Az antik óra az egy műtárgy. Az autó amivel járok az meg egy használati tárgy, melynek legfőbb jellemzője, hogy gurul. Teljesen mindegy hogy meg van e húzva az oldala vagy nincs abból a szempontból, amire használom. Hogy lehet a kettőt összehasonlítani?
Egy antik órának ha felújítod a számlapját, pont a lényegét teszed tönkre. Mint műtárgy, nem létezik többé, lesz belőle egy élvezhető használati tárgy - de semmi több. Ezt ha nem érted, vagy nem akarod érteni az a te bajod. A piac érti, és óriási különbséget tesz.
A nagypapa órája más tészta, én azt se újítanám fel, nem is emlékeztetne soha többé a nagypapa órájára. Mint ahogy a nagypapát sem küldtem el soha még életében ráncot felvarratni, a nagymamát se hogyan is nézne az ki?
Egyébként meg azt csinálsz amit akarsz, most úgyis a fekete Doxa-Omega a divat. Pár éve a beépítés ment, 350-ért vitték az IWC-t mint a cukrot, most 150-ért nem kell a kutyának sem. Ez a számlapfestés is valami hasonló hóbort, addig tart csak míg mindenkinek nem lesz a kezén egy fekete számlapos Doxa vagy Omega. Azután jön majd a kijózanodás...
Egyébként akkor még egy kérdés: mit kezdjünk akkor egy rossz számlapos - de amúgy jó - minőségi órával? Mit? Mozsárban zúzzuk le, vagy máglyára vele - milyen halálnemet javasolsz neki?
Jó, értem, hogy te nem veszed ezt meg - de mi legyen akkor a sorsa? Kuka? Egy amúgy teljesen jó, csak esztétikailag lepukkant órának mi legyen a sorsa?
Ha az autódat meghúzod az oldalán - már viszed is a bontóba? Az sem lesz már teljesen autentikus, ha újrafényezik, kikalapálják? Bele leszel azért még hajlandó ülni - vagy rögtön veszel másikat, természetesen újat szalonból - vagy mégsem?
Mellesleg kíváncsi lennék, hány olyan NOS-nak gondolt óra ment át a kezeden, ami valójában felújított volt - csak nem tudtad róla megmondani.. Mert én legalábbis meg sem próbálom tagadni - hiszen volt már a kezemben olyan Rolex, Omega, IWC számlap, amiről tudtam, hogy felújított - akkor jött meg - de nem tudtam megkülönböztetni az eredetitől. Akkor meg kit érdekel, de komolyan???
Mi a frásznak nem vagy te évek óta képes megérteni semmit és senkit - aki nem betű szerint ugyanúgy gondolkodik, mit te?
Mi közöd van ahhoz, hogy én mit látok egy alkalmasint csúnya számlapos órában - és azt akarom, még ha felújított számlappal is? Mit fáj ez neked, mit kritizálod???
Egyébként meg mi van, ha megtalálom a fiókban a nagyapám szétrohadt számlapú öreg Omegáját, élete nagy büszkeségét - és szeretném újra viselni? Dobjam ki a kukába, mert szerinted különben nem is vagyok ember?
Felújíttatom a számlapját-tokját, leszervizeltetem, és hordom boldogan, gondolva a nagyapámra. Ebbe miért kell neked mindenáron megpróbálnod belerondítani - már megbocsáss????
Én azt nem értem, hogy itt már évtizedes relációban próbálsz sulykolni örökösen egy értékrendet, látásmódot - és semmiféle toleranciát nem vagy hajlandó a legkisebb mértékű "elhajlással" szemben sem mutatni. Aki nem úgy gondolkodik az órák világáról, mint te - az nem normális, azt emberszámba sem lehet venni...
Szerintem meg sok út vezet a piactérre, és például mi van akkor, ha én pont egy adott jellegű, de fekete számlapos Omegára vágyom, és nem kapok olyat sehogysem, viszont találkozom egy olyan, nem fekete, ráadásul csúnya, rokkant számlapú, de egyébként jó alapot adó órával. Mi több, esetleg az állapota miatt még jó áron is - és ezt újíttatom fel, olyanra, amilyenre én szeretném.
