatlansag. Igy aztan vegul Tatan kotottem ki, ahol 2 ejszakat voltam bent mutet utan, es 6 het volt a szumma tappenz, de kozben azert volt mar amit tudtam csinalni.
Amit mindenkepp kerdezz meg a haziorvosodtol, hogy milyen papirt fogad el ahhoz hogy otthonodban vegzendo gyogytornara rendeljen neked szakembert! Es azt is, hogy mikor hajlando leadni, meg milyen kesledelemmel lehet szamolni mire tenyleg hozzad eljut.
Sziasztok! Én is keresztszalag pótlásra készülök. Ez ügyben szeretnék egy kis segítséget kérni. Én Dr. Abkarovics Gézával szeretném a pótlást elvégeztetni.(Legalább is róla olvastam a legtöbb pozitív jellegű hozzászólást, ezért gondoltam eddig rá.) Tudna nekem valaki valamit mondani róla? Mennyit kér egy ilyen műtétért? stb... A segítséget előre is köszönöm!
Sziasztok, ma vagyok pont kéthetes ameniscus műtét után. Gondoltam, írok pár sort.
A múltkori fájdalmaim elmúltak, pár napra rá már határozottan erősebbnek éreztem a lábam, és nem fájt a térdem. A mai napon megint keményebb volt a gyógytorna óra, erre most nem fáj, hanem bizsereg gyakorlatilag az egész térdizületi tokom (ahogyan képzelem, hogy van), tányleg, mintha apró csipkedéseket éreznék. Nem ijesztő, sőt, inkább kellemes.
Szóval haladok, rendesen gykorlom az előírtakat, és napközben is többször masszírozom, jegelem.
A csavar kérdéshez annyit, hogy 16 éve vannak bent nekem, és valóban, semmi panaszt nem okoznak.
A csavarról: az engem műtő orvos szerint (sportorvos, NB1-es focistákat is műt), nem ajánlott a felszívódó csavar, mivel a tapasztalatai alapján több komplikációval találkozott, mint a hagyományos csavarral. Ha kérem, akkor használ felszívódó csavart, de ott kb. minden negyedik esetben fordult elő valamilyen gond, még a normál csavar esetén kb. minden ötödiknél kellett kivenni a csavart, mivel zavaró volt, valamilyen jellegű panaszt okozott.
Ha minden rendben van, akkor a hagyományos csavar tökéletes, soha nem fog zavarni sok-sok év után sem. Külföldi fórumokon sem erőltetik a felszívódó csavarokat (inkább fiatalok, tizenévesek esetén alkalmazzák).
Ezek után, megbízva az orvosomban, én a normál csavarok mellett döntöttem, és bízom benne, hogy nem én leszek az, akinek fájni fog és zavaró lesz.
Én nem szándékozom lemondani a fociról és a squashról sem, kérdeztem is az orvosom, azt mondta, hogy ha minden rendben van (nagyon remélem, hogy rendben lesz), akkor nyugodtan focizhatok (megfelelő erősítést követően, kb. 10-12 hónap után, vagyis kb. jövő áprilisban). Persze visszafogottabban fogok majd játszani, bár nem hiszem, hogy ez sokat jelent, mert az szakadás is egy átlagos, de rosszul sikerült mozdulattal történt. Senki nem bántott, nem is estem rá a lábamra, egyszerűen egy kisebb ugrást követően letapadt a műfűben, én már talajra érkezéskor fordultam és megadta magát, összecsuklott, gondolom akkor a kicsavarodott helyzetben az összecsukláskor már nem bírta a szalag és elszakadt.
A tervek szerint én is két éjszakát töltök a kórházban, harmadik nap már hazaengednek, nagyon remélem:) No nem azért mert olyan nagy gond lenne a kórház, hanem mert ha minden rendben van, akkor engednek haza:)
Hidas doktorral beszélt telefonon egy ismerősöm a napokban. Ő azt mondta neki,hogy a kétköteges műtét nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ezt a külföldi szakvélemények is igazolták. Ráadásul nagyobb kockázattal jár és dupla annyi rögzítő implantátum marad .Ő például már 6 éve nem alkalmazza,de nagyon szívesen ,megcsinálja,ha kell? Már csak .Knoll és Vásárhelyi operál még ezzel a módszerrel. Neked,hogy szuperál a lábad? Sportolsz valamit hobbi szinten? A műtétet követően mennyi idő után tudok majd teniszezni? Focizni már nem fogok az tuti.
