Szlavikovits (Szlavikovics): Nem lengyel. Maga az -ovics képző (legalábbi az, ami a magyarban -ovics lesz) az ukrán nyelvterülettől a szlovénig előfordul, így ez önmagában nem alkalmas a név ezen a sávon belüli behatárolására.
Az ok, amelyik a lengyelt kizárja, hogy az -ovics képző előtti alapnév hangalakja. Ez egy ’fülemüle (Luscinia megarhynchos)’ jelentésű közszó, és ez a lengyelben o-val van, nem a-val: słowik. Ez az o : a különbség a szláv nyelvek egyik alapvető törésvonala, amely a nyugati szláv nyelveket kettévágja: a cseh és a szlovák a délszláv nyelvekkel együtt a-znak, a többi nyugati szláv (így a lengyel is) a keleti szláv nyelvekkel o-zik.
Viszont a ’fülemüle’ nevének ilyen alakja, -ik képzővel, csak a nyugati szláv nyelvekben van meg: lengyel słowik, cseh slavík, irodalmi szlovák slávik. A többi szláv nyelvben a végződés már, vö. orosz, ukrán соловей (szolovej), bulgár славей (szlavej), horvát-szerb slavuj (slavka, slavic, slavić), szlovén slavec.
Az alapnév tehát a csehhez és a szlovákhoz illik, de az -ovics végződés a csehből hiányzik, így a név alakilag szlovák. Ha az első rövid -a- hang nem magyarosodás eredménye, akkor a szlovákon belül a nyugati vagy a keleti nyelvjárásokból eredhet.
Ezzel együtt szláv területről az idevonható Slaviković nevet csak a vajdasági Zomborból sikerült adatolnom. Ennek két magyarázata lehet: vagy mégis van arrafelé szerb nyelvjárási slavik alakja a ’fülemüle’ névnek, vagy (és ezt adom valószínűbbnek) a vajdasági szlovákoktól származik.
Borbényi: Nehéz ügy, és nem is jutottam még sehová. Magyar lakosnévnek tűnik, amely egy *Borbény nevű helyre látszik utalni. Ezt azonban nem tudtam azonosítani. Ha elemezzük a helynevet, akkor ez egy *Borb- tő és egy –ény képző kapcsolatának tűnik. Azonban mély hangrendű tő magas hangrendű képzővel nem magyaros alakulat.
Ezért elsőnek román területen próbáltam körülnézni, mert ott az –eni tkp. ’-ék (települése)’ helynévképző gyakori, és ez magyarban rendszerint –ény lesz, vö. román Vlădeni > magyar Vledény. De román *Borbeni-t sem sikerült adatolnom, de *Barbeni-t sem, sőt gondoltam br > rb hangátvetésre, mert így jó szláv etimológiája lenne (a személynévként használt ószláv bobrъ ’hód’ szóból), de *Bobreni-t sem találtam.
De a környékben máshol (pl. közvetlen szláv etimológiával) sem jutottam eredményre.
Aztán a RadixIndexen megnéztem a Borbényi elterjedését: egyértelműen keceli központúnak látszik. Ez megengedi, hogy esetlen horvát betelepülőt feltételezzünk, és a Borben ritka horvát személynév (vö. horvát-szerb borben ’harcias’). Ez magyar apanévi –i képzővel esetleg magyarosodhat.
De ez is lehet, hogy a Kiskunságban volt egy *Borbény nevű hely (minden magyartalansága ellenére, esetleg szlávok által elnevezve). Az Erdészeti Lapok 2007. márciusi száma említ a „kecskemét-kunsági pusztán” egy Börbény nevű csárdát. Nem tudom, hogy ez utóbbi esetleg hangrendi kiegyenlítődéssel ezt a *Borbény helynevet őrzi-e, avagy csak véletlen egybeesés.
Béleczki: A RadixIndex Beleczki-t és Béleczky-t ismer, ez utóbbi Kecelről. Szerintem ezt a kettőt egyszerre lehet kezelni, mert a hangsúlyos nyílt szótagbeli e > é változás magyarosodás eredménye is lehet.
Egyebekben elsősorban szláv lakosnévnek tűnik, amely egy BěleC(V) alakú szláv helynévre utal, ahol az ě helyén e, ě, ie, í is állhat, a C helyén –c, –k, –t, –d, esetleg –v (–w) állhat, a V tetszőleges magánhangzó (esetleg a képző előtt kieső más képző).
