Az 1715. évi országos összeírás 18 településről tartalmaz Morvay vezetéknevet, így biztos, hogy természetes úton is kifejlődött ez a név.
Sőt, a fentit is tartalmazó arcanumos MOL-adatbázisban van egy XV. sz.-i iratköteg, ahol "Morvai" (= de Morwa) előnevű család pereskedik. Ezekből az iratokból kiderül, hogy ők nem Morvaországról, hanem a Zemplém megyei Morva településről veszik a nevüket. Ugyaninnen paraszti névadással is lehet lakosnév.
"Ez van a Morvai esetén is: nagyobb valószínűséggel jelöl Morvaországból magyarok közé áttelepültet."
Vagy még nagyobb valószínűséggel olyasvalakit, akinek az egyik apai felmenője Morvaira magyarosított, ami Morvai Krisztina esetében is nagyobb valószínűséggel jön számításba, mint a magyar nyelvi környezetben történt spontán, régi névadás...
Moravec, Moravcsik, Rottenberg, Slézinger... Sok családnevet változtattak Morvaira.
Igazából, én azt gyanítom, hogy a természetes módon kialakult Morvaiból lehet a legkevesebb, ha egyáltalán létezik ilyen. Vannak olyan nevek, amiknél elég egyértelmű, hogy leginkább (vagy kizárólag) tudatos magyarosítás, nem pedig "szerves fejlődés" útján jöhetnek létre. (Pl. az enyém is ilyen.)
> A "Laudancsek"-hez annyit fűznék, hogy Mo-i bunyevác háttér.
A jelenkorban ez igaz lehet, de a név nem bunyevác, mivel a bunyevácban, mint što-nyelvjárásban a jert (azaz a régi szláv redukált magánhangzókat) helyettesítő hang ugyanúgy /a/, mint az irodalmi nyelvben, tehát ott *Laudančak lenne várható.
Felmerülhetne kaj-horvát (avagy „szlavóniai”) „beszivárgás” is, mert ott a jerhelyettesítő /e/ (mint a szomszédos szlovénban), de azt az teszi kétségessé, hogy hiányoznak a Laud- névtő egyéb származékai is.
Viszont a Vajdaságban több szlovák él, mint bunyevác, ruszin pedig nagyságrendileg a (magukat nem horvátnak valló) bunyevácokkal egyező számban. Adott tehát a lehetőség a „keveredésre”, hogy ma magát bunyevácnak meghatározó család névadó felmenője szlovák vagy ruszin legyen.
> Azt tudom, hogy ez Lengyelo.-ban jelenleg is meglevő családnév
Annyiban jogos a meglátás, hogy említés nélkül hagytam a lengyel Kita vezetéknevet. Azonban egyéb jelzés nélkül magyar névnek értelmeztem a kérdezettet. És magyar névként ez szarvasi centrumú, ahová nekem is van nexusom, ekképpen biztosan szlovák eredetű.
> ahol már nem kenderkócot jelent
Vigyázat! Szlovákul sem ’*kóc’, hanem ’kéve, csomó’ jelentésű. Ez az ’összefogott szálak, köteg’ értelem adja a szó jelentését mindenütt, az oroszban pl. a кита (kita) ’leveles szár; szénacsomó; virágcsokor’ jelentésű, a szerb-horvátban a kita ’csokor; rojt’. Ez utóbbinál a ’rojt’ másodlagos a ’csokor’-hoz képest: a lengyelben is ilyen jelentéstapadás mehetett végbe, majd az eredeti értelem kiavult. Mivel azonban a vezetéknevek keletkezése a XVI–XVII. sz-ra megy vissza, így a lengyel náv esetében is valószínűbb a ’csokor’ értelem. Mivel azonban a virágcsokor meglehetősen polgári elterjedtségű, a csokor alatt inkább valami haszonnövény kévéjét lehet a korra vonatkozóan érteni. Ez pedig már a paraszti motivációra utal.
"Ami az alapnév etimológiáját illeti, sok német Laud- kezdetű település van, amelyek a korai adatokban Lut- írásmóddal szerepelnek. Ez talán az ószász lud ’? forma,’minőség, állapot, természet’, ill. ófelnémet lūt (mai német laut) ’hangos, harsogó; hallható, érthető; ismert’ szóval függhet össze. Ugyanez ez a tő személynévként ez átkerülhetett a környező szláv nyelvekbe."
Egy merész feltételezés: A lut lud nincs esetleg összefüggésben a szláv lad ladit' ladno lada szavakkal?
Kichter: Igen ritka német vezetéknév (ma a németországi Schweinfurtból és a lengyelországi Wołówból adatolható). Etimológiát nem találtam rá, talán a német (szintén schweinfurti) Gichter alakváltozata. Ez pedig talán a német Gicht ’köszvény, csúz; üszög’, ill. ’torok, kemencenyílás’ szóval függ össze. De fulco majd kijavít.
