LvT nek teljesen igaza van - a fürsatz szo mar a közepfelnemetben elöfordul ilyen jelentessel (Deutsches Wörterbuch von Jacob Grimm und Wilhelm Grimm).Mas forrasok szerint viszont a mhd. Vorzaz zalogot is jelent , igy lehene egy foglalkozasnev is.Megint mas szerint für=vor , satz = sass = sitz azaz lakohely - tehat egy szemely,aki elöl lakott.
Sztarinka: A jelenkorban ez így orosz szó старинка (sztarinka) ’a régi (jó) idők, szokások’, illetve lehet a старина (sztarina) ’régi idők, szokások, hajdankor, hagyomány; régi tárgy(ak), régiség; öregember; eredeti lakóhely, születési hely’ szó kicsinyített formája. helynév lett belőle, de vezetéknévre nem találtam biztos adatot, ill. csak a Старинов (Sztarinov) származékára.
A horvát-szerb starina szó jelentése az oroszhoz hasonló: ’régiség; ókor; ócskaság, ószerek, zsibárú; óbor; ősi vagyon; régi eredet; ősök, régi öregek’, illetve ’tiszteletre méltó aggastyán, apó, bácsika; hadastyán’. Ez így ritka horvát-szerb vezetéknevet adott: Starina, de -k-s kicsinyített formája nem adatolható.
Ami közelebbről még idevonható, és esetleg a magyarban Sztarinka alakban jelentkezhet, az a szlovák starenka ’öreganyó; nagymama’ szó. Ha ebből vezetéknév lenne (a jelenkorban ilyen nem adatolható), akkor anyanév lenne, és arra utalna, hogy az illetőt a nagyanyja nevelhette; esetleg későn született, és az anyja öregnek tűnt a korosztályabeliek anyjához képest.
A jelenkori telefonkönyvben azonban a magyar Sztarenki családnév adatolható. Ez jellegzetes alföldi szlovák név békéscsabai centrummal. Jellegzetes azért, mert itt alakult ki, így nem része a szlovákiai névkincsnek. Ez a nyelvjárási szlovák starenký ’öregecske, idősebb’ melléknévvel azonos. Ez lehet viszonyító értelmű ragadványnév, azaz az elnevezett egy hasonló egyéni nevűnél idősebb volt, de ugyanúgy utalhat idős szülőkre, vagy nagyszülők általi nevelésre, mint az előbbi *Starenka, csak általános értelemben, nem specifikusan a női családtagra utalóan.
A telefonkönyvön kívül a Google kihoz igen ritka magyar Sztarinka vezetéknevet, de ez nem ad elég adatot ahhoz a fenti keleti-déli szláv vagy a szlovák etimológiához kapcsoljam.
Meidlinger: Vö. német Meidlinger vezetéknév. Ez -er lakosnévképzős alakulat egy Meidling helynévről. Ez lehet a ma már Bécs részét képező valahai község, de másutt is volt ilyen pl. Alsó-Ausztriában.
Lisztmayer: Vö. német Lisztmayer, Listmeier családnevek. A németben igen gyakoriak a -mayer (stb.) utótagú vezetéknevek, vö. 5951-es hozzászólás. Szerintem itt az előtag itt az utótaghoz forrt ragadványnév lehetett, vö. német List ’ravaszság, furfang’. A magyar Liszt ’gabonaőrlemény’ névvel és szóval való azonosság csak látszólagos lehet: a németben a német ß betű eredetibb ſʒ ~ sz írásképe maradhatott itt meg.
Weiler: Vö. német Weiler családnév. (1) A gyakori német Weiler településnevek egyikére utaló képzőtlen német lakosnév. (2) A német Weil település- (esetleg víz-) nevek egyikére utaló -er képzős német lakosnév. (3) Az 1. lehetőséggel azonos lakóhelyi név: csak ez a településen belüli Weiler ’(elkülönült) kis falu, házcsoport; tanya’ külterületi névre utal.
Spiegel: A Duden Familiennamen az alábbi lehetőségeket említi:
1. Az előállított termékre utaló képzőtlen foglalkozásnév a német Spiegel ’üveg- vagy fémtükör; szemüveg’ szóból.
2. Ragadványnév a német Spiegel szó ’mintakép, példa(kép)’ jelentéséből.
3. Képzőtlen lakóhelyi név a Spiegel háznévből (vö. tőlünk nyugatabbra szokásosabb volt a házakat elnevezni, de ide vehetjük a magyar „tükrös ház” dezignációt is).