Ilyen például a Bars vm.-i (Kis-) Belleg, amelynek volt szlovák lakossága és szlovák neve: Bel(l)ek. Ezzel együtt az ide vonható szlovák *Belecký családnév nem mutatható ki, de az Alföldet betelepítő szlovákság miatt ez nem kizáró ok, mivel éppen az áttelepülés helyén keletkeztek ilyen nevek.
Kimutatható azonban a cseh Bělecký ['bʲeletski:], bár a helynévi alapját nem találom. Morvaországban van egy Bělecký Mlýn nevű hely, amely a nevében egy malomra utal, az előtag itt feltehetően víznév (lehet, hogy az ott folyó Romže patak helyi/régi neve, talán mint *Bělec <: Bilý potok ’fehér patak’).
Viszont a lengyel Bielecki [bʲe'letskʲi] családnév meglehetősen gyakori. E mellett itt is hiányzik a hiányzik a megfelelő helynévi alap (ami van, az sem település, hanem hegy- és vízrajzi név). Lengyel esetben viszont gondolhatunk a lengyel Bielec személy- (majd család-) névhez képzett apanévre. Ugyanez egyébként magyarországi szlovák viszonylatban sem zárható ki a Bielek személy- (és család-) névből.
Így vagy úgy, de a név mögötti legvégső etimon az ószláv bělъ ’fehér’ melléknév, illetve annak helyi megfelelői.
> Korábban már kérdeztem, hogy a Bor nevem honnan származtatható. Akkor azt a választ kaptam, hogy a mai Bár nevű településből. De nézegetve a térképet, az én ősöm ehhez képest Szabolcs megyében igen csak távoli helyre vetődött.
Erre az előzményre nem találtam rá. Azonban szerintem az akkori magyarázatnak nem az lehetett az egyetlen kifutása, hogy „a mai Bár nevű településből”, ez csak az egyik opció lehetett. A másik, és egyben valószínűbb opció az, hogy abból a régi magyar személynévből, amely a mai Bár településnévben is fennmaradt. Ez a régi magyar személy-, illetve nemzetségnév először 1211-ből mutatható ki Bor alakban. Ennek a személynévnek az eredete bizonytalan. Egyesek az ótörök bar- ’megy, jár’ igéből vezetik le, mások a Bor- kezdetű szláv személynevek rövidüléséből, de van, aki a magyar bor ’erjesztett szőlőlé’ szóhoz köti (ezt Gombocz és Melich kizárja, Kiss Lajos megengedi). Ez utóbbi esetén fontos, hogy a kapcsolat a bor italnév és a Bor vezetéknév közt nem közvetlen: a vezetéknevet elsőként viselő egy Bor nevű felmenője után kapta a megkülönböztető nevét, az ital a motivációban nem játszott szerepet.
Kázmér Miklós azonban lehetőnek tartja, hogy a Bor vezetéknevek egy része nem személynévi (esetleg helynévi) eredetű, hanem talán a Boráros, Borégető, Borfűtő, Borhordó stb. foglalkozásnevek rövidülése is lehet.
Kozma: A Kozma egyházi személynévből lett képzőtlen magyar apanév.
Wieand: Vö. német Wieand, Wieandt, Wiand, Wiandt. A német nevekben a hangzóközi -g- kieshet, így én a német Wiegand(i) név változatának adnám. A Duden ugyan a Wieand-ot nem ismeri, de a Weyand-ot igen. E név az ófelnémet wīgan ’harcol’ igéhez képzett cselekvő melléknévi igenév.
A francia névtan ismer Viandier (tkp. ’vendéglátó, étekhordó’) vezetéknevet, amelynek viande alapja a népi latin vivanda ’táplálék’ szóval függ össze (a mai francia viande ’hús’ kései jelentésváltozás eredménye). Bár a francia Viande vezetéknevet az én forrásaim nem hozzák, de nem kizárt, hogy lehetett, és a német Wi(e)and(t) nevek egy része erre megy vissza. Hasonlóképpen a latin Vivianus névből lett észak-olasz és francia területen Vian személynév. Kevéssé valószínű, de szervetlen -t megjelenésével ez is lehet esetlen a német név forrása.
Mosberger: Vö. német Mosberger. Ez a német Mosberg (ill. más hasonló) helynévhez képzett lakosnév. A helynév előtagja a felnémet területen a mai német Moos ’moha; mocsár, láp’ szóból származhat. Alnémet területen pedig régi ’káposzta’ jelentésű szóra mehet vissza. Az utótag a német Berg ’hegy’.