Herényi: Magyar lakosnév egy Herény településről. Ilyen volt Vas megyében (ma Szombathely része), és Gömörben a mai Beretke területén.
Herinyi: Az északnyugat-dunántúli nyelvjárások í-znek, így ez a köznyelvi Herényi név helyi változata.
Hering: Német név, amely 1. heringhalász, -kereskedő vagy heringet kedvelő neve; 2. képzőtlen lakosnév az ugyanilyen német településnevek egyikéről; 3. esetleg -ing képzős apanév a Her- előtagú személynevekből. — Az előző nevekhez német környezetben fellépő népetimológiás úton kapcsolódhat.
Csalló: Képzőtlen apanév az azonos magyar személynévből. Ez lehet régi török személynév (< *čarlağ ’síró, erős hangot adó’, ugyanebből a szóból eredeztetik a Csallóköz név előtagját), de lehet azonos a mai csaló ’szélhámos’ szóval is.
Marton: Képzőtlen magyar apanév az azonos személynévből, amely a Márton személynév változata.
Mór: Képzőtlen magyar apanév az azonos személynévből, amely egyrészt a latin Maurus egyházi név magyarosodása, másrészt a magyar Móric (< latin Mauritius egyházi név) személynév rövidülése.
Világos: Magyar ragadványnév. A hasonló értelmű Fényes személy- és családnévvel együtt díszes, ill. élénk színű ruhára utalhat, avagy valamely testi jegyre (pl. világos haj, szem, bőr).
Cserncsics ~ Tscherntschitsch: Vö. szlovén Černčič vezetéknév, amely a személynévként használt szlovén črnec ['tʃərnəts] ’fekete (hajú, bőrű stb.) férfi’ szó –ič apanévképzős származéka. Horvát-szerb megfelelője a Crnčić.
> Mit lehet tudni az Eszterhai névről? Van köze az Eszterházy családhoz? Vagy csak nagyon hasonló a két név?
Az Esterházyak eredeti családneve Szerhás volt, a központjukat róluk Szerházház(a)-nak nevezték, a XVI. sz.-ban az oklevelekben így mint „Zerhas de Zerhashaz” szerepelnek. Úgy tűnik, a Szerhás alakkal párhuzamosan élt ugyanennek Eszterhás formája is (legalábbis a településnévben), mert amikor a család a birtok nevét veszi fel, akkor ez a hosszabb formából alakul, mint Eszterhásházy, majd ebből egyszerejtéssel Es(z)terházy. Ez az eredeti birtokközpont a Csallóközben volt, a mai Illésháza területén (a Wikipedia-szócikk, népetimológiával Ser[ház]háza-ként említi).
A mai Fertőd részét alkotó Eszterháza neve másodlagos képzés az Esterházyak családnevéből: előbb csak a XVIII. sz. végén kiépült kastély, az új családi központ neve volt, majd átvonódott a kastély mellé települő falura.
Az eredeti Szerhás ~ Eszterhás családnév magyar –s melléknévképzős foglalkozásnév ’tetőfedő’ értelemben. Az alapszó a szláv strecha ’(ház)tető, fedél’ átvétele, amelyben a szó eleji mássalhangzó-torlódás kétféleképpen oldódott fel: egyszerűsödéssel szerha, előhangzóval eszterha lett. Az utóbbinak másodlagos eszterhaj és eszterhéj alakjai is kifejlődtek, sőt ez utóbbiak terjedtek el a legszélesebb körben (az Értelmező kéziszótár szerint: eszterhéj tájszó 1. nádból vagy szalmából készült háztető. 2. eresz)
Véleményem szerint az Eszterhai családnév nem más, mint a fenti eszterhaj szó írásváltozata, s mint ilyen képzőtlen foglalkozásnév lehet, az eszterhás szinonimája.
Végső soron tehát a két névnek van köze egymáshoz, de csak igen áttételesen.
Laudancsek> remélem nem a latin laudo- dícsérből van, mint ahogy viselője gondolja.
Nyilvánvalóan szláv név, de szláv forrásokban egyedül egy szabadkai telefonkönyvi adatot találtam Laudanček formában. A név ugyanakkor nyilvánvalóan nem szerb, mert úgy –ak vége lenne várható. Ez a szerbiai adat így szlovák, ruszin vagy magyar eredettel magyarázható. A két magyar telefonkönyvi előfordulása a Mátraaljáról és Pest környékéről való: összességében tehát a szlovák eredet valószínűsíthető. Ugyanakkor szlovákiai adat nincs, de a magyarországi szlovákságnak vannak endogén vezetéknevei.
