Akkor a csapos kozbeszol: nekem peldul nem tetszik a Ladder. Hasonlit a regi hangzasukhoz, de valahogy megis utanzatnak, rokabornek erzem. Az eneklest meg modorosnak, idegesitonek. Ez van. Asszem a "kedvenc egyutteseim" sorozatba (a konzervklubba) irok majd a Yesrol is, mert mindezek dacara ketsegkivul a (regi) Yes volt a progrock egyik legnagyobbja.
Hát ha valami, akkor a Yes megérdemel egy igazi HIFI-t van benne annyi, hogy kihasználjon minden decibelt, dinamikában, frekvenciában. (Szegény kis MP3-askáim, azért nélküle nagyon magányos lennél)
tudod syrius mester, én úgy vagyok ezekkel a yes lemezekkel, hogy hangulatonként korszakonkén más más lemez jön be nálam.. van amikor a régiek nem teccenek annyira, van amikor pedig az új cuccok idegesítenek kicsit... szerencsére akkora anyagot muzsikált össze a yes, hogy szinte mindig tudok fogamra valót találni.. tales : ez is érdekes, nekem annó iszonyatosan bejött a lemez, különösen, ha a boritót is nézegeti az ember /itt nem a CD-re gondolok, hanem a bakelitre, ez nagyobb és szines/.. de pl ezt a lemezt má rég óta meg akarom venni CD-n, mivel az analog cuccokkal mostanaban előerősitő hiányában nem nagyon boldogulok... hiányzik is már egy ideje, kazetán mégse akarok illúziót rombolni.. ..[: csak hát ugye a fránya anyagiak, mindig beigazitanak : nagyon sok lemezt kellene még megvennem, oszt mindig utálatos dolog priorizálni mire engedhetek ki pízt a kezeim közül.. :]..
Pedig már a kezemben volt. De nem volt szivem 18 dollárt adni érte, inkább megrendelem az Amazontól, többed magával, legalább ezt is kipróbálom. Ja a Ladder-ről van szó. Még semmit nem hallottam belőle, de a szövegeket már böngészgettem. Ha meghallgattam írok egy kritikát, de ha nem fog tetszeni a fejetekhez vágom. Igaz ilyen még nem fordult elő velem Yes-ileg, bár még nem mindet hallgattam meg. Nagy tartozásom a Tales, ami egy napig volt nálam, vagy 15 éve, és nem vettem fel szalag híján. Irigykedhettek, nekem még előttem van ez az élmény. És hajlott korom miatt kimaradt a Big Generator és az Open Your Eyes is. Vagy akkor nincs is keresnivalóm itt? Valaki az írta a Tormato a legrosszabb lemezük. Ez megnyugtatott, mert nekem az is tetszett. De azért mindenki megírhatja melyiket kedveli legkevésbé és miért. (Nekem pl. az elsőn csak két kedvencem van, igaz azok nagyon a Then és az Everydays.)
The Ladder egy igazi mestermű, örülök, hogy a mai, zeneileg igénytelen világban készülnek még ilyen kiváló alkotások.
Azt hiszem a YES ezzel az albumával a gyökerekhez - vagyis a 70-es évek elejéhez - nyúlt vissza.
Számomra a The Yes Album és a Yessongs című tripla koncertlemez jelenti az alapműveket.
szerintem erdemes megvenni, az új lemez nagyon ott van a helyén... tegnap jártomban keltemben a Deseot hallgattam, hát az valami csoda buszozás közben :)) suhantak el az ablak elött a fehért fák, s közben a mediterrán feeling körbvett:)
Most jut eszembe, olvasgatva a süllyedőben lévő topicot, hogy nekem is a Going for the One volt az egyik első Yes lemezem (mármint saját), és szintén Yugoton kiadás. Gyönyörű az a lemez. Kár, hogy most nem rakhatom fel, csak a Wondering Stories van meg egy válogatáson. Még jó, hogy a Talk-ot és a Union-t megleltem itt egy szomszédnál és gyorsan leszedtem. És tetszenek, de ehhez tényleg fejhallgató, vagy HIFI kell, csak a dobozokból hallgatva elég egysíkú. Na gyerünk élesszük fel a Yes, írjatok még az új lemezről, hátha megveszem.