Szapper: Vö. német Sapper. Ez a középfelnémet sappen ’esetlenül és nehézkesen jár’ igéhez képzett cselekvőnév.
Boska: Vö. szlovák Boška, cseh Boška, ill. lengyel Boszka. Ez a Bo- kezdetű szláv személynevek (pl. Boguslav, Boleslav) rövidülésének továbbképzése -ch és -ka kicsinyítő képzőkkel.
NB. Ugyanilyen ejtésű de Božka írásmódú a Bož- kezdetű női nevek (pl. Božena, Božidara) jelenkori szlovák becéző alakja. Mivel azonban a Božka írásmód a vezetéknevekből hiányzik, ezt az anyanévi magyarázatot kizárhatjuk.
Korábban már kérdeztem, hogy a Bor nevem honnan származtatható. Akkor azt a választ kaptam, hogy a mai Bár nevű településből. De nézegetve a térképet, az én ősöm ehhez képest Szabolcs megyében igen csak távoli helyre vetődött. Tudom sokat vándoroltak, de ebben az esetben nem inkább azt mondta volna az ember, hogy baranyai vagyok, mint azt, hogy Bor-i? Az 1700-as évek közepe-végétől tudom követni ezt a nevet, és már akkoriban is voltak páran ezzel a névvel. Nem lehet köze mégis a bor-hoz, mint nedűhöz ennek a névnek?
Pirk: Vö. német Pirk ~ Pirch , osztrák Pirk ~ Pirch, lengyel Pirch családnév, amely a német Birk vezetéknév, alemann, ill. bajor-osztrák ejtésváltozata; a /ch/ > /k/ változás magyar alapon is történhetett. A Birk egyrészt lakóhelyi név lehet olyan házról, dűlőről, amelyre jellemző volt a Birke ’nyírfa’. Másrészt a német Burkhard(t) személynév Bürk rövidülésének alakváltozata lehet. Harmadrészt Pirch, Pirk, Pirka, Pirken stb. alakú német településekről vett képzőtlen lakosnévre is gondolhatunk.
Lakomecz: Vö. szlovák Lakomec, lengyel Łakomiec családnév. Ez ’fösvény, zsugori, kapzsi ember’ értelmű ragadványnév.
Gorzsás: Magyar, -s melléknévképzős, halászt jelentő foglalkozásnév a gorzsa eszköznévből. A gorzsa szegekkel ellátott facsáklya volt, amelyet a jég alatti halászatnál használtak.
Ad Pajvić: Az előző hozzászólásból kifelejtettem, hogy a Pajv- névalap esetleg a szerb-horvát Pavao ['pâvao] ~ Pavle ['pâ:vle] ’Pál’ személynévnek és a Paja ['pǎ:ja] ’Pali’ becézőjének az összekeveredése is lehet.
Paijtits: Vö. horvát-szerb Pajtić családnév. Ennek alapja a horvát-szerb pajt [pâjt] ’nyeremény; nyereség, haszon; zsákmány, fosztogatás’ szó, illetve az ebből lett személynév. Ehhez járult az -ić apanévképző. Ez a hv.-szb. pajt szó a német Beute ['bɔ͡ytə] ’zsákmány, préda, martalék’ szó átvétele. Hasonló hangalakot eredményezett a középfelnémet biute ’méhkas’ szó is, amelyre vezetik vissza a mai német Beuth vezeték- (régen személy-) nevet. Így az sem zárható ki, hogy a Pajtić alapjául (legalábbis részben) ez a német személynév is szolgálhatott.
Paivits: Ehhez a Google-lel bosznia-hercegovinai Pajvić, szlovéniai Pajvič nevet lehet azonosítani. Itt az -ić ~ -ič végződés szintén apanévképző, így a Pajv- alapnak személynévnek, illetve személynévi rövidülésnek kell lennie. Az igen ritka voltnak megfelelően ez valami ritka, alkalmasint esetleges fejlemény lehet. Szláv alapról csak a horvát-szerb pajvan ['pǎjvan] ’pányva’ közszót találtam idevonhatónak. De az elterjedésből felvethető, hogy az alapnév esetleg olasz (közvetítésű) lehet. Bár nem túl olaszos, de kimutatható Olaszországban a Paiva családnév. Azonban az sem zárható ki, hogy inkább elírás áll mögötte.
Köszönöm a választ. Nagyon hasznos tudomány az onomasztika. Nem is gondoltam volna, hogy szorb őseim is lehetnek. Ezen az északi morva területen Szilézia közelében, morva vagy esetleg sziléziai lengyel ősökre számítottam, szorbok eszembe sem jutottak.