Hogy egy gyűjtő ezt "le sem köpi"? És, kit érdekel - egyfelől. Másfelől meg dehogynem, egy gyűjtő sem fogja megköpdösni, legfeljebb neki ez nem annyira izgalmas. Egy óra a részei összességétől lesz az, ami, ebben a számlap festése az én személyes véleményem szerint igen kis százalékarányt képvisel.
Nem is értem miket írsz, de most tényleg. Mi a jó francnak kell felújítani egy Omega számlapot? Minek, mondd meg, ne haljunk meg hülyén. Annyi szép számlapos van a piacon, hogy Dunát lehet rekeszteni. Ha kell egy, továbblépek, és nem a lepukkantat veszem meg, hanem kifizetem egy szépért amit kérnek.
Hát, akkor én nem vagyok gyűjtő, csak egy kisstílű guberátor. Bocsánat, hogy létezem.
Majd te elmeséled, hogy kell gyűjteni, mitől lesz valaki "valódi gyűjtő".
Egyébként meg lényegtelen, hogy a "valódi gyűjtő" nem veszi meg a felújított számlapú órát - megveszi majd helyette más, boldogan, és örömmel fogja használni az órát.
Nagy a szád glas, te miért nem csengetted akkor mellényzsebből érte azt a 11 misit? Te, aki már akkor is becsapva érzi magát, ha 20 ezerért akarnak adni neki egy "NOS GUB 28-ast", amit persze másnap úgy, ahogy vetted ezer euróért próbálsz eladni, és mindenki kicsinyes, aki alkudni próbál.. ;-))))
Egyébként tényleg nem adok az Ecserin komoly pénzt semmiért - mert borzasztó, tényleg riasztó nagy eséllyel lopott, rabolt, tisztázatlan eredetű holmi, amivel aztán nagyon csúnyán pórul lehet járni. Arról is tőled hallok most először, hogy az a Patek az Ecserin bukkant fel - meglehet, tényleg így volt, de ezek meg olyan áruk, amelyeket nem az asztalon árulnak, hanem eleve "valaki valakinek" hozza-viszi őket.
És igen, mivel a sznobizmus viszolygással tölt el, és borzasztó távol áll tőlem - és mert a "drága órák világa" igazándiból már másról sem szól, mint kőkemény és ólom-sűrűségű sznobizmusról, így nem is foglalkozom vele. Én több percütős Patekot-Vacheront és effélét szereltem már szét, szervizeltem és javítottam, mint amennyit szerintem te egyáltalán kézbe fogtál - és nem, nem érnek ezek az órák sokmilliókat. Nekem legalábbis bizonyosan nem. Számomra nem lesz valami csak attól jó - hogy drága...
Tudom, hogy ezen álláspontom igazándiból nem jellemző, de vagyok annyira karakán, hogy most meg sem próbálom körülírni...
A felújított számlap jelentős értékcsökkentő tényező, annyira hogy gyűjtő nem is vesz ilyet. Nincs is értelme antik óráról beszélni. Hordani igen, azt lehet, örülni is lehet neki, meg adni-venni is persze. Na de az nem egy antik óra, legalábbis gyűjtői szemmel nem az.
Nincs értelme, persze mert a jobb darabokra Ebayes árat mondanak. Jó áru már nincs fillérekért, el is ment tőle a kedved. És igen, a rekord Patek kronó is az ecseriről indult, 5 milliót adtak érte és azonnal 11 millióért adták tovább 3 perc alatt, nyilván nem rúgsz labdába, mert elő kell venni az euró 500-as kötegeket és azonnal fizetni, különben ugrott az áru.
A GUB számlapok egyike-másika tényleg gyalázatos. Mondjuk a vízállóság hiánya semelyik számlapnak nem tesz jót. Az eredeti számlapos órák pont azért drágábbak, mert azoknál nagy valószínűséggel a szerkezetet sem érte vízkár. A gyűjtők ezért keresik..