Ha a nevet az etimológia megállapítása végett „lebontjuk”, akkor a Laudanec személynév –ek kicsinyítő képzős származékáról van szó. Ez is kimutathatatlan, ugyanakkor további –an és –ec kicsinyítő-személynévképzők vehetők le róla. Így szlovák vonalon azonos alapról jelenkorban a Lauda, Laudár, Laudis, Ladon vezetéknevek mutathatók ki, lengyel forrásokból pedig a Lauda, Laudacki, Laudan, Laudański stb.
Ez arra mutat, hogy volt a régiségben egy Lauda személynév, amelyből különböző kicsinyítő képzőkkel névbokor fejlődött, beleértve magát az alapnevet is.
Ami az alapnév etimológiáját illeti, sok német Laud- kezdetű település van, amelyek a korai adatokban Lut- írásmóddal szerepelnek. Ez talán az ószász lud ’? forma,’minőség, állapot, természet’, ill. ófelnémet lūt (mai német laut) ’hangos, harsogó; hallható, érthető; ismert’ szóval függhet össze. Ugyanez ez a tő személynévként ez átkerülhetett a környező szláv nyelvekbe.
Mindamellett Stankiewicz azt feltételezi, hogy a szláv Lauda név a középkori latin lauda (klasszikus latin laus) ’ dicséret, hála’ szóból származik. Van ugyanis lengyel Laudamus családnév is, ez a „Te Deum laudamus” ’Téged, Isten dicsérünk’ himnuszkezdetből származik, mint szavajárási név. Ugyanakkor a többes számú laudes a reggeli imaóra neve: egy ájtatos ember ennek alapján is el lehetett nevezve. Így lehet, hogy végső soron a viselőnek van némi igaza.
Furák: Vö. szlovák Furák, ill. cseh Furák. A fúra ’fuvar, kocsirakomány; (nehéz) szekér; halom, rakás’ szó –ák képzős származéka. vagyis ’fuvaros’ értelmű foglalkozásnév.
Siptár: Pécs környékén koncentrálódnak a magyar telefonkönyvi adatok, így a horvát-szerb Šiptar vezetéknévvel vethető össze. Ez az ’albán’ népnév hagyományos délszláv formája (az albán shqipëtar [ʃcipətar] önelnevezésből).
NB. Elviekben a szlovák Šiftár (tkp. ’javítással foglalkozó iparos’) családnévnek is lehetne ilyen alakváltozata, de ezt a magyar elterjedés nem igazolja.
Hanczár: 1. Ha /hancsár/-nak olvassuk, akkor magyar (esetleg horvát-szerb) foglalkozásnév a (nálunk török eredetű) handzsár ’ívelt pengéjű rövid kard’ szóból az ilyet készítő fegyverkovácsra, vagy az ilyet viselő katonára.
2. Ha /hancár/-nak olvassuk, akkor a régi lengyelből adatolható Hancarz vezetéknévvel vethető össze, amelyet a német Johann(es) ’János’ személynév Hanz becézője átvételéből magyaráznak, kicsinyítő funkciójú –arz képzővel.
> Kojnok: Az n nem szerepel a koit' ragozási paradigmájában, akkor a -nik nyilván foglalkozás-, ill. tevékenységképző, olyan mint a haj erdő - hajnik erdész?
Igen, azzal a korrekcióval, hogy a szlovák haj és szláv megfelelői nem ’erdő’, hanem jobbadán ’liget’ jelentésűek.
Az egyik felmenőm Herényi, viszont a környékbeli (Sopron és Vas vármegyék) anyakönyvekben Herinyi, illetve Hering (!) formában is szerepel, és a többi adat egyezése alapján ugyanarról a családról van szó. A google szerint Herény Szombathely településrésze. Egyéb ötleted van? A Heriny csak egy régies forma? És mi ez a Hering? Csak elírás?
Ezen kívül még a Csalló, a Marton (ugyanaz, mint a Márton?), a Mór és a Világos nevek is érdekelnének.
én is köszönöm, teljesen érthető és elfogadható magyarázatok.
Ha megengedi, még kérdeznék.
Kojnok: Az n nem szerepel a koit' ragozási paradigmájában, akkor a -nik nyilván foglalkozás-, ill. tevékenységképző, olyan mint a haj erdő - hajnik erdész?
Mi a vélemény még ezekről a nevekről?
Kita (nem távolkeleti, hanem szláv!)
Laudancsek - remélem nem a latin laudo- dícsérből van, mint ahogy viselője gondolja.
Ha egy szlovák betelepült a magyarok közé, akkor kaphatta a Tóth nevet. De jellemzőbb volt az, hogy több szlovák költözött be, így a szlovákok szlovák volta nem bírt nagy megnevező erővel.
