Valaki eltudná nekem magyarázni, hogy egy morfémáról hogyan tudom eldönteni, hogy kötött félszabad vagy szabad. Azt tudom, hogy akkor szabad, ha van önálló jelentése. Örülnék ha tudnátok segiteni.
Még egy: ha a köznyelvben „szanzavérának” nevezik a növényt, akkor ennek helyesírásakor (mivel az OH-ban ez az alak nem szerepel) az idegen szavak szótárának „szanzavera” alakját tekintsem mérvadónak?
Idézem a Nyelvművelő kézikönyv szócikkét. „mindig – mindég A köznyelvi változat a mindig, a mindég egy kissé régies és népies, de a régebbi nyelvben meglehetőn általános volt. „A muzsikás mindég fújja. Mindég szilajabban pörög ujja.” (ÉrtSz.: Arany) Az utóbbit akadémiai helyesírásunk csak 1922-ig engedte meg. [Nem egészen értem, hogy ejtésváltozatok közti választáshoz a helyesírásnak mi köze. A felső nyelvállású rövid-hosszú – úgy vélem – lényegében más kérdés, mert ott a kiejtés nagyon ingadozó általában is. r.] Utána egy ideig a mindíg alakot írta elő. 1950 óta csak rövid i-vel helyes. A szépirodalomban olykor még a 20. században is felbukkan a hasonló jelentésű mindétig (~ mindéltig) forma is. Ez a köznyelvben már egyáltalán nem használatos. Irodalom: Nagy J. B.: Emberöltő 259; Szemere: AkHTört. 93–4.”
Azt szeretném kérdezni a hozzáértőktől, hogy igaz-e az, amit egy ismerősöm állít, hogy a "mindig" szót 1-2 évtizeddel ezelőtt még hosszú ível kellett írni. Ő azt mondja, még így tanulta, 75-ös születésű egyébként. Én 3 évvel később biztos, hogy nem így tanultam...
Nem elírás egyáltalán. Az OH. a növénynevek helyesírásában kínosan követi a Priszter Szaniszló: Növényneveink című munkát (egész pontosan az 1998-as kiadást). Ebben olvasható a növénynevek helyesírási szabályzata, és lényegében az összes, nómenklatúra tekintetében szabatosnak tekinthető magyar növénynév a latin megfelelőkkel. Ezt szokás etalonnak tekinteni, az OH. készítésekor is így jártunk el. (A könyvben egyetlen komolyabb sajtóhibára emlékszem: az Elettaria cardamomum magyar megfelelőjeként a magyar–latin részben kardamon, a latin–magyar részben kardamom állt; mi az utóbbit tekintettük a szándékolt változatnak, tehát ezt vettük át.) Priszter feltüntet másodlagos névváltozatokat, ezeket azonban valóban másodlagosnak tartja, így (hacsak a köznyelvi névhasználati gyakorlat áthidalhatatlanul el nem tért a szaknyelvitől) csak az első helyen állót tekintettük normatívnak, így helyesírási szótárba felveendőnek. (Jelen esetben másodlagos, önálló címszóvá meg nem tett változat Priszternél a szanszeviéria.) De Priszternél biztosan nem sajtóhiba a szanzeviéria alak. Ez ugyanis a magyarban latin jövevényszó (függetlenül az eredeti névadó nacionáléjától). Márpedig Priszter a szabályzati részben szól a latin szavak, nevek (általa használt) kiejtéséről. Az s-ről ezt írja: „s – általában sz, pl. Castanea (kásztánéá); egyes esetekben z, pl. Isatis (izátisz)” Nem fejti ki, de nyilvánvaló, hogy akkor tekinti z-nek, ha intervokális vagy magánhangzó és zengőhang (m, n, l, r) között áll. Egyébként ez az általános hagyományos magyarországi latin kiejtés, szóval nem valami megveszekedett dolgot művelt Priszter.
Igen, az Idegen szavak szótára három alakot is megad: szanszeviéria, sansevieria, szanzavera – ezek közül egyik sem egyezik az OH-ban leírt egyetlen alakkal, ez zavar engem.
Az OH-ban nem szerepel a szanzavéra alak, csak az e-vel írt változat az Idegen szavak szótárában.
Off: bizonyos értelemben igen: az eredetivel és egymással semmilyen kapcsolatban nem álló módosító indítványokkal bombázzák szét az egyébként sem éppen irodalmi értékű szöveget.
Ja, hogy változtatni akarsz, elnézést. Akkor viszont elvárod másoktól, hogy a jelenleg érvényes szabályozás ellenében az általad preferált alakot használják? Emiatt van ilyen érzésem:
"Majd ha ész-sze-rű-en gondolkodó jász-szent-and-rá-si vállalkozóként rész-szám-lát nyújt be a mész-sze-rű építési anyagról, akkor intézkedek annak kifizetéséről."
Én értem, hogy "Lehetséges, hogy nem magyarok ülnek a Parlamentben?"-nel csupán az adott passzusban retorikailag akarsz rámutatni a nyelvi diszkompetentia abszurditására, de az ilyen mondatokkal vigyáznod kell, mert a végén még olyat értelmeznek bele, aminek nem fogsz örülni. Nagyon kell vigyáznunk a szavainkkal manapság.