Nem csak oroszok, a lakk sokféle számlapon volt problémás. Nagyon sok lepukkant GUB számlap is van - amiket aztán eredeti állapotúra nehéz is felújítani (meg sokszor nem is éri meg). De egész komoly svájciaknál is gyakran vannak gondok ezen a téren. Igazándiból itt üt vissza, hogy akármekkora tapasztalata is van egy vegyipari gyártónak, akármilyen jó mesterséges öregítési próbákat is tudnak végezni - azért az mégiscsak a gyakorlatban derül ki, hogy tényleg mi lesz azzal a festék/lakk réteggel 25-50-80 évvel később, nem az öregítő kemencében...
Tipikus példa az ilyen malőrökre az Omega Co-Axial is, a 90-es években elkezdett teszteléseken úgy tűnt, hogy a kitalált speciális kenőanyagok tényleg bírni fogják 20-25 évig. Aztán a hétköznapi gyakorlatban kiderült, hogy egy frászt...
A zománcozott vagy vésett tömör nemesfém számlap már a XVIII.-XIX. században is kipróbáltan több évezredesen időtálló technológia volt - nem véletlenül ragaszkodtak hozzá olyan sokan - és joggal... És a porcelánt nem is kell bemutatni, de tömör aranyból, más színű rátett arany indexekkel azért világszép és tényleg abszolút örök életű számlapokat lehetett készíteni - ami nem feketedett be idővel, mint az ezüst (bár lakkozással azt is sokáig lehet védeni - de nem az örökkévalóságig), nem hámlott-repedezett meg, mint a festett számlapok, és nem tört olyan könnyen össze, mint a porcelán (és még vékony is volt). Csak drága... Mégis, olyan szép dolgok készültek így:
A XX. század elején elég sokat küszködött még mindenki a festett számlapokkal - nem véletlenül tartott ki olyan sokáig a sokkal érzékenyebb, zsebórában még "elmegy" jellegű, de karórában már aggasztóan vastag és sérülékeny porcelán - az kipróbáltan "örök életű", ha fizikálisan nem sérül (viszont, ugyebár igen könnyen sérül..).
Az adott időszakból még a "nagy nevek" festett számlapú óráinak többsége is problémás (bizony, Patek, IWC, Vacheron, korai Rolexek - elsöprő többségük felújításra szorul - vagy nem viselhető/vállalható állapotú).
Sőt - javíts ki, ha tévedek - a mai festékeknek hála akár jobb minőség is elérhető.
Volt-van egy óramárka, amelyiknek legendásan lehámlottak például a számlapjai, de én most ki nem keresem, melyik volt az. Pedig itt emlegették valamelyik topikban sokat.
A magyar piac gyakorlatilag kiürült... Elfogytak mára a rendszerváltás utáni szegénységben előbújt, amúgy is kis számú, a zabrálásokat-aranybeszolgáltatásokat átvészelt, vagy az utána nagyon soványkára kiépült "luxusáru-piacon" megvett "nagyapa féltett órái", az utánpótlás szinte semmi.
Ami még rosszabb, az az, hogy egyre inkább úgy kezdem látni, hogy a még azért bőven a piacon lévő, ott nepperkedő, azt igazándiból erősen uraló, még a szocialista éra zárt és különleges régiség-piacán, az akkori, akkor tényleg fogalom Ecserin szocializálódott kereskedő-nepper réteg nagy része fejlődésképtelen, nem is valódi kereskedő, nem képes felfogni sem a kereslet-kínálat összefüggéseit, de a vevőinek kijáró megbecsülést sem bírja megadni - és mivel mára netes portálok mindenki számára elérhetők lettek, hát lassan kezdi is teljesen elveszíteni a talajt a lába alól.
Vagy nincs semmi, vagy olyan nevetséges árakat mondanak, amiből már alkudozni sincs kedve az embernek - a kevés azért mégis felbukkanó jó és jó árú holmi meg eltűnik a bennfentes kupec körök kezében, még mielőtt az átlagos piacra sétálgatni kimenő ügyfélnek bármi is juthatna... Aztán felbukkan a neten már többszörös áron...