4. Képzőtlen lakóhelyi név vagy foglalkozásnév a német Spiegel szó ’őrtorony, őrség a város előterében’ értelméből.
5. A német Spiegel településnevek egyikére utaló képzőtlen lakosnév.
Fürsatz: Vö. német Fürsatz vezetéknév. Majd fulco kijavít, de én a német Goldner ~ Göldner ~ Güldner változatok analógiájára a német Vorsatz családnév alakváltozatának vélem. A Vorsatz jellemre utaló ragadványnév lehet vö. német Vorsatz ’szándék’ közszó.
Kojnok: Ilyen formán megvan a csehben és a szlovákban is. Az 1891-es iparosadatbázis szerint Gömör vm.-ben koncentrálódik: ez is szlovák kapcsolatra utalhat. Ennek ellenére teszek bele egy csavart. Úgy vélem, a mostani hangalakja (hosszabb) magyarosodás eredménye: vö. magyar dusnok < szláv dušnik. Az általam vélelmezett Kojnik szláv eredetit a lengyel történeti névtárból lehet adatolni.
A Kojnik a cseh, szlovák kojiť, lengyel koić ’csillapít; szoptat’ ige -nik cselekvőnévképzős származéka.
Barhács: Magyar névnek tűnik, bár van szlovák Barháč és cseh Barháč. A szlovák Barháč azonban Galánta környéki, ott is váltakozik a magyaros Barhács írásmóddal, így inkább szlovákosodott alaknak vélhető. A ritka, egycentrumú csehországi adat esetén sem zárható ki a magyarok odaszármazása.
A magyar névnek azonban nem találtam magyar etimológiát: lehetne egy *Barha nevű névnek, szónak -cs kicsinyítő képzős alakja. De ilyen nevet, szót nem találtam.
Ellenben van gyakoribb szlovák Perháč (ill. magyar Perhács) Esetleg ebből, vagy hasonlóból magyarosodhatott a Barhács. A szlovák -áč képző igéből cselekvőnevet képez (pl. kuť ~ kovať ’kovácsol, vasal, patkol’ > kováč ’kovács’), névszóból a rendesnél nagyobb mértékű tulajdonsággal bírót (pl. brucho ’has’ > brucháč ’nagyhasú, pocakos ember’), de néha személynéven is megtaláljuk.
Ez utóbbi megengedi, hogy a jelen esetben a német Bertold személynév régebbi Berchthold formája Berch- rövidüléséből induljunk ki, és ehhez járult volna az -áč képző. Ez magyarázatot adna a szó eleji b ~ p váltakozásra, ez ugyanis a legkönnyebben német nyelvjárási alapról indokolható.
Ui. Adódna a magyar barkács ’lépet, lépesmézet felvásárló vándorkereskedő; fúró-faragó, ügyeskedő ember, ezermester’ szóval való analógia, amely magyar vezetéknevet is ad. Azonban k > h változásra kevés az esély. Meg maga a barkács is szlovák eredetű szó: zberkač < zber(k)ať ’összegyűjt’.
Csercsics: Vö. horvát Čerčić. Ez -ić apanévképzős származék egy olyan régi személynévből, amely összefüggni látszik a kaj-horvát čerka (irodalmi ćerca) ’vkinek a kislánya’ szóval.
Petrás: Vö. horvát-szerb Petraš, cseh-morva Petráš, szlovák Petráš, lengyel Pietrasz stb. Ez a magyar Péter személynévnek megfelelő (Petar, Petr, Peter, Piótr) személynévnek és a közszláv -aš (-asz) kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Kámán: Képzőtlen magyar apanév a Kálmán személynév ejtésváltozatából.
Koroknai: Magyar -i képzős lakosnév a mai Újvárfalva területén volt Korokna (Somogy vm.) helynévről. Szóba jöhetne az Arad vm.-i Koroknya is, de ez a román lakossága miatt kevésbé valószínű.
Zábrádi: Magyar -i képzős lakosnév a Hont vm. területén volt, azóta megszűnt Zabrad településnévről (lokalizálnom eddig nem sikerült, a forrásom, nem részleteezte, és egyelőre másutt sem találtam meg a pontos helyét).
új user vagyok, egy barát útján tévedtem ide. Szeretnék infót szerezni a "Sztarinka" családnévröl. Sokan mondták hogy öregecske a jelentése de valaki tud valami többet mondani ennél?