Szerintem említett orvosok közül Tállay inkább a térdspecialista. A vizsgálat után én csak 6-8 hetet vártam, ami nem vészes sztem, a Honvédban egyszer 5 hónapot kellett... (Ez annak a folyománya lehet, hogy a Honvédban 8-10 napig tartják bent a betegeket, mert el van számolva a műtőkapacitás elég rendesen, amíg a Sportban csak 2 napot kell bent feküdni, a többit mindenki gondolja hozzá.) T a kulcslyukas módszerrel műt, de azt tudni kell, hogy a graftkivétel nem kulcslyukon át működik, hanem egy 4-5 cm-es vágáson keresztül. K.Zs-ról hallottam csak a kétköteges módszer kapcsán, és elég nehéz hozzá bejutni.
Csavaros kérdés
Ez orvostól, kórháztól függ, hogy felszívódót vagy maradandót használnak. A felszívódót - a neve is mutatja - nem kell kivenni, mert felszívódik. A fémanyagút pedig nem szokták kivenni általában, de nekem pl. kivették, és lehet, hogy megint kiveszik, de ez nagyon ritka, még magamon kívül szinte senkitől nem hallottam.
LOriana légyszi írd meg,hogy a rögzítő elemek bent maradnak-e végleg(felszívódik) vagy kiveszik,mert ellentmondásosak az itt írt hozzászólások e témában.
Zssuuu,gurabli és LOriana köszi,hogy írtatok. Zssuuu az e-mailre címem kekeckedo@citromail.hu. Nekem is megvan a véleményem a nagypályás dokikról .Holnap részletesebben írok az egyik pökhendi ,rátarti dokiról mert volt vele dolgom. Most akkor már csak az kérdés, hogy Tállay vagy Hidas. Ugye mindkét doki a kulcslukos módszerrel műt. Tudjátok Kb. mennyit kell várni a vizsgálatot követően a műtétre? Természetesen olvastam a hozzászólásokat és ebből szűrtem le a tervezett névsort. A double bundle műtétről tud valaki valamit? Azt látom,hogy csak Knoll Zsolt alkalmazza…miért csak Ő?? Zssuuu várom az e-mailed.
Szia! Igen, már vagy 5x volt szó róla, kit ajánlunk, Hidasról és Tállayról mindenképp, olvass vissza, ha időd engedi. Utóbbi műtött engem, emberileg és szakmailag is kiváló - ő nem néz levegőnek, mint sok más nagynevű doki. De a Sportkórház maga nem egy álomklinika, eléggé lepukkant egy hely, amit egyébként kompenzál az orvosok és nővérek hozzáállása szerintem. (A Honvédkórházzal ilyen téren pont fordított a tapasztalatom, oké, hogy csilivili és robotok járnak, de több nővér elég mogorva volt, az orvosok közt meg szakmai egyet nem értésből származó feszültséget éreztem.)
Biztosíthatlak, hogy nem csak egymással beszélgetünk:) Én csak hallottam az említett orvosokról, de semmi tapasztalatom nincs, de ha visszaolvasol ebben a fórumban, akkor meglátod, hogy elég sokan írtak már róluk.
Ti itt csak egymással beszélgettek?Válaszolna nekem is valaki? Hidas Péter,Tállay András,Vásárhelyi Pál. Mi a véleményetek róluk ? Keresztszalag műtét előtt állok. Vagy kit tudnátok javasolni,OEP alapon?
Köszönöm az érdeklődést. Ma vagyok 11 napos, tegnap lőttem be utoljára magam (a heparinnal, ugye). 3 napja voltam gyógytornán és tegnap. Rettentő izomlázam van a csipőmben, combomban. A gyógytornászt egyébként megleptem azzal, hogy milyen jól megyek, milyen jól mozog a térdem. Inkább azt javasolta, vegyek vissza a tempóból, mert azért mégis csak műtétem volt... Hiába, a "tajcsi" áldásai ezek :-)
És ma rosszabb a térdem, mint eddig bármikor a műtét óta. Mondhatni, eddig a műtét előtthöz képest hatalmas megkönnyebbülést éreztem csak, azért is ficánkoltam, ma viszont merevebbnek, sutábbnak érzem, kicsit sajog is... Talán, mert ma már teljes "gázzal" dolgoztam? Ülő munkát végzek egyébként.
Más is tapasztalt ilyet, hogy átmeneti szinte panaszmentesség után "vissza esik"?