Ellenben a lakosnevek esetén más a helyzet. Egy nagyobb szlovák betelepülés esetén is több helyről verbuválódhattak az áttelepülők: itt már megnevező erővel bírt a korábbi lakóhely. Ez van a Morvai esetén is: nagyobb valószínűséggel jelöl Morvaországból magyarok közé áttelepültet. Persze ebben az esetben is játszik a kisebb valószínűségű motiváció: ami ebben az esetben az, hogy egy magyarnak voltak kapcsolatai Morvaországgal.
Egy embernek két szülője van, négy nagyszülője, nyolc dédszülője stb. De ezek közül csak az egyik felmenő vezetéknevét örököljük. Így a családnevünk eredete nem mondja meg a mi származásunkat, csak az egyik felmenőnkét.
Közben rájöttem a magam kérdésére t.i. mit jelent a "koránra". Pedig az anyanyelvem a magyar.
Még egy érdekes dolgot szeretnék említeni. Mi tudjuk, hogy a Tóth nevű általában nem tót. Viszont olvastam egy amerikai megjegyzését a Mo-on terjedő xenofóbiával kapcsolatban.
Vmi olyasmi írt, hogy Morvai Krisztinának jobban kellene tisztelnie az idegen származásúakat, mivel a neve is mutatja, hogy ő sem magyar, hanem Moráviából való.
Mi erről a véleménye?
Miért a világ más nyelveiben a vezetéknév = származás? Vagy csak egy laikus megjegyzés?
Hudertscheck: Ebben az r betű „felesleges”. A szlovák Hudeček a Hudec név -ek képzős kicsinyített formája. Ennyi változás az állami anyakönyvezés előtt nem volt példa nélküli, minthogy a vezetéknevek az alsóbb néprétegekben nem vetették le teljesen a ragadványnévi mivoltukat. Ha pl. apát és fiát is meg kellett nevezni, akkor ugyannak a névnek az eltérő képzős változatát kaphatták. Hasonlóhoz vö. délszláv Brko ~ Brkić a 10009-es hozzászólásban és az előzményeiben.
Poloczek: Én ezt a szlovák Polaček névvel hasonlítanám össze. Ez a szlovák Polák, Poliak ’lengyel’ népnév (ill. az abból lett személynév) -ek kicsinyítő képzős származéka.
Szokolovszki: Vö. szlovák Sokolovský, cseh-morva Sokolovský, lengyel Sokołowski. Ez olyan, a szláv sokol ’sólyom’ madárnévből alakult helynevekhez képzett lakosnév, mint a szlovák Sokolovce (magyarul Szokolócz, majd Vágszakály), illetve cseh, morva, lengyel megfelelői.
> Nagyon érdekes, amit mond (nik - nok), tehát a -nik képzőből pld. a "tárnok", "látnok" analógiájára lesz -nok képző?
A látnok nem ide tartozik, mert az nyelvújításkori alkotás. A Kojnik > Kojnok változás esetén pedig nem analógiára gondolnék, hanem párhuzamos alakulásra: vagyis, minden esetben a hangrendi kiegyenlítődés csinált a -nik-ből -nok-ot. Ez azt is jelenti, hogy a magyarosodást koránra teszem, nem az elmúlt egy-két száz évre.
> De említette a cseh elterjedést is, mely terület, ha jól tudom, nem volt része az Osztrák-Magyar Monarchiának és nem volt kitéve a magyar hatásnak.
Csehország a XVI. sz. második harmadától a Habsburg Monarchia része hasonlóan Magyarországhoz. Adott esetben azonban nem kell feltétlenül ilyen messzire menni, mert az I. világháború után közös államunk volt a cseheknek, morváknak, szlovákoknak és magyaroknak. És itt volt akkora kavarodás, ami szerintem indokolhatja a cseh területen a név megjelenését.
Megkaptam a választ a Hudecz névre vonatkozóan, amit előző időszakban Hudertscheck formában viselt azonos személy. Ennek a változatnak mi lehet az oka? 1800-as évek közepe, Banska Bystrica.
Ugyanitt Poloczek név eredete érdekelne.
Szokolovszki családnévről kérdeznék még: 1840 körül Galiciában.
"Kojnok: Ilyen formán megvan a csehben és a szlovákban is. Az 1891-es iparosadatbázis szerint Gömör vm.-ben koncentrálódik: ez is szlovák kapcsolatra utalhat. Ennek ellenére teszek bele egy csavart. Úgy vélem, a mostani hangalakja (hosszabb) magyarosodás eredménye: vö. magyar dusnok < szláv dušnik. Az általam vélelmezett Kojnik szláv eredetit a lengyel történeti névtárból lehet adatolni ..."
Nagyon érdekes, amit mond (nik - nok), tehát a -nik képzőből pld. a "tárnok", "látnok" analógiájára lesz -nok képző?
De említette a cseh elterjedést is, mely terület, ha jól tudom, nem volt része az Osztrák-Magyar Monarchiának és nem volt kitéve a magyar hatásnak.