Meidlinger, Lisztmayer, Weiler és egy másik a Spiegel, aminek a jelentése 'tükör', ennél a névnél arra lennék kiváncsi, hogy honnan kapta a család ezt a nevet.
Szlavikovits (Szlavikovics): Nem lengyel. Maga az -ovics képző (legalábbi az, ami a magyarban -ovics lesz) az ukrán nyelvterülettől a szlovénig előfordul, így ez önmagában nem alkalmas a név ezen a sávon belüli behatárolására.
Az ok, amelyik a lengyelt kizárja, hogy az -ovics képző előtti alapnév hangalakja. Ez egy ’fülemüle (Luscinia megarhynchos)’ jelentésű közszó, és ez a lengyelben o-val van, nem a-val: słowik. Ez az o : a különbség a szláv nyelvek egyik alapvető törésvonala, amely a nyugati szláv nyelveket kettévágja: a cseh és a szlovák a délszláv nyelvekkel együtt a-znak, a többi nyugati szláv (így a lengyel is) a keleti szláv nyelvekkel o-zik.
Viszont a ’fülemüle’ nevének ilyen alakja, -ik képzővel, csak a nyugati szláv nyelvekben van meg: lengyel słowik, cseh slavík, irodalmi szlovák slávik. A többi szláv nyelvben a végződés már, vö. orosz, ukrán соловей (szolovej), bulgár славей (szlavej), horvát-szerb slavuj (slavka, slavic, slavić), szlovén slavec.
Az alapnév tehát a csehhez és a szlovákhoz illik, de az -ovics végződés a csehből hiányzik, így a név alakilag szlovák. Ha az első rövid -a- hang nem magyarosodás eredménye, akkor a szlovákon belül a nyugati vagy a keleti nyelvjárásokból eredhet.
Ezzel együtt szláv területről az idevonható Slaviković nevet csak a vajdasági Zomborból sikerült adatolnom. Ennek két magyarázata lehet: vagy mégis van arrafelé szerb nyelvjárási slavik alakja a ’fülemüle’ névnek, vagy (és ezt adom valószínűbbnek) a vajdasági szlovákoktól származik.
Borbényi: Nehéz ügy, és nem is jutottam még sehová. Magyar lakosnévnek tűnik, amely egy *Borbény nevű helyre látszik utalni. Ezt azonban nem tudtam azonosítani. Ha elemezzük a helynevet, akkor ez egy *Borb- tő és egy –ény képző kapcsolatának tűnik. Azonban mély hangrendű tő magas hangrendű képzővel nem magyaros alakulat.
Ezért elsőnek román területen próbáltam körülnézni, mert ott az –eni tkp. ’-ék (települése)’ helynévképző gyakori, és ez magyarban rendszerint –ény lesz, vö. román Vlădeni > magyar Vledény. De román *Borbeni-t sem sikerült adatolnom, de *Barbeni-t sem, sőt gondoltam br > rb hangátvetésre, mert így jó szláv etimológiája lenne (a személynévként használt ószláv bobrъ ’hód’ szóból), de *Bobreni-t sem találtam.
De a környékben máshol (pl. közvetlen szláv etimológiával) sem jutottam eredményre.
Aztán a RadixIndexen megnéztem a Borbényi elterjedését: egyértelműen keceli központúnak látszik. Ez megengedi, hogy esetlen horvát betelepülőt feltételezzünk, és a Borben ritka horvát személynév (vö. horvát-szerb borben ’harcias’). Ez magyar apanévi –i képzővel esetleg magyarosodhat.
De ez is lehet, hogy a Kiskunságban volt egy *Borbény nevű hely (minden magyartalansága ellenére, esetleg szlávok által elnevezve). Az Erdészeti Lapok 2007. márciusi száma említ a „kecskemét-kunsági pusztán” egy Börbény nevű csárdát. Nem tudom, hogy ez utóbbi esetleg hangrendi kiegyenlítődéssel ezt a *Borbény helynevet őrzi-e, avagy csak véletlen egybeesés.
Béleczki: A RadixIndex Beleczki-t és Béleczky-t ismer, ez utóbbi Kecelről. Szerintem ezt a kettőt egyszerre lehet kezelni, mert a hangsúlyos nyílt szótagbeli e > é változás magyarosodás eredménye is lehet.
Egyebekben elsősorban szláv lakosnévnek tűnik, amely egy BěleC(V) alakú szláv helynévre utal, ahol az ě helyén e, ě, ie, í is állhat, a C helyén –c, –k, –t, –d, esetleg –v (–w) állhat, a V tetszőleges magánhangzó (esetleg a képző előtt kieső más képző).