A frissességgel kapcsolatban meg az a megfigyelésem, hogy nincs igazad. Szerintem -- általánosan -- kialakulófélben van egy -AssÁg képzőnk. Meg néha képzünk olyan szavakból, amik önmagukban nincsenek. for-, patt-, stb., tehát nincs gond a frissesség *frisses-ből való képzésével akkor sem.
Egyébként a frissesség nyilvána friss+ség = frisség = friss|ég zavaró félreszegmentálása miatt tudott meghonosodni.
"Jajj de kellemes ez a frisség" mondja a kertjében XYZ öblögetővel mosott ruháit teregető asszony a reklámban, és a szegény néző még azt hiszi, hogy örül, hogy kitehette a lábát a zárt lakásból. De ez normális. Nem kell hozzá reklám, ha két barát háziasszony beszél egymással, dettó.
Én mondtam olyat, hogy a jelenleg érvényes helyesírási szótárban helyesen van írva? Nem! Én kritizáltam, ahogy az új szörnyecskét, a "frissesség"-et is kifogásolom. Sajnos kevesen kifogásolták az "ésszerűség"-et korábban, most is kevesen tesznek a "frissesség" ellen. Továbbra is a frisseség és az észszerűség mellett állok ki. Sajnos mindkét szót elcsépelték az elmúlt pár évben, ezért lehet, hogy a kukában a helyük.
Jogi nyelvből az egyik legszebb példa az adóbevallás, pl. pár évvel ezelőtt a 28 sor magyarázata ez volt: "28. sor: a nyugdíj összege; egyéni vállalkozók esetén a nyugdíj címén kapott összeget is tartalmazhatja"
Egyet értek "rumci"-val a -szerű ún. képzőszerű utótag alkalmazásában. Nem vagyok egy nyelvzseni, de időnként itt van helye sírásnak, mert olyan bántóan alkalmazzuk a magyar nyelv helyesírását.
Építőiparral foglalkozom, és tavaly egy jászszentandrási építési vállalkozó építési anyag számláját azzal utasítottam vissza, hogy "résszámlát" nyújtott be. (A kétséges szavakat direkt szótagolva fogom leírni az érthetőség érdekében.) Mivel ő, egy és-sze-rű-en gondolkodó jás-szent-and-rá-si építési vállalkozó, és rés-szám-lát nyújtott be erről a més-sze-rű építési anyagról, én nem tudom ezt kifizettetni a bankkal. Majd ha ész-sze-rű-en gondolkodó jász-szent-and-rá-si vállalkozóként rész-szám-lát nyújt be a mész-sze-rű építési anyagról, akkor intézkedek annak kifizetéséről. Azt hittem, hogy elküld melegebb éghajlatú területre, de nem! Azonnal intézkedett a helyes részszámla kiállításáról.
Sajnos a törvényhozó bölcseink meg kifejezetten kerülik a helyes fogalmazást. Legutóbbi élményem a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról alkotott 2008. évi XLVII. törvény. De említhetnénk bármelyik adótörvényünket is, (amiket olvastam), mert hemzsegnek bennük a helyesírási hibák, a zagyva mondatok, amelyekben összekeverednek a mondatrészek, vagy egyszerűen hiányoznak belőle azok a mondatrészek, amelyek értelmet adhatnának a gondolatoknak. Lehetséges, hogy nem magyarok ülnek a Parlamentben?
Másik. A reklámok oly mértékben hatnak, még a nyelvtudósaink szürkeállományára is - igaz a reklámoknak ez a céljuk, - hogy még a magyar nyelv alapvető szóképzésének szabályait is elfelejtik. Ezután hibásan beírják a nyelvkönyvekbe a reklámon elkorcsosult szavainkat. Itt van pl. a friss szóból képzett (túlképzett) frisseség szavunk. A -ság, -ség rag eredendően a friss szó (melléknév) utolsó "s" hangja után következne és képezne a melléknévből főnevet, de a magyar nyelv önkéntelenül is beilleszt egy "e" hangot a hangtorlódás elkerülése érdekében. A szótő a friss, a kötőhang az "e" és a végén a rag a -ség. Az a torzulmány, amit a nyelvkönyvekbe is bevezettek, a "frissesség" feltételezné azt, hogy van olyan melléknevünk, hogy "frisses", amihez hozzáragasztva a -ség képzőt, kapunk egy főnevet. De ilyen szó nincs, ahogy nincs hülyes, marhas, szépes, igazos, rosszas, és még sorolhatnám. (Viszont van olyan szavunk, hogy hülyeség, marhaság, szépség, igazság, rosszaság.) Azért nincs "frisses" szavunk, mert az -s képzőnk a főnevekből képez melléknevet, (kedves, falas, híres, becsületes, alapos, stb.), de nem képez melléknévből egy újabb melléknevet.
Na most kisírtam magamat ezen a helyen. Üdv: tidzsi