Nem értem, mi a baj azzal a 90125-tel, merthogy az, hoyg ők korábban miket csináltak, még nem magyarázat. Vannak rajta felejthető dolgok, de ilyenek voltak korábbi albumokon is. Ha leragadtak volna a 70-es évek hangzásánál, akkor az lett volna baj, ehelyett inkább csináltak egy nem különben igényes, de 80-as évekbeli lemezt. Nem is volt rá szükség, hogy "olyan legyen, mint a régiek", mert ha olyat akarunk hallgatni, akkor ott vannak azok.
És a többi agyonfikázott lemezre (pl. Big Generator, Talk) is igaz ez, állatkirájj számok vannak rajtuk, csak épp máshogy olyanok, mint a 70-es évekbeli albumokon voltak.
ost fedeztem fel ezt a jó kis beszélgetést.
nagy Yes-rajongó vgyok, aki most ismerkedik az új lemezzel. Egész jó, nemcsak a hosszú számok, hanem pl. a Messenger is. Nekem a Tormato volt az első, ami már nem a kedvencem, de hozzásegített, hogy megszeressem a Yest, mert első pillanatban könnyebben befogadható.
Köszi a címet, úgy letöltöttem mindent mintapinty. Most már csak be kéne szerezni a mulasztásokat, mert mint kiderült van néhány. Mindamellett a Union és a Talk is tetszett, ezeket mostanság hallottam először, persze valóban kicsit más, mint az alapok, de amint a 90125-ről írta valaki, ha az nem Yes akkor egy fantasztikusan jó album, csak hát tudván kik művelték, ezzel a múlttal már kevésbé dicső. De azért nekem az is nagyon tetsz. Ja, honnan ez a cím (90125)? Ha valaki megmondja, talán végre meg is jegyzem.
nekem az első yes lemezem gyerek fejjel a going volt, még papám csípte meg yugóban... jó hogy szóbakerült köszi, már teszem is bele a discmanembe, ma ez fog elkisérni a munkába...
Yes-szusom, de sok fincsit olvastam. Én is nagy rajongójuk vagyok, szinte minden megvolt tőlük, de én se kronológiai sorrenben haladtam. A 70-es évek jazz-rock őrületi sznobságomba nem nagyon fértek bele, a Fragile-lal kezdtem érezni, hogy ez azért több, mint a mezei rock, és a Close to the Edge azóta is az egyik legnagyobb kedvenc. Számomra (is) a legizgalmasabbak ezekben a zenékben a kompozíciók, természetesen nagy zenészek, kiválóan szólóznak, de sem Wakeman, sem Rabin/Howe nem olyan szólista típus, mint egy Emerson/Jon Lord, vagy Alvin Lee/Eric Clapton. És ez a lényege az egésznek, mert ez TÖKÉLETES EGYÜTTES MUNKA. A lényege azokban a végtelenül összetett ritmikai és harmónia rendszerekben van, ami teljesen egyedülálló, merem állítani nem csak a rock műfajban. Elképesztőek a ritmusváltások, nekem se volt könnyű leszámolni a Miracle of Life 17/8-át, de szinte valamennyi lemez bővelkedik ilyenekben. A másik az a rendkívül sokrétű dallamvilág, ami egymásra épül zenéjükben. Talán a Gates of Delirium a legjobb példa a kompromisszum nélküli zenéjükre. Nem hiszem, hogy ekkor a legcsekélyebb mértékben is gondoltak arra, hogy lehet pozitív értelemben befolyásolni a példányszámot. A topic másik igen kellemes oldala az, hogy nemcsak a magamfajta öreg rókák nyilatkoznak elismeréssel a zenéjükről, sőt...
Bébioroszlán elragadó lelkesedése számomra azért is nagy élmény mert azontúl, hogy érződik minden szavából mennyire szereti és érti ezt az igényes zenét, de egy olyan generáció tagjaként teszi ezt, akik a Yes-szel nagyjából egyidősek. Ez pedig már egy kicsit jelzi, hogy ezek a zenék nem egy generációsak, (vagy hetes-hónapos TOP20-is számok), hanem tényleg részei lesznek az egyetemes zenetörténetnek. (Hú, ez olyan volt mintegy ének-zene tankönyv 2020-ból, jaj nehogy kötelező legyen szegény unokáinknak, inkább fedezzék fel ők is, mint Ti.) Ja, és sok újat tudtam meg belőle, köszi érte. Lya és az Excel file-t megköszönném, plusz ha segítene valaki honnan tölthetek le Yes szövegeket. Ami a 70-es évek egyéb zenéit illeti, tényleg nagyszerű volt annyi jó zenét hallgatni, szinte minden hétnek megvolt a maga szenzációja. Persze ez itthon azért nem olyan volt amilyennek Bébioroszlán leírta (1999-07-13 03:42:06), de már az is csúcs volt, ha valaki egy eredeti Yes lemezzel tért haza, addig is a recsegő-ropogó rövidhullámoktól szedtük le a progi zenéket. Komjáthy mester nem kényeztetett minket. És a háromévenként esedékes turistaúton beszabadulni egy lemezboltba, hát az olyan volt, mint egy több hónapos szigorú katonai kiképzés után egy háremben válogatni a khm CD-k helyett CéDák között.