Meg is van az eredménye, míg tíz éve nekem a "meleg évszakban" minden hétvégén szinte kötelező programom volt az Ecseris sétálgatás, addig most egy évben kimegyek talán kétszer, ősztől-tavaszig egyáltalán nem, utoljára talán múlt év szeptember végén voltam, és ki tudja, mikor nézek ki először az idén is... Pedig valahol nagyon sajnálom, jó móka volt, amíg értelme volt. De most már nincs...
Nézd, szigorúan véve nyilvánvalóan értékcsökkentő - egy valóban NOS, eredeti, érintetlen - de ennek ellenére újszerű órához mérten. Az ilyen viszont a legtöbb esetben komoly ritkaság.
Egyfelől.
Másfelől van az a felújítási minőség, ami mellett csak szétszedéses és komoly szakértelmet igénylő vizsgálat mellett dönthető el, hogy most ez a számlap felújított-e, vagy sem? Egy jobb acél tok esetében pedig még gyakorlatilag szakértői vizsgálattal sem eldönthető, hogy akkor ez most teljesen érintetlenül, karcmentesen maradt a dobozban - vagy egy valóban keveset hordott, amúgy is szép és jó állapotú, legfeljebb finom felületi karcolódást elszenvedett tokot políroztak-csiszoltak-köszörültek fel szakszerűen az eredeti állapotba. Egyszerűen nem lehet megmondani, még akkor sem, ha egymás mellé teszel egy tutira NOS meg egy ilyen órát - anno volt akkor gyártási szórás a tokok készítésében is, hogy azok a század-milliméteres eltérések, amelyeket a csiszolás-polírozás okozhat, azok ne bukjanak ki (meglehet, az átköszörült óra főméretei lesznek így is paraszthajszállal nagyobbak...).
És a valóban jó minőségű számlapfelújítás is olyan, hogy kézbe véve nem biztos, hogy eldönthető róla: ez most új, vagy felújított..?..
Akkor meg nem mindegy? Most nem a japán császár személyes órájáról beszélünk, amin még az ő fenséges ujjnyoma is rajta maradt, ezért csak búra alatt, orvosi kesztyűben szabad megérinteni ;-))) - "tizenkettő egy tucat" órákról van szó, még ha adott esetben egy jobb, és nem is filléres Rolex vagy akár Patek is a szóban forgó darab - akkor sem unikum. Szerintem túlizguljuk ezt a témát - és amúgy igen, a vintage órákat vásárlók elsöprő többsége használni is szeretné az óráját, nagyon sokan rendszeresen is, vagyis eleve számolnak azzal, hogy majd idővel megütődik, a plexi megkarcolódik, kopik itt-ott, és mivel úgyis szervizelni kell majd, hát úgyis újra rendbe lesz kicsit téve...
Külföldön meg pl. az ebay torzítja az árakat rettenetesen. De aukciós házaknál is bevett szokás rácsapni 20-25% "buyer's premium"-ot, a vaskos postaköltség és a csak tippelhető vám-áfa mellé. Azzal már másképp néz ki az ár.
Adott esetben lehet nagyon jó a magyar piac, versenyképes árral, leinformálható termékkel és eladóval, stb stb.
Biztos az ecserin is van jó vétel amúgy. De engem pl. olyan korai ébredésre utóljára a seregben tudtak rávenni. :DD
Wreck Driver igazad van, ezzel együtt például az, hogy egy Rolex DateJust a 70-es évek elejéről 2200-2500 EUR vagy egy 60-as évekbeli Omega Seamaster 500-1000 EUR (itt nagyobb a szórás) azt sikerült belőnöm. A magyar piac nekem nem létezőnek tűnik, illetve olyan alacsony árakat írtatok korábban, amin nem lehet semmit találni. Az mindenesetre lejött, hogy venni is, eladni is küföldről és külföldön lehet.