Ilyen például a Bars vm.-i (Kis-) Belleg, amelynek volt szlovák lakossága és szlovák neve: Bel(l)ek. Ezzel együtt az ide vonható szlovák *Belecký családnév nem mutatható ki, de az Alföldet betelepítő szlovákság miatt ez nem kizáró ok, mivel éppen az áttelepülés helyén keletkeztek ilyen nevek.
Kimutatható azonban a cseh Bělecký ['bʲeletski:], bár a helynévi alapját nem találom. Morvaországban van egy Bělecký Mlýn nevű hely, amely a nevében egy malomra utal, az előtag itt feltehetően víznév (lehet, hogy az ott folyó Romže patak helyi/régi neve, talán mint *Bělec <: Bilý potok ’fehér patak’).
Viszont a lengyel Bielecki [bʲe'letskʲi] családnév meglehetősen gyakori. E mellett itt is hiányzik a hiányzik a megfelelő helynévi alap (ami van, az sem település, hanem hegy- és vízrajzi név). Lengyel esetben viszont gondolhatunk a lengyel Bielec személy- (majd család-) névhez képzett apanévre. Ugyanez egyébként magyarországi szlovák viszonylatban sem zárható ki a Bielek személy- (és család-) névből.
Így vagy úgy, de a név mögötti legvégső etimon az ószláv bělъ ’fehér’ melléknév, illetve annak helyi megfelelői.
> Korábban már kérdeztem, hogy a Bor nevem honnan származtatható. Akkor azt a választ kaptam, hogy a mai Bár nevű településből. De nézegetve a térképet, az én ősöm ehhez képest Szabolcs megyében igen csak távoli helyre vetődött.
Erre az előzményre nem találtam rá. Azonban szerintem az akkori magyarázatnak nem az lehetett az egyetlen kifutása, hogy „a mai Bár nevű településből”, ez csak az egyik opció lehetett. A másik, és egyben valószínűbb opció az, hogy abból a régi magyar személynévből, amely a mai Bár településnévben is fennmaradt. Ez a régi magyar személy-, illetve nemzetségnév először 1211-ből mutatható ki Bor alakban. Ennek a személynévnek az eredete bizonytalan. Egyesek az ótörök bar- ’megy, jár’ igéből vezetik le, mások a Bor- kezdetű szláv személynevek rövidüléséből, de van, aki a magyar bor ’erjesztett szőlőlé’ szóhoz köti (ezt Gombocz és Melich kizárja, Kiss Lajos megengedi). Ez utóbbi esetén fontos, hogy a kapcsolat a bor italnév és a Bor vezetéknév közt nem közvetlen: a vezetéknevet elsőként viselő egy Bor nevű felmenője után kapta a megkülönböztető nevét, az ital a motivációban nem játszott szerepet.
Kázmér Miklós azonban lehetőnek tartja, hogy a Bor vezetéknevek egy része nem személynévi (esetleg helynévi) eredetű, hanem talán a Boráros, Borégető, Borfűtő, Borhordó stb. foglalkozásnevek rövidülése is lehet.
Kozma: A Kozma egyházi személynévből lett képzőtlen magyar apanév.
Wieand: Vö. német Wieand, Wieandt, Wiand, Wiandt. A német nevekben a hangzóközi -g- kieshet, így én a német Wiegand(i) név változatának adnám. A Duden ugyan a Wieand-ot nem ismeri, de a Weyand-ot igen. E név az ófelnémet wīgan ’harcol’ igéhez képzett cselekvő melléknévi igenév.
A francia névtan ismer Viandier (tkp. ’vendéglátó, étekhordó’) vezetéknevet, amelynek viande alapja a népi latin vivanda ’táplálék’ szóval függ össze (a mai francia viande ’hús’ kései jelentésváltozás eredménye). Bár a francia Viande vezetéknevet az én forrásaim nem hozzák, de nem kizárt, hogy lehetett, és a német Wi(e)and(t) nevek egy része erre megy vissza. Hasonlóképpen a latin Vivianus névből lett észak-olasz és francia területen Vian személynév. Kevéssé valószínű, de szervetlen -t megjelenésével ez is lehet esetlen a német név forrása.
Mosberger: Vö. német Mosberger. Ez a német Mosberg (ill. más hasonló) helynévhez képzett lakosnév. A helynév előtagja a felnémet területen a mai német Moos ’moha; mocsár, láp’ szóból származhat. Alnémet területen pedig régi ’káposzta’ jelentésű szóra mehet vissza. Az utótag a német Berg ’hegy’.