Ami a honi koncertet illeti, én azok közé tartoztam akik "nem mertek" elmenni. Nagy kár volt, ez a koncertbeszámolókból kiderült. Az én aggályomat igazolta a TV-ben leadott anyag, ami kiábrándító volt. Viszont mindaz amit írtatok tényleg arról győz meg, hogy ez fantasztikus lehetett élőben. Addig is csak ter-YES-szétek továbbra is az igét! Megyek és meghallgatom a szépségdíjasomat, Turning of the Century - lassan aktuális.
tegnap nosztalgiából Unionos napot tartottam.. emléxem amikor +jelent, alig pár éve mekkora nagyot szólt :)) most meg már nosztalgiából hallgatom :)) nagyon jól elkülöníthető a 2 féle csapat, karakteres az ABWH féle és a Trevor Rabin féle szegmentum..
engem nagyon megcsípett :).. a New Language pedig olyan mintha kicsi goingos lenne, az eleje különösen nagyot harap, a folytatásról nem is beszélve.. de bármennyire is jönnek a régi zenék hangulatai, új zene, és az utóbbi lemezeik legjobbika szerintem. és végre 2 majdnem 10 perces kimondottan király nóta is van a lemezen.. ezeket a nagylélekzetü számokat szerettem legjobban gyerekkoromban... Stewe bácsesz kellemesen igazgatta a húrokat..
A "Lightning Strikes" olyan hangulatú mint a "Teakbois" az ABWH-ról csak jóval jobb. A "Can I", a "We have heaven" testvére a Fragile-ról.
A "Homeworld" pedig egy stratégiai játék (űr)zenéje.
A skála melletti utcácskában lévő boltban (ahol TicketExpress is van), szintén kapható 4200 pénzért. Jónak tűnik.
huhh... eddig kib@szott jóó /bocs moderátor bácsi de le kellett írnom ... / ez a Ladder... persze még nem hallgattam végig, még csak az 5. számnál tartok, de ide kellett írnom :))) /majd a végén még referálok../
eltaláltad Mesterem.. Wakeman : 1984.. csak nem nagyon lehet már kifogni.. sajna nekem is kazin van meg, de asszem a germán +csípte valamikor, asszem az is japán nyomás... /jövőnyáron remélem elhozza ha +kérem :))/... majd még meglátom mit lehet tenni...
Sajna én nem vagyok ily mélységig belekeveredve a Yes zenébe (azért a Tales... és a Fragile megvan LP-n) de mindig tetszett ez a muzsika, réges-régen volt egy Yes válogatás kazettám, amit ronggyá hallgattam. Viszont most lenne egy kérdésem egy Wakeman albummal kapcsolatban. Anno boldogult egyetemista koromban a kollégiumi stúdióban volt egy kazetta, amin a felirat szerint Rick Wakeman 1984. c. lemeze volt felvéve. A zene nagyon jó volt, billentyűsök vitték a prímet, különböző énekhangok voltak a dalokban. A lemez nagyon jó volt, viszont azóta is keresem, de sehol nem találtam ilyen című Wakeman albumot. Van egy gyanúm, miszerint a lemez címe esetleg nem 1984, bár van rajta egy dal, aminek a refrénjében énekli a fickó a nájntínéjtifórt. Annyi könnyebbség van, hogy az egyik dal billentyűs bevezető része sokáig az egyik TV műsor szignálja volt, de nem emlékszem melyiké (talán a Szeszélyes Évszakok műsoré?) Ki tud segíteni? (Remélem a kazetta feliratán az előadót eltalálták, az tényleg Wakeman.)