Ellis = Alice = Alíz (akkoriban még inkább a második formában) A Mary meg magyarként halt meg, osz mégis Méri (Mária helyett), hiszen angolosít, innen kiindulva lehet Erzsébet is a magyar név.
Én először Ernőre tippeltem volna (de az ugye Ernst...), de ha zsidó akkor csak a jó ég tudja, van pédául az Énok, ami hangzásban hasonlíthat és akár az Arnold is (magyaroknál kevésbé, de zsidóknál, esetleg németeknél már akkor is elképzelhető).
Szibak - én is elősre a Cibak-ot olvastam ki belőle.
"Egtbekeltick? Tisztára úgy hangzik, mintha valaki nem tudná kiolvasni azt, hogy "egybekeltek"." Teli találat. Elsőre felmerült bennem valami németes név, de a második gondolatom nekem is ez volt.
A Jabish-t meghagyom a hozzáértőknek - abból indulnék ki, hogy a vég hangzó szinte biztos hogy 's' - esetleg kevésbé valósíznően 'cs'
Innentől bármi lehet félre hallva/olvasva: Pl János, Janis, Jákis...
A Susmann -> Zsuska nekem is erőltetetett magyarosításnak tűnt egy kicsit. A Šuška -> Zsuska viszont már csak azért is foglalkoztatott, mert a szintén udvardi Maczkó és Gubo családnevek esetében is írtál szláv eredetről, sőt a Kondicz névnél is felmerül ez (bár Mezőbándi azt írta, hogy lehet például szerb).
Szeretem a fejtörőket, de néha egyszerűen nem jut eszembe semmilyen megoldás. Hátha ti valamit hozzá tudtok fűzni. Van egy idős hölgy Amerikában, aki 3. generációs bevándorló és keresi a magyar őseit/rokonait. Amilyen magyar nevekre emlékszik - mivel magyarul nem tud -, attól a falra másztam. De a bizarr az, hogy az 1930-as, 1940-es amcsi népszámlálásokban is hasonlóképpen szerepelnek. Egyszerűen nem tudom visszafejteni némelyiket.
Itt van, amit tudunk:
>>Nagyapám volt Ernold Rigli Született Szibakon, Magyarország 1878-1945 Nagyanyám volt Julia Jabish Dédanyám volt Helen Egtbekeltick 1858-1925 Miknda Jabish
Nagyanyám született Békéscsabán 1882-ben Volt egy lánytestvére Mary Jabish, aki koncentrációs táborban halt meg.
Egy másik lánytestvére Katherine Jabish hozzáment Ellis Horvath-hoz 1914 októberében Coloradoban. Katherine Aradon született.<<
A gyors kutatásaim alapján ezek a kérdéseim hozzátok:
1. USA népszámlálásban szerepel egy "Rigli, Ermald" (vagy Ernald), aki tényleg hazánkban született. Életemben nem hallottam ilyen keresztnevet! Mi a bánat ez és mi lehet az eredeti alakja? (Arnold? De hát szerintem az régebben is elég gyakori volt ahhoz, hogy ne írjanak helyette ennyire mást a népszámlálók... És az a második magánhangzó annyira,de annyira a betű és nem o. Persze, el is írhatták, és akkor talán mégis Arnold. "Háj, máj ném iz Ernold Rigli." Mennyire volt nálunk elterjedt az Arnold keresztnév 1878 körül?)
2. Szibak? Cibakháza elég kézenfekvő, de talán van más megoldás is.
3. Jabish? Arra már rájöttem, hogy az a Katherine 1894 körül született, tehát van egy vándorlás, aminek folyamán születik egy lány 1882-ben Békéscsabán, majd 1894-ben Aradon. Mivel egy harmadikról azt írja, hogy koncentrációs táborban halt meg, hát gondolom zsidókról van szó. Honnan ered ez a Jabish név? Milyen etimológiái lehetnek?
4. Ha zsidókról van szó, milyen nevet rejthet az a Miknda?
5. Egtbekeltick? Tisztára úgy hangzik, mintha valaki nem tudná kiolvasni azt, hogy "egybekeltek". Más ötlet?
6. Ellis Horvath? A népszámlálás szerint magyar származásúak, magyarul beszéltek otthon, szüleik Magyarországon születtek. Akkor mi ez az Ellis? Ellis Islanden leszállt a hajóról és azt gondolta, hogy úgysem fogják tudni kiejteni a nevét, hát választ magának egy jobbat?