Szerintem az van, hogy az operáló orvoson nagyon sok múlik, ha gyorsan műt és forraszt, akkor nem kerül túl sok vér/folyadék az ízületben. Az utolsó szalagpótlásomnál egy darab csövem sem volt, és nem is volt olyan nagyon bedagadva, alig fáj, kevésbé, mint az előtte levő három meniscusműtétnél. Viszont amikor az utolsó meniscusdarabot szedte ki a korábbi doki, akkor volt csövem - igaz, nagyon el volt bújva a darabka, azt mondta, nehéz volt megtalálni, és kihúzni a beszorult darabkát a két keresztszalag közül. Más kérdés, hogy aztán meg nem nyitották meg a draint, úgyhogy nem jött ki semmi (volt némi kommunikációs zavar az operáló orvosom és az ügyeletes doki közt), tehát amikor kihúzta a doki, akkor ömlött kifelé belőle a vér a lepedőre... mondjuk nem fájt, de láttátok volna a doki fejét, amikor összerakta az eseményeket... Na amikor rádöbbent, hogy "az ízületből vérzik", akkor közölte, hogy "ez most szar lesz" (konkrétan így mondta), és azonnal elkezdte két kézzel préselni a fél napos térdemet, na az már fájt, mert előtte még fájdalomcsillapító sem kellett, szóval nem voltam bedrogozva :D. Aztán volt olyan is nekem egy másik műtétnél, hogy konkrétan éjjel arra ébredtem, hogy valami csikiz, folyik a lábamon... elég gyorsan magamhoz tértem, és sokkolt a látvány: a dréncső szétjött, az ízületből kilógott egy 5 centis rész, de további része, ami a flakonra volt applikálva, már nem tartozott hozzá, tehát minden a lepedőre került, vérfürdő volt a javából :D. A nővérke valahogy érezhette, mert szinte akkor nyitott be, amikor megnyomtam a hívót, és hát az ő arckifejezése sem volt természetes a látványtól...
Ormió: örülök, hogy jól vagy, innen már csak felfelé vezet az út.
Hát, én az első vizsgálati műtét után is kaptam csövet, ez kórházanként változó, pedig az is csak húsz perces beavatkozás volt. Kegyetlen dolog, de jó is, mert valóban sok folyadék távozik a térdből, ami sokkal jobb, mint ha annak lassan kellene felszívódnia. Pl. ha lett volna cső, akkor most alig lenne folyadék a térdedben (de ebben nem vagyok biztos, nem vagyok orvos).
A heparin szívás, de meg lehet szokni. Én az elsővel fél órát ültem, mire rá tudtam szánni magam, hogy megszúrjam. Vicces, de ez van. Aztán ment, mint a karikacsapás, 30-at kellett beadnom magamnak. Kb a felétől volt kellemetlen, mert már nem tudtam hova szúrni. Arra kell vigyázni, hogy ne legyen nedves a fertőtlenítőtől a bőr, mert akkor jobban "fáj", nem mintha egyáltalán fájna. Nekem is később mondta egy doki ismerősöm és valóban így van. A 30 után sem tudtam pszichésen elfogadni, hogy minden nap szurkálom magam.
Megúsztam a drain csövet! Ilyet csak akkor tesznek be, ha nagyobb volt a műtéti sebzés, vagyis több vérrel kell számolni, és ennek ad szabad elfolyást a drain. Nálam, vagyis egy kisebb meniscus darab eltávolításakor, vagy a "térd átöblítés" eseteiben erre nem kell számítani. Más eset mondjuk a szalagműtét, az ennél sokkal nagyobb.
Mára jelentősen csökkent a térdizületi folyadék mennyisége. Szörnyű hangja volt, amikor behajlítottam a térdem (már amennyire tudtam), és áramlott benne a lé, mint a zacskóstejben... Valószínűleg a jegeléstől, meg hogy csinálom azt az előírt néhány gyakorlatot, ez volt ilyen jó hatással.
Ja, még a heparint kell adogassam 10 napig a hasamba. Legalább látja a család, hogy nem tréfa ez, alapos okkal nem dolgozom a héten, és bizony szenvedek :-)
Örülök, hogy jól sikerült és túl vagy a műtéten. Úgy tűnik, hogy valóban gyorsan, szépen, komolyabb fájdalom nélkül zajlott. És így rendben van már a meniscus is, ami nagyon fontos.
Sok erőt és kitartást a felépüléshez, gyógytornához, majd számolj be, hogy haladsz!
Tetszik a tatai kórház hozzáállása, biztos nagyon profik. Még a drain-csövet is megúsztad?