Szapper: Vö. német Sapper. Ez a középfelnémet sappen ’esetlenül és nehézkesen jár’ igéhez képzett cselekvőnév.
Boska: Vö. szlovák Boška, cseh Boška, ill. lengyel Boszka. Ez a Bo- kezdetű szláv személynevek (pl. Boguslav, Boleslav) rövidülésének továbbképzése -ch és -ka kicsinyítő képzőkkel.
NB. Ugyanilyen ejtésű de Božka írásmódú a Bož- kezdetű női nevek (pl. Božena, Božidara) jelenkori szlovák becéző alakja. Mivel azonban a Božka írásmód a vezetéknevekből hiányzik, ezt az anyanévi magyarázatot kizárhatjuk.
Korábban már kérdeztem, hogy a Bor nevem honnan származtatható. Akkor azt a választ kaptam, hogy a mai Bár nevű településből. De nézegetve a térképet, az én ősöm ehhez képest Szabolcs megyében igen csak távoli helyre vetődött. Tudom sokat vándoroltak, de ebben az esetben nem inkább azt mondta volna az ember, hogy baranyai vagyok, mint azt, hogy Bor-i? Az 1700-as évek közepe-végétől tudom követni ezt a nevet, és már akkoriban is voltak páran ezzel a névvel. Nem lehet köze mégis a bor-hoz, mint nedűhöz ennek a névnek?
Pirk: Vö. német Pirk ~ Pirch , osztrák Pirk ~ Pirch, lengyel Pirch családnév, amely a német Birk vezetéknév, alemann, ill. bajor-osztrák ejtésváltozata; a /ch/ > /k/ változás magyar alapon is történhetett. A Birk egyrészt lakóhelyi név lehet olyan házról, dűlőről, amelyre jellemző volt a Birke ’nyírfa’. Másrészt a német Burkhard(t) személynév Bürk rövidülésének alakváltozata lehet. Harmadrészt Pirch, Pirk, Pirka, Pirken stb. alakú német településekről vett képzőtlen lakosnévre is gondolhatunk.
Lakomecz: Vö. szlovák Lakomec, lengyel Łakomiec családnév. Ez ’fösvény, zsugori, kapzsi ember’ értelmű ragadványnév.
Gorzsás: Magyar, -s melléknévképzős, halászt jelentő foglalkozásnév a gorzsa eszköznévből. A gorzsa szegekkel ellátott facsáklya volt, amelyet a jég alatti halászatnál használtak.
Ad Pajvić: Az előző hozzászólásból kifelejtettem, hogy a Pajv- névalap esetleg a szerb-horvát Pavao ['pâvao] ~ Pavle ['pâ:vle] ’Pál’ személynévnek és a Paja ['pǎ:ja] ’Pali’ becézőjének az összekeveredése is lehet.
Paijtits: Vö. horvát-szerb Pajtić családnév. Ennek alapja a horvát-szerb pajt [pâjt] ’nyeremény; nyereség, haszon; zsákmány, fosztogatás’ szó, illetve az ebből lett személynév. Ehhez járult az -ić apanévképző. Ez a hv.-szb. pajt szó a német Beute ['bɔ͡ytə] ’zsákmány, préda, martalék’ szó átvétele. Hasonló hangalakot eredményezett a középfelnémet biute ’méhkas’ szó is, amelyre vezetik vissza a mai német Beuth vezeték- (régen személy-) nevet. Így az sem zárható ki, hogy a Pajtić alapjául (legalábbis részben) ez a német személynév is szolgálhatott.
Paivits: Ehhez a Google-lel bosznia-hercegovinai Pajvić, szlovéniai Pajvič nevet lehet azonosítani. Itt az -ić ~ -ič végződés szintén apanévképző, így a Pajv- alapnak személynévnek, illetve személynévi rövidülésnek kell lennie. Az igen ritka voltnak megfelelően ez valami ritka, alkalmasint esetleges fejlemény lehet. Szláv alapról csak a horvát-szerb pajvan ['pǎjvan] ’pányva’ közszót találtam idevonhatónak. De az elterjedésből felvethető, hogy az alapnév esetleg olasz (közvetítésű) lehet. Bár nem túl olaszos, de kimutatható Olaszországban a Paiva családnév. Azonban az sem zárható ki, hogy inkább elírás áll mögötte.