Én voltaképp olyan régi, de "márkás" órákat próbálok venni, amelyeket kevesebbszer vagy többször hordok is, de próbálok arra is figyelni, hogy lehetőleg ne fizessek értük többet, mint amennyit érnek. Kezdő vagyok a témában, de igyekszem tanulni.
60-as évekbeli Omega Seamaster De Ville-ből elkezdtem egy egyszerű Excel adatbázist is építeni, mielőtt végül megvettem egyet (most az van a karomon).
Legjobb lenne az ilyen botcsinálta érdeklődőknek, mint én, egy adatbázis, amelybe évjárat, állapot, márka, típus alapján eBay, Catawiki, Chrono24 stb. eladások alapján előjön egy eladási ár tól-ig és átlag. Olyanokra, mint pl. a fenti típus, vagy akár Omega Geneve, Rolex DateJust stb., amiből nagy tömegben forognak a piacon darabok, reális képet is mutatna akár.
Én ezt a kiválasztott típusokra most magam vadászom, de már kezdek bizonyos típusoknál képbe kerülni.
A mostanában több tízezrekért gazdát cserélő felújított Doxák is azt igazolják, amit mondasz. Úgy tűnik, még mindig márkanevet és még mindig hordásra vásárolnak a végfelhasználók.
Azért gondoltam, hogy értékcsökkentő már egy Omegánál, JLC-nél, mert a net azért időről időre ettől hangos. Bár a táborok hangereje nyilván nem feltétlen mérője sem a létszámnak, sem a vásárlóerőnek, elvégre lehet, hogy az "áá ez a jégermemovox felújított lapos" komment mellé nem társul sem gyári számlapos, sem felújított vásárlási igény...
Most tényleg vegyük ki a körből a 15 példányban készült Patekot, meg az xy számára egyedileg készíttetett Breguetet - az más "liga".
De az órák elsöprő többsége tömeg-gyártott termék (igazándiból még az "egyedi ritkaságok" többsége is műszakilag valójában szintén az), és ha most egy tényleg jó minőségű felújítás olyan, hogy a számlap kiszerelése és alapos megvizsgálása nélkül még egy szakember sem tudja egyértelműen, ránézésre eldönteni, hogy ez most egy új állapotú eredeti, vagy egy újszerűre felújított - akkor igazándiból mi is a jelentősége az egésznek?
Nyilván valamivel izgalmasabb, ha mindene "teljesen eredeti" - de aki egy órát nem vitrinben-széfben őrizgetendő, "soha fel nem veszem, ez műtárgy és befektetés" jellegű valaminek tekint, hanem napi hordásra akar magának egy szép retro példányt - annak nem mindegy? És azért lássuk be, ezek az órák - de még a pár milliós új Omegák, Rolexek is - nem a "befektetési különlegességek" kategória. Felvesszük, hordjuk, összekaristoljuk, majd szervizelni is kell, akkor ki lehet políroztatni, kicseréltetni a karcos plexit - ezeknek ez a sorsa, és igazándiból erre készültek, az óra arra való, hogy a karunkon legyen és az időt mutassa...
Pedig azt gondoltam volna, főleg olyan óránál, amiből akad még bőven szép számlapos eredeti. Biztos van pár legendásan nem tartós számlapú márka-modell, aminél csak korabeli fotón látni gyári számlapot. :D
A plexit tudod a legkönnyebben ellenőrizni - az eredeti gyári plexi kellős közepén, a mutatótengelyek felett van egy pirinyóka Omega logó. De egyébként ettől eltekintve a gyári plexi egy kutya közönséges fémbetétes plexi, tehát azonos méretűre nyugodtan cserélhető, nagyító nélkül, az órára ránézve ember meg nem mondja, hogy ez most eredeti vagy sem - és a jelentősége is pont ennyi...
A számlapról meg ránézésre én el nem tudom így a képről dönteni, hogy kiváló minőségű felújítás vagy eredeti - úgyhogy nincs is ennek túl nagy jelentősége.