Természetesen igyekszem majd tisztázni pár dolgot (pl. ezeknek a torz neveknek a forrását), de addig is furdalja az oldalamat a kíváncsiság.
Simancke: Ez így német vagy németesedett név. A német –(c)ke lehet alnémet kicsinyítő képző (vö. Schmidt > Schmidtke), de lehet a szorb –k, közszláv –ek, esetleg a közszláv –ka kicsinyítő képző németesedésének az eredménye.
A Duden hozza a felsőszorb Symank nevet, a lengyel történeti névkincsből adatolható a Symanek és a Simanek. Ezek, elsősorban a szorb, lehetnek a német név kiindulópontjai. Ezek mögött a szláv Syman ~ Siman ’Simon’ személynévi forma kicsinyített alakjai állnak. Érdekes, hogy a Siman személynév a csehben és a szlovákban is elég sok vezetéknevet adott, mégis hiányzik a jelenkorból a Simanek. De ennek ellenére ezen nyelvek esetén sem zárható ki, hogy régen lehetett ilyen forma. Erre utal, hogy a szlovákban az -ík kicsinyítő képzős származéka, a Simančík is kimutatható (cseh és morva területen nem találtam ilyet, sem Simanček-et).
Ad Zsuska: Ez így elsősorban magyar anyanév, a Zsuzska írásváltozata, amely jelöli a hasonulást. A Zsuzska pedig a Zsuzsa személynév becézője. Ezért a vezetéknevek hivatalos anyakönyvezése előtt ezek egymásba alakulhattak (az alsóbb néprétegekben), minthogy a vezetéknevek megtartottak valamit a ragadványnévi eredetük.
A szlovák Šuška és a magyar Zsu(z)ska viszonyáról nem mondhatok sok konkrétumot. A Sigray ~ Zsigrai, Solt ~ Zsolt példák mutatják, hogy ennél a hangnál a magyarban alkalomszerűen, de nem elhanyagolható gyakorisággal fellép a szó elején /s/ > /zs/ zöngésedés. Így a Šuška > Zsu(z)ska népetimológia nem zárható ki. De, minthogy van hiperkorrekció, elméletileg /zs/ > /s/ változás is felléphet a magyarban, amely pedig magyar Zsu(z)ska > szlovák Šuška változást is eredményezhet. Persze, a legvalószínűbb, hogy a két név független egymástól.
Udvard jellemzően magyar település, 1890-ben 4174 lakosából 4078 magyar és csak 54 szlovák. Ilyen arányok mellett a magyar etimológia tűnik a valószínűbbnek.
-----
Korábban kérdezted: „a szomszédos Dubník (magyarul Csúz) település izraelita anyakönyveiben találkoztam a Susmann névvel. Elképzelhető, hogy a Zsuzsa a Susmann magyarorsított változata?”
Ha mesterséges magyarosításból indulunk ki, akkor nem jellemző, hogy az érdekeltek anyanevet választanak. A természetes magyarosodás pedig szerintem azért zárható ki, mert ilyen későn a környező /sz/-ek, ill. /z/-k megmaradnak sziszegő hangnak, nem változnak susogó /s/-sé és /zs/-vé. Emellett szerint a nyelvérzék sem diktálja azt, hogy a Susmann családnevet a németen beüli Susanne személynévvel kössék össze, így valamiféle öntudatlan fordítás sem jöhet szerintem létre.
A Suska név az egyik régi, Zsuska vezetéknevű felmenőm miatt merült fel. Ebből lett később a Zsuzsa családnév, amit egyszer már elemeztél itt. Az én rokonaimon kívül alig van ilyen vezetéknevű, de mivel felvidéki eredetű a család, kézenfekvő, hogy talán a szláv Suskából keletkezett a valamivel magyarosabb Zsuska, a Zsuskából meg Zsuzsa lett.
A šiška ~ szyszka ~ шишка ’toboz’ közszláv szó, minden nyugati, keleti szláv nyelvben, nyomokban a délszlávban is. A šuška ennek szlovákra jellemző változata. A šiška-nak egyébként ’dudor’ jelentése is van, illetve ennek jelentésátvitellel kapott módosulatai: a szlovákban ’fánk’, a csehben ’vekni, galuska, kobak’, az oroszban ’kalapács; fejes, nagykutya’, a szerb-horvátban (itt az eredeti jelentés nem maradt meg) ’gubacs, frufru’ stb.
